A Munkás, 1928 (19. évfolyam, 6-52. szám)
1928-02-11 / 6. szám
2. OLDAL A MUNKÁS (THE WORKER) A SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: A Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Megjelen: MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI ARAK: r;gész évre ....................................... Fél évre ...........................................51*92 Kanadába egy evre........................ Csomagos lapok 100 példány ....$3.50 Egyes példány ára 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS 401 E. 84th St., New York, N. Y. Központi titkár: VASZ1LY TIVADAR 401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Feb. 11, 1928~ Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Published: EVERY SATURDAY SUBSCRIPTION RATES: For one year.....................................$2.00 For a half year ...............................$1.00 To Canada for one year..........................$2.50 Bundle Order 100 Copies...............$3.50 Single Copies 5c. Address all communications to: A MUNKÁS 401 E. 84th St., New York, N. Y THEODORE VASZILY, Nt’l Secretary <401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Feb. 11, 1928. EGYRŐL-MÁSRÓL NŐI EGYESÜLETEK A HÁBORÚ MELLETT Alig, hogy egyik konferencia, amelyet pacifista nőkből álló egyesületek tartottak Washingtonban, véget ért, február elsején egy másik női konferencia ült össze, ugyancsak Washingtonban. Ez utóbbi konferenciát már nem pacifista, szentimentalista nőkből álló egyesületek hívták össze, hanem 100 százalékos hazafias egyesületek, amelyek között természetesen első helyen áll a “Daughters of the American Revolution”, összesen 34 ilyen egyesület fogja megtárgyalni az ország védelmét. Az meg aztán már magától értetődik, hogy védelemről nem lehet másképerondosra -*V6. ----a! Sőt a munkásosztály feladata nem csupán ellensúlyozni ezt a propagandát,, ami által legjobb esetben csak elodázná a háború kitörését, de feladata megdönteni a kapitalizmust, ezzel végképen megszüntetve a háborús veszélyeket. rus készülődés által. Ezért a konferencia legfőbb pontját fogja képezni a 740,000,000 dolláros tengeri haderő fejlesztésére vonatkozó program és az általános katonai kötelezettség. Mrs. Brosseau, a D. A. R. egyesület elnöke egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy ők hazafias kötelességüknek tartják a fegyverkezést, vagyis a háborús készülődést, mert kijelentette, hogy “céljuk először demonstrálni, hogy a nagyobb női egyesületek egy része követeli az ország részére a kellő fegyveres előkészületet, másodszor pedig ellensúlyozni akarják a pacifista és radikális propagandát, amelyeknek céljuk lerombolni az otthont és a kormányt.” Mindez azt jelenti, hogy Plunkett admirális háborútól való félelme kissé alaptalan, mert ha amerikai tőkések és militarista vezérek eddigi propagandájukkal elérték azt, hogy 34 női egyesületet a háborús készülődés szolgálatába tudtak állítani, akkor az ország bátran mehet háborúba, mert ezek a könyörületes nők, irgalmas nővérek gondoskodni fognak arról, hogy a harctereken ronccsá lőtt embereket ápolják és képessé tegyék azokat a további mészárlásra. Sőt, amilyen harcias hangon beszélnek ezek a Mrs. Brosseau-féle dámák, még talán arra is hajlandók volnának, hogy női századokat szervezzenek más országok asszonyainak a lemészárlására. Hogy ezen fanatikus női hazafiak és általában a militarizmus propagandáját kellőképpen ellensúlyozni lehessen, ahhoz nem elégséges a pacifista és szentimentalista egyesületek háborúellenes vagy békepropagandája, amelyek a háború kitörésekor úgyis elenyésznek és mint a legutóbbi háború alkalmával bebizonyosodott, a pacifisták legnagyobb részben a háború szolgálatában álltak, hanem az ellen az egész munkásosztálynak szembe kell szállni. wíucití ecu a. ^ Magától értetődik, hogy az ilyen