A Munkás, 1930 (21. évfolyam, 2-24. szám)
1930-01-18 / 2. szám
a - vdi . VOL. XXL ÉVFOLYAM, No. 2. A munkásoknak forradalmi lobogójukra e jelszót kell írniok: “A bérrendszer teljes megdöntései” MARX Official Organ of the Socialist Labor Party Single Copies 5c KAROLYI “SZOCIALISTA” (K. S.) Károlyi Mihály, akinek személyével a magyar és amerikai sajtó az utolsó négy évben sokat foglalkozott, New Yorkba érkezésekor kijelentette a George Washington hajón az újságírók előtt, hogy: “Írják le ötvenszer, hogy nem vagyok bolseviki, és írják le százszor, hogy százpercentes szocialista vagyok”. Ily kijelentés után az S. P. szociáldemokrata vezérei azt várták, hogy majd Károlyi bocsánatot kér tőlük, mert visszautasította az általuk rendezni kívánt gyűlést. Károlyi azonban nem közeledett hozzájuk. De viszont a börleszk bolsevikok felé sem, mert azok is elhallgattak egyszerre, mint dinnye a fűben, még álnevükön, az úgynevezett Anti-Horthy ligán keresztül sem szólalnak, mi lesz a tervezett Károlyi gyűlésekkel? Károlyi pofonokat osztogatott jobbra is, balra is. Igaz, hogy ő is kapott erkölcsi pofonokat, még pedig legjobb barátaitól. Lapunk múlt számában említetettük, hogy volt hívei milyen tartózkodó, illetve zavarodott állásponton voltak. Nem ..voltak tisztában Károlyival, hogy mi is ő. Egyik legexponáltabb híve, Jászi Oszkár, szinte sírva paren- JJJjísKif ' '.’■''.art. Károlyi* * “*j!sevik sympathizernek” nevezve, aki az utóbbi években annyit változott, hogy volt hívei magukra maradtak az úgynevezett “októberi programmal”, a károlyiizmussal, s azon ponton vannak, hogy új vezért keressenek. Idézzük Jászi Oszkár tanár e szavait “Az Ember” 1930 január 4-iki számából: “A Horthy-Bethlen-féle bűnös és sötét rendszer inog. A magyar nép páratlanul álló kizsákmányolása nem tarthat soká. Az egész világ egyre jobban tisztába jön ennek a galád kormányzatnak igazi értelmével és ma már tudja, hogy e rendszer elsöprése nélkül nem lehet a béke alapjait lerakni Középeurópában. Az októberi program ma igazabb és erősebb, mint valaha. Ha Károlyi ma ezzel a pajzszsal jön, győzni fog és halálos csapástmérhet a nagy amerikai demokrácia publicitásán keresztül a Gömbösök félázsiai diktatúrájára. “De ha a Vezér a régi programot nem vállalja többé, akkor is teljes nyíltsággal kell beszélnie. Károlyi Mihály joggal gyűlöli (minden levelében erről szokott írni!) az elvtelen kompromissziumok, a hazug frázisok, a turáni jajgatások és hencegések politikáját, tőle tehát joggal elvárhatjuk, hogy tiszta bort öntsön poharainkba. Nagy, válságos idők előtt áll a magyar nép, tehát tudnia kell, hogy a Kossuth tradíciók örököse, a negyvennyolcas nemzedék elköltözése óta a legnagyobb magyar, hogyan gondolkodik sorsáról és mit akar. “Bármi legyen is végső üzenete, egyről biztosíthatjuk Károlyi Mihályt. S ez az, hogy a legnagyobb tisztelettel fogjuk őt meghallgatni és minden szavát kínos gonddal fogjuk megfontolni. S ha lelkiismeretünk megvizsgálása után úgy fogjuk érezni, hogy az új program a régi logikus folytatása, avagy annak bölcs kiegészítése új elemekkel, boldogan fogjuk hirdetni az otthoni és a kiűzött magyaroknak. Ez a Károlyi programja, kövessétek! “Ha ellenben arra az eredményre jutnánk, hogy az új Károlyi többé nem a miénk, hogy eszméi a szociális realitás félreértésén, avagy egy érzelmi logika kicsapongásain alapulnak, ez a felismerés nem fog semmit változtatni azon a tiszteleten, amelyet kivételesen tiszta, bátor és nemes egyénisége iránt érzünk. Mindössze azt a következtetést fogjuk levonni, hogy Károlyi közös emberi ideáljaink felé olyan utakat mutat, amelyek nem a mi útjaink. Ez esetben nem lehet többé a mi vezérünk, de