A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-05 / 1. szám
nek a hazának; ha pedig az van megírva a végzet könyvében, hogy sötétbe merüljön a láthatár, engedje, hogy megvilágíthassuk azt a soha nem lankadó lelkesülés és áldozatkészség sugaraival, hogy így el ne csügdegjen egy is, ki az igazság, jog és szabadság védő zászlójában hisz. Legyen áldás és béke a hazán, legyen egyetértés fiai között! Ha pedig harczra kellene kelnünk, szálljon le hazánkhoz a dicsőség angyala, hogy így nagy és dicső lehessen a szabadság, a szeretet, műveltség, tudomány és művészet örök műveiben ! A múlt képein merengve, midőn a lélek egy szép jövő ábránd , képeivel foglalkozik és minden ajkon ezer szerencsekivánat honol, bizonyára nekünk honvédeknek ez lehet csak szerencsekivánatunk akkor, midőn a hazának az egész nemzet kíván boldog újévet. Azután pedig, hogy kivánataink teljesüljenek, buzgón folytatnunk kell nemzeti haderőnk fejlesztését. Amit építenünk kell az nem egy esztendő számára van tervezve, az egy szebb jövő létesítését czélozza. Szem előtt kell tartanunk, hogy ma már nem egy ember boldogságáért halnak ezren, hanem a népek, nemzetek jogos érdekeiért és jólétéért. S végül miután napjainkban minden életrevaló eszme, mely a társadalom egyik vagy másik osztályának érdekeivel szorosabb kapcsolataban áll,az egyesülés és társulásban nyilatkozik s ez által éri el czélját leghamarább, csoportosuljunk és hozzuk helyre a katonai téren eddigi mulasztásainkat és helyezzük a katonai tudományosságot azon polctra hazánkban, melynek más népeknél örvend. Lebegjenek lelki szemeink előtt a katonai tudományosság meghonosítása körül Vörösmarti szavai: Kezd buzgón s már sokra ménni, halad aki megindult. Mig porban fetreng a gyáva erő. . E tekintetben nem állhat fen továbbra is az eddigi állapot. A magyar nyelvet, katonai szempontból is fel kell emelnünk azon polctra, mely azt nálunk, mint sajátunkat, jogosan megilleti. Vissza kell szereznünk számára azon tért, melyet az idegen nyelv, visszaélvén a vendégjoggal, túlságosan bitorol. A múlt év katonai tekintetben igen tanulságos fegyvercselekményeiből eredő világrendítő eseményekből, melyek szemeink előtt végbe mentek, tanuljuk meg mit kell tennünk, és iparkodjunk a kiskorúságtól menekülve önállóságra törekedni méltóbbak, mert egy olyan érző és gondolkodó részekből álló élő gépezetnél, mint egy hadsereg, ezek képezik a sikeres működés leghathatósabb rugóját. Hol ezek mindenki által elismerve a tettek legbelsőbb indító okát és a cselekmények általános alapját képezve minden egyes elé szentnek és megszeghetlennek tartott törvényeket szabnak, ott az egyöntetű eljárás azon áldásos módja jö létre, melytől származónak vallja a művelt világ a legutóbbi idők nagyszerű fegyvertényének annyira feltűnő túlnyomóságát. Az öntudatosan élő lény nem létezhet irányeszmék nélkül, testületek tétele pedig csakis irányeszmék alapján bír jogosultsággal. S minél nagyobb mérveket öltenek ezek egy testületnél, annál tisztábban körvonalazva kell annak minden egyes tagjával szemben a lzelőlők kifolyó részletekre nézve, lenniök, így nálunk is az intézmény létalapjából, a nemzeti közérzületből, a politikai szövevények és az idők folyamában felmerülő viszonyokból merített általánosan elismert irányeszmék minden egyesre kötelezettségeket rónak, melyek betöltéséből a haza érdekeinek előmozdítására szolgáló eszmék megtestesülése várható. Ezek szem előtt tartásából ered azon józan gondolkozás és helyes eljárás, mely nélkül a katonai viszonyokban sikert felmutatni képtelenség ; ezek kellő méltatása szüli azon biztosságot és akaraterőt, mely a czél elérésének egyik hathatós feltétele. Azonban tisztában kell velük előbb lennünk, mielőtt az alapjukon való működésbe kezdenénk, tisztába kell velük jönnünk, hogy így a helyes eljárást magánál a megkezdésnél el ne hibázzuk. Mi magunk vagyunk hivatva azokat magunknak kitűzni, azok tisztázását előmozdítani, s ezzel kezünkbe van téve a siker feltételének egyik leghathatósabb záloga. Iparkodjunk tehát az újonnan megkezdett év folytában ezeknek megfelelő eljárást követni, rendezzük az ügyeket akként, hogy azok a fő elv célzatainak minden legkisebb részben megfeleljenek. Egy év lefolyta alatt sokat lehet tenni, s bármi gyorsan, lefolyik is az a semmiség tengerébe s a múlt homályos ölébe, jelöljük azt az előhaladás és a nemzeties törekvés olyan mozzanataival, melyek a magyar katonai tudománynak egy szép korszakát képezendik. A harczi dicsőség babérjait egyöntetű szellemi munkásság s egy czélra törekvő kölcsönösség termi meg s az irányeszmék azonossága segíti elérni. Azért egy uj korszak álljon be az uj évvel honvédségünk életében is, mely a gyermekkornak tüntet, és az eszmevilág gazdagságával egyértelmű ifjúkort jelölje, melyben az egyén hivatva van mint az intézmény tagja mind kellékeket megszerezni és azok birtokába jutni, hogy igy majdan, midőn férfikora lesz, erős és edzett