A Munkás, 1928 (19. évfolyam, 6-52. szám)

1928-02-11 / 6. szám

2. OLDAL A MUNKÁS (THE WORKER) A SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: A Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Megjelen: MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI ARAK: r;gész évre ....................................... Fél évre ...........................................51*92 Kanadába egy evre........................ Csomagos lapok 100 példány ....$3.50 Egyes példány ára 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS 401 E. 84th St., New York, N. Y. Központi titkár: VASZ1LY TIVADAR 401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Feb. 11, 1928~ Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Published: EVERY SATURDAY SUBSCRIPTION RATES: For one year.....................................$2.00 For a half year ...............................$1.00 To Canada for one year..........................$2.50 Bundle Order 100 Copies...............$3.50 Single Copies 5c. Address all communications to: A MUNKÁS 401 E. 84th St., New York, N. Y THEODORE VASZILY, Nt’l Secretary <401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Feb. 11, 1928. EGYRŐL-MÁSRÓL NŐI EGYESÜLETEK A HÁBORÚ MELLETT Alig, hogy egyik konferencia, amelyet pacifista nőkből álló egyesületek tartottak Washing­tonban, véget ért, február else­jén egy másik női konferencia ült össze, ugyancsak Washing­tonban. Ez utóbbi konferenciát már nem pacifista, szentimentalista nőkből álló egyesületek hívták össze, hanem 100 százalékos ha­zafias egyesületek, amelyek kö­zött természetesen első helyen áll a “Daughters of the Ameri­can Revolution”, összesen 34 ilyen egyesület fogja megtár­gyalni az ország védelmét. Az meg aztán már magától értető­dik, hogy védelemről nem lehet máskép­erondosr­­­a -*V6. ----a! Sőt a munkásosztály feladata nem csupán ellensúlyozni ezt a propagandát,, ami által legjobb esetben csak elodázná a háború kitörését, de feladata megdönte­­ni a kapitalizmust, ezzel vég­képen megszüntetve a háborús veszélyeket. rus készülődés által. Ezért a konferencia legfőbb pontját fog­ja képezni a 740,000,000 dolláros tengeri haderő fejlesztésére vo­natkozó program és az általános katonai kötelezettség. Mrs. Brosseau, a D. A. R. egy­esület elnöke egyáltalán nem csi­nál titkot abból, hogy ők haza­fias kötelességüknek tartják a fegyverkezést, vagyis a háborús készülődést, mert kijelentette, hogy “céljuk először demonstrál­ni, hogy a nagyobb női egyesü­letek egy része követeli az or­szág részére a kellő fegyveres előkészületet, másodszor pedig ellensúlyozni akarják a pacifis­ta és radikális propagandát, a­melyeknek céljuk lerombolni az otthont és a kormányt.” Mindez azt jelenti, hogy Plun­kett admirális háborútól való félelme kissé alaptalan, mert ha amerikai tőkések és milita­rista vezérek eddigi propagan­dájukkal elérték azt, hogy 34 női egyesületet a háborús készülő­dés szolgálatába tudtak állítani, akkor az ország bátran mehet háborúba, mert ezek a könyörü­letes nők, irgalmas nővérek gon­doskodni fognak arról, hogy a harctereken ronccsá lőtt embe­reket ápolják és képessé tegyék azokat a további mészárlásra. Sőt, amilyen harcias hangon be­szélnek ezek a Mrs. Brosseau-fé­­le dámák, még talán arra is haj­landók volnának, hogy női szá­zadokat szervezzenek más orszá­gok asszonyainak a lemészárlá­sára. Hogy ezen fanatikus női ha­zafiak és általában a militariz­­mus propagandáját kellőképpen ellensúlyozni lehessen, ahhoz nem elégséges a pacifista és szentimentalista egyesületek há­­borúellenes vagy békepropagan­dája,­­ amelyek a háború kitö­résekor úgyis elenyésznek és mint a legutóbbi háború alkal­mával bebizonyosodott, a paci­fisták legnagyobb részben a há­ború szolgálatában álltak,­­ ha­nem az ellen az egész munkás­­osztálynak szembe kell szállni. wíucití ecu a. ^ Magától értetődik, hogy az ilyen eseteket a tőkés lapok igyekeznek a kapitalizmus érde­kében való reklámnak felhasz­nálni, kimutatva, hogy milyen áldásos rendszer az, amelyben a befektetett milliók újabb millió­kat jövedelmeznek. Nemcsak az olaj- és más részvénytársaságok, korporációk dicsekednek el az­zal, hogy az elhunyt milliomos nő az ő részvényük révén gaz­dagodott meg, de megszólalnak a Brisbane alakok is, akik hosz­­szasan elbölcselkednek azzal kap­csolatban, hogy milyen meggaz­dagodási lehetőségek vannak eb­ben a dicső kapitalista rendszer­ben. Amíg Brisbane a Hearst la­pokban elmélkedik erről a kér­désről, addig M. E. Tracy, a Cle­veland Press és még néhány más lap “Brisbane”-je, a Press hasábjain teszi ugyanazt. Kimu­tatja, hogy Mrs. Harkness va­gyona majdnem teljesen részvé­nyekben és bondokban van és így elhalálozása óta, vagyis nem egészen egy év óta, ez a vagyon 8,000,000 dollárral szaporodott. Tracy azzal fejezi be bölcselke­dését, hogy ma, amikor ilyen tröszt társaságok vannak és minden legális tanács megsze­rezhető, könnyű egy özvegynek vagy gyermeknek 15-20 millió dollárt örökölni, fejedelem mód­jára élni és 20 éven belül meg­duplázódva látni ezt az összeget anélkül, hogy mulatozás, fényű­zés helyett szükséges volna bár­mi mást cselekedni. Az ilyen eseteknek a megemlí­tésével, felmagasztalásával a tő­kés lapok, a Brisbane-Tracy-féle tudákos alakok a kapitalizmust igyekeznek dicsőíteni, pedig az ellenkezőjét érik el, legalább is a gondolkozni tudó emberek előtt, nem beszélve arról, hogy mennyire ellentétbe jönnek ön­magukkal. Ugyanis, amikor a tőkés lapok némely nagytőkés egyéniségét és vagyonát méltat­ják, akkor azt hangoztatják, hogy az illető tőkések valamikor régen tisztában vannak a tőké­­­sek vagyonszerzési módszerével Tudják, hogy milliókra csak úgy tehet szert valaki, ha akár minden vagyont előteremtő mun­kásokat megrabolja, akár más törvényes vagy törvénytelen rablást követ el, így természete­sen az örökölt vagyont is a mun­kásosztály megrablásához lehet visszavezetni. Éppen ezért az ön­tudatos munkások az ilyen va­gyonszerzési lehetőségért való lelkesedés helyett az ilyen “lehe­tőségek” megszüntetésére töre­kednek a rabló és a javakat po­csékoló henyelő uralkodó osztály uralmának megszüntetése által A munkások olyan társadalmi rendszer megteremtésére töre­kednek, amelyben senki sem fog születni “ezüst kanállal a szájá­ban,” senki sem fog urnak vagy rabszolgának születni, hanem egyenlő joggal és boldogulási lehetőségekkel felruházott sza­bad embernek. Ebben a rend­szerben még a sok “ésszel” ren­delkezők sem lehetnek majd mil­liomosok, a társadalom élősdijei, mert a nagy eszük dacára is kö­telesek lesznek valamilyen hasz­nos munka végzésére, hogy ré­szesülhessenek a társadalom kö­zös tulajdonát képező javak él­vezésében. A­­ rá, rés haderővé földön bereli profitját. * Mtk Amikor azt látjuk, hogy az amerikai tőkések mennyire do­minálnak ezekben a latin-ameri­kai országokba­n, akkor igazán nem lehet nagy fontosságot tu­lajdonítani a jelenleg ülésező pán-amerikai kongresszusnak és nem lehet attól elvárni, hogy olyan határozatokat vagy dön­téseket hozzon, amelyek az ame­rikai tőke érdekét veszélyeztet­nék. Az amerikai küldöttség ilyesmit nem tűrne meg és erre a kis latin-amerikai országok küldöttjei gyengéden lettek fi­gyelmeztetve azzal is, hogy Coo­­lidgeék a Texas nevű egyik leg­hatalmasabb csatahajón utaztak a konferenciára — azon állam neve után nevezve el a csataha­jót, amely államot Mexicótól ra­bolta el Amerika. Aztán az ame­rikai tőkések gondoskodtak ar­ról, hogy a latin-amerikai orszá­gok a washingtoni követtel kép­viseltessék magukat a konferen­cián, akiket már előre megdol­goztak itt avégből, hogy az ame­rikai nagytőke érdekét szolgál­ják vagy legrosszabb esetben tartózkodjanak annak kritizálá­­sától. Hogy Amerika mennyire nem veszi komolyan vagy tartja ma­gára nézve kötelezőnek a kis la­tin-amerikai országok határoza­tait, hogy úgy ül ott a konferen­cián, mint egy hatalmas macska a kis egerek között, az Brisbane megállapításából is kitűnik, aki többek között a következőket ír­ja: “Az ő (Uncle Sam) szomszéd­jai kisebbek, nem olyan gazda­gok és bizonyos esetekben ellen­­ségeskedők. ő nem tarthatja kö­telezőnek magára nézve azokat a határozatokat és megrendszabá­­yozásokat, amelyeket a latin köztársaságok hoznak — még ha egyhangúlag is megállapod­nak abban. Az Egyesült Álla­moknak saját magának kell meg­csinálni és végrehajtani terveit “Ez az ország nem nagyon akar világuralmat. Van elég hely, elég cselekvési tér ezen a két amerikai kontinensen. De ha már valaki világuralommal kel hogy rendelkezzen, miért ne az Egyesült Államok legyen az ? Ez egy igazi birodalom és állandó.” Brisbane, aki írásával legjob­ban visszatükrözi, minden szen­timentalizmustól mentesen, hű­en adja le az amerikai kapitaliz­mus terveit, célját, különösen ezen utóbbi szavaiban szállította kellő értékére Coolidge beszédét és mindazokat a frázisokat, a­melyeket a tőkés politikusok nép félrevezetésére hangoztat­nak a békével, testvériséggel, stb-vel kapcsolatban. A tény az, hogy a tőkés hatalmak közötti gazdasági, kereskedelmi verseny előbb-utóbb odáig fejlődik, hogy a legerősebbeknek a világuralo­mért kell megvívni harcukat. És a fentiekből ítélve, Amerika el­ső helyet foglalja el e harc meg­vívását illetőleg. Mert ha már vi­láguralomról van szó, miért sze­rezze azt meg Anglia vagy más ország és nem Amerika? A munkásoknak jó lesz elgon­dolkozni az itt elmondottak fe­lett, nemcsak azért, hogy telje­sen tisztában legyenek azzal, mi­ért kell Amerikának időközön­ként hadihajókat és fegyveres csapatokat küldeni Nicaraguába, Kínába vagy a világ bármely részébe, hanem azért is, hogy felismerjék milyen veszélyt rejt az emberiségre nézve a tőkés ha­talmak lázas fegyverkezése a vi­láguralom megszerzése céljából és hogy milyen gyors cselekvés­re van szüksége a munkásosz­tálynak, hogy a kapitalizmus megdöntése által elhárítsák ezt a veszélyt az emberiség feje fe­lől. IL—:-----------------------------». Tizenegy vallási szekta készül háború ellenes konferenciát tar­tani 1930-ban. Mi a magunk ré­széről nem kifogásoljuk ugyan az ilyen konferenciák tartását, de ugyanakkor nem sokat vá­runk tőlük.­ ­ Nem sokat remélhetünk ezek­től azért, mert hiszen már közel kétezer éve annak, hogy a kü­lönböző vallási szekták állandó­an hirdetik a biblia parancsait, hogy “ne ölj," “szeresd felebará­todat, mint önmagadat”, stb. és mégis szőröstől-bőröstől csatla­koznak minden háborúhoz.­ ­ Aztán nem lehet attól a kon­ferenciától 100 százalékos ered­ményt várni azért sem, mert az egész Andrew Carnegie acélki­rály által 1914-ben alakított Church Peace Union kezdemé­nyezésére történik. Már­pedig tudott dolog, hogy éppen a Car­­negie-féle nagytőkések azok, a­kiket gazdasági érdekük bír a háborúk előidézésére.­ ­ Éppen ezért a munkások ne várják azt, hogy majd a Carne­­giék ellenőrzése alatt álló egyhá­zak kiküszöbölik a háborúkat és biztosítják a békét, mert akkor ítéletnapig is elvárhatnak. A béke megteremtése és biztosítá­sa a munkásosztályra hárul és ugyancsak a munkásosztályra hárul a Carnegiék uralmának a megdöntése, ami nélkül igazi és állandó békét el sem lehet kép­zelni.­ ­ Washingtoni jelentések sze­rint Kellog külügyi államtitkár azon reményének adott kifeje­zést, hogy az amerikai bankárok hallgatni fognak rá és nem fog­nak vásárolni a Szovjet Oroszor­szág által kibocsájtott bondok­­ból. Ez a vén együgyü, a vörösök­ha a­dig ha a szovjet kormány az amerikai bankok támogatása nél­kül és kelloggék rugkapálódzása ellenére is 10 évig fennállt, sőt szép fejlődésen ment át, egész biztosan továbbra is fejlődni fog.­­ Hogy Kellogg tiltakozik a szovjet bondok vásárlása ellen, még érthető, de mit szóljunk Wolf “munkásvezérhez”, a­ki még Kelloggot is felülmúlja a szovjet bond elleni tiltakozás te­rén? ”. Erre alig lehet mást mondani, minthogy Woll ismételten bebi­zonyította, miszerint egy urat szolgál Kelloggal és a többi re­akciós tőkés politikusokkal egy­ütt.­­ A munkásság annak idején gondoskodni fog arról, hogy Woll ezen “érdemes” kellő “meg­­jutalmazásban” részesüljön.­ ­ Sokat foglalkoztak és még je­lenleg is foglalkoznak a lapok azzal a Kaiser Bill nevű kutyá­val, amelyet több juh megölése miatt Lexington, Kentucky-ben a bíróság halálra ítélt. Az ítéletet a kutya, illetve an­nak gazdája megfelebbezte és ezen idő alatt a kutyát színház­ban mutogatják. & Ha a felebbezést visszautasít­ják, a washingtoni Supreme Courthoz kerül az ügy. & Alig hihető, hogy a kutya a villanyszékbe kerüljön, mert azt emberek részére csinálták, nem pedig állatok részére. n Ilyen a mi 100 százalékig hu­mánus civilizációnk. t­u­­ llUg.y oeu lIleguuA A MEGGAZDAGODÁS LEHETŐSÉGE Még 1926-ban halt meg egy Mrs. Anna M. Harkness nevű dúsgazdag nő, aki Rockefeller egyik üzlettársának volt a fele­sége, akitől 50 millió dollárt örö­költ. Most az ő elhalálozása után megállapították, hogy 107,052,­ 494 dollár értékű vagyont ha­gyott hátra, dacára, hogy a fér­je elhalálozását követő hat év alatt az örökölt 50 millió dollár­* * ’1* 1 l­jj. ban hozzá láttak a szorgalmas­­az amerikai imperializmus és A PAW-AMERIKAI KONFERENCIA (Folytatás az 1-ső oldalról.) képviselik a legnagyobb ameri­kai befektetést. Nicaraguában faipar, arany­bánya és gyümölcstelep, Hondu­ras és Costa Ricában pedig kávé, bánya és olajtelepek képviselik az amerikai befektetést. Amikor tehát azt látjuk, hogy az amerikai tőkéseknek ilyen nagy befektetésük van ezekben az országokban, egy cseppet sem csodálkozhatunk Evans Clark (ki egyébként a fenti leírást ad­ta a N. Y. Times-ban a kormány hivatalos adatai alapján össze­állított kimutatással kapcsolat­ban) azon kijelentésén, hogy egy dél-amerikai város vagy ál­lam gazdasági vagy politikai stabilizációja annyira érdekévé válik sok amerikai polgárnak, mint a kansasi búzatermés, vagy a pennsylvaniai politika. Persze a “sok amerikai” polgár alatt az amerikai tőkések értendők. És amennyire érdekelve van Amerika befektetései révén La­­tin-Amerikában, annyira érde­kelve van Európában és a világ minden részében. Érdemesnek tartjuk még itt leközölni azt a kimutatást, mely Amerika be­fektetésének világszerte való megoszlására vonatkozik: Latin-Amerika $5,200,000,000 Európa 4,300,000,000 Canada 3,900,000,000 Kína, Japán, F­löp­szigetek Vegyes és legfeljebb meghallgatja, mi mondanivalójuk van a kisebb amerikai köztársaságoknak, a­nélkül, hogy megengedné azok­nak olyan szabályokat hozni, a­melyek kontrollálnák az Egye­sült Államokat vagy bármilyen mértékben korlátoznák a jogait. Ez a tény és legjobb, ha nyíltan kimondjuk.” Ebből látható, hogy a legna­gyobb hipokrízis és hazugság volt Coolidgeék részéről az a ki­jelentés, hogy mint egyenjogú nemzet barátságos megbeszélés­re mennek Havanába, hogy egy­más megértésével egyöntetű ha­tározatokat hozzanak egymás érdekében. Brisbane nem kertel, hanem nyíltan megmondja, hogy Amerikának eszébe sincs egyen­­jogúnak érezni magát a kisebb országokkal és saját akaratát végrehajtja, saját jogait fen­­tartja még akkor is, ha a latin országok valamennyien ellene foglalnak állást. És hogy Ameri­ka mennyire gyakorolja ezen “jogát,” azt a nicaraguai hely­zet bizonyítja legjobban. Coolidge elnök a konferenciát megnyitó beszédében azt han­goztatta, hogy Amerikának nin­csenek hódító szándékai és ha van is olyan kis ország, amelyet Amerika dominál, az csak azért van, mert meg akarja “védeni” az illető kis országot attól, hogy más nagyobb imperialista or­szág járma alá kerüljön. Vagyis Coolidgeék, illetve az amerikai tőkések azt tartják, hogy ha már valahol akad egy felfalásra alkalmas bárány, akkor miért ne legyen az amerikai nagytőke a farkas. Amerika ilyen gondol­­­ására vall Brisbane egy másik kijelc..„ase, amelyet azzal­|­ kapcsolatban tett, hogy Anglia közelről és gyanúsan figyeli Amerika világhatalomra való tö­rekvését. Brisbane ugyanis eze­ket írja: Ez tehát az az amerikai Ez adja meg hatalmak ál­zetközi ,jogi 700.000. 000 400.000. 000 ája és ómegája serializmusnak, okot és a tőkés irott nem­­rikának n e meg a kül­­t dollárjait. munkához, takarékossághoz, sok észre tettek szert és egy szép napon csak arra ébredtek, hogy milliomosok lettek. Mindegyik tőkésnek az élettörténetében azt látjuk, hogy szorgalmas munká­jának és nagy eszének köszön­heti óriási vagyonát. Amikor te­hát mindezen állításokkal szem­ben ki van mutatva, hogy valaki 15-20 millió dollár öröklése által megduplázhatja, még­pedig rö­vid időn belül vagyonát anélkül, hogy mulatozáson, pénzpocséko­­láson kívül bármilyen munkát végezne; amikor ki van mutat­va, hogy­ valaki még elhalálozása után egy évvel is 8,000,000 dol­lárt tud “csinálni”, akkor igazán nagyon ostobának kell lenni an­nak, aki ne látná meg mennyire ellentétbe jönnek önmagukkal a tőkés lapok és azok bölcs írói. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a tőkés lapoknak az utóbbi megállapítása a helyes a nagy vagyonszerzés lehetőségét illetőleg, vagyis hogy nem szor­galmas munkának és észnek, ha­nem a már meglevő vagyon ügyes befektetésének eredmé­nyeként jön létre a százmilliós vagyon. “Csupán” az szükséges tehát a meggazdagodáshoz, hogy örököljünk valakitől 15-20 millió dollárt és akkor az majd fogja csinálni a többi milliókat ré­szünkre, ha mindjárt egy csepp eszünk sincs is vagy már régen meghaltunk.­­ Hogy ma már mennyire nem kell ész a pénz­­csináláshoz, azt bizonyítja az a tény is, hogy mialatt Harry Thaw a gyilkos milliomos a bolondok házában volt (tudniillik, a mil­liomos gyilkosokat nem a vil­lanyszékbe, hanem a bolondok házába viszik egy kis időre), vagyona tovább jövedelmezett, és mire “megokosodva” kijött a bolondok házából, sokkal gazda­gabb volt, mint amikor bement. DOLLÁR HAZÁJÁBAN Jó A Ward Baking Corporation az elmúlt évben 4,231,895 dollár profitot csinált, ami hatalmas osztalékot jelent a részvényesek részére. Ugyanabban a lapban, amely ezt a kimutatást közli, olvassuk, hogy Mrs. Doris Olsen, brookly­­ni anya úgy mentette meg a 2 éves és 8 hónapos gyermekét az éhhaláltól, hogy a Kings County Hospitalhoz folyamodott segít­­ségért. Az éhségtől súlyos beteg­gé lett két kis­gyermeket a kór­házba szállították és ápolás alá vették. A MUNKAS I KALAPÁCSOLÁS TEL Az asztalom megrakva minden jóval. Az én kis fészkem puha és meleg. A villanylámpám a fényt szerteszórja. A kisfiam jóllakott és nevet! Az asszonykám hímez egy selyempárnát, S én pipázgatva könyvet olvasok. A téli szelek vad táncukat járják. Én minden percben összeborzadok. Az utcán most künn nagy sikolyok járnak, ó, azt mondják, hogy künn sitvit a szék A zugó szelek sápadtarcú árnyak. A zugásuk borzalmakat mesél. Elindulnak a rossz viskók alól. Könyvem kihull, mert a kezem remeg, óriás kórusban a nyomor dalol: “Miért van egy szobában ily meleg? Egy asztalon miért van annyi jó? Miért temet el ezreket a hó? Miért csak a te fiad nevet? Miért éhezik sokezer gyerek?” A téli szél süvít és hull a hó. A téli széltől megdermed a szó... Keményre fagynak tőle a szivek, ó, emberek! ezért van ilyen hideg. ó, dehogy fázna annyi sok gyerek. Ha átölelnék azt, aki didereg. S az élet sem lenne oly bus, sötét. Ha megosztanánk szivünk melegét. Menjünk oda, hol a nyomor dalol. Szedjünk kenyeret ki a föld alól, ültessük el a szeretet magát S mentsük meg véle, ki még nem halott. Az ablakhoz lépnek..... ablakom kitárom. ó, legyen meleg az egész világon! Hóval, hideggel befújja a szobát. Az ablakot becsapja.... s a szél fütyöl tovább.. Somogyi László. 1928 Február 11. től még mindig retteg# “Ner­­veous Nelly” azt hiszi, hogy ha az­t bevárok *Privigá-

Next