eseteket a tőkés lapok igyekeznek a kapitalizmus érdekében való reklámnak felhasználni, kimutatva, hogy milyen áldásos rendszer az, amelyben a befektetett milliók újabb milliókat jövedelmeznek. Nemcsak az olaj- és más részvénytársaságok, korporációk dicsekednek el azzal, hogy az elhunyt milliomos nő az ő részvényük révén gazdagodott meg, de megszólalnak a Brisbane alakok is, akik hoszszasan elbölcselkednek azzal kapcsolatban, hogy milyen meggazdagodási lehetőségek vannak ebben a dicső kapitalista rendszerben. Amíg Brisbane a Hearst lapokban elmélkedik erről a kérdésről, addig M. E. Tracy, a Cleveland Press és még néhány más lap “Brisbane”-je, a Press hasábjain teszi ugyanazt. Kimutatja, hogy Mrs. Harkness vagyona majdnem teljesen részvényekben és bondokban van és így elhalálozása óta, vagyis nem egészen egy év óta, ez a vagyon 8,000,000 dollárral szaporodott. Tracy azzal fejezi be bölcselkedését, hogy ma, amikor ilyen tröszt társaságok vannak és minden legális tanács megszerezhető, könnyű egy özvegynek vagy gyermeknek 15-20 millió dollárt örökölni, fejedelem módjára élni és 20 éven belül megduplázódva látni ezt az összeget anélkül, hogy mulatozás, fényűzés helyett szükséges volna bármi mást cselekedni. Az ilyen eseteknek a megemlítésével, felmagasztalásával a tőkés lapok, a Brisbane-Tracy-féle tudákos alakok a kapitalizmust igyekeznek dicsőíteni, pedig az ellenkezőjét érik el, legalább is a gondolkozni tudó emberek előtt, nem beszélve arról, hogy mennyire ellentétbe jönnek önmagukkal. Ugyanis, amikor a tőkés lapok némely nagytőkés egyéniségét és vagyonát méltatják, akkor azt hangoztatják, hogy az illető tőkések valamikor régen tisztában vannak a tőkések vagyonszerzési módszerével Tudják, hogy milliókra csak úgy tehet szert valaki, ha akár minden vagyont előteremtő munkásokat megrabolja, akár más törvényes vagy törvénytelen rablást követ el, így természetesen az örökölt vagyont is a munkásosztály megrablásához lehet visszavezetni. Éppen ezért az öntudatos munkások az ilyen vagyonszerzési lehetőségért való lelkesedés helyett az ilyen “lehetőségek” megszüntetésére törekednek a rabló és a javakat pocsékoló henyelő uralkodó osztály uralmának megszüntetése által A munkások olyan társadalmi rendszer megteremtésére törekednek, amelyben senki sem fog születni “ezüst kanállal a szájában,” senki sem fog urnak vagy rabszolgának születni, hanem egyenlő joggal és boldogulási lehetőségekkel felruházott szabad embernek. Ebben a rendszerben még a sok “ésszel” rendelkezők sem lehetnek majd milliomosok, a társadalom élősdijei, mert a nagy eszük dacára is kötelesek lesznek valamilyen hasznos munka végzésére, hogy részesülhessenek a társadalom közös tulajdonát képező javak élvezésében. A rá, rés haderővé földön bereli profitját. * Mtk Amikor azt látjuk, hogy az amerikai tőkések mennyire dominálnak ezekben a latin-amerikai országokban, akkor igazán nem lehet nagy fontosságot tulajdonítani a jelenleg ülésező pán-amerikai kongresszusnak és nem lehet attól elvárni, hogy olyan határozatokat vagy döntéseket hozzon, amelyek az amerikai tőke érdekét veszélyeztetnék. Az amerikai küldöttség ilyesmit nem tűrne meg és erre a kis latin-amerikai országok küldöttjei gyengéden lettek figyelmeztetve azzal is, hogy Coolidgeék a Texas nevű egyik leghatalmasabb csatahajón utaztak a konferenciára — azon állam neve után nevezve el a csatahajót, amely államot Mexicótól rabolta el Amerika. Aztán az amerikai tőkések gondoskodtak arról, hogy a latin-amerikai országok a washingtoni követtel képviseltessék magukat a konferencián, akiket már előre megdolgoztak itt avégből, hogy az amerikai nagytőke érdekét szolgálják vagy legrosszabb esetben tartózkodjanak annak kritizálásától. Hogy Amerika mennyire nem veszi komolyan vagy tartja magára nézve kötelezőnek a kis latin-amerikai országok