karral diadalmaskodjék minden ellensége fölött. Ezen irányeszmék egyéni nézetből eredő felsorolását tesszük jelen czikksorozatunk tárgyává. Iráni eszmék. Az uj év beállta gondolatokat kelt az embermilliók agyában s nem ritkán jelezi egy uj irány, határozottabb törekvés kezdetét. Az élet ezerféle viszonyaiban ez egy határt, a törekvések ágazataiban egy szakaszt képez. S ámbár a népek és nemzetek életében sokkal kisebb dolgot jelöl mint az emberi élet terjedelem viszonyaiban, mégis gyakran oly fontossággal bírhat, minővel különben évtizedek is alig dicsekedhetnek. Bizonyos évek a történelemben korszakot alkotnak, nem magánál az időterjedelemnél, hanem azon eseményeknél fogva, melyek ennek a folyama alatt a viszonyok alakulására befolyással voltak, így ezen év is kezdete lehet a mi nemzeti életünk történetében egy új korszaknak, ha mi magunk iparkodunk folyama alatt a viszonyok alakulására azon kedvező befolyást gyakorolni,melytől kedvező események létrejötte várható. Nemzeti életünkben az általános jólét emelésére célzó intézke-déseken kívül ez évben különösen a nemzeti haderő kifejtése és tökélyesbítése tekintetében nagy feladat vár azokra, kik a haza boldogságát előmozdítani hivatva vannak. Ezek között a honvédsereg tagjai kétszeres feladatnak néznek elő ; először mint fegyveres egyének a hazának a legközelebbi időben való megtámadtatása alkalmával hivatva vannak teljes erővel ellentállani, másrészről pedig egy oly nemzeti haderőnek alapját szilárdan megvetni, mely a jövőben minden bárhonnét jövő ellenséges támadással szembeszállani és daczolni merjen. Ennek alapján irányeszmék szülemlenek, melyek a jelzett fő czél elérése és e felhozott kettős feladat teljesíthetése tekintetéből szükségesek és melyek, ha helyesek, rendkívüli horderővel bírnak és roppant haszonnal járnak. A honvédségre nézve ezen irányeszmék szem előtt tartása, annyival fontosabb, mivel ezen intézmény a nemzet köz óhajának kifolyása és érdekeinek legőszintébb előmozdítója, minél fogva czéljai oly mérveket öltenek, mely a nemzet törekvésének irányzatában leli alapját. Ezen irányeszmékből minden egyesre nézve kötelezettségek kárainknak, melynek, ha állását jól betölteni akarja, meg kell felelni; ezeknek alá kell rendelni a személyes tetszést és még ha azon teendők teljesítése megerőltetésbe és feláldozásba kerül is, végre kell hajtani, hogy így az eszme testesüléséből a hazára áradó jótékony hatás malasztjai teljes mérvben bekövetkezzenek. Alig van tér, melyen az irányeszmék tisztázása oly fontossággal és oly rendkívüli horderővel bírna, mint épen a katonaságnál és tüzetesebben épen nálunk a honvédségnél. Ha ezek minden más téren, a foglalkozások és törekvések minden ágában oly felette nagy szerepet játszanak, nálunk még sokkal figyelemre Levelezés. Kőszeg, deczember hó 27-én 1871. Midőn a jelenleg folyamatban lévő honvéd-altiszti oskolákban csak egy főtiszt van hivatva az illető zászlóaljnak, közvetve tehát a hazának 32 alkalmas altisztet nevelni, idő- és czélszerűnek vélem a következő szerény nézetemet koczkáztatni. Mindenekelőtt kiemelem, hogy az oktatás, csak úgy számíthat hálás gyümölcsre, ha az oktató nemcsak türelemmel, tehát a szenvedély rohamainak elnyomásával, hanem valódi szeretettel igyekszik a tanoncz lelkébe ültetni a tanítás magvát. Igen téves azon hit, hogy a tanulók iránti nyájasság és szeretet gyengeség, s hogy kérlelhetlen szigor eredményhez vezet, sőt ellenkezőleg gyengeség szerintem az, ha az oktató nem bir ama tapintattal, melynél fogva észre venné, hogy túlszigor által a jobb felfogásunkban elkedvetlenedést, a gyengébbekben pedig kábult félelmet, reszketést idéz elő ; hogy pedig figyelmet, gondolkodást felzavart lélektől képtelenség követelni, az természetes. Loke, a híres bölcsész is ezt mondja: „Es ist so unmöglich in eine zitternde Seele schöne und regelmässige Züge zu zeichnen, als auf ein schwankendes Papier.“ Ami az előadási nyelvet illeti, annak lehetőleg alkalmazva kell lenni a hallgatók felfogási képességéhez s műveltségi fokához. Minthogy pedig azok nagyobb része korántsem áll a kiképzettség, máskép mondva az iskolázottság azon fokán, hogy az előadandókat könyvszerinti előadás után megértenék, részint az azokban igen használt mű- és új szavak, részint a bonyodalmas mondatszerkezetek gyakori homályossága miatt; czélszerűnek találom azon eljárást, ha a tanár előbb, mintsem az előadáshoz menne, összevonja, egyszerűsíti az elővenni szándéklottakat, tehát a kihagyható, sőt néha értelemzavaró szólamokat, az altiszti ismeretek körén kívül eső részeket ki is hagyván. Vegyük például csak az utász- és tábori erődítéstant, ennek ismerete ugyanis nélkülözhetlen kellék az altiszt haszonvehetőségére, s elő is van írva tantárgyai; ámde tankönyvünk e czélra hiányzik ; az egyetlen e nemben „Utász- és tábori erőditéstan“ czim alatt megjelent tankönyv pedig jóval bővebben s tudományosabb modorban van írva, hogysem azt