A Munkás, 1923 (14. évfolyam, 21. szám)

1924-05-26 / 21. szám

íTfr I s m hAn Official Organ of the Socialist Labor Party.—Pub« iished by the Hungarian Socialist Labor Federation I r A szocializmus az embe­ri tevékenység minden te­rén céltudatosan alkalma­zott tudomány.—A. Bebel A munlcásosztály felsza­badítása csak a munkás­osztály müve lehet.—Marx Published Every Saturday. — Subscription price for One Year $2.00.—Single Copies 5c wmm___wmmm VOL. XIV. ÉVFOLYAM 21. SZÁM. Ä Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja.—Kb adja a Magyar Szocialista Munkás Szövetség A proletárok csak lán­caikat veszíthetik, cserébe egy világot nyerhetnek. Valamennyi ország pro­letárjai egyesüljetek! Marx-Engels Entered as Second-Class Matter February 28, 1913, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. Megjelen minden szombaton.— Előfizet tési ára egy évre $2.00 ■— Egyes szám ára 5<í NEW YORK, N. Y., 1923. MÁJUS 26. A munka harcteréről TÉGLA ÉS AGYAGMUNKÁ­SOK BÉRMOZGALMA. Henry F. Hilfers, az A. F. of L. tisztviselője és a United Brick and Clay Workers’ Union szerve­zője aminap tett kijelentésében megcáfolta a New York Times azon valótlan állítását, 'hogy a téglamunkások minden ok nélkül léptek sztrájkba. Kijeíentette, hogy a munkások azért léptek sztrájkba a Sayre-Fisher munka­telepen, mert nem voltak megelé­gedve az ottani viszonyokkal, a munkaidővel és a munkabérrel. A munkások $3.05—$3.70-et keres­tek naponta. Mivel ez a legszük­ségesebb dolgok beszerzésre is kevés egy munkás családnak és mivel a munkáltatók nem adták meg a kért 15 százalékos bérjavi- tást, tehát a munkások sztrájkba leptek. A téglaégető kemencénél dolgozó munkások naponta 12, 18, sőt 24 órát is dolgoznak. Compa­ny házakban laknak, ahol n«>-•. vízvezeték, gáz és minden tekin- gn egészségtelen. Családos pás, ..iftkáSttkbajt amikor az ilvén helyzet T kenyszeritette a munkásokat a F sztrájkba, akkor Hilfersnek van bőr az arcán kijelenteni, sőt még dicsekszik is vele. hogy a union tisztviselők mindent elkö­vettek a sztrájk megakadályozó sára, mert éppen akkor nagy tég­lamegrendelések voltak New Yorkból. így képviselik a union tisztviselők a munkások érdekét. A CIPŐMUNKÁSOK SZTRÁJKJA. Brockton, Mass.-ból jelentik, hogy ott teljesen szünetel a mun ka a cipőgyárakban. A sztrájkot vezető emberek egyik gyűlésen kijelentették, hogy a sztrájkot a közeli városokban is terjeszteni fogják. A környéken dolgozó 22 ezer cipőgyári munkás közül idáig 6000 hagyta abba a munkát. Ugyancsak a Brocktonból érkező jelentésből tudjuk meg, hogy a munkásoknak kevés reményük van a sztrájk megnyeréséhez, mi­vel az L. Q. White Shoe Co.-nál dolgozó munkások úgy határoz­tak, hogy kilépnek a Boot and .Shoe Workers’ Unionból és nem fognak sztrájkolni a többi mun­kásokkal. ELMARDAT A FESTŐK .SZTRÁJKJA. A Brotherhood of Painters hét­főre tervezett sztrájkja elmaradt, mivel a munkáltatók az utolsó pillanatban teljesiették a 10,000 union munkás követelését, -amely 30 dollár napi munkabér, 5 napos heti munkaidőből állott. A mun­kásak ugyancsak kivívták, hogy egy közös bizottság alakuljon, a mely a munkások egészségügyé­vel foglalkozzon. Azok a munkások, akiknek munkaadójuk nem tagja a Master Painters egyesületnek és nem ír­ták alá az egyezményt,, hétfőn sztrájkba léptek. Összesen tiz union lokálnak a tagjai fognak sztrájkolni, amíg ki nem vívják a 10 dollár napi