A Nép, 1921. november (3. évfolyam, 151-176. szám)
1921-11-01 / 151. szám
Belgrád—Presa Túl korai öröm lenne azt hinni, hogy most már minden rendben van s folyhatnak tovább a dolgok a politika, az «üzlet», az árdrágítás, a jelszóhirdetés keserű levében. Ami eddig történt, az csupán egy történelmi dráma expozíciója volt. A bonyodalom be van állítva, a függöny lecsapódott az első felvonás után, de megoldás még nincs : a hős, az intrikus, a komikus még várja a nagy jelenetet, mert még van számukra szerep a színpadon. Ne tessék tehát elintézettnek venni a dolgokat azzal, hogy Belgrád—Prága— Bukarest némi idegcsinolpilót kaptak párisi orvosoktól. A kardcsörtestés folyik s az az «emigráns» hírszolgálat, mely Károlyi Mihályék hő vágyainak szemüvegén át világítja meg a helyzetet, még szakadatlanul ingerli a magyar állam szuverenitása ellen a kis ántant idegeit. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a magyar állam függetlensége és szabad elhatározási joga a trianoni békeaktával s ezt az aktát a maga haszna és szempontjai szerint magyarázó Idsántánt , gyűlölködésével korlátozva van. Ami ebben az aktában nekik jó, azt állják, amit belemagyaráznak, azt ránk erőszakolhatják. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a belpolitikai békét minduntalan felvetődő szenvedelmek fenyegetik s hogy a külső agresszivitással szemben a belső erő egységes frontját nem sikerült megteremteni, annál kevésbbé fenntartani. Tehát gyöngék vagyunk, mert nemcsak külső "ellenségeink, hanem magunk is gyűlöljük egymást. A végzetes gyöngeség következményei nem maradhatnak ést nagy erőpróbának lehet s lesz is még kitéve a kis Magyarország társadalmának erkölcsi ereje. Azt az intő szót, hogy őrizzük meg a keresztény magyarság frontjának egységét, újra és nyomatékosan hangsúlyozzuk tehát. Újra és nyomatékosan követeljük a gyönge magyarság nagyobb önérzetét és keserves elhatározásokban nagyobb méltóságát, mert nem akkor halnak meg eszmék, hagyományok és jogok, amikor ezek elmúlását reánk erőszakolják, hanem, amikor elhal a nemzet bizalma önmagában, hite jövendőjében, tisztelete ezeresztendős múltjának megszentelt hagyományaiban. Nem akkor pusztulnak el nemzetek, mikor, átvágtat rajtuk az ellenség erőszakának vérrel beszennyezett vasszekere, hanem amikor a nemzet megszűnik akarni és porba hajtja megalázott fejét. Jöjjön, aminek jönnie kell, csupán a magyar faj mivoltából, hitéből, ideáljaiból való kivetkőzésnek nem szabad jönnie. A fegyveres hatalom az antant kezében van. A mi kezünkben nincs egyéb, csak az erőszakkal aláíratott trianorfi papiros. Velünk nem tárgyal az ántant, hanem parancsol s a «béke»aktában biztosított belügyi szuverenitásunkat csak annyiban tiszteli, hogy teljesíthetjük szabadon azt, amit előír és ránk erőszakol. Tiltakozunk ez erőszak ellen, de tiltakoznunk kell az ellen is, hogy alázattal fogadjuk az erőszakot. Odáig talán még nem vagyunk. Engedelmeskedhetünk, ha muszáj, végrehajthatjuk a parancsot, ha kell, , de ne hirdessük a magunkénak azt, amit nem mi akarunk, amire nem mi vágyaink, amit csak ránk diktál a nép jogokat megcsúfoló s a trianoni békeaktát is lábbal Lipró belgrádi panganéz. ára 3 koronafi 1921 november 1. kedd Budapest, III. évf. 151. szám POLITIKAI NAPILAP Előfizetési áraki Egész évre_660 kor Felévre __ 340 kor. Negyedévre 170 kor. Egy hóra__60 kor. Fél bora___30 kor. Egyes szám éra helyben és vidéken 3 kor. Szerkestőségi VIII., Szentkirályi utca 28/a. Telefon : J. 63-80, J. 6341. Kiadóhivatal: Vill., Szent Mfily Aator 30. Telefon: József 103-85. Megjelenik d. a. 4 órakor. Új monarkia Középeurópában Francia royalisták terve a bajorokkal — A „Katholikus Duinamonarkia“ — Kik financirozzák az eszmét? — A NÉP tudósítójától München, október 22. Bajorország mindig sok gondot okozott még a köztársasági Németországnak is. Mint a német államszövetségnek nagyságban második tagja, Bajorország a porosz uralmat sohasem tudtaszó nélkül tűrni. Ezért a gyámkodásért a