akkor is példaadónk fog maradni az igazság (az általa annak tartott) keresésében és szolgálatában. S a tőle tanult őszinteséggel, határozottsággal és meg nem alkuvással fel fogjuk hívni a magyar népet, hogy keressen új vezért a régi Károlyi ideálok kivívására! “Ha semmi egyebet, legalább ezt a szellemi tisztázódást kell,merikai campaghogy Károlyi Károlyi előadása ilyen előzmények után, e sorok írója kíváncsian ment el a Carnegie Hallba Károlyi nyilatkozatát meghallgatni. Mint megemlítettük, erkölcsi pofonokat kapott Károlyi. Ezt nyilván érezhette, midőn az óriási hangverseny színház üres üléseit látta. Ennek magyarázata, hogy a liberális barátai és az LP hallgatólagosan bojkottálta a gyűlését. Akik eredetileg “üdvözlő bizottságot” alkottak, mint Professzor John Dewey, Walter Lippman, Heywood Broun,Charles A. Beard, Oswald Garrison Willard, Norman Thomas, különböző pártállású egyének, meg sem jelentek az előadáson. A magyar hívei közül sem voltak sokan jelen. Göndör Ferenc például nem volt ott. Hogy Károlyinak ez fájt-e, nem tudjuk. Az igazat megvallva, nekünk ő így egymagában, elhagyatottan, minden különösebb cécó mellőzésével sokkal jobban tetszett. Az előadás közönsége igen vegyes volt. Láttunk limuzinokat megállni és azokból estélyi kivágott ruhákban lévő nőket cilinderes urak társaságában jönni. Voltak jelen olaszok, amerikaiak, magyarok. Középosztálybeliek és munkások. Néhány előlista is. (Ezeket arról ismertük föl, hogy irtóztak A MUNKÁS szétosztott példányának az elfogadásától. A római pápa, pardon, a még le nem lepleződött féker-pártvezetőség indexre tette ugyanis lapunkat és a hívek csak az elkárhozás veszélyével vehetik azt kezükbe!) A Carnegie Hallnak 2760 ülése van, s egyes lapok szerint ez félig sem, más lap szerint egyharmadáig telt meg. A mi megállapításunk szerint az egy dal(Folytatás a 3-ik oldalon) HENRY FORD, A VICCKOVACS-MESTER Irta Verne L. nolds, Detroit Detroit munkásainak ezrei megint betűzik az újságot, hogy Henry Ford legújabb ingyen reklámjának részleteit megtudják. A kanadai határ mindkét oldalán azt mondják az újságok főcímei, hogy “Ford felemelte a béreket húsz millióval.” A Detroiti News december 31-iki számában a következő hír jelent meg: Az új minimum 7 dollár naponta. — A béremelés hétfőn lép életbe és minden munkást érint. — A tanulók napi hat dollárral kezdenek. A Ford Motor Co. munkásainak évi fizetése közel 19, 500,000 dollárral lesz felemelve, mint ma kijelentette Edsel Ford, a vállalat elnöke. Úgy számítják, hogy az évi béremelkedésből körülbelül 150 millió dollárnyit a detroiti munkások kapják. A béremelés december 2-ától számítódik. Ford a nyilatkozatában a következőket mondja: “A Ford Motor Co. munkásainak minden fokozata új bérskála szerint kezdett dolgozni hétfőn. A minimális napiban, ú j vonarroi-re emeltük. Minden olyan munkás, akinek bére meghaladta a minimális bért, megfelelő órabér javításban részesült. “A tanulási vagy próbaidőbeli bér, amit az első két hónapban adunk, 5 dollárról 6 dollárra lett emelve. Ezen béremelésen kívül a fizetést húzók öt százalék javítást kaptak. Ez már a harmadik eset, hogy a Ford Motor Co. felemelte a minimális bért. “Az októberi fizetési lista alapján, midőn a munkások száma 144.990 volt, a havi bérjavítás 1,628,451 dollárt tesz ki, vagyis valamivel többet, mint 19 és fél millió dollárt évente. A Ford-üzem valamennyi egyesült államokbeli csoportja érintve van. “Alkalmazottak, akiknek bérük 6 dollárról 7 dollárra lett emelve, az októberi fizetési lista szerint összesen 24,320- an vannak. 