munkabért és az 5 napos heti munkaidőt. KONYHAI MUNKÁSOK SZTRÁJKJA A PLAZA HOTELBAN. Nyolcvanöt férfi és női szakács lépett sztrájkba hótfőn az 59-ik utcán és Fifth Aven. levő Plaza hotelban, amiért a hotel tulajdo­nos nem teljesítette magasabb munkabérre vonatkozó kérésü­ket. Michael Obermeier, titkára és pénztárnoka a Hotel and Restau­rant Worekers’ Branch of the Amalgamated Food Workers uniónak, • kijelentette, hogy a Plaza Hotelban a legrosszabbul fizették a munkásokat és azért léptek sztrájkba- A sztrájkban álló szakácsok azt remélik, hogy a több hotelokban dolgozók is kö­vetni fogják példájukat és sztrájk ba lépnek, ezáltal segítve őket követelésük kierőszakolásában. George Brown, a hotel segédigaz­gatója kijelentette, hogy a Plaza Hofe' nviP műhely rendszert fog bevezetni, megtagadva a union mindennemű követelését. !. r\f>r< ypttr ynup v. KŐMÍVES LÉPETT SZTRÁJKBA. Hétfőn reggel 2000 kőmives lé­pett sztrájkba New Yorkban, ami által 44 épületnél maradt abba a munka és 150 millió dollár értékű építőanyag fog felhasználatlanul heverni bizonytalan • ideig. A munkások akkor határozták el magukat a sztrájkra, amikor a Mason Builders’ Association visszautasította követelésüket, a mely magába foglalta a 12 dollá­ros napi munkabért és két évre szóló szerződéskötést. A sztrájk az ország legnagyobb építő válal- kozóit érinti. Ezek között van a George A. Fuller Co., Thomson- Starrett Co., Cauldwell and Win­gate, Cunningham and Foley, Marc Eidlitz and Son, William Crawford, Heleman-Harris Co., G. Richard Davis, John Lowry Jr., James Stewart Co., Isaac S. Roselle, H. J. Taylor, Starett Co., Charles T. Wills, Inc., és G. A. Zimmerman lnne. A munkáltatók a tőkés lapok­ban azon siránkoznak, hogy a munkások sztrájkba léptek anél­kül, hogy előbb velük közösen ta­nácskoztak volna a bérkérdésről. A “közönség”-nek akarják bizo­nyítani, hogy mennyire becsap­ták őket a munkások, akik min­den előzetes bejelentés nélkül lép­tek sztrájkba. És hogy a közön­ségnek jobban az érzékeire has­sanak, megemlítik, hogy a sztrájk folytán a templomok és más köz­épületeknek a felépítése is halasz­tást fog szenvedni. Ez pedig a legnagyobb bűn, amit a munká­sok el tudnak követni. Ha a kőmivesek által megkez­dett sztrájk nem nyer gyors be­fejezést, úgy az építőipar többi szakmunkásai is sztrájkba men nek. Nagyrésze a sztrájkolóknak már dolgozik olyan vállalatnál, amely nem tagja a Mason Build­ers’ Association-hak. Munkástárs, ha elolvastad lapun­kat. ne dobd el, hanem add to vább mások felvilágosításira! A nemzetközi kapitalizmus orvtámadása a munkásosztály ellen. A kapitalizmus fennállása óta mindig irgal­matlanul nyomta el és állandóan üldözte a mun­kásosztály azon öntudatos részét, amely nem tud­va megbékiilni a zsarnokok uralmával, nem tudva belenyugodni az óriási kizsákmányolásba, nem­csak tiltó szavát merte felemelni a tőkés elnyo­matás ellen, de börtönnek és halálnak elébe nézve küzdött a munkásosztály felszabadítása érdekében. Es minél eredményesebb munkát végeztek ezek az öntudatos forradalmárok a munkásság nevelése, tanítása terén; minél jobban ismertették meg a munkásság egyre nagyobb rétegével az osztály­harcot, a szocializmus érdekében való küzdelem­nek a szükségességét, annál nagyobb éberséggel I figyelte és figyeltette a tőkés osztály a munkásság minden mozzanatát és annál irgalmatlanabbul csapott le azokra, akik hozzájárultak