A Motor, 1922 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1922-01-01 / 1-2. szám
12 bizonyos általános érvényű elveket felállítani, amelyek az acélnak használatát az automobil- és repülőgépiparban egyszerűsíteni és tökéletesíteni képesek. A tárgy rendkívül terjedelmes, mert az erre vonatkozó adatok igen alapos és nagyterjedelmű vizsgálatot igényelnek s ennek dacára e vizsgálatok nem lehetnek végleges eredményűek, mert sem a különféle acélfajták összetétele, sem a mechanikai és fizikai sajátságaik ismerete nem végleges. A kérdés tárgyalásának első feltétele, hogy mindenekelőtt lehetőleg sok adatot gyűjtsünk össze azon anyagfajtákról, amelyeket különféle gyárak a különböző automobilalkatrészek számára felhasználnak. Azután gondosan meg kell állapítani, hogy mily munkát végeznek az egyes részek s egyidejűleg megvizsgálandók az igénybevétel különböző módjai, amelyeknek e részek működésük közben ki vannak téve. Az alkalmazott acélfajták közül néhány, amely a felállított feltételeknek legjobban látszottak megfelelni a különböző jelenleg szokásos mechanikai-technológiai vizsgálatoknak vettettek alá, összefoglalva azt mondhatjuk, hogy elméletileg az automobil- és repülőgépmotor-alkatrészeket csakis rugalmassági határokon belül szabad igénybevenni; a gyakorlatban ezen ideális feltételt két okból nem lehet teljesíteni. Azon igénybevételek, amelyeknek az automobil különböző részei ki lesznek téve, intenzitásuk és terjedelmük tekintetében mennyiségileg nem határozhatók meg teljes pontossággal előre és a szerkesztő mérnök sem ismeri tökéletesen anyagának elaszticitási határait. Ebből következik, hogy a részek bizonyos része, amint azt a szerkesztő igen jól tudja, működésében a rugalmassági határon túl fog igénybevétetni, vagyis ezeknek nagy alakváltoztatási képességgel kell bírni, hogy ne törjenek. Ezen feltételeknek megfelelő ideális anyag az volna, amely magas rugalmassági határt nagy alakíthatósággal egyesít. Az acélnál e két tulajdonság azonban fordítva arányos, vagyis minél magasabb a rugalmassági határ, annál csekélyebb az alakíthatóig s így az automobilmérnök kénytelen a két követelményt egy kompromisszummal kiegyenlíteni Különösen fontos az alakíthatóság olyan részeknél, amelyek erős lökéseknek vannak kitéve, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy az ilyenkor fellépő igénybevételek oly nagyok, hogy az ismert acélfajták egyike sem bír oly magas rugalmassági határral, hogy ezeknek ellenállhasson. Az anyaghibák két szigorúan elhatárolt csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak azok, amelyeknél az anyag nem áll ellen, törik, szakad stb. s amelyek arra vezethetők vissza, hogy vagy az anyag nem bírt a megfelelő mechanikai tulajdonságokkal, vagy nem volt oly megbízható, amint a szerkesztő azt feltételezte. A második kategóriába tartozik az esetek nagyobb része, amelyeknél az anyagnak megvoltak ugyan a megfelelő mechanikai tulajdonságai és megbízhatósága, a szerkesztő azonban nem volt kellőkép informálva az igénybevétel várható mértékéről. Az első csoportba tartozó eseteknél vagy az acél edzése volt tökéletlen vagy pedig a megmunkálásnál álltak elő mechanikai sérülések. A második kategóriába tartoznak a tökéletlen konstruktív tervezésből, a gyártási technika tökéletlenségéből és az abnormális igénybevételekből (lökés), továbbá az acél tulajdonságainak tökéletlen ismeretéből és az igénybevételek természetének félreismeréséből eredő esetek. Anyagtörés esetei állandó használat folytán ugyan mindkét kategóriában fordulnak elő, rendszerint azonban inkább a másodikban. Eltört alkatrészek vizsgálatánál ugyanis gyakran volt megállapítható, hogy az anyag mechanikai tulajdonságai megfelelők voltak, világos tehát, hogy ily esetekben az anyag igénybevétele volt mértéken felüli. Az alumíniumhengereknek kétségtelenül van jövőjük, mert feltételezhető, hogy a fémtechnikusok elegendő húzószilárdsággal és melegvezetőképességgel bíró ötvözeteket lesznek képesek előállítani. Másrészt tagadhatatlan, hogy az alumínium a kopásnak nem áll olyan jól ellen, mint az öntöttvas vagy az acél, amiért is célszerű acél vagy öntöttvas betéteket alkalmazni. Ha a hengerek intenzív használatának tekintetbevételével az acélt választjuk szerkezeti anyagnak, úgy a 40 — 50 kg-os szilárdságú anyag volna a megfelelő, mivel ezen acél rugalmassági határa igen magas. Oly hengerek számára, amelyek igen nagy igénybevételeknek vannak alávetve, mint a repülőgépmotorok hengerei, 60 kg szilárdságú edzett krómnickel-acél lesz megfelelő. A forgattyútengelyek anyagát illetőleg a vélemény meglehetősen egységes ; ez egy eset, amelyben egy megfelelő magas rugalmassági határ előnyös, amihez még az anyag feltétlen megbízhatóságának kell járulnia. Az automobil és repülőgépmotor számára háromszázalékos krómnickel-acél, a lassabban dolgozó teherautómotor számára pedig háromszázalékos nikkel-acélt ajánlanak. Repülőgépmotorok számára, amelyeknél fontos a lehetőleg kis súly, s amelyeknél ennélfogva az igénybevétel nagyobb, rendszerint a 60 kg-os króm- A MOTOR 1—2. szám.