bajorok, ahol s amikor csak tehették, állást foglaltak a porosz szupremácia ellen. Égeténkép Németország déli és északi része közt a weimari alkotmány létrejötte után nagyfokú egyenetlenség tört ki, mely csakhamar éreztette hatását, fokról-fokra kiélesedett és mindinkább komolyabb színezetetet öltött. Nemcsak gazdasági téren volt meg az ellentét, ahol az agrárius déliekkel szemben állt, az ipari és mezőgazdasági szempontból valósággal szegénynek mondható észak, hanem vallási téren is, amennyiben a déliek katholikmaiszembehelyezkedtek az északi protestánsokkal. A gazdasági és a vallási ellentéteknél azonban sokkal mélyebb és kihatásaiban sokkal jelentősebbek a dél és észak közt fennálló politikai ellenségeskedések. A leginkább parasztokból, mezőgazdákból és kisiparosokból álló bajor lakosság mostanság véglegesen a királyság gondolata felé fordult. A porosz hivatalnok, munkás és alkalmazott azonban szigorú köztársasági alapon áll. Az államforma kérdésének ez a nagy ellentéte ismételt összeütközésre adott már eddig okot. A birodalom élelmezésének kérdésében tűnt fel ez különösen, amikor a mionarchista Bajorország a szocialista poroszoknak nem volt hajlandó élelmiszerfölöslegét átengedni. Megállapítható volt ez Ebert birodalmi elnöknek ama rendelete után is, amely az egykori katonáknak és tiszteknek az egyenruha viselését megtiltotta. Ezt a rendelkezést Bajorország semmibe sem vétte. A birodalmi kormány és a bajor kormány között mindkét esetben komoly összeütközésre került a sor. Amannak rendelkezései leginkább a békeszerződésben meghatározott kikötések teljesítésére vonatkoznak, következésképpen a birodalmi kormánynak érdekében állt, hogy végrehajtásukat Bajorországban is keresztülvigye. Poroszországban úgy beszélnek a bajor helyzetről, hogy az : «olyan reakció, mely ellen minden eszközzel harcolni kell.» A londoni ultimátum, elfogadása, amely a redőing azonnali leszerelését követelte, s amely a berlini birodalmi kormány kényszerhelyzet - beli cselekedete volt, Bajorországban újabb ellentétet váltott ki. A háttere ennek nagyon érdekes, amennyiben e kérdésben háta mögött a francia körökkel beható tárgyalásokat folytattak. Bord, a müncheni francia követ vitte ezeknél a tárgyalásoknál a közvetítő szerepet, akivel Kard Bothmer és Mayr- Roy, a bajor királypárt vezérei, úgyszintén Georg Heim, a bajor néppárt vezére, akikifejezetten monarcista, folytattak sűrű eszmecserét. E tárgyalásokon nemcsak az Orgesch további fegyverben tartásának kérdéséről, hanem a bajor királyság ismételt helyreállításáról s ennek további következményeképpen egy «katholikus aatiamonarkia« alapításáról folytak tanácskozások. Amikor ezek a tárgyalások nyilvánosságra jutottak, a bajor monarkisták között is újabb -nagyobb nézeteltérések merültek fel, amelyek később a királypártiak hét részre bomlására vezettek. Ennek az volt az oka, hogy egy «katholikus Dunamonarchia» megalapítása természetszerűen megköveteli, hogy Bajorország a Német Birodalomtól lválasztassék, márpedig az Orgesch és a bajor királypártnak egy része ebbe nem megy bele. A «katholikus Dunamonarchia» megalapításának tervét ez év elején francia royalisták kezdeményezésére bajor, osztrák és cseh monarchisták dolgozták ki. A francia royalisták, akik tulajdonképpen kieszelői ennek a tervnek, úgy gondolkoznak, hogy az európai érdekek védelme céljából feltétlenül szükség van ilyen katholikus blokk megalapítására. E tárgyalások az utóbbi hónapokban a legkülönbözőbb helyen folytak a katholikus Dunamonarchia megalapításáról. Ez a terv elsősorban Németország gyöngítésére irányul. Azonban ennél még tovább terjednek a francia tervek. Ha sikerül a «Kalshg- Uhus Ihmamonarkia akkor ezt Franciaország a dunai konföderáció realizálásával kombinálná össze. A bajor királypártnak Elpthrner gróf és Mayr-Roy által vezetett része, amelyik ezt a tervet különösen forszírozza, azt akarja, hogy Bajorország váljék ki a Német Birodalomból, mégpedig teljesen és szakítson meg vele minden néven nevezendő alkotmányjogi, politikai és álamterületi összefüggést. Ennek a csoportnak hívei kijelentik, hogy csakis gazdasági közösségben kivánnak élni a Német Birodalommal. Terveik realizálását két, lehetőségre alapítják : 1. A porosz polgárháborúra, amelynek a szélsőjobb és a balpárti árnyalatok között előbb-utóbb feltétlen ki kell törnie. 