A Munkás, 1926 (17. évfolyam, 7-52. szám)
1926-02-13 / 7. szám
A MUNKÁS A Nyílt levél (Folytatás az 1-ső oldalról) szoknak jut, mint az a tizenkilencedik században egyszer az angoloké, máskor a franciáké, végül a németeké volt. “Sokszor jutott eszembe mondani. A fejlett országok szempontjából véve könnyebb volt a proletárforradalmat MEGKEZDENI az oroszoknak, de szocialista szempontból véve, sokkal NEHEZEBB lesz nekik győzelmesen befejezni. “A tanács vagy proletárdemokrácia alakult ki Oroszországban. A Párisi Kommünnel egy vonalban, egy második történelmi lépés történt. A munkások és parasztok kormánya a világ első maradandó szocialista köztársaságának bizonyult. Már nem változhat ez át más állammá. Már nem egyedülálló. “Hogy igazi szocializmus megalapítható lehessen, hogy ezt logikus befejezéshez lehessen vinni, még sokra szükség van. Mert a tanácsköztársaságok magasabb műveltségű állapotokban, ahol a proletáriátusnak magasabb munkalehetőségeik vannak, meg van minden lehetőség arra, hogy Oroszországot félre tolják, ha egyszer megalapították munkásosztály kormányukat.” Részünkről, mi sohasem kételkedtünk abban, hogy a következő, illetve a végső vezér a proletárforradalomban más lehessen, mint Amerika. Trotzky az ő “Whither England?” (Hová Anglia?) című könyvében bókol Amerikának, mint a világ nagy ipari vezérének. Ez az első nagy eredménye a világháborúnak. És nem utópia álmodozás, hanem tiszta marxizmus annak a feltevése, hogy ahol a világ ipari vezérsége kinő, ott kell kialakulni a prolétér világforradalom vezér. ^ .©. ity* * *. ■ • * ' ■ - ner.r.etek tapasztalhatnak több letöréseket, de az eddigiek mind azt mutatták, hogy ezek nem hozzá, hanem elvezetnek a szocializmustól. Csak Amerikában és egyedül csak Amerikában van a munkásosztály megszervezve és betanítva iparilag úgy, hogy megszerezze, ellenőrizze és kezelje a nagy ipari gépezetet. Itt olyan tökéletes a kapitalista fejlettség, hogy az iparokat a valóságban a munkásosztály vezeti, irányítja és tartja üzemben, természetesen a tőkésosztály javára és hasznára. Az események itten még nem olyanok, hogy ezt a magas berendezésű ipari munkásosztályt forradalmi lélektannal és forradalmi tanítással töltené el, de a viszonyok elkerülhetetlenül olyanokká fognak alakulni, hogy ezt el fogja nyerni. Ezért a legfőbb ideje volna, ha az európai forradalmi munkásság nem gúnyolólag, hanem figyelmesen tekintene át Amerikára, ennek viszonyait és eseményeit tanulmányozva. Ennélfogva ebben a törénelmi fontos időszakban mi sem alkalmasabb, mint idézni Daniel De Leon tiszta társadalom gazdasági analízisét, hogy Amerika lesz az első ország, amelyben a társadalmi forradalom a szocialista ipari köztársaság teljes kialakulását fogja eredményezni. Ezt nem álmodjuk, hanem biztosak vagyunk benne, a marxizmusnak helyes alkalmazásánál fogva. Az amerikai forradalmi mozgalom. Az elmúlt fél században a Socialist Labor Party volt az egyetlen forradalmi szervezet az Egyesült Államokban. Egy pillanatig sem haboztunk mondani. Az EGYETLEN tiszta foradalmi szervezet ez országban ma is. Ennélfogva csakis az S. L. P. az, amihez a nemzetközi szocialista mozgalomnak kell fordulnia forradalmi agitáció és szervezkedés tekintetéből Amerikában, amely fontosság szempontjából az egész nemzetközi szocialista mozgalomban minden más országon felüli. Mielőtt azonban tovább mennénk, tekintsünk egy kissé viszsza a múltba. Az 1900-ik évtől kezelve egészen a világháború kitöréséig a Socialist Labor Party az úgynevezett Második Internacionálban úgyszólván mint fekete bárány volt tekintve. Aki S. P.