A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)
1921-05-01 / 1. szám
2 Strammunk A f keresztényszocializmus.. Tizennyolc év előtt néhány komoly férfi és lelkes ifjú bontotta ki zászlónkat. Értelmesfejű, becsületes nevű munkájukat gyűjtötték alá. Fanatikus hittel két marokkal szórták a keresztényszocializmus nemes eszméit az irdatlan magyar ugarba. Munkájuk, kitartásuk és nagy áldozatuk nem volt hiábavaló. A jelen igazolja prófétai meglátásukat és eregregett nyernek mártiromságukért, mert keresztényszocialistának lenni, e névre hallgatni, ez alatt büszkén dolgozni: a gúny, a megszégyellítés, az ütleg, a kenyér, elvesztése, ahitvány üldözés, a koponyák hétövese, kés és gyilok volt, sőt, életüket vesztett áldozataink is vannak,akikről e nagy stációnál— amikor napilapként jelenünk meg —■ meghatva kell megemlékeznünk Megjelenésünk örömtestvéreinknek, akik lelkes munkával és szegénységük megvámolásával összehordták azt a tőkét, amelynek gyermekeivéi. De íokan vannak a mai napon, akiknek A Nép új hang a fülükbe, nem tudják,hogy kik vagyunk , mit akarunk. A magyar nemzet ama szervezett, keresztény tömege vagyunk, amely tiszta, világos célokért csoportosul és a’jelen kor becsületes mozgalmainak eszközeivel , küzd egy jobb gazdasági társadalmi és politikai helyzetért. . Gazdasági életünk a kapitalizmus jármában nyög. Ez a liberális szellemű kapitalizmus rabszolgaságban tartja a munkást, a tisztviselőt é.y minciazülust,, akik valamelyes dolgozói, viszonyban, vannak vele. Ez nem ismer erkölcsi tör- vényeket, nipp- szívé, csak vért facsintott stó itt:,-:. AEign , á,' kenyérkérdés, :az is önvéd.eroA)) .kényszerít arra bennünket, hogy a fojtogató kapitalizmussal szemben a dolgozók szervezetét állítsuk. Az életboldogulás legelső princípiuma ma a szervezkedés." Ezt meg nem érteni ostobaság, útjába állani botorság. Aki javát akarja a népnek, aki békét óhajt, haladást, fejlődést és boldogulást, annak azon kell lennie, hogy grandiózus nagy keresztény szervezetek épüljenek ki a mi oldalunkon. .Ez biztosítja legjobban azt, hogy mindenki nyugodtan hajthassa le este nyugalomra fejét. Gazdasági törekvésünk: a munkás méltó az ő bérére. Örök harc, tengelye e kérdés. Mindenki jól akar lakni. Joga van hozzá. Több kenyér és hús a dolgozóknak, hogy az elfogyasztott munkaerő friss pótlást nyerjen a további munkára. Jó, bőséges táplálék a gyermeknek, az anyának, hogy teje legyen a csecsemőnek. Egészséges otthon, tisztességes ruha. Ezek mind primitív követelmények. Rövidebbmunkidő, hogy az ember lelki emer is lehessen, hogy jelentkező kulturális igényei is kielégülhessenek. . .... . ’ Szociális, intézményeket akit-; runk", melyek az élet minden viszonylatában ott állanak, a . gyengék, az 'elnyomottak mögött és védik; biztositják. Uyerik a betegség, baleset, agykori kizosítás. Nyugdíj, az öreg napekő. Ezért kívül sok más intézmény vár gyakorlati kiépítésre, melynek egy részét a dolgozók saját erejükből teremtik meg, irtások létesítését az államtól követeljük törvényhozási úton. E sorokban csak néhány csöppet adunk abból a gazdag programmból, amely lényege gazdasági mozgalmunknak. Többnek fundamentumát most verjük, terveit