A Munkás, 1926 (17. évfolyam, 7-52. szám)

1926-02-13 / 7. szám

A MUNKÁS A Nyílt levél (Folytatás az 1-ső oldalról) szoknak jut, mint az a tizen­kilencedik században egyszer az angoloké, máskor a fran­ciáké, végül a németeké volt. “Sokszor jutott eszembe mon­­dani. A fejlett országok szem­pontjából véve könnyebb volt a proletárforradalmat MEG­KEZDENI az oroszoknak, de szocialista szempontból véve, sokkal NEHEZEBB lesz ne­kik győzelmesen befejezni. “A tanács vagy proletárde­mokrácia alakult ki Oroszor­szágban. A Párisi Kommün­­nel egy vonalban, egy máso­dik történelmi lépés történt. A munkások és parasztok kor­mánya a világ első maradan­dó szocialista köztársaságá­nak bizonyult. Már nem vál­tozhat ez át más állammá. Már nem egyedül­álló. “Hogy igazi szocializmus megalapítható lehessen, hogy ezt logikus befejezéshez lehes­sen vinni, még sokra szükség van. Mert a tanácsköztársasá­gok magasabb műveltségű ál­lapotokban, ahol a proletáriá­­tusnak magasabb munkalehe­tőségeik vannak, meg van minden lehetőség arra, hogy Oroszországot félre tolják, ha egyszer megalapították mun­kásosztály kormányukat.” Részünkről, mi sohasem ké­telkedtünk abban, hogy a követ­kező, illetve a végső vezér a pro­letárforradalomban más lehes­sen, mint Amerika. Trotzky az ő “Whither England?” (Hová Anglia?) című könyvében bókol Amerikának, mint a világ nagy ipari vezérének. Ez az első nagy eredménye a világháborúnak. És nem utópia álmodozás, hanem tiszta marxizmus annak a felte­vése, hogy ahol a világ ipari ve­­zérsége kinő, ott kell kialakulni a prolétér világforradalom vezér­­. ^ .©. ity* * *. ■ • * ' ■ - ner.r.e­tek tapasztalhatnak több letöré­seket, de az eddigiek mind azt mutatták, hogy ezek nem hozzá, hanem elvezetnek a szocializ­mustól. Csak Amerikában és egyedül csak Amerikában van a munkásosztály megszervezve és betanítva iparilag úgy, hogy megszerezze, ellenőrizze és ke­zelje a nagy ipari gépezetet. Itt olyan tökéletes a kapitalista fej­lettség, hogy az iparokat a való­ságban a munkásosztály vezeti, irányítja és tartja üzemben,­­ természetesen a tőkésosztály ja­vára és hasznára. Az események itten még nem olyanok, hogy ezt a magas berendezésű ipari mun­­­kásosztályt forradalmi lélektan­nal és forradalmi tanítással töl­tené el, de a viszonyok elkerül­hetetlenül olyanokká fognak ala­kulni, hogy ezt el fogja nyerni. Ezért a legfőbb ideje volna, ha az európai forradalmi munkás­ság nem gúnyolólag, hanem fi­gyelmesen tekintene át Ameri­kára, ennek viszonyait és ese­ményeit tanulmányozva. Ennélfogva ebben a törénelmi fontos időszakban mi sem alkal­masabb, mint idézni Daniel De Leon tiszta társadalom gazdasá­gi analízisét, hogy Amerika lesz az első ország, amelyben a társa­dalmi forradalom a szocialista ipari köztársaság teljes kialaku­lását fogja eredményezni. Ezt nem álmodjuk, hanem biztosak vagyunk benne, a marxizmusnak helyes alkalmazásánál fogva. Az amerikai forradalmi mozga­lom. Az elmúlt fél században a So­cialist Labor Party volt az egyet­len forradalmi szervezet az Egyesült Államokban. Egy pilla­natig sem haboztunk mondani. Az EGYETLEN tiszta foradal­­mi szervezet ez országban ma is. Ennélfogva csakis az S. L. P. az, amihez a nemzetközi szocialista mozgalomnak kell fordulnia for­radalmi agitáció és szervezkedés tekintetéből Amerikában, amely fontosság szempontjából az egész nemzetközi szocialista mozgalomban minden más or­szágon felüli. Mielőtt azonban tovább men­nénk, tekintsünk egy kissé visz­­sza a múltba. Az 1900-ik évtől kezelve egészen a világháború ki­töréséig a Socialist Labor Party az úgynevezett Második Interna­­cionálban úgyszólván mint feke­te bárány volt tekintve. A­­ki S. P.