2. A weimari alkotmánnyal kapcsolatos népszavazásra az államforma kérdését illetőleg. Hogyha a nép megkérdezése a weimari alkotmány, vagyis a köztársasági államponma ellen való állásfoglalásteredményezné, akkorennek az alkotmánynak érvényessége automatikusan megszűnnék és Bajorország abba a helyzetbe kerülne, hogy saját belátása szerint törvényes úton megváltoztassa államformáját. Egy harmadik eshetőséggel is számolni kell azonban, amíg nem fegyverezték le a védőrséget, lehetséges ugyanis, hogy Bajorországot elvágják ledet felől azzal, hogy nyugat felől bevonulnak a franciák, viszont bajor területre hatolnak a cseh-szlovákok is, ha a leszerelés kérdésében a bajorok továbbra is elutasító vagy halogató magatartást tanúsítanak. A két idegen katonaságnak tennék kötelességévé, hogy ha Bajorország le nem szerelne, akkor «megtorló intézkedéseket» tegye nek. A valóságban tulajdonképen az volt a cél, hogy a két hadsereg ék gyanánt szerepeljen Észak- és Délnémetország között s ezek mögött a ntánt katonaság támogatása alatt, a birodalmi németek távoltartásával kikiáltható legyen a bajor monarkia. Az Orgeschnek lett volna kötelessége a munkásság esetleges fölkelését leverni. Részletesen kidolgozták az erre vonatkozó tervet is. A bajor és cseh monarcisták között a politikai tervekkel kapcsolatos tárgyalásokat a Csehszlovákia és Franciaország közt létesült megállapodásokra való utalással folytatták, amelyek szerint Csehszlovákia kötelezte magát arra, hogy katonailag azonnal beavatkozik, ha : a) Németországban spartanista, vagy Ausztriában kommunista felfordulás keletkeznék ; b) ha Németországban, Ausztriában vagy Magyarországon monarkista zavarok állanának elő; c) ha csak részben is, de facto megtörténik Ausztriának Németországhoz való csatlakozása. Mivel a bajor királypártnak legnagyobb része ellene volt annak, hogy Bajorország a német birodalomtól erőszakkal elszalaitassék, ezt a tervet elejtették. Ennek dacára jelentékeny számban vannak még ma is olyan politikusok, akik szívesen nyúlnának külpolitikaieszközökhöz avégből, hogy belpolitikai céljaikat megvalósítsák. A bajor katholikus monarkia trónjára a Sárváron most elhalt volt király trónörökösét, Rupprechtet ültetnék. Tárgyalásokat folytattak ennek a tervnek keresztülvitele érdekében a prágai Kramarsch-csoporttal is, amely ezeket a törekvéseket nagymértékben támogatná a maga részéről. A középeurópai új monarkista mozgalmat francia royalisták támogatják és financirozzák, élükön Bonaparte Jeromos és Murad hercegekkel, Lientan és Condhergné Cambrecht tábornokokkal, kikben számos érsek és püspök, a nevesebb politikusok közül pedig Barthou, Paléologne, továbbá Degouttes tábornok és mások csatlakoztak. Közülök, amint bebizonyult, különösen Barthou tartott fenn szoros összeköttetést a bajor monarkistákkal. A bajor országgyűlésen Pius Heller képviselő meginterpellálta a bajor miniszterelnököt, tudja-e, hogy francia részről többször nagyobb összegeket hárptak agitációs célokra a bajor monarkista mozgalom vezetői és hogy Heim dr., a bajor néppárt vezére Barthouval Svájcban,közvetlenül beható tárgyalásokat folytatott? Kahr miniszterelnök a bajorok ellenállását a francia royalista politika szétahozta. Ma sem lehet, biztosan megállapítani, hogy várjon akkor Bajorországba azért engedett-e álláspontjából, mert a berlini kényszerítő eszközök , Jobián nemtehetett egyebet, vagy pedig -a mun-,okásáig általános sztrájkkal való fenyegetése hatott-e rá ? Amint később kiderült, Bajorország több kísérletit tettarra, hogy a bajor védőmig (Orgesch) meghagyassék a fegyverek birtokában. Ebből a célból — természetesen Berlin