ké-,sziljük. Sajnos Magyarországon a szociális alkotások terén nagyon hátul kullogunk a nyugati országok mögött. A dolgozók társadalmi iegbecsülésért is harcolnunk kell. A munkának nem nagy becsülete volt,de a munkának sokszor még kevesebb. Az embereket akkor osztályozták, hogy ki milyen munkát végez és milyen fokozatú fizetése volt. A sok lenézés és meg nem becsülés fájó, sebe mindama társadalmi osztályoknak, amelyek’ durva, vagy primitiv munkára vannak az élettől kényszerítve s amiatt sokszor meg vannnak társadalmilag bélyegezve". Az intelligenciát is aszerint mérik, ki milyen fizetési osztályban van és milyen titulusra hallgat. Igaz, hogy pillanatnyilag a különböző) durva „ruhák filypiálása engedett ,merevségéből, mert a ,gazdasági helyzet parancsszava ez: Magad uram, ha szolgád» nincs. A keresztényszocialemuk. ...minden munka megbecsülését, hirdeti és minden munkásnak olyan tisztelet» let követel a társadalomban, amely annak önérzetét megbecsüli és értékeli . Nemzeti szerencsétlenségünk közepette szükséges, hogy mi maradék magyarok fényesen és maga-» san kiemelkedjünk a bennünket széttépett és pusztításunkra össze-» esküdött ellenségeink közül. Fajunk kiválóságában is több vagyunk, mint ők. Fizikai erőnktől megfosztottak, nagy gazdasági jólétre nem számíthatunk, mert kamaránkat is ki fogja üríteni a jóvá-tételi bizottság. Egytől azonban az ellenség nem rabolhat meg, ez pedig kulturális fölényünk, amelynek nem szabad, hogy egyesek kiváltsága legyen, hanem közkincse az egész nemzetnek. Erősen kiépített gazdasági szervezeteink és társadalmi alakulataink a legkitűnőbb politikai iskola, ahol meggyőződésen, gerinces elvekhez hűen ragaszkodó a közért mindenkor nagy áldozatokra is képes munkások és polgárok nevelődnek. Mi a politikai jogegyenlőség alapján állunk. Ebből egy játtat sem engedünk azoknak, akik jogfosz- tással, készülnek itt ismét űrt ásni a különböző társadalmi osztályok között. A keresztény világnézet, a nemzeti gondolat és a szociális igazság alapján az állami alaptörvényeit, respektálva szolgáljuk a szocializmust. Aztán nemes mozgalmat, amely segít és boldogít. Épít és társadalmi harmóniát, teremt. Tanít és világosságot terjeszt.. Hirdeti a keresztény erkölcsi alapon álló emberiség világszolidaritását, hogy a keresztény népeket ■ megszabadítsa háborútól, gyülölségtől, ellenségtől, nyomortól. .,’A Nép“ a népet vezeti a jobb jövő kapujába.. Előre! IV Változás. Irta: Kádár:Lehel, A ’• népbiztos-elvtárs - Becsöngette Csókát : " 1 —1. Ma délután egyedül leszünk! Aztán befogd a szád ! " Csókát, nagydarab legény volt. Abból' a fajtából való, amelyiknek,'még szép a város,még aj, még teli van Ígérettel. Bamba szemén keresztül, úgy rohantak beléje a kupollák, a falak, a tornyok, mint alikor gyerekkorában marékrav.iló nikkelpénzt hajított hozzá autójáról Grósz, az uraság. ■ Akkor se kapkodott jobban a hatosokhoz, mint most a város utáji. ’Tetszett neki minden, ahogy volt, a sok-sok téglaszínű papir- zászló, mely bánatosan konyult bele a tavaszba, tetszett a sok fáradt ember, aki kitért előle, és gyáva lapulással húzódott fál mellé, ha szembekerült vele. Tetszett, hogy felül volt,'hogy