A Munkás, 1927 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2-IK OLDAL A MUNKÁS (THE WORKER) SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Silfi HIVATALOS LAPJA ' ' OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: A Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a ALigyar Szocialista Munkás Szövetség —— Megjelen: MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .........................................$2.00 Fél évre .............................................$1.00 Kanadába egy évre...........................$2.50 Csomagos lapok 100 példány ....$3.50 Egyes példány ára 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Központi titkár: VASZILY TIVADAR 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 1, 1927. Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Published: EVERY SATURDAY SUBSCRIPTION RATES For one year................................. For a half year .......................... To Canada for one year............ Bundle Order 100 Copies ... .T. Single Copies 5c. .$2.00 .$1.00 .$2.00 .$3.50 Address all communications to: A MUNKÁS 419 E. 83rd St., New York, N. Y. THEODORE VASZILY, Nt’l Secretary 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 1, 1927 EGYRÖL-MÁSRÓL számból, lehetetlenség volt őt el­helyezni. Ekkor már nős volt és volt egy gyermeke, tehát munka­hiány folytán nagyon rossz hely­zetbe került, ő valamikor a........... szakmában dolgozott és hajlan­dónak nyilatkozott még a segéd­munkájának végzésére is, csak a unióba juthasson. Megígértem, hogy segítségére leszek, mert is­mertem egy emberünket, aki pro­minens tisztviselő a unióban. Kezdtem érdeklődni és azt a vá­laszt kaptam, hogy a dolog nem ütközik nehézségbe csak ki kell állítani egy kérvényt 100 dolllár beállási díj mellékelve, aztán fel kell keresni egy bizonyos brookly­­ni politikust, aki valamikor tiszt­viselő volt a unióban és jelenleg tiszteletbeli tag, ennek fizetni 350 dollárt, amely összeg azért jár ne­ki minden kérvény után, hogy a jóviszony fentartassék vele — en­nek megtörténte után minden ne­hézség nélkül felveszik a unióba. “$450 nagyon sok — mondot­­tam én — egy olyan ember, aki­­ sí v V vojr ~' uí1 m­Uhk.. _ lefutással KORRUPCIÓ A SZAKSZERVEZETEKBEN A festők uniójában, ahol 100 ezer dolláros csalásokra jöttek rá, még be sem fejezződött tel­jesen a vizsgálat, még nincs pon­tosan megállapítva, hogy az SP- féle és más nagyobb fékerek különféle ürügyek alatt mennyi­re zsarolták meg a tagokat, és mennyire jövedelmeztették sa­ját részükre a szakszervezetek “semleges” politikáját, máris egy újabb, más szakszervezet­ben történt lopásról rántották le a leplet, amelyről a tőkés la­pok is hasábokat írnak. Ez a legújabban felfedezett lo­pás a villanyszerelők uniójának new yorki lokáljában ment vég­be, amint a központi tisztviselő­­ség, illetve Broach alelnök vád­­aiból kitűnik. Broach eskü" Crain bíró elé annak bizonyítá­sára, hogy a lokál tisztviselői milyen lopásokat, visszaéléseket követtek el. Ezen vádak közül csak egy párat említünk itt meg. A lokál tisztviselői hamis ürü­gyekkel nagyobb összegeket szavaztattak meg maguknak, vagy egyszerűen zsebrevágtak a lokál pénztárából. Szakképzett munkásokat 12 dollár napi mun­kabér helyett 7 dollárért dolgoz­tattak és a különbségen meg­osztozkodtak a vállalkozókkal. Sok pénzt zsaroltak ki a segéd­munkásoktól, hogy a szakkép­zett munkások csoportjába he­lyezzék őket. Amikor a tagság elégedetlenkedett és szembe­szállt a vezetőséggel, akkor ezek gunmeneket csempésztek be a unióba, akikkel terrorizálták a tagságot. Ugyancsak sok azon vállalkozók száma, akik eskü alatt tett nyilatkozatban mond­ják el, milyen összegeket fizet­tek ki a union vezéreknek, hogy biztosítva legyenek a bérmozga­lom ellen és hogy minden “si­mán” menjen végbe. Természetes, hogy a lokál tisztviselői nem szívesen látják a központi tisztviselők részéről való beavatkozást és azon vád alapján, hogy a központi tiszt­­viselőségnek egyedüli célja meg­­kaparitani a lokál 268.000 dol­lár vagyonát, ezt megakadályo­zandó, tiltó parancsért folya­modtak Crain bíróhoz. Hogy a tisztviselők milyen óriási összegeket képesek kizsa­rolni azoktól a munkásoktól, a­kik munkához jutás reményében csatlakozni akarnak a unióhoz, az kitűnik az alábbi esetből, il­letve beszélgetésből, amely párt­lapunkban, a Weekly People-ban megjelent és amely a következő: Ha akarja ön tudni, hogyan működnek a uniók, mondok vala­mit ezzel kapcsolatban. Egy fiatal ember dolgozott nálunk a háború alatt, de amikor harctérre került, és később visszajött Franciaor­azután?” “Oh, természetesen várnia kell, amíg rá kerül a sor. Azt mi nem garantálhatjuk”, — volt a vá­lasz. De nemcsak New Yorkban és Brooklynban ilyen a helyzet, nemcsak itt igyekeznek 450 dol­lárig megzsarolni azokat a sze­rencsétlen munkásokat, akik a unió útján akarnak munkához jutni, hanem más városokban is. Az ország minden részében ugyanaz a helyzet. A Cleveland Press című lapban egy ottani villanyszerelő panaszolja el, hogy dacára szakképzettségé­nek, már régóta hiába próbál be­jutni a unióba. A szerkesztőség­hez küldött siránkozó levelét így fejezi be: Valahányszor elmentem a köz­pontba érdeklődni, hogy figyelem­ben részesültem-e már és van-e kilátás a unióba jutni, mindig az­zal utasítottak vissza, hogy: “Na­gyon sok ember káborog, még nem vehetjük fel, majd értesíteni fogjuk.” Ez két éven keresztül ment így és még így folytatódhat 22 évig. Próbáljon bárki bekerülni a unióba. Csak próbálja meg. Valószínű, hogy ha Arthur J. Fleder, a levélíró, jobb anyagi helyzetben lett volna, mint a brooklyni szaktársa és leszurkolt volna 450 dollárt, akkor valame­lyik politikus révén — aki vala­mikor “nem politizáló” unión fé­­ker volt — bejutott volna a unióba, — hogy aztán a unión belül várjon 22 évig, amíg mun­kához jut. A Cleveland Press vezércikk­ben is foglalkozik a szakszerve­zetekkel és épúgy, mint régeb­ben a Wall Street Journal, meg­állapítja, hogy az A. F. of L. vé­dőbástyája a kapitalizmusnak. Többek között ezeket írja: " A radikalisták nem nagyon boldogulnak az amerikai munká­sokkal, nem csupán politikai néze­tük miatt, hanem mert mint vezé­rek inkompetenseknek és megbíz­ hatatlanoknak bizonyultak. A sztrájkoló szövőmunkások Passaic, N. J.-ban szükségesnek látták elbocsájtani a radikális ve­zetőket és a New Yorkban sztráj­koló ruhaipari munkások hasonló lépéseket tesznek. A radikalizmusnak, amint ez a szó általánosságban értelmezve van, semilyen érdekközössége nincs az amerikai munkássággal. Az előbbi egy teljesen más tár­sadalmi és politikai rendszert kép­zel el, mint amilyen ebben az or­szágban van. Az utóbbi nem akar mást, mint igazságot a létező helyzet közepette. Sőt a tény az, hogy az amerikai szakszervezet egyik legerősebb és legmegbízhatóbb védőbástyát ké­pezi a vörös propaganda ellen. A­míg ez fennáll, addig a Harmadik Internacionálé nem lesz képes ez ország munkásságának kegyébe férkőzni. A Cleveland Press befejezésül figyelmezteti az üzletembereket, hogy jó lesz nem elfelejteni ezt és eszükben tartani, hogy ahol tömegesen dolgoznak a munká­sok, ott szervezkedés várható. Aztán kimutatja, hogy bármit mondjanak is, a mi szakszerve­zeteink teljesen egy vonalon ál­lanak a kormány társadalmi és politikai elvével, tehát ha ez a unió összetörik, az események után ítélve, olyan szervezet jö­hetne létre, amelyben a szélsősé­ges radikalizmus domináló sze­repet játszana. Ebből világosan kitűnik, hogy a Clev. Press s ezzel együtt min­den bizonnyal a többi tőkés la­pok is tudják, miszerint az A. F. of L. a jelenlegi tőkés rendszer védőbástyáját képezi, csak a munkások nem akarnak még en­nek tudatára ébredni. Dacára, hogy a tőkés lapokból is állan­dóan olvasnak e unióban végbe­menő korrupcióról, lopásról, csa­lásról; dacára, hogy a szakszer­vezeti vezérek sokszor nyíltan is a tőkések érdekét szolgálják és egyik árulást a másik után köve­tik el a munkásokkal szemben, azért mégsem fognak össze. T 00C*«7.ptV_ * ' olyan ipari alapon szervezett uniókat létesítsenek, amelyek többé nem a kapitalizmus védő­bástyáját képezné a munkásosz­tállyal szemben, hanem a mun­kásosztály védőbástyáját képez­né a kapitalizmussal szemben addig is, amíg végképen meg­szüntetné a kapitalista rend­szert. COOLIDGE ÉS MUSSOLINI E két alak közötti különbsé­get nemcsak az képezi, hogy egyik a politikai demokráciának a feje, a másik pedig a fasciz­­musnak a feje; nem csupán az, hogy egyik hallgatása által ki­érdemelte a “hallgatag elnök” elnevezést, míg a másik állan­dóan “világmegrendítő” speech­­eket vág ki, se nem az, hogy egyik ellen merényleteket követ­nek el, fel akarják robbantani, míg a másik életével vagy halá­lával a manó sem törődik, ha­nem egy más valami is nagy különbséget képez közöttük, a­miről csak az elmúlt napokban, vagyis a dec. 21-iki jelentések alapján volt alkalmunk infer­­formálódni. Mint ismeretes, Amerikában szokás, hogy karácsony alkal­mával az elnök “karácsonyi ajándékként” kegyelmet ad né­hány rabnak, fogolynak, most pedig egy washingtoni jelentés arról szól, hogy Coolidge ez év­ben nem fogja a Santa Claus szerepét játszani és nem fog ke­gyelmet osztogatni a szövetségi raboknak. Ugyanakkor Rómából azt je­lentik, hogy Mussolini, az olasz miniszterelnök és diktátor az ál­tala a szigetekre internált 942 politikai fogoly, vagyis politikai ellenfele közül tíznek megke­gyelmezett. Sokan furcsának fogják ta­lálni, hogy ilyen különbség is van a két alak között. Azaz nem annyira a különbséget fogják furcsának találni, mint azt, hogy az eset nem megfordítva A­M­U­IK­K­A­L van. Mert miután Coolidge kép­viseli a demokráciát, Mussolini pedig a fascismust, amely éppen ellentétje a demokráciának, min­denki azt várta volna, hogy Coolidge legyen könyörületes a rabokkal szemben. És hogy a do­log ezúttal ellenkezőleg történt, abból csak azt állapíthatják meg — azok, akik még eddig nem tudták, — hogy még sincs valami óriási különbség azon két rendszer között, amelyet a neve­zett két alak képvisel. Legfel­jebb annyi, hogy Olaszország­ban ipari és politikai rabszolga­ság van, Amerikában pedig ipari rabszolgaság és politikai sza­badság. Olaszországban ha sza­badon engedik a politikai fog­lyokat, azok a politikai szabad­ság hiányában alig agitálhat­nak a fascizmus ellen, viszont ha Amerikában szabadon enge­dik a politikai foglyokat, azok a politikai szabadsá­g folytán nagy tevékenységet f­ejthetnek ki a tőkés rendszer­ben. Ez a ma­gyarázata annak hogy Mussoli­ni, a fascista dikt­átor kegyelmet osztogat a politi­kai foglyoknak, Coolidge pedig eltért ezen szo­kástól, ennek rossz hatása lehet, hogy ezáltal elijeszti az embereket a hadsereghez való csatlakozástól, az csakis azzal magyarázható meg, hogy ő kelme nem gondolt semmi másra, mint arra, hogy a kongresszussal minél nagyobb összeget szavaztasson meg a hadsereg részére. Hogy a hadse­reg helyzete még súlyosabb szin­ten tűnjék föl és hogy a kor­mány embereinek, vagyis a “nép­képviselőknek” a szívük még jobban meglágyuljon és megha­tódjanak, még azt is kimutatta, hogy a hadseregben szolgálatot tevő 40,000 ló és öszvér közül több mint 30,000 tizenhét éves és ezen öreg koruk folytán kép­telenek a szükséges munkák el­végzésére. (Persze ezek sokkal nagyobb csacsik a kétlábú csa­csiknál és nem jut eszükbe, hogy megszökjenek.) Több, mint bizonyos, hogy a generális kérése teljesítve lesz, mert hiszen a képviselő urak tudják kötelességüket. Tudják, hogy az amerikai tőkések érde­ke megkíván egy rendes hadse­reg fentartását, hogy szükség esetén legyen kiket Mexicóba, Dél-Amerika valamelyik orszá­gába, a Fülöp szigetekre, Kíná­ba vagy más olyan helyre kül­deni, ahol befektetésük, vagyo­nuk megvédelmezésre szorul. NEM LEHET MEGSZÜN­TETNI A BŰNHULLÁMOT(?) Rév. Charles R. Brown, a Yale Egyetem dékánja a brooklyni Y. M. C. A.-ben a­­­ünhullám meg­szüntetésével ka­pcsolatban tar­tott előadást, am­elynek lényege az volt, hogy a­­ ború, nyomor, betegség és bi­ohullám soha nem lesz megszü­ntethető semi­­lyen egyesület á­tál, mert ezek a társadalomban mindig meg voltak és meg lt­sznek. Igaz, hogy az emberi társa­dalmaknak Coci rákfenéi nem szüntethetők m­eg bizonyos egyesületek álta­l, de igenis megszüntethetők és meg lesz­nek szüntetve a munkásosztály által, amikor az öntudatra éb­red és ezen h­­at magából ki­­vő rendszert bizonyosodni,­­ ennyire té­vedt a dékán­­tunk, amikor azt jósolta, hol “mindig, így lesz”. EZRÉVEL SZÖKNEK MEG AZ AMERIKAI KATONÁK A HADSEREGBŐL Henry J. Reill, generális a Century Magazin januári szá­mában kesergő cikket ír arról, hogy az amerikai hadsereg de­moralizálva van, a katonák kop­lalnak, a háború alatt fából ösz­­szetákolt épületekben fagyos­kodnak és ezért havonként átlag 1000 ember hagyja ott a hadse­reget. Nagy visszaesés van a hadseregben úgy az anyagi mint morális téren. Ennek a helyzet­nek tulajdonítható, hogy az el­múlt évben közel 14.000 ember szökött meg a hadseregből, so­kan pedig elbocsájtásukat kérik azon az alapon, hogy úgy sincs semmi kilátás az előmenetelre. Így fest a valóságban a dicső­ségteljes amerikai katona élete, amelyet egyébként mindig a leg­szebb színben igyekeznek feltün­tetni. Reilly generális ezen ki­jelentésével nem a legjobb rek­lámot csinálta a hadseregnek, sőt a militaristák szempontjából ennek rossz hatása is lehet. Mert ha majd a munkanélküli, vagy dolgozni nem akaró fiatal­emberek olvasni fogják ezt és aztán megjelennek a katonato­­borzó irodák előtt, az ottani táb­lákon levő felírásoknak és ké­peknek, amelyek az amerikai katonák nagyszerű helyzetét festik le, már nem fognak bedől­ni és nem nagyon fognak rajon­­gatni a katonáskodásért, ön­kéntelenül is arra fognak gon­dolni, hogy a hadseregben ural­kodó rossz helyzet, koplalás pár hónap múlva nem-e őket is szö­késre fogja bírni. Hogy a generális úr a tények megállapításánál,, a helyzetnek ilyen sötét szinte­n való feltünte­tésénél nem gondolt arra, hogy KALAPÁCSOLÁS Az amerikai kormány ital­mérgező munkájának kezd mu­tatkozni a hatása. Az csak ter­mészetes, hogy valamilyen “szent” ünnepnek kell bekövet­kezni, mielőtt a teljes eredmény megállapítható és karácsony szokott lenni a legalkalmasabb ily­­­e. • után következő •ris, a Bellevue amerikai kormány ellen, kije­lentve, hogy az italmérgezés folytán eddig elpusztult 11 em­berért, valamint azért, hogy csupán a nevezett kórházban 74 alkoholmérgezésben szenvedő ember küzködik a halállal, a kor­mányt terheli az erkölcsi felelő­ség, mert az alkoholt megmér­gezi.­­ Több, mint bizonyos, hogy a kormány csak mosolyogni fog dr. Norris súlyos vádja felett. Hipokrita módra hivatkozni fog a száraztörvény sérthetetlensé­gére és arra, hogy a kormány­nak joga van arra, hogy egy mérgezés által elvegye az em­bernek kedvét, még­pedig végle­gesen a száraz törvény megsze­gésétől.­­ A “szentséges” pápa az utób­bi időben nagyon “busy” ember lett, ami annak tulajdonítható, hogy a válásokkal kapcsolatban külön munkát vállalt magára. Alig ment híre annak, hogy a pápa elválasztotta a Vanderbilt leányt férjétől és Marconi olasz feltalálót feleségétől, Charlie Chaplin felesége is kap az alkal­mon és a pápához folyamodik válásért. Mindebből az következtethető, hogy a pápának újabb pénzfor­rása akadt, mert hiszen több, mint bizonyos, hogy Chapliné­­ket követni fogják Browning és “Peaches”, Rhinelanderék és a felsőbb tízezrek közé tartozó többi válni akarók. s így lett a nagykutyák válási szintere áthelyezve Párisból Ró­mába. Hogy ezáltal Párist nagy anyagi veszteség éri, azzal a pá­pa keveset törődik. Még keve­­sebbeet törődik azzal, hogy a katholikus vallás szerint a há­zasság az égben köttetik meg és azt földi ember fel nem bonthat­ja. Ugy látszik őkelme is azt tartja, hogy: a pénz mindenek fölött! ’ ucv­u in- oi-uuauai? w .--••• -£■•«**« 1927 Január 1. Szegény gyerekek­ •• Az anyjuk, kit a sors rúgott és tépett, Nem veszteget rájuk sok drága szót, Panaszt csak és szidalmat tűrnek tőle, Nem adhat e kis gyermekeinek jót. Sokan vannak és gémberedve bújnak, Mint félidőn a bús, dermedt madár És régi, rossz rongyokba burkolóznak S azon tűnődnek: messze még a nyár?. . Otthon sötét, szennyes varokban hálnak Sokadmagukkal s összebújnak jól, Rongyok alatt a párás, rossz melegben S a beteg falról dől rájuk a kór. Nem álmodoznak, mit se­m tudnak ők, Szép, napsugáros, jószagu szobákról És kék lábukra pár egész cipőt. Csak meleget s mohón enni vágynak Kicsiny arcuk korán már agyra érett, Mint férges szilva, mely lehullni kész, És pirosan és sárgán és sötéten Kis életűk felett kering a vész. Szemük, mint kóbor, kivert bus kutyáé Oly reszkető, hogy szinte látni kin, Mikor rúgástól félve sompolyognak A nagyvárosok fénylő utjain. Kis lelkükben zord bűnök gerjedeznek, Mint poshadt lápon dús méregvirág És mégis ők a szennyezetlen fénylők S oly bűnnel mocskolt a fényes világ. S úgy látszanak, amint igy elsuhannak Az életen, mint sok kis barna árny, Mely napnyugtával óriásivá nő meg. . . És, mint egy folt, az Ember homlokán. VÁRNAI ZSENI. Hasznos tudnivalók. A NŐK POLGÁRSÁGÁRÓL A következőkben ismertetjük a nők polgárjogi helyzetét, amint azt a legújabb polgárosí­tási törvényt Írják, rikai polgárhoz ment feleségül­ 1922. szeptember 22 előtt, vagy ha a férje ezen dátum előtt pol­gárlevelet szerzett, akkor ő is amerikai polgár. 2. Ha egy idegen nő, aki ame­rikai polgárhoz ment feleségül 1922. szeptember 22 után, vagy akinek a férje csak ezután a dá­tum után szerzett polgárlevelet magának, az nem polgára ennek az országnak. Azonban szerez­het magának polgárlevelet egy sokkal egyszerűbb módon, mint az a férfiaknak elő van írva. Nem kell első papírt szereznie, nem kell, hogy öt évig tartózko­dott legyen Amerikában, ellen­ben egy évi egyhuzamban való itt tartózkodás után beadhatja a kérvényét polgárosításért. Azt azonban be kell bizonyíta­nia, hogy a férje polgára az Egyesült Államoknak. 3. Egy idegen nő akkor is pol­gára lehet az országnak, hogy ha a férje nem is polgár. Ebben az esetben azonban nincsenek meg azok a kedvezmények, ami­ket egy polgár feleségének nyújt a törvény, hanem át kell mennie ugyanazokon az eljárá­sokon, amelyeket a férfiaknak előír a törvény. 4. Hogyha egy amerikai nő, aki egy idegenhez ment férjhez 1922. szeptember 22 előtt, el­vesztette az amerikai polgársá­gát, azonban ismét megszerez­heti ugyan, mint a második pontban körülírt amerikai pol­gár felesége. Hogyha az Egye­sült Államokban lakott a házas­ság ideje alatt, akkor nem is kell mellékelnie egy megérkezési iga­zolványt. 5. Ha egy amerikai nő egy idegenhez ment férjhez 1922. szeptember 22 után, nem veszti el polgárjogát, hacsak arról ön­szántából le nem mond. 6. Egy idegen özvegy a férje első papírját használhatja a pol­gárlevele kivételénél. Egy férje­­zetlen leánynál­ azonban ugyan­olyan eljáráson kell keresztül mennie, mint egy férfinak. A Foreign Language Infor­mation Service, 222 Fourth Avenue, New York City ki­adott egy kis könyvecskét, a melynek ez a cime: “How to be­come a citizen of the United , és ami ■4*‘n m’^'^nfé polgárositásra vonatkozólag, valamint 150 különböző kérdés és felelet azok számára, akik a polgárosítási vizsgára készül­nek. A könyv ára 25 cent, amit akár bélyegben, akár pénzben be lehet küldeni a fenti irodá­nak. (Flis.) CSECSEMŐ HALANDÓSÁG Egy nemrégi statisztika sze­rint a világ különböző városai­ban a születési következő: halandóság a (JEGYZET: A* el*er rovat kimutatja a* e*er lakosra esett élvesz­ületés. — A második rovat: A* e*er élveszületésre esett egy éven aluli elhalt.) 1. Ha egy­ nő egy am'd-i Londonban 18.9 66 Stockholmban 12.2 48 Oslóban 13.6 42 Kopenhágában 18.3 67 Berlinben 11.6 92 Brüsszelben 13.3 82 Párisban 16.2 89 Budapesten 17.8 126 Bécsben 13.8­ Prágában 13.6 111 Madridban 24.8 146 Milánóban 14.2 101 Krakóban 28.55 108 Kairóban 50.5 247 New Yorkban 20.8 64 Hágában 18 35 BORZALMAS KATASZTRÓFA Az eddigi megállapítások sze­rint 35 ember puszolt el az el­múlt héten történt hajókataszt­rófa alkalmával, amikor a mun­kásokat a jerseyi oldalra szál­lító kis Linseed King motorha­jó elsülyedt. ÁLTALÁNOS MUNKÁS BE­­TEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG öntudatos munkások segély­egyesülete. Fizet: Tíz dollár heti betegsegélyt és $500 haláleseti járulékot. A tagok jogai a felvé­­el napjától kezdődnek. Bővebb felvilágosítást szívesen küld a Szövetség központi irodája, H. Stone központi titkár, 315 Light­­ner Building, Detroit, iMch.

Next