határozatait, hogy úgy ül ott a konferencián, mint egy hatalmas macska a kis egerek között, az Brisbane megállapításából is kitűnik, aki többek között a következőket írja: “Az ő (Uncle Sam) szomszédjai kisebbek, nem olyan gazdagok és bizonyos esetekben ellenségeskedők. ő nem tarthatja kötelezőnek magára nézve azokat a határozatokat és megrendszabáyozásokat, amelyeket a latin köztársaságok hoznak — még ha egyhangúlag is megállapodnak abban. Az Egyesült Államoknak saját magának kell megcsinálni és végrehajtani terveit “Ez az ország nem nagyon akar világuralmat. Van elég hely, elég cselekvési tér ezen a két amerikai kontinensen. De ha már valaki világuralommal kel hogy rendelkezzen, miért ne az Egyesült Államok legyen az ? Ez egy igazi birodalom és állandó.” Brisbane, aki írásával legjobban visszatükrözi, minden szentimentalizmustól mentesen, hűen adja le az amerikai kapitalizmus terveit, célját, különösen ezen utóbbi szavaiban szállította kellő értékére Coolidge beszédét és mindazokat a frázisokat, amelyeket a tőkés politikusok nép félrevezetésére hangoztatnak a békével, testvériséggel, stb-vel kapcsolatban. A tény az, hogy a tőkés hatalmak közötti gazdasági, kereskedelmi verseny előbb-utóbb odáig fejlődik, hogy a legerősebbeknek a világuralomért kell megvívni harcukat. És a fentiekből ítélve, Amerika első helyet foglalja el e harc megvívását illetőleg. Mert ha már világuralomról van szó, miért szerezze azt meg Anglia vagy más ország és nem Amerika? A munkásoknak jó lesz elgondolkozni az itt elmondottak felett, nemcsak azért, hogy teljesen tisztában legyenek azzal, miért kell Amerikának időközönként hadihajókat és fegyveres csapatokat küldeni Nicaraguába, Kínába vagy a világ bármely részébe, hanem azért is, hogy felismerjék milyen veszélyt rejt az emberiségre nézve a tőkés hatalmak lázas fegyverkezése a világuralom megszerzése céljából és hogy milyen gyors cselekvésre van szüksége a munkásosztálynak, hogy a kapitalizmus megdöntése által elhárítsák ezt a veszélyt az emberiség feje felől. IL—:-----------------------------». Tizenegy vallási szekta készül háború ellenes konferenciát tartani 1930-ban. Mi a magunk részéről nem kifogásoljuk ugyan az ilyen konferenciák tartását, de ugyanakkor nem sokat várunk tőlük. Nem sokat remélhetünk ezektől azért, mert hiszen már közel kétezer éve annak, hogy a különböző vallási szekták állandóan hirdetik a biblia parancsait, hogy “ne ölj," “szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, stb. és mégis szőröstől-bőröstől csatlakoznak minden háborúhoz. Aztán nem lehet attól a konferenciától 100 százalékos eredményt várni azért sem, mert az egész Andrew Carnegie acélkirály által 1914-ben alakított Church Peace Union kezdeményezésére történik. Márpedig tudott dolog, hogy éppen a Carnegie-féle nagytőkések azok, akiket gazdasági érdekük bír a háborúk előidézésére. Éppen ezért a munkások ne várják azt, hogy majd a Carnegiék ellenőrzése alatt álló egyházak kiküszöbölik a háborúkat és biztosítják a békét, mert akkor ítéletnapig is elvárhatnak. A béke megteremtése és biztosítása a munkásosztályra hárul és ugyancsak a munkásosztályra hárul a Carnegiék uralmának a megdöntése, ami nélkül igazi és állandó békét el sem lehet képzelni. Washingtoni jelentések szerint Kellog külügyi államtitkár azon reményének adott kifejezést, hogy az amerikai bankárok hallgatni fognak rá és nem fognak vásárolni a Szovjet Oroszország által kibocsájtott bondokból. Ez a vén együgyü, a vörösökha adig ha a szovjet kormány az amerikai bankok támogatása nélkül és kelloggék rugkapálódzása ellenére is 10 évig fennállt, sőt szép fejlődésen ment át, egész biztosan továbbra is fejlődni fog. Hogy Kellogg tiltakozik a szovjet bondok vásárlása ellen, még érthető, de mit szóljunk Wolf “munkásvezérhez”, aki még Kelloggot is felülmúlja a szovjet