113,643 azok száma, akiknek a javítással bérük napi $7.20 és 10 dollár között van. Ebből 27,410 kap napi $7.20-at; 33,396 kap $7.60-at; 22,971 napi 8 dollárt fog kapni és 12,327 embernek lesz $8.40 naponta. Ezen bér és 10 dollár között lévők száma 17,539. Egy későbbi nyilatkozatban Ford a következőket mondta: “Ezen javítást mi részben azért vagyunk képesek megadni, mert várható gazdálkodásunk javulása és mert az utóbbi hónapokban növekedett mennyiségű termelésünk volt, valamint, mert kitűnő kilátásaink vannak az új évre. “Nem régen ezen megtakarításból haszon részesedést adtunk üzletfeleinknek és az automobiljaink árainak leszállítása formájában; most munkásainknak adunk a haszonból. “Állandó politikánk ezen két dolog tevése. “A béremelést nem szedhetjük a közönségtől, nem vehető ki a termék minőségéből.Ezt a munka jobb vezetése által hozhatjuk be. Ezen módon próbáljuk igazolni a béremelést." * * * Ford fenti nyilatkozatában az a vicc, hogy a béremelést az októberi fizetési lista szerint magyarázza, amely a részvénytőzsde krachja előtti. Október óta állandó és gyors tempóban csökkent a Ford üzemek munkáslétszáma. A jelenlegi munkáslétszám 30,000 és 40,000 között van. A legutóbbi adat, amely bár pár hetes, de pontosnak tekinthető, azt mutatja, hogy a Rouge telepen 54,000 alkalmazott volt, míg teljes üzem esetén a munkások száma itten 110,000 volt. Októberben, mielőtt 35-40, 000 el lett bocsájtva, 90,000 volt alkalmazva. Azóta még többet küldtek el. Az újságok nem írják ki az elbocsájtott munkások számát, így lehetetlen pontos számot adóban azonban .Meg egy vicc a nyilatkozatban! A Ford üzemekben lévő munkások dolgozhatnak, meg nem is. Ez ugyanis az a hely, ahol a munkásoknak van alkalmazásuk, de munkájuk és bérük nincs. Munkajelvényüket megtarthatják, de azt mondják nekik, hogy maradjanak otthon addig, amíg a tisztviselők nem értesítik, hogy visszamehetnek. De ez még nem minden. Az alanti nyilatkozat, amely a Detroiti Newsban jelent meg, további felvilágosítást ad: “Ford tisztviselők azt jelentették ma, hogy pár héttel ezelőtt, midőn szükségessé vált a szerszámokat és a termelőkészülékekeket a Rougetelepen nagy mennyiségben megváltoztatni a javított Model A autók gyártása céljából, úgy látszott először, hogy nincs más választás, mint 75, 000 embert elbocsájtani. “E problémát megbeszélve, úgy Henry, mint Edsel Ford megegyeztek, hogy lehetséges lesz ezen időt némileg kitolni, és a munkások elbocsájtása helyett váltakozó időt kezdeni, amely által minden munkásnak alkalmat adjanak legalább a legszükségesebb megkeresésére, míg a mechanikai átszervezés folyik. Ezen incidenst kommentálva, Henry Ford mondá: “Nagyon rossz idő volt a frtunkások elbocsájtására. A részvénytőzsde állapota minden üzletet érintett többé-kevésbbé, és a munkanélküliek száma az egész országban emelkedőben volt. Nemcsak munkásainkra nézve jelentett volna nehézséget egy hoszszabb elküldés ebben az időben, de rossz példa lett volna ezt Detroitnak megtenni.” Mégis, az elbocsájtások tovább folytak, míg akiket nem küldtek el, “váltakozó időre” tettek dolgozni. Egy munkástárs abban a bútorozott szobás házban, amelyben lakom, aki 1922 óta dolgozik a Ford-telepen„ heti négy napos munkára lett téve egy hónappal ezelőtt, később azt mondták neki, hogy csak minden második héten jöjjön, míg múlt hétfőn, amelyen az/ ő “munkahete”.