-énk akkoriban minden..lehetőt elkövetett, hogy a német szociál­demokrata párt védő szárnyai alatt legyen, amelynek mintájá­ra kívánta saját magát formál­ni. A német­ és más­­országok szociáldemokratáinak reformjai és parlamenti­ozásai nagy mére­teket öltöttek, s ez elég rossz volt, de megvolt legalább az a mentsége, hogy félfeudális or­szágok társadalmát kívánták megreformálni, amivel elősegí­tették a kapitalizmus kifejlődé­sét. Amerika azonban sohasem volt feudalista rendszerrel meg­akasztva, a mi kapitalista rend­szerünk tiszta és szabad fejlett­ségű­ volt, így az S. P. reform­­ajánlatai nem voltak mások, mint a kifejlődött tőkés rendszer megreformálásai, az elviselhe­tetlen helyzetnek tűrhetőbbé té­tele, holott ez az átlagos szocia­lista szervezet a munkásság előtt úgy szerepelt, mint amely társadalmi forradalmat kívánt hirdetni. Miután a kapitalizmust­ elviselhetőbbé tette volna, a re-' form eszméje nevetséges volt, még ha kivihető lett volna is, kü­lönösen­ pedig, nevetséges, midőn lehetetlen volt a kivitele. A ka­pitalizmus fejlődött a­ maga út­ján, s ha az S. P. reformajánla­tai bosszantók kezdtek lenni, öt­letes politikusok, mint Bryan, Roosevelt, La Follette és mások, egyszerűen elloptak egy marék­kal az S. P. követeléseiből — bármily ártalmatlanok is voltak ezek, — s ezzel együtt magukhoz ragadtak néhány ezer S. P. sza­vazót is. A Socialist Labor Party erő­i­­ tí­­­r »tili Cetil «.U LU­C.. r AAC4.it.« lista pártot. Nem hagytunk bé­két neki itthon, s minden követ­kező nemzetközi kongresszuson,­­— Páris, Amsterdam, Stuttgart, Koppenhága, — jelentésünkön keresztül tudtára adtuk az egész világnak is az S. P. reformista és kapitalista jellegét, különösen kimutatva, hogy az A. F. of L.­­nek, ennek az állítólagos mun­kásszervezetnek behódolva, mi­lyen árulást követett el állandó­an. Az A. F. of L.-t különösen a főtőkések lapja, a “Wall Street Journal” is úgy erz­egeti, mint a szocializmus ellen a legjobb véd­­bástyát, amely minősítést a szö­vetség új elnöke, William Green büszkén fogad­ el. Az S. P.-nek pártunk által a nemzetközi kon­gresszusokon való következetes kritizálása arra késztette az S. P.-t, hogy az Internacional kebe­léből bennünket kitúrjon, s ezen törekvése sikerrel is járt volna, mert midőn saját S. P.-nket égettük kritikánkkal, a német szociáldemokrata vezérek sza­­kállai is megperzselődtek, azon­ban egyes tisztábban látó vezér, mint Róza Luxemburg is, több­ször védelmére kelt pártunknak, az S. L. P.-nek, s alaposan meg­leckéztette az amerikai “vetély­­társ” S. P.-t. Tehát nem a Socialist Labor Party volt az, amely olyan na­gyon akart volna a II. Interna­­cionálba kapaszkodni, bár nem engedte meg, hogy onnan az S. P. kitúrja. Több mint egyszer beszéltünk a kilépésről, amely akciónak mindig több és több hí­ve lett pártunkban. Az okunk erre megvolt, mert az S. L. P. több mint egy évtizeden át lát­ta és erre elégszer rá is muta­tott, hogy a II. Internacional annyira belekeveredik a tőkéspo­litika ingoványaiba, hogy onnan majd nem lesz képes magát meg­szabadítani. Az S. L. P. követke­zetesen és helyesen tartózkodott az európai szociáldemokrata pár­tok nemzeti ügyeibe való avat­kozástól, de a nagy nemzetközi forradalmi mozgalom szempont­jából sohasem feledte el vélemé­­nyét nyilvánítani bizonyos ügyek­ben. A marxizmust mint kulcsot használva, nem volt nehéz kita­lálni az S. L. P.