a munkásság felvilágosításához. A tőkések eme bosszúját, gyűlöletét a radiká­lis munkások iránt nagyban fokozta az oroszorszá­gi forradalom, amely — hála a forradalom élén ál­ló emberek őszinteségének és forradalmi tehetsé­gének —- az orosz autokrácia teljes vereségével és az orosz munkásság győzelmével végződött. A tő­kés országok az orosz munkásság eme győzelmé­nek hallatára dühtől tajtékozva vetették magukat a munkás kormányra. Egyik nyíltan, a másik ti­tokban követett el rftindént, hogy e murikáskor- mány megsemmisüljön, még mielőtt nagyobb élet­erőre kapna. Pénzzel és mindenféle hadifelszere­léssel láttak el a Denikin, Kolchák, Yudenitch, \Vr.f“! és a többi .gyilkos et'eníorradaU.ji .v rek"hadseregeit, hogy minél biztosabban letör sék a világ egyedüli munkás kormányát. Mindezen . próbálkozásuk csufős kudarccal végződött, mert az orosz munkásság mint egy ember állt szembe a gyilkos haramiákkal és egymásután semmisítette meg azoknak csapatait. A fegyveres kudarc után a tőkések furfangos diplomatáikat küldték akcióba a munkások kor­mánya ellen. Azzal a számítással hívták meg a szovjet képviselőket a génuai és más konferenciák­ra, hogy diplomáciai fölényüknél fogva majd ott alaposan elbánnak a tudatlan parasztok küldöttei­vel. Először megpróbálták őket megvesztegetni, azután olyan engedményeket kicsikarni tőlük, a mely lehetővé tette volna részükre az Oroszor­szágban való szabad mozgást, amelyet természe­tesen arra használtak volna fel, hogy egy kedvező pillanatban megdöntsék a munkások uralmát és visszaállítsák a cárizmust. Óriási meglepetés és csalódás érte azonban őket akkor,, amikor azt lát­ták, hogy az általujt együgyű muzsiknak vélt mun­kás küldöttek — élükön Csicserin külügyminiszter­rel — sokkal ügyesebb diplomaták és sokkal job­ban értenek a politikához, mint ők. Amikor pedig a legutóbbi lausannei konferencián is gyengéknek bizonyultak a tőkés diplomaták a munkások kép­viselőivel szemben, akkor elhatározták, hogy nem hívják meg őket többé tárgyalásra. A félbeszakadt lausannei konferenciára, — mely erősen összefüggésben van a Chester-féle olajkoncesszióval, minek folytán a “semleges” Amerika i? képviselteti magát — már nem hívták meg a szovjet képviselőket. De mivel azok hivat- lanul is megjelentek, hogy mint figyelők legyenek jelen a tárgyaláson és ha esetleg valami összees­küvés történne a szovjet kormány ellen, akkor kéznél legyenek, tehát a tőkés diplomaták — most már az amerikai “szemlélőkkel” egyetemben bosz- szut forraltak ellenük. Ahhoz gyávák voltak, hogy nyiltan törjenek életükre, tehát gyilkost béreltek fel egy Conradi nevű volt cári tiszt személyében, aki Vorovszkyt, a szovjet küldöttek vezérét meg­gyilkolta, két másik társát, Ahrens és Dibrilkov- szkit pedig súlyosan megsebesítette. A GYILKOSSÁG ELŐZMÉNYEI ÉS ANNAK ELKÖVETÉSE. Amikor a tőkés diplomaták tudomást szerez­tek arról, hogy a szovjet küldöttek megjelentek Lausanne-ban, remegni kezdtek, hogy ismét njeg fogják őket akadályozni a munkásosztály elleni merényletükben. Első dolguk volt tehát felbőszíte­ni és összetoborozni a svájci fascistákat, akik fe­nyegetésekkel akarták megfélemlíteni és távozásra birni a szovjet küldötteket. Mindennek ellenére Vorovszky és társai, abban a biztos tudatban, hogy az oroáz forradalmi munkásság mögöttük áll, a tőkések ijesztgetése ellenére is megmaradtak helyükön, hogy a munkások érdeke meg