Őkez küllött volna, visszaküldték, hogy a KÖVETKEZŐ héten jöjjön, míg “segítőjének” ugyanezen munkán azt mondták, hogy csak akkor jöjjön, ha hívják, amely lehet soha is. A telep, ha üzemben volt két idős volt, munkában tartva embereket mindhárom időről, megosztva a munkaheteket. Miután ezen a hétfőn nagyon sokat küldtek haza “bizonytalan” időre, úgy tűnt föl, hogy jelenleg csak egy időn dolgoznak, bár mindhárom időről a fizetési listán vannak. Eszerint tehát a Ford telepen lévő tényleges helyzet az óriási fizetés javítás a “jótékony” (!?!) Henry Ford által ennyit jelent: A fizetésemelés megvan, de nincs alkalom arra, hogy föl is legyen vehető. Jobb fizetés, de munka nem! A Ford-telep munkásai előtt Henry Ford egy komikus, aki képes “mindenkit bolondítani mindig”, de nem őket. Az alábbi beszélgetést hallottam ma este a villamoson: — Kaptál emelést? — kérdi az egyik. — Sure, — felelé a másik pesszimisztikusan, — emelést a termelő teljesítményben. És ez mondja el igazán az egész vegét. Különben az alábbi idézet az említett újsághírből további illusztrációt ad: “A mostani béremelés maga után hozza majd a Fordkocsik s truckok árának emelkedését?— kérdezzük Fordot. “Határozottan nem, — válaszolá. — A mi politikánk az, hogy a termelés fokozásával és javításával a termékek javított minőségével együtt járjon az árak csökkenése. Nem lesz drágább a Model A kocsi, s nem lesz drágább a javított Model A sem. Amit mi itt megkísérelünk, az az, hogy a normális üzlet további fentartása céljából valamivel több vásárlóerőt tegyünk munkásaink zsebébe. Itt helyben, legalább 15 millió dollárnyi lesz évente ezen vásárlóerő szaporodása, hogy az ipart és általános kereskedelmet növelje.” * * * “A mi politikánk az, hogy a termelést javítsuk”, — mondá Ford saját maga, és a Ford-munkásnak pedig elhiszszük, hogy EZ IGAZ. Mint illusztrációt, megemlítem, ahogy egy másik lakótársam egy évvel ezelőtt csuklószegecseket mosott és szárított. Akkor nyolc ember volt szükséges ezen munka géppel való elvégzésére. De jött az “óraember”, s a munkát figyelve, több jegyzetet készített, és nemsokára már új gép lett beállítva, amely az egész munkát elvégezte egy emberrel. Más helyeken hasonló javított gépeket állítanak be, amely további munkásokat tesz feleslegessé, olyannyira, hogy már keserű gúnnyal jegyzik meg a munkások: “Megint jönnek újabb gépek, megint mennek az emberek”,és nem lehet tudni, vájjon ezen hideg mosoly mögött mit gondolhatnak ? A fentieket tekintve, a munkásoknak a javított gépek által való kiszorításánál, FoM, i ngyatkozatának utolsó része. Hogy “több vásárló erőt tesz a munkások zsebébe”, valóban ostobaságnak hangzik. Vagy talán a kígyó bölcsesége, amely kedvező benyomást akar kelteni más üzletemberekben, azt remélve, hogy önkényesen elhalasztják azon napot, midőn a béreket leszorítják, munkásokat elbocsájtanak, vagy felemelik a munkaidőt a mindinkább csökkenő itthoni piac feletti versengésben, amely a wallstreeti összeomlást követni fogja? Ha így áll a dolog, és Henry kis viccét a többi gyárosok komolyan veszik, akkor Henrynek haszna lehet még egynéhány “Model A” kocsinak AZ ő munkásaiknak való eladása által. Ismét visszatérve a nyilatkozathoz, Ford ezt mondja benne: “Ezen javítást mi részben azért vagyunk képesek megadni, mert várható gazdálkodásunk megjavulása”. Ha Detroit munkásai keserű mosollyal üdvözlik az újabb gépek bevonulását, mely munkájuktól megfossza őket, ne búsuljanak. A java csak most jön! Még kevesebb alkalom lesz fölvenni a fizetés javítást. Még több munkásnak lesz “tisztességes” fizetése, de nem lesz munkája. És így lesz a többi gyárakban is, amelyek Forddal versenyezni kénytelenek, vagy alásülyednek. És így tovább és tovább, mindaddig, míg nem szervezkedünk iparilag, valamint politikailag, hogy ezt az egész torokmetsző tőkés rendszert elsöpörjük. Vagy két hónappal ezelőtt a Ford gyárakban a munkások között kérdőívet köröztek, amelynek jelentőségét könnyen fel lehet ismerni: “Van önnek automobilja?” “Ha igen, milyen gyártmányú?” “Ha nincs, szándékában van önnek venni egyet?” Vájjon