bond elleni tiltakozás terén? ”. Erre alig lehet mást mondani, minthogy Woll ismételten bebizonyította, miszerint egy urat szolgál Kelloggal és a többi reakciós tőkés politikusokkal együtt. A munkásság annak idején gondoskodni fog arról, hogy Woll ezen “érdemes” kellő “megjutalmazásban” részesüljön. Sokat foglalkoztak és még jelenleg is foglalkoznak a lapok azzal a Kaiser Bill nevű kutyával, amelyet több juh megölése miatt Lexington, Kentucky-ben a bíróság halálra ítélt. Az ítéletet a kutya, illetve annak gazdája megfelebbezte és ezen idő alatt a kutyát színházban mutogatják. & Ha a felebbezést visszautasítják, a washingtoni Supreme Courthoz kerül az ügy. & Alig hihető, hogy a kutya a villanyszékbe kerüljön, mert azt emberek részére csinálták, nem pedig állatok részére. n Ilyen a mi 100 százalékig humánus civilizációnk. tu llUg.y oeu lIleguuA A MEGGAZDAGODÁS LEHETŐSÉGE Még 1926-ban halt meg egy Mrs. Anna M. Harkness nevű dúsgazdag nő, aki Rockefeller egyik üzlettársának volt a felesége, akitől 50 millió dollárt örökölt. Most az ő elhalálozása után megállapították, hogy 107,052, 494 dollár értékű vagyont hagyott hátra, dacára, hogy a férje elhalálozását követő hat év alatt az örökölt 50 millió dollár* * ’1* 1 ljj. ban hozzá láttak a szorgalmasaz amerikai imperializmus és A PAW-AMERIKAI KONFERENCIA (Folytatás az 1-ső oldalról.) képviselik a legnagyobb amerikai befektetést. Nicaraguában faipar, aranybánya és gyümölcstelep, Honduras és Costa Ricában pedig kávé, bánya és olajtelepek képviselik az amerikai befektetést. Amikor tehát azt látjuk, hogy az amerikai tőkéseknek ilyen nagy befektetésük van ezekben az országokban, egy cseppet sem csodálkozhatunk Evans Clark (ki egyébként a fenti leírást adta a N. Y. Times-ban a kormány hivatalos adatai alapján összeállított kimutatással kapcsolatban) azon kijelentésén, hogy egy dél-amerikai város vagy állam gazdasági vagy politikai stabilizációja annyira érdekévé válik sok amerikai polgárnak, mint a kansasi búzatermés, vagy a pennsylvaniai politika. Persze a “sok amerikai” polgár alatt az amerikai tőkések értendők. És amennyire érdekelve van Amerika befektetései révén Latin-Amerikában, annyira érdekelve van Európában és a világ minden részében. Érdemesnek tartjuk még itt leközölni azt a kimutatást, mely Amerika befektetésének világszerte való megoszlására vonatkozik: Latin-Amerika $5,200,000,000 Európa 4,300,000,000 Canada 3,900,000,000 Kína, Japán, Flöpszigetek Vegyes és legfeljebb meghallgatja, mi mondanivalójuk van a kisebb amerikai köztársaságoknak, anélkül, hogy megengedné azoknak olyan szabályokat hozni, amelyek kontrollálnák az Egyesült Államokat vagy bármilyen mértékben korlátoznák a jogait. Ez a tény és legjobb, ha nyíltan kimondjuk.” Ebből látható, hogy a legnagyobb hipokrízis és hazugság volt Coolidgeék részéről az a kijelentés, hogy mint egyenjogú nemzet barátságos megbeszélésre mennek Havanába, hogy egymás megértésével egyöntetű határozatokat hozzanak egymás érdekében. Brisbane nem kertel, hanem nyíltan megmondja, hogy Amerikának eszébe sincs egyenjogúnak érezni magát a kisebb országokkal és saját akaratát végrehajtja, saját jogait fentartja még akkor is, ha a latin országok valamennyien ellene foglalnak állást. És hogy Amerika mennyire gyakorolja ezen “jogát,” azt a nicaraguai helyzet bizonyítja legjobban. Coolidge elnök a konferenciát megnyitó beszédében azt hangoztatta, hogy Amerikának nincsenek hódító szándékai és ha van is olyan kis ország, amelyet Amerika dominál, az csak azért van, mert meg akarja “védeni” az illető kis országot attól, hogy más nagyobb imperialista ország járma alá kerüljön. Vagyis Coolidgeék, illetve az amerikai tőkések azt tartják, hogy ha már valahol akad egy felfalásra alkalmas bárány, akkor miért ne legyen az amerikai nagytőke a farkas. Amerika ilyen gondolására vall Brisbane egy másik kijelc..