-énk akkoriban minden..lehetőt elkövetett, hogy a német szociáldemokrata párt védő szárnyai alatt legyen, amelynek mintájára kívánta saját magát formálni. A német és másországok szociáldemokratáinak reformjai és parlamentiozásai nagy méreteket öltöttek, s ez elég rossz volt, de megvolt legalább az a mentsége, hogy félfeudális országok társadalmát kívánták megreformálni, amivel elősegítették a kapitalizmus kifejlődését. Amerika azonban sohasem volt feudalista rendszerrel megakasztva, a mi kapitalista rendszerünk tiszta és szabad fejlettségű volt, így az S. P. reformajánlatai nem voltak mások, mint a kifejlődött tőkés rendszer megreformálásai, az elviselhetetlen helyzetnek tűrhetőbbé tétele, holott ez az átlagos szocialista szervezet a munkásság előtt úgy szerepelt, mint amely társadalmi forradalmat kívánt hirdetni. Miután a kapitalizmust elviselhetőbbé tette volna, a re-' form eszméje nevetséges volt, még ha kivihető lett volna is, különösen pedig, nevetséges, midőn lehetetlen volt a kivitele. A kapitalizmus fejlődött a maga útján, s ha az S. P. reformajánlatai bosszantók kezdtek lenni, ötletes politikusok, mint Bryan, Roosevelt, La Follette és mások, egyszerűen elloptak egy marékkal az S. P. követeléseiből — bármily ártalmatlanok is voltak ezek, — s ezzel együtt magukhoz ragadtak néhány ezer S. P. szavazót is. A Socialist Labor Party erői tír »tili Cetil «.U LUC.. r AAC4.it.« lista pártot. Nem hagytunk békét neki itthon, s minden következő nemzetközi kongresszuson,— Páris, Amsterdam, Stuttgart, Koppenhága, — jelentésünkön keresztül tudtára adtuk az egész világnak is az S. P. reformista és kapitalista jellegét, különösen kimutatva, hogy az A. F. of L.nek, ennek az állítólagos munkásszervezetnek behódolva, milyen árulást követett el állandóan. Az A. F. of L.-t különösen a főtőkések lapja, a “Wall Street Journal” is úgy erzegeti, mint a szocializmus ellen a legjobb védbástyát, amely minősítést a szövetség új elnöke, William Green büszkén fogad el. Az S. P.-nek pártunk által a nemzetközi kongresszusokon való következetes kritizálása arra késztette az S. P.-t, hogy az Internacional kebeléből bennünket kitúrjon, s ezen törekvése sikerrel is járt volna, mert midőn saját S. P.-nket égettük kritikánkkal, a német szociáldemokrata vezérek szakállai is megperzselődtek, azonban egyes tisztábban látó vezér, mint Róza Luxemburg is, többször védelmére kelt pártunknak, az S. L. P.-nek, s alaposan megleckéztette az amerikai “vetélytárs” S. P.-t. Tehát nem a Socialist Labor Party volt az, amely olyan nagyon akart volna a II. Internacionálba kapaszkodni, bár nem engedte meg, hogy onnan az S. P. kitúrja. Több mint egyszer beszéltünk a kilépésről, amely akciónak mindig több és több híve lett pártunkban. Az okunk erre megvolt, mert az S. L. P. több mint egy évtizeden át látta és erre elégszer rá is mutatott, hogy a II. Internacional annyira belekeveredik a tőkéspolitika ingoványaiba, hogy onnan majd nem lesz képes magát megszabadítani. Az S. L. P. következetesen és helyesen tartózkodott az európai szociáldemokrata pártok nemzeti ügyeibe való avatkozástól, de a nagy nemzetközi forradalmi mozgalom szempontjából sohasem feledte el véleményét nyilvánítani bizonyos ügyekben. A marxizmust mint kulcsot használva, nem volt nehéz kitalálni az S. L. P.