legyen védve, ha kell az életük árán. A fenyegetést — mint arról már a világ mun­kássága sajnálattal értesült — gyilkosság követte. A tőkés országok már előre előkészítették sajtóju­kat, hogy a gyilkosságot, amelyet valamennyien idézték elő, egy egyénnek tulajdonítsák, aki azért követte el a gyilkosságot, hogy megbosszulja ma­gát a vörösökön, amiért azok a forradalom, idején kivégeztették hozzátartozóit. Dacára a tőkés lapok ilyen hazugságainak és meséinek, a világ öntudatos munkássága tudja, hogy a gyilkosság nem egy egyénnek tulajdonítható, hanem a világ tőkés kormányainak általában. Az még a tőkés la­pok által hozott hírekből is világosan kitűnik, hogy a gyilkosságnak politikai jellege van; hogy Vorovszky a tőkés kormányok bosszújának esett áldozatul. Elég bizonyíték erre az, hogy a gyil­kosság elkövetésével egyidejűleg a küldöttek la­kásán részben elrabolták, részben pedig felgyúj­tották az orosz kormány iratait. Ugyancsak bebi­zonyítást nyert az is, hogy a gyilkos Conradit megfizették munkájáért. A svájci kormány, ame­lyet nagy részben terhel a felelősség a gyilkossá­gért, mert nem intézkedett a szovjet küldöttek megvédéséről, most a látszat kedvéért letartózta­tásokat eszközöl. Legutóbb egy Paul Polonnine nevű egyént tartóztatott le a svájci rendőrség, aki a cárizmus alatt a Vörös Kereszt titkára volt. A vizsgálat folyamán kitűnt, hogy ez az egyén része­se volt a gyilkos merényletnek, tudott Conradi ter­véről és Géniből 100 aranyfrankot küldött neki. A tény tehát az, hogy a tőkések megfizetett orv­gyilkossal ölették meg Vorovszkyt, az orosz ta­nácskormány egyik legtehetségesebb képviselőjét. A GYILKOSSÁG ELKÖVETÉSÉNEK HATÁSA A VILÁG FORRADALMI MUNKÁSSÁGÁRA. Gyászfelíegekből lecsapó villámként hatott a r q-m'/Ltos ' -Oroszországgal, rokonszenvező ^.isagr„ a gyilkosságnak hue. Nemcsak Oroszországban, de más tőkés országokban is a legmesszebbmenő tiltakozásuknak adtak kifejezést az öntudatos munkások a tőkések eme legújabb és legmerészebb gyilkos merénylete ellen. Természe- tesen Oroszországot érte a legnagyobb veszteség em.ék a kiváló kommunista diplomatának az el­vesztése által. Vörös Oroszország munkásságának szivében egyszerre nlagasra csapott fel a gyűlölet lángja a tőkés világ ellen. Ezt az ujabbi forradalmi lázt nagyban fokozta még az is, hogy Anglia majd­nem a gyilkossággal egyidejűleg küldött Oroszor­szágnak egy éleshangu jegyzéket, amelyben a dip­lomáciai összeköttetés megszakításával fenyege- tődzitc. amiért Oroszország saját vizén elfogott egy James Johnson nevű angol halászbárkát, amely egy nemzetközi törvény ellenére tartózko­dott orosz vizeken. Moszkvában voltak a legnagyobb demonstrá- éiók.'Az összes gyárak, kormányhivatalok és in­tézmények lezártak ezen a napon. Az óriási tilta­kozó felvonulásban több mint 50,000 kommunista vett részt. Oroszország vezéremberei beszéltek a város «különböző részein. M. Csicserin külügymi­niszter vörös katonai egyenruhában jelent meg a munkásság előtt és kijelentette előttük, hogy di­rekt a svájci kormányt terheli a felelősség Vorov­szky meggyilkolásáért, amiért nem tett semmi elő­készületet a gyilkosság megakadályozására, az er­kölcsi felelősség pedig Angliára, Franciaországra és Olaszországra hárul, amelyek előzőleg meghív­ták az orosz delegátusokat az első lausannei kon­ferenciára. Az angol jegyzékre vonatkozólag töb­bek között a következőket