Ford legközelebbi vicce mi lesz ?! ? Végül következik a Ford-ügynökség tiltakozása Ford azon gyakorlati vicce ellen, amely szerint : “Nemrégen megtakarításunkból haszonrészesedést adtunk üzletfeleinknek az automobiljaink árainak leszállítása formájában.” Ez ugyanis megtévesztő. Azt a benyomást kelti, mintha a Ford-telep viselné az árcsökkenést, holott az ügynökök duzzogva azt panaszolják el, hogy a terhet ők viselik teljes egészében, leszállított jutalék formájában. ‘ De, — mondá a bölcs, — nem lehet minden embert örökké bolondítani,” és ez áll még olyan vicckovács mesterre is, mint Henry Ford. A jövő a népé. A harangot meghúzták két hét előtt a “legnagyobb prosperitás időszakára, amit a világ valaha ismert”. Mostantól kezdve a függöny a kapitalizmus utolsó felvonására esik. A vég kezdete itt van. SLP tagok, összefogni hát! Ezen napokban villámgyorsan csinálunk történelmet. Ha azelőtt időteket, energiátokat és pénzeteket áldoztátok, mostantól kezdve még nagyobb mértékben tegyétek ezt, midőn a végcélt már valósággal látjuk is. A forradalom hétmértföldes csizmákban halad. A munkások óriási munkanélkülisége, a munkanapok nagyarányú csökkentése, a térzett iparfejlesztés p’ sk óriátméretekben van f ^ ^mezesre vasárolt áruknak nagyarányú visszaszállítása, mindinkább növelni fogják a munkanélküliek számát. A legutóbbi számok azt mutatják, hogy nemzetünk belföldi automobilfogyasztása napi 6000 kocsi. A Ford-telepek viszont egymaguk napi 9000 kocsi termelésre vannak berendezve. A pánik folyik! Hogy egy évet vagy többet vesz-e igénybe a fenék elérése, mint a múltban volt, vagy pedig gyorsabban áll be a kapitalizmus fejlettségénél fogva, majd meglátjuk. Az egész, amit Hoover és ipari urai képesek lesznek elérni a konferenciázásukkal, az a vajúdásnak ideig-óráig való elhalasztása. Az elkeseredett tömegek rövidesen mozgolódni kezdenek majd. Tőlünk és egyedül tőlünk függ az, milyen irányban kell nekik megindulni. Minden erőnkkel legyünk azon, hogy a helyes irányban haladjanak a kezdettől fogva. EZ IS UJ ÉV? Mi uj van abban, ha fordul az év, de semmi, semmi meg nem változik, ha ember, erdő, föld s a felhő tegnapi arcukkal néznek reánk. Nem kiáltott senki uj igéket, nem jött se Krisztus, se Galilei, nem csapott föl sehol se a máglya, s uj szépséget se hozott uj Rodin Miért uj hát az évnek fordulása, mi uj, szép, nagy történt a világban, miért örülni volna érdemes, vagy uj korszakot kéne kezdeni? Igen, ha mától szabadok lehetnénk, vagy fölcsapna a rőt láng valahol és a nagy tűzből uj ember születne, akkor mondhatnánk: uj év, uj idő. De mi jöhetne tegnapról uj mára, mit hozhat a szilveszteri mámor, nem jött ma semmi, holnapra mégis új világ lesz a régi világból . . . -Szakasits Árpád. NEW YORK,N.Y. JAN. 18, 1930 A forradalmi szocialista szavazat hatalmát a termelő munkások teljes ipari szervezettsége adja meg. de leon Szocialista Munkáspárt hivatalos lapjág Egyes számára 5. SZERVEZŐ BIZOTTSÁG VÁLASZTÁS DETROITBAN A Detroiti Szocialista Munkás Szervezet legutóbbi gyűlésén választotta meg új tisztikarát a következő elvtársak személyében: Marsovszki I. titkár, Kása László pénztáros, Császár Péter jegyző, Preiner József és Szabó Lajos ellenőrök, Vers József lapkezelő, Pásztor András irodalomkezelő, Kákonyi Gergely könyvtáros és Juhász János szervező. A szervezet tovább elhatározta, hogy tekintettel a rossz munkaviszonyokra, a tagok kivetésbélyegjeit a szervezeti pénztárból fedezi, így együttesen téve eleget a pártbeli kötelezettségeknek. A határozat értelmében Marsovszki elvtárs, a szervezet titkára kivetés bélyegekért egy összegben 160 dollár 50 centet már beküldött a központi hivatalba. "