-nek hogy az események hová vezetnek. Az amerikai magas fejlettségű ipari kapitalizmus kiemeli ez országot valamennyi közül, amely magaslatból könnyen belátható az európai politikai posvány, azonban nem volt ily könnyű az európaiaknak (a félfeudális viszonyú alföldekről) az amerikai viszonyok analizálása. Az európai pártok árulása. Az 1914-es események, s a német szociáldemokrácia visszaesése, valamint a szociálpatriáknak ott és másutt való kifejlődése ennélfogva számunkra nem jelentett meglepetést. Nem volt ijesztő számunkra azon későbbi szerep sem, amit Scheidemann, Millerand, Vandervelde, Branting, MacDonald és mások töltöttek be. Még Mussolininak a “radikális szocialistából” — Mussolinivá, a diktátorrá való átváltozása sem volt meglepő. Mintha mindezeket évtizedek óta megírva láttuk volna a “csillagokban”, — hogy úgy mondjuk, ismerjük a szociáldemokraták politikai szerepét és természetes következménynek tartottuk, hogy kellő időben az európai kapitalizmusnak ők lesznek majd a legjobb balekjai. Nem csoda tett, hogy a Socialist Labor Party mint fekete bárány volt tekintve a II. Internacionálban. De-sohasem szégyeltük magunkat annak idején a megkülönböztetésért, mostan pedig okunk van arra, hogy büszkék legyünk rá. Mindazáltal, eltekintve a destruktív kritikától, mellyel a Socialist Partyt, a szociáldemokratákat és a reform-szocializmust illettük, pártunk legjobb erői a konstruktív propagandát szolgálták. Ez a konstruktív propaganda legjobban ez ipari unionizmus eszméjében is foglalható össze, mint amely elengedhetetlenül szükséges a munkások ipari demokráciájához. Ez az S. L. P. Dániel De Leonjának kiváló és különös hozzájárulása a mozgalomhoz. Ez a szocialista mozgalomnak egy olyan konstruktív programját képezi, amely végső befejezése annak a programnak, amit Marx és Engels csak körvonalaztak és általánosságban érintettek. Jött a háború, a II. Internacionál összeomlása, a munkásosztálynak elárulása a szociáldemokrata vezérek által. Az amerikai S. P. nemtelen kimúlása 1924-ben állt be, midőn a végső cafrangja La Follette a szakadozott reforma öltönyének foltjává vált. Jött azután az orosz forradalom, amely a II. Internacionál összeomlását befejezte a szociálpatriótáknak a tőkések karjaiba való kergetésével. Ezután következett a koraszülött forradalmak egész sorozata: Finnország, egy politikai szocialista kitörés, melyet a fehér terror vérbe fullasztott; Magyarország, kísérlet egy politikai “kommunizmusra”, vezetni próbálván azon szocialista államot, mely a dicső éhezés és nehézség hínárját, végül a fehér terrort eredményezte; Bajorország, egy politikai forradalom, nagyon különös felfogásában és az iparok átvitelének szórványos kísérletében; Németország, a császári trónnak és a középkor más maradványainak teljes eltisztítása, a szocialista forradalmi munkásoknak volt vezéreik általi elárulása, sztrájkok és iparok átvételének megkísérlése, szórványosan és sikertelenül, mert az szervezetlen, s a munkásság agyában a tiszta végcél ismerete nélküli volt; Olaszország, a politikai szocializmus ismételt bukása, és az iparok átvételének