-nek hogy az ese­mények hová vezetnek. Az ame­rikai magas fejlettségű ipari ka­pitalizmus kiemeli ez országot valamennyi közül, amely magas­latból könnyen belátható az eu­rópai politikai posvány, azonban nem volt ily könnyű az európai­aknak (a félfeudális viszonyú al­földekről) az amerikai viszo­nyok analizálása. Az európai pártok árulása. Az 1914-es események, s a né­met szociáldemokrácia vissza­esése, valamint a szociálpatriák­­nak ott és másutt való kifejlődé­se ennélfogva számunkra nem jelentett meglepetést. Nem volt ijesztő számunkra azon későbbi szerep sem, amit Scheidemann, Millerand, Vandervelde, Brant­­ing, MacDonald és mások töltöt­tek be. Még Mussolininak a “ra­dikális szocialistából” — Musso­linivá, a diktátorrá való átvál­tozása sem volt meglepő. Mintha mindezeket évtizedek óta meg­írva láttuk volna a “csillagok­ban”, — hogy úgy mondjuk, is­merjük a szociáldemokraták po­litikai szerepét és természe­tes következménynek tartottuk, hogy kellő időben az európai ka­pitalizmusnak ők lesznek majd a legjobb balekjai. Nem csoda tett, hogy a So­cialist Labor Party mint fekete bárány volt tekintve a II. Inter­­nacionálban. De-­­sohasem szé­­gyeltük magunkat annak idején a megkülönböztetésért, mostan pedig okunk van arra, hogy büszkék legyünk rá. Mindazáltal, eltekintve a des­truktív kritikától, mellyel a So­cialist Partyt, a szociáldemokra­tákat és a reform-szocializmust illettük, pártunk legjobb erői a konstruktív propagandát szolgál­ták. Ez a konstruktív propagan­da legjobban ez ipari unionizmus eszméjében is foglalha­tó össze, mint amely elengedhetetlenül szükséges a munkások ipari de­mokráciájához. Ez az S. L. P. Dániel De Leonjának kiváló és különös hozzájárulása a mozga­lomhoz. Ez a szocialista mozga­lomnak egy olyan konstruktív programját képezi, amely végső befejezése annak a programnak, amit Marx és Engels csak kör­vonalaztak és általánosságban érintettek. Jött a háború, a II. Interna­­cionál összeomlása, a munkás­­osztálynak elárulása a szociálde­mokrata vezérek által. Az ameri­kai S. P. nemtelen kimúlása 1924-ben állt be, midőn a végső cafrangja La Follette a szaka­dozott reforma öltönyének folt­jává vált. Jött azután az orosz forradalom, amely a II. Interna­­cionál összeomlását befejezte a szociálpatriótáknak a tőkések karjaiba való kergetésével. Ezután következett a koraszü­lött forradalmak egész sorozata: Finnország, egy politikai szocia­lista kitörés, melyet a fehér ter­ror vérbe fullasztott; Magyar­­ország, kísérlet egy politikai “kommunizmusra”, vezetni pró­bálván azon szocialista államot, mely a dicső éhezés és nehézség hínárját, végül a fehér terrort eredményezte; Bajorország, egy politikai forradalom, nagyon kü­lönös felfogásában és az iparok átvitelének szórványos kísérleté­ben; Németország, a császári trónnak és a középkor más ma­radványainak teljes el­tisztítása, a szocialista forradalmi munká­soknak volt vezéreik általi el­árulása, sztrájkok és iparok át­vételének megkísérlése, szórvá­nyosan és sikertelenül, mert az szervezetlen, s a munkásság agyában a tiszta végcél ismerete nélküli volt; Olaszország, a poli­tikai szocializmus ismételt buká­sa, és az