A Munkás, 1929 (20. évfolyam, 1-30. szám)

1929-01-05 / 1. szám

A MUNKÁS 1929. Január 5. A MUNKÁS (THE WORKER) A SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: A Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Megjelen: MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egész évre ...........................................$2.00 Fél évre ...............................................$1.00 Kanadába egy évre.............................$2.50 Csomagos lapok 100 példány ....$3.50 Egyes példány ára 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS 401 E. 84th St., New York, N. Y. Központi titkár: ALEX. KUDLIK 401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 5, 1929. Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Published: EVERY SATURDAY SUBSCRIPTION RATES: For one year .......................................$2.00 For a half year .................................$1.00 To Canada for one year ..............$2.50 Bundle Order 100 Copies ................$3.50 Single Copies 5c. Address all communications to­A MUNKÁS 401 E. 84th St., New York, N. Y. ALEX. KUDLIK, Nt’l Secretary 401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 5, 1929. Entered as Second Class Matter February 28, 1923, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐI JEGYZETEK AZ ALACSONY MUNKABÉR NEM MEGOLDÁS A puhaszén ipar emberei tár­gyalásokat folytattak, amely, mint most a napilapok írják, vé­get ért. Az eredmény az lett, hogy a munkások megbízottai, a bányász union vezérei beleegyez­tek abba, hogy a munkabéreket leszállítsák. Ugyanis a munkál­tatók, a bányabárók megbízottai azt hangoztatták, hogy ameddig magas béreket kénytelenek fi­zetni, addig képtelenek az üze­met megindítani. A munkások megbízottai ezt a mesét elhitték és hozzájárulásukat adták ah­hoz, hogy az úgynevezett Jack­sonville árszabályt, amely napi Ni leszállítsák 15­Sok b nya meg is kezdte az üzemet iyen feltételekkel. A munkások a sok szenvedést megunva, kénytelenek voltak visszamenni alacsonyabb munka bérért dolgozni. Azt jelentik, hogy azok a bányák, melyek igy vannak üzemben, évente leg­alább három millió tonna szenet termelnek. Közép Pennsylvaniában van­nak ezek a bányák, s a hírek szerint Illinois állam bányáiban is hasonló módon vágják le a bé reket. A munkások bizonyára azon hitben fogadták el a bérlevá­gást, hogy igy majd mindannyi­an újra munkába mehetnek. Azonban nem igy van. A tőké sek nem Ígérték ezt meg, sőt ha megígérték volna, akkor képte­lenek lennének ígéretüket be­tartani. A “N. Y. Evening Post” egy vezércikkben állapítja meg, hogy mi a baja a széniparnak. Többek között ezeket mondja: “Az alacsony bérek nem jelen tenek megoldást... “....Még mindig sok a bánya és sok a bányász. Nem biztos egyáltalán, hogy ha mindien bá­nyász belegyezne is a bérlevá­gásba, hogy evvel vége volna a puhaszén ipar bajának,..” Vagyis a tőkések látják és tudják, hogy mi a baj. Csak a munkások nem értik meg, hogy magában a rendszerben van a baj, s ezért úgy kellene szervez­kedniük, hogy az egész rend­szert változtatnák meg. Sok a bánya, s sok a bányász, — állapítja meg a tőkés lap. De azért a munkástömegek fagyos­kodnak, mert nem jut szénre. Sok a bánya, de nem a népé, s miután a tulajdonosoknak nem hoz elég profitot, a bányászokat nem állítják