mondotta: “Sürgönyöket kapunk, hogy az angol ha­dihajók már a Fehér Tengeren cirkálnak és készülnek tengeri haderőnk megtámadására. A jegyzék hamis állításokat tartalmaz, amely nek azonban lényegével, nevezetesen a keleti kérdéssel foglalkoznunk kell.... Orosz- szág nem hátrál meg az angol követelések előtt. Készek vagyunk tárgyalni az angol pol­gárok 1920-ban történt veszteségét illetőleg, de mi viszont számlát nyújtunk be Angliának azokért, akiket az északi megszállás alkalmá­val lelőttek. Mi békét óhajtunk és nem aka­runk szakadást előidézni, de várni fogunk, amig az ellenség megtámad bennünket.” Ezután Trotzky hadügyminiszter beszélt, aki a következőket mondotta: ‘‘Ha háború tör ki, az nagyon hosszú ideig tartó lesz: sok évig hátráltatni fog­ja az ország felépítését; de a vörös hadsereg, amely ugyan békét akar, teljesíteni fogja kö­telességét a végsőkig.” Trotzkyn kívül még beszélt Leo Kameneff, ideiglenes elnöke a moszkvai szovjeteknek és M. Bucharin. Kameneff kijelentette, hogy a gyilkos golyó nem csupán Vorovszky élete ellen lett irá­nyítva, hanem a szovjet kormány, Kommunista Párt és az egész munkásmozgalom ellen. “Higyje- nek az ellenségeink, amit akarnak — mondotta — de bennünket se golyóval, se jegyzékkel nem ijesz­tenek meg. Mi tovább fogjuk folytatni felszabadí­tó munkánkat úgy északon, mint nyugaton.” Bu­charin pedig ezeket mondotta: “Mi nem adjuk el a proletáriátust, ha még több hadihajót küldenek is ellenünk.” (Folyt, a második oldalon) A Külföldi hírek ANGLIA.— Miután Curzon ki- hivó jegyzéke megérkezett Orosz­országba, Krassin repülőgépen azonnal Londonba szállt, ahol két óráig tartó tanácskozást folyta­tott Curzon lorddal. A tárgyalás eredményéről az angol lapok nem hoznak hivatalos jelentéseket, csupán azt említik meg, hogy Anglia szigorúan megmaradt az ultimátumban foglalt követelései mellett és Oroszországnak nincs más választása mint elfogadni, vagy visszautasítani. Ezt persze csak a gőgös angol lapok Írják igy, mert a tény az, hogy Krassin — mielőtt végleges választ adott volna Curzonnak — kért és ka- * pott egy pár napi halasztást, mely idő alatt Moszkva vélemé­nyét akarja kikérni. Tekintve, hogy Angliában nagyon háború- ellenes hangulat uralkodik, Cur­zon kétszer is meg fogja gopdol- ní, hogy megszakitsa-e a diplo­máciai összeköttetést Oroszor­szággal és háborús állapotba he­lyezze magát vagy sem. Egyéb­ként is sok függ attól, hogy mi­lyen álláspontot foglalnak el az A ieun üzletet csinálnak Oroszországgal. — ebben a kérdésben. Legkésőbben érkezett jelenté­sek szerint Bonar Law miniszter- elnök rossz egészségi állapotára való tekintettel lemondott hivata­láról. Helyébe Stanley Baldwin pénzügyminiszter lett kinevezve. FRANCIAORSZÁG. — Már hónapok óta tárgyal Párisban Eliot Wadsworth, — aki Ameri­ka pénzügyi hivatalának képvise­letében utazott Franciaországba, — a francia képviselőkkel az ame­rikai megszálló csapatok költsé­geit illetőleg. Németország 700 millió márkát fizetett eddig a megszálló csajlatok költségeinek a fedezésére, de ebből a raj na vi­déken tartott ..amerikai katonák részére nem lefi^egy cent sem át­utalva, hanem mind a szövetsége­sek vágták zsebre^ A tárgyalás nem a legsimábban folyik és a franciák makacssága alighanem arra kényszeríti majd Amerikát, hogy Mr. Wadsworth hívja visz- sza. Louis Loucheur francia nagy tőkés Amerikába készül. Azt mondotta, hogy Amerika sokat szenved a gazdaságának terhe alatt és az arany áldozatává vá­lik. Szerinte Amerika csak úgy mentheti meg magát az aranyba való fulladástól, ha Franciaor- ságnak ad annyi p'énzt, amennyire annak szüksége van. Ugyancsak hangoztatta, hogy Amerikának el kellene engednie a francia adósságot. A franciák úgy gon­dolják, hogy nincs semmi értelme az olyan pénzadásnak, amelyet egyik kézzel odaadnak, a má­sikkal visszavesznek. Más Franciaországból érkező hirek szerint a németek uj kárté­rítési ajánlatot készülnek tenni. A szövetséges országok lapjai már előre kezdik * jövendölni, hogy az uj békeajánlat Anglia és Olaszország részére kielégitő lesz, de Franciaország és - Bel­gium részére nem. Ebből pedig viszont azt következtetik, hogy a szövetségesek között szakadás fog beállani. MAGYARORSZÁG.— Bethle­hem és Kállay utjával és a ma­gyar kölcsön ügyével kapcsolat­ban a párisi sajtó reakciós része a magyar kormány mellett foglal állást. Ellenben a francia demok­raták uj lapja, a Le Quotidien má­jus 2-iki számában igen élesen és határozottan tesz különbséget a magyar kormány és a magyar nép között és azt kérdezi: “Tá­mogatja-e az entente a fehér ter­ror-rendszerét, amely még mindig nyomorgatja Magyarországot?” Ez a cikk cime. A hoszu cikk­ben azután el ván mondva, hogy Oroszország és Olaszország mel­lett Magyarország a harmadik ál­lam Európában, ahol diktatúra van, *de a Magyarországi rezsim leginkább gyalázata Európának, mert Horthy diktatúrája “véres és hipokrita!” Jó erre emlékeztet­ni most, mondja a lap, amikor gróf Bethlehem zálogjog feloldá­sát és kölcsönt jött ide kérni. Ha egyszerűen arról volna szó, hogy segíteni kell egy államon, amely tönkrement a háborúban, akkor lehetne szó segítségről. De itt .• r ........ -^JPP thy-rezsim megerősítéséről. Meg kell bélyegezni ezt a gya­lázatos rendszert, ami ma uralko­dik Magyarországon s aminek ne­vében most kérni jöttek olyan koncessziókat, amelyek csak meg­erősítik és meghosszabbítják a demokraták és szocialisták üldö­zését. A zsidók és franciabarátok le- gyilkolása ma is napirenden van Magyarországon, dacára a parla­menti komédiának, amely Bethle­hem grófnak csak azért kell, hogy leplezze vele a Horthy diktatúra igazi képét. A továbbiakban elmondja a lap, hogyr Bethlehem ugyanolyan Habsburgista, mint Horthy -és ho£y az entente hatalmak három év óta nem tesznek egy ebet, mint az orruknál fogva vezettetik ma­gukat a büdapesti kormányoktól. Horthy és Bethlen és a kormány részt vett a Károly misén, ame­lyen ott szerepeltek a Habsbur­gok összes egykori koronái és Bethlen kijelentette a parlament­ben, hogy a ligitimista propagan­dát nem tiltja el, de a köztársasá­git üldözi. Végül utal a lap arra a szoros kapcsolatra, amely Buda­pest és München, Horthy és a ba­jor monarchisták között fennáll s felveti azt a kérdést, nem volna-e ideje már talpraállítani a magyar demokráciát, amit 1918-ban elmu­lasztott az entente? PEORIAI MUNKÁSOK FIGYELMÉBE. A Peoriai Szocialista Munkás Szervezet május 'hó 27-én, vasár­nap este fél nyolc órai kezdettel a Johnson Hallban, 3110 S. Adams St. színdarabbal egybekötött tánc- mulatságot rendez. Szinre kerül: “A kénytelen házasság” egyfel- vonásos vígjáték. A munkásság pártfogását kéri a rendezőség. A MUNKÁST Munkások Írják, Munkásoknak írják. Munkások érdekében írják. Olvassátok és terjesszétek - A MUNKÁST

Next

/
Thumbnails
Contents