iparok átvételének szór­ványos kísérlése, azt árulván el, hogy az olasz munkásság nagy tömegei közel jártak a proletár­forradalom igazi irányának fel­ismeréséhez; Franciaország, egy határozatlan forradalmi érzés, a­melyet a reakció ezideig sikere­sen elnyom, de amely bizonyos erősségű lehet, amit a szigorú cenzúra és más okok miatt még nem lehet kellően mérlegelni; Angolország, a kapitalizmusa el­­sáncolva, amely magas fejlett­sége miatt még jól tartja magát, amíg lába alatt a talaj meg nem csúszik. Ugyanez áll az amerikai Egye­sült Államokra vonatkozólag. A háború és annak következményei kétségen kívül ezt a nemzetet tették meg a világ vezető tőkés országává, a kapitalizmust oly biztosan a nyeregbe téve, hog­y az a munkásosztályt oly erősen a gyeplőben tartja, hogy az képte­len a meghátrálásra, visszarú­gásra, vagy csak­­a megmukka­­násra is. Csak egy mód áll hátra, még pedig a lovasnak az árokba dobása, de erre még nem érke­zett el az idő. Az amerikai kapi­talizmus, bár magában hordja a pusztulás jeleit, még mindig elég erős és vigyázatos. Ipari köztársaság a végcél. Oroszországban a novemberi forradalom emelte hatalomra az úgynevezett­­ bolsevik pártot, a­mely a forradalom előtti időben semmivel sem­­volt magasabb, mint az amerikai S. L. P. az eu­rópai “nagy” “szocialista” poli­tikusok szemében. A tanácsál­lam egy politikai és gazdasági keverék, amely a kommunista párt által kontrollált ipari és me­zőgazdasági csoportokból alakult ki és amely általánosságban a proletárdiktatúrára nézve isme­retes. Nikoláj Leni­n, ez a kiváló bolseviki elég élese szó volt an­nak felismerésére, hogy a szocia­lista átmeneti állam és az ameri­kai S. L. P. doktrína, az ipari unionizmus között mily közeli kapocs van. Arthur Ransom “Russia in 1919” (Oroszország, 1919-ben) cí­mű könyvének “Jegyzetek Le­­ninnel«T­ale­r­élgetésemből” fejezetéből idézi új : “Lenin elmo­ndta, hogy ol­vasta egy angol szocialista lapban azt a párhuzamot, a­mely az e­lmél­e­te és az ame­rikai Daniel De Leoné között van. Kölcsönkérte Reinstein­től......... De Leon füzeteit, a­melyeket első alkalommal ol­vasott, nagy csodálkozására, hogy milyen korán és milyen messzehatóan látta De Leon azokat, amiket most az oro­szoknak cselekedni kell. Az ő elmélete, hogy a képviseletek­nek az iparok szerint és nem a területek szerint kell lenni, már a szovjetek csíráit képez­te.” Amerikai események. Most egy pillanatra tekint­sünk az amerikai eseményekre. Az IWW., amely mint­ forradal­mi ipari szervezet kizárólag ala­kult meg 1905-ben, az anarchiz­mus zátonyára szaladt 1908-ban, s azóta a világháborúval egészen felfordult. Az S. O. elfecsérelő­­dött. De egy időben megjelent e kettőnek a keresztezése, egy különleges korcs, amely külön­böző neveken ismeretes, mint balszárny, komme­lista, kommu­nista­ munkás, workersport, de leginkább mint az amerikai bör­­leszk bolsevikik. Evvel már fog­lalkoztunk egy előbbi cikkünk­ben, mostan csak: azt említjük meg, mily aljas eszközöket hasz­náltak az S. L. P. elpusztítására, amiről meg van minden okunk annak feltevésére, hogy a III. In­ternacional jóváhagyásával, il­letve annak utasítására történt. A­­ III. Internacional természete­sen nem ismerte az amerikai vi­szonyokat és ennélfogva nem tudta, hogy mihez járult hozzá. A nagyszájú, de üres fejű börleszk bolsevikok sokkal több ostobaságot beszéltek az S. L. P.