munkába. Ez a tőkés rendszer ellent­mondása. Már nem képes a nép­nek megélhetést biztosítani. A megoldás tehát az, hogy minden ipar a termelő köztulajdonába kerüljön, s akkor nem lesz baj, ha sok a bánya és sok a bá­nyász, mert a munkát meg le­hetne osztani. Kevesebb időt kel­lene dolgoznunk és több idő ma­radna önművelődésre. Megélhe­tésünk biztosítva volna a többi iparok munkásainak munkája révén, az “egy mindért, mind egyért” elv alapján. BETHLEN ÜZENETE Bethlen gróf, a magyar nem­zet előhaladásának kerékkötője, az álhazafias lapokon keresztül az amerikai magyaroknak üzent ka "csonyra. Azt mondja, hogy D i JL zát.’ a mgyar történelmi iga­A legtöbb lap leközölte az üze­netet, s alig egynéhánynak ju­tott eszébe, hogy Bethlennek vá­laszoljon, hogy előbb jó volna egy kis rendet teremteni az or szágban, s azután beszélni. Nagyon igaz! Addig nincs mit lelkesedni valója Magyaror­szág sorsa iránt senkinek sem, a mig a népet nem külföldi hata­lom, hanem a belföldi hatalma­sok, a régi elnyomók tartják igában. A magyar nép úgy segíthet magán, ha lerázza magáról előbb a sok élősdit és jogot szerez magának az előhaladáshoz. A BOULDER DAM Az elnökválasztási harcban a demokrata pártbeli Smith av­val akarta túllicitálni a republi­kánusokat, hogy ő hive az álla­mi vizi erőmüveknek. Mig a szo­cializmusról hazudozó társaság, az S. P. is azt hirdette, hogy a választásnál ezt a kérdést kell eldönteni. És most, csodák-cso- dája, a republikánus többségű országgyűlés megszavazta az évek óta húzódozó úgynevezett Boulder Dam”-javaslatot. Ug£- szólván alig volt vita fölötte, az előkészítő bizottság javaslatait mindkét ház elfogadta és most már csak Coolidge aláírása szük­séges hozzá, hogy törvényre emelkedjen. A törvény szerint a kormány 165 millió dollárt irányoz elő az ország egyik leghatalmasabb vi- zierőmüvének fölépítésére. Arról van szó, hogy a Colo­rado folyam vizét a Boulder völgyben fölfogják és tetszés szerint engedjék ki majd akkor, iá szükség lesz vízre. A töltés 550 láb magas lesz, s a viz, ami az igy elzárt völgyben össze­gyűlhet, kitesz majd vagy 25,- 000,000 aker lábnyit, s képes lesz egymillió lóerőnyi villany­erőt fejleszteni. Vagyis nemcsak a viz lesz fölhasználható, ha­nem jut majd villanyerő is úgy­szólván négy állam számára. Ez a javaslat évek óta képez­te vita tárgyát és megjárta már Arizona, Utah, Colorado, Cali fornia, Nevada, Wyoming és New Mexico államok törvényho­zását, melyek közül csak kettő, Arizona és Utah ellenezte azt. Egy időben baj volt ezen terv miatt Mexicoval is, mert a Colo­rado folyam Mexicon is keresz­tül megy, mielőtt a California öbölbe ömölne. Ha ez az óriási vizmü elkészül, akkor nem igen jut majd viz Mexiconak, mert csatornákon eljuttatják öntözési célra a már megnevezett hét ál­lamba. A mérnöki tudomány egyik csodás alkotása lesz ez a vizmü, ha elkészül. És amint a jelek mutatják, végre el is fog készül­ni. Hogy mit jelent mindez azon­ban a népre? Szerintünk nem nagyon sokat, mert továbbra is megmarad a magántulajdonú termelési rendszer és ha olcsób­bodik a termelési költség a haj­tóerő tekintetében és a föld is termékenyebbé tétetik, ez nem fogja azt jelenteni, hogy a mun­kabérek emelkedni fognak. Ha olcsóbb lesz a megélhetés, még lejebb szorítja a nagytőke a béreket. Tehát marad minden a