szórványos kísérlése, azt árulván el, hogy az olasz munkásság nagy tömegei közel jártak a proletárforradalom igazi irányának felismeréséhez; Franciaország, egy határozatlan forradalmi érzés, amelyet a reakció ezideig sikeresen elnyom, de amely bizonyos erősségű lehet, amit a szigorú cenzúra és más okok miatt még nem lehet kellően mérlegelni; Angolország, a kapitalizmusa elsáncolva, amely magas fejlettsége miatt még jól tartja magát, amíg lába alatt a talaj meg nem csúszik. Ugyanez áll az amerikai Egyesült Államokra vonatkozólag. A háború és annak következményei kétségen kívül ezt a nemzetet tették meg a világ vezető tőkés országává, a kapitalizmust oly biztosan a nyeregbe téve, hogy az a munkásosztályt oly erősen a gyeplőben tartja, hogy az képtelen a meghátrálásra, visszarúgásra, vagy csaka megmukkanásra is. Csak egy mód áll hátra, még pedig a lovasnak az árokba dobása, de erre még nem érkezett el az idő. Az amerikai kapitalizmus, bár magában hordja a pusztulás jeleit, még mindig elég erős és vigyázatos. Ipari köztársaság a végcél. Oroszországban a novemberi forradalom emelte hatalomra az úgynevezett bolsevik pártot, amely a forradalom előtti időben semmivel semvolt magasabb, mint az amerikai S. L. P. az európai “nagy” “szocialista” politikusok szemében. A tanácsállam egy politikai és gazdasági keverék, amely a kommunista párt által kontrollált ipari és mezőgazdasági csoportokból alakult ki és amely általánosságban a proletárdiktatúrára nézve ismeretes. Nikoláj Lenin, ez a kiváló bolseviki elég élese szó volt annak felismerésére, hogy a szocialista átmeneti állam és az amerikai S. L. P. doktrína, az ipari unionizmus között mily közeli kapocs van. Arthur Ransom “Russia in 1919” (Oroszország, 1919-ben) című könyvének “Jegyzetek Leninnel«Talerélgetésemből” fejezetéből idézi új : “Lenin elmondta, hogy olvasta egy angol szocialista lapban azt a párhuzamot, amely az elmélete és az amerikai Daniel De Leoné között van. Kölcsönkérte Reinsteintől......... De Leon füzeteit, amelyeket első alkalommal olvasott, nagy csodálkozására, hogy milyen korán és milyen messzehatóan látta De Leon azokat, amiket most az oroszoknak cselekedni kell. Az ő elmélete, hogy a képviseleteknek az iparok szerint és nem a területek szerint kell lenni, már a szovjetek csíráit képezte.” Amerikai események. Most egy pillanatra tekintsünk az amerikai eseményekre. Az IWW., amely mint forradalmi ipari szervezet kizárólag alakult meg 1905-ben, az anarchizmus zátonyára szaladt 1908-ban, s azóta a világháborúval egészen felfordult. Az S. O. elfecsérelődött. De egy időben megjelent e kettőnek a keresztezése, egy különleges korcs, amely különböző neveken ismeretes, mint balszárny, kommelista, kommunista munkás, workersport, de leginkább mint az amerikai börleszk bolsevikik. Evvel már foglalkoztunk egy előbbi cikkünkben, mostan csak: azt említjük meg, mily aljas eszközöket használtak az S. L. P. elpusztítására, amiről meg van minden okunk annak feltevésére, hogy a III. Internacional jóváhagyásával, illetve annak utasítására történt. A III. Internacional természetesen nem ismerte az amerikai viszonyokat és ennélfogva nem tudta, hogy mihez járult hozzá. A nagyszájú, de üres fejű börleszk bolsevikok sokkal több ostobaságot beszéltek az S. L. P.-ről, mintsem azokat mind fel lehetne sorolni. Elmondtak bennünket parlamentistáknak és politikusoknak, olyan szocialistáknak, akik előbb a szavazók 51 százalékát akarják megszervezni, miután mi a világ valamenynyi szocialista pártjához hasonlóan politikai szervezetbe tömörülünk. Elmondtak bennünket “törvényes szocialistáknak”, mert nem engedelmeskedtünk a III. Internacionál azon parancsának, hogy a föld alá bújjunk, midőn mi annak semmi szükségét nem találtuk addig, amíg propagandát nyíltan folytathatunk. Elmondtak bennünket gyáváknak, szociálpatriótáknak és a tőkés kormányhoz könyörgőknek, mert mi megtagadtuk a badarságot, hogy vörös hadsereget szervezzünk az amerikai katonák közül. Hogy a Workersport is ilyen “törvényes” párt mostan egy moszkvai parancs értelmében, és hogy nem látjuk semmi jelét egy amerikai vörös hadseregnek, természetesen csak jobban kiemeli az ostobaságát az előzőleg erre irányuló propagandának, s mindazon szószátyárkodásnak, amely egy időben tézisek, platformok és nyilatkozatok gyártásában nyilvánult meg. Ezeket az ostobaságokat már elintézte elég sokszor az S. L. P. Mostan csupán idézni kívánjuk egy múltkori nyilatkozatunknak egyik részét: “Először is tisztázzuk el egyszer s mindenkorra, ha ez ugyan lehetséges, — hogy az S. L. P. nem képez egy erőszakellenes szervezetet, egy quaker-gyűlést, vagy hogy odatartjuk a bal arcunkat, ha a jobbat arculütik. Annak a feltevése is nevetséges és ostoba, mintha az S. L. P. azt tartaná, hogy a forradalom egy majálisszerű kirándulás és hogy “az alkotmányon belül” a tőke és munka egymással megegyezhetnek, mint valami turbékoló galambok. Tudjuk azt nagyon jól, hogy az osztályharc nehéz küzdelem, különösen akkor, amikor a forradalmi cél közelébe érünk.” “De ezt igenis tartjuk, — és ezt hangsúlyozzuk, hogy az EROSzAK, uooZECoArAo, VÉRONTÁS, — ha az utcákon úgy foly is a vér, mint valami folyam, — még nem forradalom, és hogy az erőszak, mint erőszak, a háború mint háború, az öldöklés mint öldöklés, egyáltalán nem ér semmit sem. Az erőszak éppen úgy szolgálja a reakciót, mint a forradalmat és ez semmivel sem “forradalmibb”, mint ellenforradalmi. Minden attól függ, miként és mikor van használva az erőszak. Ha a forradalmi osztály értelmesen képes ezt használni, és ha ez a legnagyobb és legjobb szervezetű, akkor.T az erőszak és forradalom “szülésznője” szerepét töltheti be. De tudatlan és gyakorlatlan szülésznők már sokszor okozták úgy az anya mint a gyermek halálát. Ha azonban a munkásoknak nincsen rendelkezésükre egy teljesen szervezett erőszak, akkor okosabb meg sempróbálni használni, mert annak más kimenetele nem lehet, mint a forradalmároknak a lemészárlása és így a forradalomnak határozatlan időre való visszaesése.” Az ipari szervezet szükségessége Az ipari unionizmus hirdetése miatt bennünket a duálunionok pártolóinak neveznek az ultraforradalmár akarnokok. A duáluniont nagy bűnnek és taktikai hibának tartják, mert ez csak az A. F. of L., e tőkés védbástya szervezetnek az elpusztulását eredményezheti. Erre adott válaszként számtalanszor bebizonyítottuk, hogy ha a kommunisták vagy mások sikeresen kívánnak “belülről fúrni”, akkor hamarosan kifúrják magukat a szervezetből, amely csakis duáluniont eredményez, vagyis egy új formájú uniont, ha a munkások nem hajlandók a Civic Federation szövetségesének, az A. F. of L.-nek uralmát elfoglalni. Most összegezzük: Az S. L. P. azt tartja, hogy a politikai szocialista aktivitás, bármilyen őszinte is, csak egy része a szocialista agitációnak és szervezkedésnek. A politikai szocialista akció főleg destruktív; a célja a kapitalizmus politikai rablóvárának az elfoglalása a végből, hogy azt leszerelje, vagy eltemesse. Engels mondása szerint, miután az “elhalt”. A politikai kormány, ha mindjárt “szocialista” is, képtelen az iparok vezetésére. Az erre irányuló kísérlet zűrzavart, szélsőségeiben pedig éhezést eredményez csak. A politikai államot azért kell elfoglalni, hogy az megdönthető lehessen, mégpedig minél gyorsabban, annál biztosabb eredménnyel. Az új szocialista szervezetnek nem területek szerint kell kialakulni, hanem az ipari egységekből, amely a foglalkozáson fog alapulni, nem pedig az alvó helyeken. A szavazás pedig ipari lesz, az ipari ágazatok szerint, az iparok vezetésének ügyeire vonatkozólag, az emberek magatartását mint termelőkét bírálva el, nem pedig mint társas lényekét, amelyek a magántulajdon függelékeit képezik. Mi ebben a magas szervezettségű országban, mint Amerika, már mostan is tisztán láthatjuk a jövő ipari rendszerének a körvonalait. • Ma a munkások óriási ipari ágazatokban vannak együtt és mint ipari munkások érintkeznek egymással, mint szomszédok, társas lények, és politikai szavazók, nagyvárosaink lakosai teljes idegenek egymáshoz. Egy forradalmi felfordulásban csakis a munkások ipari szervezete képes az újjászülő társadalmat megmenteni az éhenhalástól és a nemzetet a zűrzavartól. Minél nagyobb és tökéletesebb a kapitalista szervezet, annál érzékenyebb és annál könnyebben akasztható meg működésében. Kis egységeket, kis műhelyeket még csak működésbe lehet hozni így üzemileg, mint adminisztrációilag, de a Standard Olaj trust, az acéltrust, az ország vasúthámor C-7fVUQ70 OKTpf 1 - * A- —* OT* T-/. nyel. Ha egy kerék el van pusztítva, az egész ipar működése akad meg és a főbb aliparoknak diszorganizálásával a tőkés tuajdonosaik részéről, mielőtt azok egyiptomi vagy más biztosabb helyű kéjutazásukra indultak, az egész amerikai élet megakadna, a munkások zűrzavarba, éhségbe és nyomorba taszítva, a forradalom pedig lehetetlenné, vagy pedig sok áldozatot követelővé lenne téve. Az ipari munkásoknak ipari szervezetben való tömörítése, vagy legalább is olyan szervezettsége, amely ily szervezetnek legalább a magvát képezi, és legalább is annyi agitáció és nevelés a munkások között, hogy azok felismerjék ipari erejüket, az, amit az S .L. P. elengedhetetlen erőszükségletnek tart ez országban a társadalmi forradalom sikeréhez. És nemcsak ebben az országban. Az az óriási küzdelem, amelyet a paraszt és ipari problémák megoldásáért folytat Oroszország, valamint más országok forradalmi törekvéseinek könynyű megtörése, ezen forradalmi kitörésekben történő szórványos kísérletek az iparok átvételére, az elméletnél hatásosabban mutatják annak szükségét, hogy a szocialista forradalom sikerének erőszükséglete a munkásoknak az iparokban való megszervezése. Elvtársak, az egész világon, álljatok meg egy pillanatra, és fontoljátok meg ezeket a tényeket. Miért tagadtátok meg a reánk való hallgatást ezideig? Miért hunyjátok be szemeiteket és fogjátok be füleiteket az ipari szervezkedés szükségességének hívó szava előtt? Előbb vagy később helyes álláspontra kell térnetek, kijavítva a hibát. Ha most teszitek meg ezt, ezáltal sok drága időt és szenvedést takaríthat meg a munkásosztály. Mi felismerjük, hogy miért nem képesek ezt a kérdést az európai forradalmároknak még legőszintébb gondolkodói sem felfogni. A legfejlettebb európai országok is csak ipari törpék, az industrializing'' ott nem ütötte még fel a fejét ás nem ötlik szemébe a forradalmároknak, mint az itt Amerikában történik. De a szocialistának, különösen egy igaz szocialistának, marxistának kell lennie, s mint marxista, rendelkezik olyan készülékkel, amivel analizálhatja a társadalmi viszonyokat. Ha a tényeket világosan felsorakoztatják előttük, a marxistáknak képeseknek kell magukat saját viszonyaik közül részben kiemelni és ebből a magaslatból betekinteni a forradalom jövőbeni szükségleteire; ha erre nem képesek, akkor nem érdemlik meg a forradalmár nevet és csak vak tömegek vak vezetői, akik bűnösek a bennük bízó munkásoknak újabb veszélyek felé való vezetésében. Az amerikai Socialist Labor Party a társadalmi és ipari fejlődésnek magaslatára helyeződvén, valamint leírva a marxi gazdaságtan készülékét és a forradalomnak deleoni ipari magyarázatát, képes belátni a szocialista forradalmi harctér egész területét. Mi látjuk az egész vonalon uralkodó zűrzavart és elcsüggedést, új lelkesítésre van szüksége a tömegeknek. Oroszország, amely térdig van olyan problémákban, amelyeknek megoldása évtizedeket igényel, nem bírja a vezérség szükséges kellékeit, küzködni és át várakozni kénytelen, — mint Lenin mondá, — amíg a fejlettebb és jobb berendezkedésű nemzetek előretörnek, hogy a forradalom vezetését átvegyék. Teljesen fölismerve azt a nagy felelősséget, amely magas fejlettségű nemzetünkön nyugszik, mondjuk, hogy a társadalmi forradalom előcsapatának Amerikából kell kikerülnie. Mi tud’”v ' és a fo^-^, valamint taktikajanax aa anj ~ abban a tanításban van megmutatva, amivel a Socialist Labor Party Daniel De Leonja járult a forradalmi szocializmushoz., A mozgalom jelen sötét órájában mondjuk, s hangsúlyozzuk a világ szocialista forradalmi vezéreinek különösen, míg a munkásságnak általában, hogy elvárjuk, követeljük, miszerint komoly megfontolás és tanulmányozás alá veszik a forradalmi szervezkedésnek és taktikának azon problémáit, amiket az amerikai Daniel De Leon körvonalazott, az, aki Lenin szerint is az “egyedüli, aki Marx óta gyarapította a szocialista elméletet.” Weekly People, 1926 jan. 30. ---------------- SZÓRAKOZTATÓ ELŐADÁSOK ÉS TÁNCMULATSÁG AKRONBAN. Az S. L. P. akroni bolgár szervezete szórakoztató előadásokkal egybekötött táncmulatságot rendez február 20-án, szombaton este 7 órai kezdettel, az E. Exchange és High St. sarkon levő Music Hallban, mely az S. L. P. szervezetek új helyisége. Kitűnő zenéről gondoskodva és a megjelentek részére több kellemes óra biztosítva van. A rendezőség tisztelettel hívja meg a magyar elvtársakat és munkástársakat is. ELŐADÁS AKRONBAN A S. L. P. akroni angol szervezete sorozatos előadások tartását kezdi meg február 7-én az E. Exchange és S. High Streeten levő Music Hallban, mely az S. L. P. szervezetek... közös helyisége. Az előadások vasárnapokon tartatnak d. e. 8-től 12-ig. Feb. 21. G. Gugeff: “A tőke, a munka és a közönség.” Feb. 28. J. Kulczycky. “A lacoriai konferencia és a világbéke.”