-ről, mintsem azokat mind fel lehetne sorolni. Elmondtak ben­nünket parlamentistáknak és po­litikusoknak, olyan szocialisták­nak, akik előbb a szavazók 51 százalékát akarják megszervez­ni, miután mi a világ valameny­­nyi szocialista pártjához hason­lóan politikai szervezetbe tömö­rülünk. Elmondtak bennünket “törvényes szocialistáknak”,­­ mert nem engedelmeskedtünk a III. Internacionál azon parancsá­nak, hogy a föld alá bújjunk, mi­dőn mi annak semmi szükségét nem találtuk addig, amíg propa­gandát nyíltan folytathatunk. Elmondtak bennünket gyávák­nak, szociálpatriótáknak és a tő­kés kormányhoz könyörgőknek, mert mi megtagadtuk a badarsá­got, hogy vörös hadsereget szer­vezzünk az amerikai katonák közül. Hogy a Workersport is ilyen “törvényes” párt mostan egy moszkvai parancs értelmé­ben, és hogy nem látjuk semmi jelét egy amerikai vörös hadse­regnek, természetesen csak job­ban kiemeli az ostobaságát az előzőleg erre irányuló propagan­dának, s mindazon­ szószátyár­kodásnak, amely egy időben té­zisek, platformok és nyilatkoza­tok gyártásában nyilvánult meg. Ezeket az ostobaságokat már el­intézte elég sokszor az S. L. P. Mostan csupán idézni kívánjuk egy múltkori nyilatkozatunknak egyik részét: “Először is tisztázzuk el egy­szer s mindenkorra,­­ ha ez ugyan lehetséges, — hogy az S. L. P. nem képez egy erőszakelle­nes szervezetet, egy quaker-gyű­­lést, vagy hogy odatartjuk a bal arcunkat, ha a jobbat arcul­­ütik. Annak a feltevése is nevet­séges és ostoba, mintha az S. L. P. azt tartaná, hogy a forrada­lom egy majálisszerű kirándulás és hogy “az alkotmányon belül” a tőke és munka egymással meg­egyezhetnek, mint valami turbé­­koló galambok. Tudjuk azt na­gyon jól, hogy az osztályharc ne­héz küzdelem, különösen akkor, amikor a forradalmi cél közelébe érünk.” “De ezt igenis tartjuk, — és ezt hangsúlyozzuk, hogy az EROSz­AK, uooZECoAr­Ao, VÉRONTÁS, — ha az utcákon úgy foly is a vér, mint valami folyam, — még nem forradalom, és hogy az erőszak, mint erő­szak, a háború mint háború, az öldöklés mint öldöklés, egyálta­lán nem ér semmit sem. Az erő­szak éppen úgy szolgálja a re­akciót, mint a forradalmat és ez semmivel sem “forradalmibb”, mint ellenforradalmi. Minden attól függ, miként és mikor van használva az erőszak. Ha a for­radalmi osztály értelmesen ké­pes ezt használni, és ha ez a leg­nagyobb és legjobb szervezetű, akkor.T az erőszak és forradalom “szülésznője” szerepét töltheti be. De tudatlan és gyakorlatlan szülésznők már sokszor okozták úgy az anya mint a gyermek ha­lálát. Ha azonban a munkások­nak nincsen rendelkezésükre egy teljesen szervezett erőszak, ak­kor okosabb meg sem­­próbálni használni, mert annak más ki­menetele nem lehet, mint a for­radalmároknak a lemészárlása és így a forradalomnak határo­zatlan időre való visszaesése.” Az ipari szervezet szükségessége Az ipari unionizmus hirdetése miatt bennünket a duál­unionok pártolóinak neveznek az ultra­forradalmár akarnokok. A duál­­uniont nagy bűnnek és taktikai hibának tartják, mert ez csak az A. F. of L., e tőkés védbástya szervezetnek az elpusztulását eredményezheti. Erre adott vá­laszként számtalanszor bebizo­nyítottuk, hogy ha a kommunis­ták vagy mások sikeresen kíván­nak “belülről fúrni”, akkor ha­marosan kifúrják magukat a szervezetből, amely csakis duál­­uniont eredményez, vagyis egy új formájú uniont, ha a munká­sok nem hajlandók a Civic Fede­ration szövetségesének, az A. F. of L.-nek uralmát elfoglalni. Most összegezzük: Az S. L. P. azt tartja, hogy a politikai szocialista aktivitás, bármilyen őszinte is, csak egy része a szocialista agitációnak és szervezkedésnek. A politikai szocialista akció főleg destruk­tív; a célja a kapitalizmus poli­tikai rablóvárának az elfoglalá­sa a végből, hogy azt leszerelje, vagy eltemesse. Engels mondása szerint, miután az “elhalt”. A politikai kormány, ha mindjárt “szocialista” is, képtelen az ipa­rok vezetésére. Az erre irányuló kísérlet zűrzavart, szélsőségei­ben pedig éhezést eredményez csak. A politikai államot azért kell elfoglalni, hogy az megdönt­­hető lehessen,­­ még­pedig mi­nél gyorsabban, annál biztosabb eredménnyel. Az új szocialista szervezetnek nem területek sze­rint kell kialakulni, hanem az ipari egységekből, amely a fog­lalkozáson fog alapulni, nem pe­dig­ az alvó helyeken. A szavazás pedig ipari lesz, az ipari ágaza­tok szerint, az iparok vezetésé­nek ügyeire vonatkozólag, az emberek magatartását mint ter­melőkét bírálva el, nem pedig mint társas lényekét, amelyek a magántulajdon függelékeit ké­pezik. Mi ebben a magas szerve­zettségű országban, mint Ame­rika, már mostan is tisztán lát­hatjuk a jövő ipari rendszerének a körvonalait. • Ma a munkások óriási ipari ágazatokban vannak együtt és mint ipari munkások érintkez­nek egymással, mint szomszé­dok, társas lények, és politikai szavazók, nagyvárosaink lakosai teljes idegenek egymáshoz. Egy forradalmi felfordulásban csakis a munkások ipari szervezete ké­pes az új­jászülő társadalmat megmenteni az éhenhalástól és a nemzetet a zűrzavartól. Minél nagyobb és tökéletesebb a kapitalista szervezet, annál ér­zékenyebb és annál könnyebben akasztható meg működésében. Kis egységeket, kis műhelyeket még csak működésbe lehet­ hozni í­gy üzemileg, mint adminisztrá­­cióilag, de a Standard Olaj trust, az acéltrust, az ország vasúthá­mor C-7fVUQ70 OKTpf 1 - * A- —* OT* T-/. nyel. Ha egy kerék el van pusz­títva, az egész ipar működése akad meg és a főbb aliparoknak diszorganizálásával a tőkés tu­­ajdonosaik részéről, mielőtt azok egyiptomi vagy más bizto­sabb helyű kéjutazásukra indul­tak, az egész amerikai élet meg­akadna, a munkások zűrzavar­ba, éhségbe és nyomorba taszít­va, a forradalom pedig lehetet­lenné, vagy pedig sok áldozatot követelővé lenne téve. Az ipari munkásoknak ipari szervezetben való tömörítése, vagy legalább is olyan szerve­zettsége, amely ily szervezetnek legalább a magvát képezi, és le­galább is annyi agitáció és neve­lés a munkások között,­ hogy azok felismerjék ipari erejüket, az, amit az S .L. P. elengedhetet­len erőszükségletnek tart ez or­szágban a társadalmi forradalom sikeréhez. És nemcsak ebben az ország­ban. Az az óriási küzdelem, ame­lyet a paraszt és ipari problé­mák megoldásáért folytat Orosz­ország, valamint más országok forradalmi törekvéseinek köny­­nyű megtörése, ezen forradalmi kitörésekben történő szórványos kísérletek az iparok átvételére, az elméletnél hatásosabban mu­tatják annak szükségét, hogy a szocialista forradalom sikerének erőszükséglete a munkásoknak az iparokban való megszerve­zése. Elvtársak, az egész világon, álljatok meg egy pillanatra, és fontoljátok meg ezeket a tényeket. Miért tagadtátok meg a reánk való hallgatást ezideig? Miért hunyjátok be szemeiteket és fogjátok be füleiteket az ipari szervezke­dés szükségességének hívó szava előtt? Előbb vagy