régiben, ami a munkásosztályt illeti. A végeredményben azon­ban jobb lesz mégis, mert mire a nép megérik a rendszer meg­döntésére, már készen fognak állni azon müvek, amik jobb éle­tet fognak biztosítani majd a dolgozóknak. KALAPÁCSOLÁS a ne\ íagy z Uj Előre „„ unciájába i 11 “Amerikai Magya. nü lap. Föltámadt halá m negyedik napra, hanen. re rá. Bokor E. Ferenc nyomda és laptulajdonos azért adta ki lapját, mert kará csony előtt az üzletembereket könnyen be lehet ugratni hir­detések feladására. A mostan ki adott alkalmi lapjában azután azt a tervet hozza nyilvánosság­ra, hogy napilapot készül kiadni, ha előbb akad 100 ezer olyan magyar, aki letétbe helyez hat dollárt előfizetésre. Mikor egy­ütt lesz a 600,000 dollár, akkor kiadja a lapot. Ha egy év alatt nem lesz ez együtt, akkor visz- szaadja a pénzt. Majd meglátjuk. & Azt olvassuk az újságokban, hogy távbeszélő verseny folyik a Madison Square Gardenben. Úgy Írják, hogy dijat fog kapni az, aki legtovább bírja a beszé lést. Dijat fognak adni annak is, aki a legostobább válaszokat fogja adni a föltett kérdésekre Sajnálattal észleljük, hogy a workerspártiak közül senki sem vesz részt a versenyben. Pedig akármelyik szerkesztőségi tag bátran elmehetne és biztos vol na az első dij, ami feleslegessé tenné a további zsebmerényle­tet az amerikai munkásság el­len. MEGFIGYELÉSEK SZERVEZŐI UTAM ALATT------------------Vy-----------------­AMERIKA MÉG MINDIG A LEHETŐSÉGEK HAZÁJA Aki a címsorban foglalt állí­tást kétségbe meri vonni, az utazzon Wheeling, W. Va.-ból, vagy Martins Ferry, O.-ból Steu­benville, O.-felé Busón, akkor al­kalma lesz meggyőződni arról, micsoda lehetőségek vannak itt a meggazdagodásra még a gyer­mekek részére is. Fent nevezett városokat ösz- szekötő utón az utasnak ugyan­is alkalma van megfigyelni több hid alatti veszélyes fordulatot, ahol a keskeny uí miatt egyik autónak várni kell, amig a mig a szembe jövő autó átjön a hid alatt, mert ha ezt nem teszi meg egyik vagy másik fél, úgy az összeütközés biztos, különösen, ha gyorsan hajtanak. Néhány ilyen fordulónál volt alkalmam megfigye lni, hogy hol egy kis leány, hol egy kis fiú (a külsejükről Ítélve, nyomorgó bá­nyászok gyermekeit állt az ut mentén és kezével vagy “meg- áll”-t vagy “mehet”-et intett az autóhaj toknak. Tekintve, hogy ezek a gyerekek valóban hasz­nosnak mondható munkát végez­tek az ilyen szignálás által, arra gondoltam, hogy talán a Bus- társaság alkalmazza csekély fi­zetésért ezeket a gyermekeket az utasok életének biztonsága érdekében. A legközelebbi állo­másnál meg is kérdeztem a Bus vezetőt, aki azonban azt a felvi­lágosítást adta, hogy a Bus tár­saságnak eszébe sincs alkalmaz­ni és fizetni ezeknek a gyerekek­nek és azok cs3 .kkor kapnak néhány centet, valamelyik utasnak eszébe q adobni ne­kik néhány pen A Bús-tár,'' -en eszély tok kil Jszöu életének bizt jó szerencsér kék önkéntes azt. Pedig az Mna, amit tenet egy felnőtt egyént gyázó munkást al ezeken a helyeken, nek fizessenek doll: ta az ilyen munkás kor a gyerekek végzik azt?! És mindezek után még van­nak olyan rossz bolsevikiek és szocialisták, akik azt mondják, hogy Amerika ne í a lehetősé­gek hazája. mi- .apon- iC, ami­centért el­& Gratulálunk Himler Márton Hetilapjának, hogy a postai ha­tóságnál feljelentést tett Mezőfi Vilmos