hangját■'néni kellett lenyelni, hogy szétterpe-síthes'e könyökét. Tetszett , hogy , megfordult minden : neki süvegeinek, neki alázatosak, rajtapihentetik szemüket a felbizott zsidóasszonyok. Valami hálafélét is érzett a népbiztosa elvtárs felé, aki odavette magához, mert nagy volt, kemény volt, komisz tudott lenni a burzsujokkal. Pedig valamikorüveg tudta volna ölni csak''azért,' mert sírni látta a'szőke Veér kisasszonyt.' Aznap, hogy az Öreg. rósz behurcolkodott a Veér-kastélyba. Azóta, »sok esztendő rohant el, az öreg Grósz fia már Nagy lett, és huszárkardot csörgetett, a háborúban. Jó volt mellette lenni pucernek, a főhadnagy úr nem nagyon szerette a tüzet . .. . Most megint csak jót választott. Népbiztos,elvtárs lett. Fene hatalom, rettentő nagy úr. Délelőtt vacogott a férfi - " burasuj térdekalácsa, hogy a nyomozókeléje taszigálták őket, délután- meg az asszonya.-jjatt sírva, sikongva, ájuldozva. Amelyik elájult, ő mosta fel. .A népbiztos elvtárs csak hármat csöngetett és nélka máris markában volt a korsó. Az ilyen úgy ment el, mint az öntött ürge, az ura vagy a bátyja lakai alatt maradt. A fiát nem kereste soha senki, mert a népbiztos elvtárs kiadta parancsba: ' — Jóska, vénasszonyt be ne eressz hozzám!•Az'ilyet beleengedték a palotába, egy jókezű elvtárs pöndöritette ki tucatjával. Ha valaki olyan ígérkezett, akivel a népbiztos-elvtárs egyfedül akart maradni, előre »megjelezte». Ma is jelzett. Csóka hallván, hogy délutánra egyedül maradnak, kipucolta az irodaszobát, virágot tett az asztalra és leeresztette az ablakon a függönyöket. — Holnap eggyel kevesebb burzsuj lesz odakinti,— szólt a portáshoz,hogy ebédelni ment. — Tán csak nem akasztanak ? — Dehogy is akasztunk ! Inkább kiömelünk valakit ! Ezen aztán röhögtek mind a ketten. Szélesen, zsírosat!, egészségesen. Oda*,kinnel kedzett borulni, tavasz nem tudott nevetni a tréfán , túrósra fakult ‘'arca. "■ : Csóka már háromkor benn volt az előszobában, a népbiztos elv taps félnégyre jött. Jókedvű volt, húsos szája, esetlegest, mintha cukrot szopogatott volna. Gomblyukában vérpiros virág volt, hajából friss pomádó szaga illant. — Aztán szép lesz-e a tyúk, elvtárs? —kérdezte Csóka. A népbiztos elvtárs rámordult : — Ne bizalmaskodj, paraszt ! Csóka dühös lett. •— Nono! Talán proletár volnék ! — Fene vagy. Paraszt vagy. Disznó ! Szólt és becsúszott szobájába. A lomha nagy legény,már csak az üres, levegőbe tudta belerecsegni válaszát: — A fene a zsidaját ! . . . Nem értette, hogy mi történt, így még sohase beszélt Vele az elvtírs. Még főhadnagy korában sem, pedig megtehette volna..Most, hogy népbiztos volt, épen nem illett a szájába ez a beszéd. Sustorgott-fótt.;benne valami kedv, lesen érzés és elhatározta, hogy szól’ neki. Mert ,‘sehogyse érdemelte meg, aztán pedig a jó cselédet meg illik becsülni. Mi lenne akkor, ha például el-, járna a szája, a Svarc népbiztos-elvtárs nem egyszer faggatta, „efféle/,dolgokról, •Még'.pénzt'.is adott, „kékes, .valódit,, •nem rossz, félpofáju.' Nem ért rá, 'hogy végiggondolja a dolgot, mert nyílt az ajtó és asszony jött be rajta. Növése magas volt, tartása kevély. Arcából nem sokat látott, mert süni fekete fátyol volt rácsavarva. Hangja úgy szólt, mint a megütött harang, zengett és teli volt muzsikával. Nem sokat, beszélt, csak egy kérdése volt : ’ '. .. — Itt van a népbiztos úr ? ! Csóka a párnás ajtó felé bökött ! — A népbiztos elvtárs ott'van ! Az asszony megnyomta a kilincsét' és egy pillantás alatt belül volt. Csak illata maradt kívül," könnyű, finom illata, mely ott felhozott Csóka'körül, megtépvén előbb való gondolatsorát. Uj dolgokkal bíbelődött. — Szép asszony — állapította meg — jószagú. Úri formája van ! Elképzelte, hogy odabenn mi történik. Előbb száraz'könyörgés, aztán a csuklás, a sírás, a' térdelés.'Az ígéret, az engedés, és ... " ■ Csóka nagyot röhögött: —• Amelyik nem veszi ki lefelőle a szabadulócédulát , hiába ad puszit! Elkezdte combját csapkodni nagy mulatságában. Még magyarázatot is fűzött hozzá: — Mert buta a burzsuj! Olyan, mint az állat! .............. A párnás ajtó nem engedett át hangot, nem tudta mi van belül. A kulcs se csattogott a zárban, szó se hallik. ■— Nehéz munka lesz ! Négy türelmetlen berregés szólt bele a levegőbe. Csóka tudta, hogy mit jelent. Ilyenkor be kell rohanni, mert a hölgy az elvtárs arcáról kezdi lefejteni a bőrt: jó csuklófogás segít csupán- Most készakarva lassított, mert kissé a begyében volt az elv,társ. Hadd tudja meg, mit jelent a hű cseléd, aki meg is halna gazdájáért. " Tempósan indult az ajtóhoz, lassan nyomta a kilincset. Belépett. Odabenn, az íróasztalnál egymásba kapcsolódott két ember. Utálatos volt. A népbiztos le akarta gyűrni az aszszonyt, aki védekezett. Elszántan, keményen, lihegve. r-r- Hagyjon — fuldoklóst — hagyjon ... A férfi szemén sárgazöld fény parázslóit, arca eltorzult. Undok volt, visszataszító volt, állati volt. — Fogd meg Jóska hörögte — fogd ! Csóka odaugrott. Szeme az asszony arcára esett. Hirtelen mintha valami ütés érte volna : levegő ujjával hozzácsapott , a múlt. Megismerte: Veér Ilonka volt. Rettentő kefe megmozdult és a népbiztos elvtárs arcába csapott: — Te — orditotta —te ! Te rongy, te hitvány !. .. A népbiztos tántorgott. A második ütést nem várta meg, leroskadt íróasztala mellé és könyörgő szemmel nézte a vadindulatban remegő legényre. — Úri kisasszony kéne neked ? ! Tel Te! 1'■ ! Az asszony hálásan, csodálkozva nézett a nagy darab emberre, aki elkapta kezét és megcsókolta. Tisztelettel, alázattal. Valami felébredt benne: a testvér hangja, a paraszt lelke. Nem tudta elviselni, hogy akit úrra fogadott a vére, legázolja az idegen. Olt at remegve, ziháló tüdővel és hosszú hónapok óta először mállott ki belőle az első emberi hang : — Ne féljen kisasszony ... Ne féljen ... Odakinn az utcán elkezdett aranyszínben kacagni a tavasz. A WIP 1921. május vasárnap. Lemondott a német kassell9er és a német I -0/10. külügyminiszter, lemondásuk nem jelent irányváltozást. A Nép utásítójáról. Berlin, április 30. Fehrenbach német birodalmi kancellárnak nem sikerült a testileg és lelkilegkimerült Simons dr. külügyminisztert lemondása visszavonására vagy elhalasztására bírni. Simons lemondásával Fehrenbach visszavonulását is befejezett ténynek tekintik. A két vezető politikustávozása nem jelent irányváltozást, a birodalmi kormányban. (VG)