ké­­­sőbb helyes álláspontra kell térnetek, kijavítva a hibát. Ha most teszitek meg ezt, ez­által sok drága időt és szenve­dést takaríthat meg a mun­kásosztály. Mi felismerjük, hogy miért nem képesek ezt a kérdést az európai forradalmároknak még legőszintébb gondolkodói sem felfogni. A legfejlettebb európai országok­ is csak ipari törpék, az industrializing'' ott nem ütötte még fel a fejét ás nem ötlik sze­mébe a forradalmároknak, mint az itt Amerikában történik. De a szocialistának, különösen egy igaz szocialistának, marxistának kell lennie, s mint marxista, ren­delkezik olyan készülékkel, ami­vel analizálhatja a társadalmi viszonyokat. Ha a tényeket vi­lágosan felsorakoztatják előttük, a marxistáknak képeseknek kell magukat saját viszonyaik közül részben kiemelni és ebből a ma­gaslatból betekinteni a forrada­lom jövőbeni szükségleteire; ha erre nem képesek, akkor nem érdemlik meg a forradalmár ne­vet és csak vak tömegek vak ve­zetői, akik bűnösek a bennük bí­zó munkásoknak újabb veszélyek felé való vezetésében. Az amerikai Socialist Labor Party a társadalmi és ipari fej­lődésnek magaslatára helyeződ­vén, valamint leírva a marxi gazdaságtan készülékét és a for­radalomnak deleoni ipari magya­rázatát, képes belátni a szocia­lista forradalmi harctér egész területét. Mi látjuk az egész vo­nalon uralkodó zűrzavart és el­­csüggedést, új lelkesítésre van szüksége a tömegeknek. Orosz­ország, amely térdig van olyan problémákban, amelyeknek meg­oldása évtizedeket igényel, nem bírja a vezérség szükséges kellé­keit, küzködni és át várakozni kénytelen, — mint Lenin mondá, — amíg a fejlettebb és jobb be­rendezkedésű nemzetek előre­törnek, hogy a forradalom veze­tését átvegyék. Teljesen fölis­merve azt a nagy felelősséget, a­mely magas fejlettségű nemze­tünkön nyugszik, mondjuk, hogy a társadalmi forradalom előcsa­­patának Amerikából kell kike­rülnie. Mi tud’”v ' és a fo^-^, valamint taktikajanax aa anj ~ abban a tanításban van megmu­tatva, amivel a Socialist Labor Party Daniel De Leon­ja járult a forradalmi szocializmushoz., A mozgalom jelen sötét órájában mondjuk, s hangsúlyozzuk a vi­lág szocialista forradalmi vezé­reinek különösen, míg a munkás­ságnak általában, hogy elvárjuk, követeljük, miszerint komoly megfontolás és tanulmányozás alá veszik a forradalmi szervez­kedésnek és taktikának azon problémáit, amiket az amerikai Daniel De Leon körvonalazott, az, aki Lenin szerint is az “egye­düli, aki Marx óta gyarapította a szocialista elméletet.” Weekly People, 1926 jan. 30. ----------------­ SZÓRAKOZTATÓ ELŐADÁSOK ÉS TÁNCMULATSÁG AKRONBAN. Az S. L. P. akroni bolgár szer­vezete szórakoztató előadások­kal egybekötött táncmulatságot rendez február 20-án, szombaton este 7 órai kezdettel, az E. Ex­change és High St. sarkon levő Music Hallban, mely az S. L. P. szervezetek új helyisége. Kitűnő zenéről gondoskodva és a megje­lentek részére több kellemes óra biztosítva van. A rendezőség tisztelettel hívja meg a magyar elvtársakat és munkástársakat is. ELŐADÁS AKRONBAN A S. L. P. akroni angol szerve­zete sorozatos előadások tartá­sát kezdi meg február 7-én az E. Exchange és S. High Streeten le­vő Music Hallban, mely az S. L. P. szervezetek... közös helyisége. Az előadások vasárnapokon tar­tatnak d. e. 8-től 12-ig. Feb. 21. G. Gugeff: “A tőke, a munka és a közönség.” Feb. 28. J. Kulczycky. “A la­­coriai konferencia és a világbé­ke.”

Next