„ase, amelyet azzal| kapcsolatban tett, hogy Anglia közelről és gyanúsan figyeli Amerika világhatalomra való törekvését. Brisbane ugyanis ezeket írja: Ez tehát az az amerikai Ez adja meg hatalmak álzetközi ,jogi 700.000. 000 400.000. 000 ája és ómegája serializmusnak, okot és a tőkés irott nemrikának n e meg a kült dollárjait. munkához, takarékossághoz, sok észre tettek szert és egy szép napon csak arra ébredtek, hogy milliomosok lettek. Mindegyik tőkésnek az élettörténetében azt látjuk, hogy szorgalmas munkájának és nagy eszének köszönheti óriási vagyonát. Amikor tehát mindezen állításokkal szemben ki van mutatva, hogy valaki 15-20 millió dollár öröklése által megduplázhatja, mégpedig rövid időn belül vagyonát anélkül, hogy mulatozáson, pénzpocsékoláson kívül bármilyen munkát végezne; amikor ki van mutatva, hogy valaki még elhalálozása után egy évvel is 8,000,000 dollárt tud “csinálni”, akkor igazán nagyon ostobának kell lenni annak, aki ne látná meg mennyire ellentétbe jönnek önmagukkal a tőkés lapok és azok bölcs írói. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a tőkés lapoknak az utóbbi megállapítása a helyes a nagy vagyonszerzés lehetőségét illetőleg, vagyis hogy nem szorgalmas munkának és észnek, hanem a már meglevő vagyon ügyes befektetésének eredményeként jön létre a százmilliós vagyon. “Csupán” az szükséges tehát a meggazdagodáshoz, hogy örököljünk valakitől 15-20 millió dollárt és akkor az majd fogja csinálni a többi milliókat részünkre, ha mindjárt egy csepp eszünk sincs is vagy már régen meghaltunk. Hogy ma már mennyire nem kell ész a pénzcsináláshoz, azt bizonyítja az a tény is, hogy mialatt Harry Thaw a gyilkos milliomos a bolondok házában volt (tudniillik, a milliomos gyilkosokat nem a villanyszékbe, hanem a bolondok házába viszik egy kis időre), vagyona tovább jövedelmezett, és mire “megokosodva” kijött a bolondok házából, sokkal gazdagabb volt, mint amikor bement. DOLLÁR HAZÁJÁBAN Jó A Ward Baking Corporation az elmúlt évben 4,231,895 dollár profitot csinált, ami hatalmas osztalékot jelent a részvényesek részére. Ugyanabban a lapban, amely ezt a kimutatást közli, olvassuk, hogy Mrs. Doris Olsen, brooklyni anya úgy mentette meg a 2 éves és 8 hónapos gyermekét az éhhaláltól, hogy a Kings County Hospitalhoz folyamodott segítségért. Az éhségtől súlyos beteggé lett két kisgyermeket a kórházba szállították és ápolás alá vették. A MUNKAS I KALAPÁCSOLÁS TEL Az asztalom megrakva minden jóval. Az én kis fészkem puha és meleg. A villanylámpám a fényt szerteszórja. A kisfiam jóllakott és nevet! Az asszonykám hímez egy selyempárnát, S én pipázgatva könyvet olvasok. A téli szelek vad táncukat járják. Én minden percben összeborzadok. Az utcán most künn nagy sikolyok járnak, ó, azt mondják, hogy künn sitvit a szék A zugó szelek sápadtarcú árnyak. A zugásuk borzalmakat mesél. Elindulnak a rossz viskók alól. Könyvem kihull, mert a kezem remeg, óriás kórusban a nyomor dalol: “Miért van egy szobában ily meleg? Egy asztalon miért van annyi jó? Miért temet el ezreket a hó? Miért csak a te fiad nevet? Miért éhezik sokezer gyerek?” A téli szél süvít és hull a hó. A téli széltől megdermed a szó... Keményre fagynak tőle a szivek, ó, emberek! ezért van ilyen hideg. ó, dehogy fázna annyi sok gyerek. Ha átölelnék azt, aki didereg. S az élet sem lenne oly bus, sötét. Ha megosztanánk szivünk melegét. Menjünk oda, hol a nyomor dalol. Szedjünk kenyeret ki a föld alól, ültessük el a szeretet magát S mentsük meg véle, ki még nem halott. Az ablakhoz lépnek..... ablakom kitárom. ó, legyen meleg az egész világon! Hóval, hideggel befújja a szobát. Az ablakot becsapja.... s a szél fütyöl tovább.. Somogyi László. 1928 Február 11. től még mindig retteg# “Nerveous Nelly” azt hiszi, hogy ha azt bevárok *Privigá-