ellen, aki szemtelenül be­tolakodik piszkos lapjával, a “Szahad Szó”-val még a munká­sok házába is. Ez a szenny, a munkásmozgalomból régen ki­rúgott alak sorsjegyekkel és ponyvaregényekkel kereskedik mostan. Éppen legfőbb ideje volt, hogy valaki véget vessen tolakodásának. Ajánljuk a ha­HOOVER BÖLCSESSÉGEI A fenti megfigyelésem után pár nappal a marti nsferryi Dai­ly Times egy csomó rövid idéze­tet közölt Hoover beszédeiből bi­zonyos kérdésekkel, problémák­kal kapcsolatban. A bünhullám emelkedésére vonatkozólag kijelentette, hogy a legtöbb ember, vagyis gonosz tevő nem követte volna el a kü­lönféle törvényt, ha halászni ment volna. Annak folytán jo­gosan felvetődik az a kérdés, hogy ha Hoover barátunk olyan jól tudta, hogyan lehet megaka­dályozni a rablásokat, vagyis az emberek figyelmét elvonni a bűntények elkövetésétől — mi a manónak nem küldte a Harding és Coolidge kormány valamennyi tagját halászni, ami által azokat talán megakadályozta volna ab­ban, hogy a Teapot Dome olaj­telepek elherdálásával sok millió dollárral károsítsák meg Ameri­ka népét. Megjegyzendő még ezzel kap­csolatban, hogy Coolidge az utóbbi időben gyakran jár ha­lászni. Talán azért, hogy igy el- lentálljon valamilyen újabb lo­pási kisértésnek? Ki tudja. A gyermek jólét kérdésével kapcsolatban például azt mon­dotta : “Azt hiszem, hogy egy nem­zet álláspontja a gyermek jólét­tel szemben fogja nemsokára ké­pezni a civilizáció fokmérőjét.” Ha tekintetbe vesszük, hogy az amerikai kapitalizmus milyen könyörtelenül igába kényszeríti és kizsákmányolja a gyermekek millióit, meggátolja fejlődésé­ben a jövő generációt, fizikai roncsot csinál a gyermekekből, még mielőtt azok a 20-30 évet el­érnék, akkor könnyen megálla­píthatjuk, hogy Amerika na­gyon messze van az igazi civi­lizációtól, közeledés helyett in­kább távolodik attól és profitha- rácsolási őrületében a barbariz­mus korszakába igyekszik sü- lyeszteni a népet. Az emberi mizériáról igy böl- cselkedik: “Az élelmiszert kalóriában szá­molhatjuk, de arra nincs semi- lyen eszköz, hogy az emberiség nyomorát megmérhessük.” Egy közmondás szerint a ha­zug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát és lám Hoover is utolérte, leleplezte ön­magát a hazugságban. Mert nem állandóan prosperitásról, a nép jólétéről beszélt-e a választási kampány alatt? Mig most kény­telen beismerni, hogy a nép nagyrészének nyomora mérhe­tetlen. A nemzeti karakter mikénti megteremtéséről igy elmélke­dik: “Nemzeti karaktert nem le­het törvény által fejleszteni, ki­építeni.” ^ nevetni kell. ha a .tosa. jen- a nevezett. /Over azt tartja, hogy v a karaktert, erkölcsöt .1 lehet törvény által teremte­ni, akkor miért akarják és pró­bálják mégis törvény által kény- szeriteni az embereket, hogy ne igyanak, erkölcsösek és szent- életüek legyenek ? Hol van itt az észszerüség? a logika? De hiszen ugyancsak kérdez­hetjük azt is, hogy hol volt a munkások esze, amikor őt vá­lasztották elnöknek? Alighanem a pálinkás üvegben, amely leg­jobban jellemzi az ország nem­zeti karakterét, erkölcsi nívóját, különösen a prohibiciós törvény életbeléptetése óta. Magyar bányamunkások sztrájkja MIÉRT KELT ÚTRA A BÁNYARABSZOLGÁK HADA? A sztrájkoló pilisi bányászok között (Pilisvörösvár.) — A “Nép­szava” munkatársától.) Vagy két ezer ember kibújt a föld alól és elindult. Be a fővá­rosba, hogy arcába vágja irdat­lan nyomorúságát a jólét s a ha­talom urainak, akik mindig ke­gyes szavakkal permetezik a ki­fosztottak égető kínjait. Nem­csak a férfiak indultak el, ha­nem az asszonyok is és ezek a gyermekeiket is vitték. Neki­vágtak a sáros, kietlen országúi­nak és a varjucsapatos hervadt mezők között meneteltek sok ki­lométeren keresztül. Vitte szörnyű nyomorát a leg- veritékesebb robot legrongyo­sabb ezrede. Nem jutottak el a palotasorok közé, hogy a dús banképületek, cifra templomok között lengessék meg nyomoru­kat a téli széllel. A gyönge szivü urak nem szeretik az ilyesmit — ők inkább a diszmagyart és frakkot, a combig érő selyemha­risnyák derűsebb látványait kedvelik — és rendőrrel, csend­őrrel állították meg az ország­úton az éhség zord hadtestét. Milyen megható jóindulat, hogy az éhségtől morduló gyom­rokat nem lyukasztotta át a jog­rend szuronya és puskagolyója. Hiába van itt humanizmus és megértés. . . Hát az van itt, Magyar bá­nyatelepen, milyen jól ismerjük ezt a képet. Mennyi sivárság, pláne igy téli borulatban. Zord ködlepedők vonnak még'fakóbb­ra mindent, csak a kémények nyúlnak fel fekete pöffeszke- déssel, mint a kapitalista hata­lom gőzös templomtornyai. Cuppog a sár, tagbaszakadt csendőrök sétáltatják szuronya' együttérzését, összetartá­nak sát. Bent az irodában Írják a ke­nyérutalványokat, dolgozik a segélybizottság. A harmadik he­te vannak a bányászcsaládok kenyér nélkül, minden nélkül, kenyeret osztanak nekik. Bá­nyászok ülnek az asztalnál, csá­kányhoz szokott, vastag, elgör­bült ujjaikkal szorítják a tollat, írják a neveket. Tanácsokat ad­nak, szives szavakkal nyugtat­ják a panaszkodót és a végső elhatározás fölényével mond­ják: így van, harc nélkül nincs eredmény. A telepeket járjuk. Néhány ház úgy. áll, mintha be volna rúgva. Sülyed a talaj, csúsznak, billegnek, repedeznek a házak. Úgy látszik, ezek is megunták már ezt az életsorsot. — Egy napon majd mindenes­tül lemegyünk a föld alá, — jegyzi meg keserű humorral az egyik bányász — úgy is el akar­nak temetni bennünket. Találomra benyitunk az első házba, a bölcsőben egy viaszszi- nü csecsemő. Tüdőcsucshurutos, mondja az anyja. Teát kellene főzzek neki, de nincsen tüzelő. Fagyökörét hoztunk az erdőből, de nem ég, nedves. A föld alatt és körül minden tele van szénnel, tüzelővel és még sincs annyi, hogy beteg csecsemőnek teát lehessen főz­ni, — ó, országos, hivatalos, arisztokratás, disz-szónoklatos gyermekvédelem... — Mit főz? — Kukoricakását. Nagyon jó volna, ha zsir vagy tej volna benne. Na, nem hisszük, hogy a Gel- lért-szálló díszvacsoráin ekkor is volnának ragadtatva ettől a '°n ió volna né sonló eljárást. Ha valakihez a szennylapból postán érkezik egy példány, adják vissza a postás­nak utasítással, hogy az tiltott hazárdjátékra sz' itja föl az ol­vasókat. A többit lvégzi majd a postahatóság! SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETÉSEKET Lapunk előfizetőit kérjük, hogy segítsenek lapunk terjesz­tésében. Szomszédos munkás­társuk figyelmét hívják fel la­punkra. Küldjék be nekünk ci mét és mi mutatványszámot fo­gunk küldeni egy levél kíséreté­ben. Kérjük az alábbi szelvény használását: A MUNKÁS. 401 East 84th St„ New York, N. Y. Kérem az alanti címre mutat­ványszámot szíveskedjenek kül­deni: Név ............................................ Cím ............................................ Város ........................................ MUNKÁSTÁRS! A MUNKÁS te érted és osz­tálytársaidért küzd. Agitálj az érdekében, szerezz uj előfize­tőket. Qí öcsi, .„.ami nyugtalan sürgés, riadtság van az emberek arcán. Mi van, mi lesz — kérdik egy­mástól. Engl... Engl... — mondják, így hívják a vezérigazgatót, aki kijelentette, hogy inkább virst- lit csináltat magából, mintsem valamit adjon bányája éhező rabszolgáinak, ő már ilyen le­gény. Persze, nincs itt. Egy esz­tendőben legföljebb kétszer, ha látja ezt a csöppet sem derült sugárzó tájat, ő az Andrássy- uti palotájának birodalmából küldi a hetyke üzenetet, hogy semmit. — Elég kár, hogy nem lakik itt a vezérigazgató — mondja az egyik bányász sokat jelentő- en... A Munkásotthon tele van em­berekkel. Itt táboroznak a sztráj kólók, ide jönnek Solymárról is. Több százan vannak, kint az udvaron, bent a teremben, össze zsúfolva. Csupa csontos, kemény férfiarcok, amit a tárnák for­máltak. A nélkülözés. Otthon hideg a szoba, üres a kamra, sír­nak a gyermekek, idejönnek, hogy együtt legyenek, hogy kö­zösen nézzenek szembe jövőjük­kel. Nem kis meglepetésre a fő­szolgabírót találjuk közöttük, a ki szelíd rábeszéléssel azt fejte­geti a bányászoknak, hogy né­zete szerint a legokosabb az vol­na, ha fölvennék a munkát, az­tán majd csak rendbe jön min­den. A bányászok illő tisztelet­tel hallgatják és tovább állanak. Ők tudják, hogy itt már hiába a beszéd, kenyér, pénz kell ide, emberibb bér. Egy nagybajuszu szőke sváb­ember előveszi a dohányzacskó­ját, rátöm a cserép pipájára. Aztán sorba megy a zacskó, a mig ki nem ürül. Szó nélkül, kö­szönés nélkül adják tovább, ma­gától értetődően. Ez a hangta­lan jelenet mindennél meggyő­zőbben mutatja a tárnák igásai­iugatjuk az ajtókat, ugyan­az. a szag, ugyanaz a sivárság. Papirossal beragasztott ablak­táblák, ágynemütlen, mezítlábas gyermekek. Panaszok, elsóhajtott félmon­datok vagy csöndes, szemérmes hallgatások mögül mind vádlób- ban tárul ezeknek az emberek­nek irtózatos élete. És olyan embereké ez az élet akik egész nap a föld alatt ve- ritékzenek, — micsoda szemen- köpése ez minden technikának, kultúrának, humanizmusnak. Igen, ezek az elszámolási sza­lagok. Ennél kegyetlenebb, föl- háboritóbb, izgatóbb olvas­mányt még nem koboztak el köz rendészeti hatóságaink. Pedig csak számok vannak rajta, egy bányásznak egy hónapi kerese­te. Nézzük. Vájár, dolgozott négy munka­héten, minden napját kidolgoz­ta. összkereset 90 pengő 58 fil­lér. Levonás: Anyag 6 pengő 13 fillér, lakás 2 pengő, betegpénz­tár 3 pengő 30 fillér, nyugdíj 2 pengő 94 fillér, előleg és élelem 105 pengő. A hónapvégi elszámolás tehát a bányász adós marad még 28 pengő 79 fillérrel a vállalatnak. És megnézzük a többieket és nagyjában mind hasonló adato­kat tartalmaznak ezek az elszá­molási szalagok. Négy pengő esik egy napra, ebből enni, gyermeket tartani, ruházkodni, tüzelőt fizetni, vilá­gítást — mert ezért is fizetni kell, igy élni. Hát élet ez? Az egyik háziasszony azt mondja: Én már megmagyaráz­tam a gyermekeimnek, hogy nem lesz karácsony, mert Jézus már nem jár a bányászgyerme­kek közé... b. gy.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents