A Nép, 1921. november (3. évfolyam, 151-176. szám)

1921-11-01 / 151. szám

fi 1921 november 1, kedd Budapest, ITI. évi. 151. szám POLITIKAI NAPILAP Szerkeastöségi VIII.. Szentkirályt-utca 28/a. Telefon » J. 63-80, J. 6341. KladOhlvatal: Vili., BzentMfilyUatoi 30. Telefon, József 103-85. Megjelenik d. a, 4 órakor. Előfizetési áraki Egész évre _660 kor Felevre __ 340 kor. Negyedévre 170 kor. Egy hóra— _60 kor. Fél bora ___3 0 kor. Egyes szám éra hely­ben és vidéken 3 kor. Belgrád—PrAsa Túl korai öröm leone azt hinni, hogy most már minden rendben van s folyhatnak tovább a dolgok a politika, az «üzlet», az árdrágítás, a jelszóhirdetés keserű levében. Ami eddig történt, az csupán egy törté­nelmi dráma expozíciója volt. A bo­nyodalom be van állítva, a függöny lecsapódott az első felvonás után, de megoldás még nincs : a hős, az intrikus, a komikus még várja a nagy jelenetei, mert még van szá­mukra szerep a színpadon. Ne tes­sék teliát elintézettnck venni a dol­gokat azzal, hogy Belgrad—Prága— Bukarest némi idegcsinajpiíót kaptak t párisi orvosoktól. A kardcsörtestés folyik s az az «emigráns» hírszolgálat, mely Károlyi Mihálvék hő vágyainak szemüvegén át világítja meg a hely­zetet, még szakadatlanul mgerli a magyar állam szuverenitása ellen a kis ántánt idegeit. Tisztában keli lennünk azzal, hogy 1 magyar állam függetlensége és sza­bad elhatározási joga a trianoni béke- iktával s ezt as aktát a maga haszna 5s szempontjai szerint magyarázó Ids ántánt , gyűlölködésével korlátozva van. Ami ebben az aktában nekik jó, azt állják, amit belemagyaráznak, azt ránk erőszakolhatják. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a belpolitikai békét minduntalan fel­vetődő szenvedelmek fenyegetik s hogy a külső agresszivitással szemben a belső erő egységes frontját nem si­került megteremteni, annál kevésbbé fenntartani. Tehát gyöngék vagyunk, mert nemcsak külső "ellenségeink, ha­nem magunk is gyűlölj ük egymást. A végzetes gyöngeseg következményei nem maradhatnak élt nagy erőpróbá­nak lehet s lesz is még kitéve a kis Magyarország társadalmának erkölcsi ereje. Azt az intő szót, hogy őrizzük meg a keresztény magyarság frontjának egységét, újra és nvomátékosan hang­súlyozzuk tehál. Újra és nyomaté­kosan követeljük a gyönge magyarság nagyobb önérzetét és keserves el­határozásokban nagyobi) méltóságát, mert nem akkor halnak meg eszmék, hagyománjmk és jogok, amikor ezek elmúlását reánk erőszakolják, hanem, amikor elhal a nemzet bizalma ön­magában, hite jövendőjében, tisztelete c-zeresztendős múltjának megszentelt hagyományaiban. Nem akkor pusz­tulnak el nemzetek, mikor, átvágtat rajtuk az ellenség erőszakának vér­rel beszennyezett vasszekere, hanem amikor a nemzet megszűnik akarni és porba hajtja megalázott fejét. Jöjjön, aminek jönnie kell, csupán a magvar faj mivoltából, hitéből, ideáljaiból való kivetkőzésnek nem szabad jönnie. A fegyveres hatalom az ántánt ke­zében van. A mi kezünkben nincs egyéb, csak az erőszakkal aláíratott trianorfi papiros. Velünk nem tárgval az ántánt, hanem parancsol s a «béke»- aktában biztosított belügyi szuvere­nitásunkat csak annyiban tiszteli, hogy teljesíthetjük szabadon azt, amit előír és ránk erőszakol. Tiltakozunk ez erőszak ellen, de tiltakoznunk kell az ellen is, hogy alázattal fogadjuk az erőszakot. Odáig talán még nem va­gyunk. Engedelmeskedhetünk, ha mu­száj, végrehajthatjuk a parancsot, ha kell, , de ne hirdessük a magunkénak azt, amit nem mi akarunk, amire nem mi vágyaink, amit csak ránk diktál a nép jogokat megcsufoló s a trianoni békeaktát is lábbal Liprú belgrádi panganét. Uj monarkia Középeurópában Francia royalisták tervs a bajorokkal — A „Katholikus Dtinamonarkia“ — Kik financirozzák az eszmét? München, október 22. Bajorország mindig sok gondot oko­zott még a köztársasági Németország­nak is. Mint a német államszövetség­nek nagyságban második tagja, Bajor­ország a porosz uralmat sohasem tudt a- szó nélkül tűrni. Ezért a gyámkodásért a bajorok, ahol s amikor csak tehet­ték. állást foglaltak a porosz szupre- mácia ellen. Éyeténkép Németország déli és északi része közt a weimari al­kotmány létrejötte után nagyfokú egye­netlenség tört ki, mely csakhamar éreztette hatását, fokról-fokra kiélese­dett én mindinkább komolyabb szine- zetétet öltött. Nemcsak gazdasági té­ren volt meg az ellentét, ahol az agrá­rius déliekkel szemben állt. az ipari és mezőgazdasági szempontból valóság­gal szegénynek mondható észak, ha­nem vallási téren is, amennyiben a déliek katholikmai .szembehelyezkedtek az északi protestánsokkal. A gazdasági és a vallási ellentéteknél azonban sok­kal mélyebb és kihatásaiban sokkal jelentősebbek a dél és észak közt fenn­álló politikai ellenségeskedések. A leginkább parasztokból, mező­gazdákból és kisiparosokból álló bajor lakosság mostanság véglegesen a ki­rályság gondolata felé fordult. A po­rosz hivatalnok, munkás és alkalma­zott azonban szigorú köztársasági ala­pon áll. Az államforma kérdésének ez a nagy ellentéte ismételt össze­ütközésre adott már eddig okot. A birodalom élelmezésének kérdésében tűnt fel ez különösen, amikor a uiouarcliista Bajorország a szo­cialista poroszoknak nem volt haj­landó élelmiszertölöslegét átengedni. Megállapítható volt ez Ébert birodalmi elnöknek ama rendelete után is, amely az egykori katonáknak és tiszteknek az egyenruha viselését megtiltotta. Ezt a rendelkezést Bajorország sem­mibe sem vélt e. A birodalmi kormány és a bajor kormány között mindkét esetben ko­moly összeütközésre került a sor. Amannak rendelkezései leginkább a békeszerződésben meghal árazott ki­kötések teljesítésére vonatkoznak, kö­vetkezésképpen a birodalmi kormány­nak érdekében állt, hogy végrehajtá­sukat Bajorországban is keresztülvi­gye. Pproszországban úgy beszélnek a bajor helyzetről, hogy az : «olyan reakció, mely ellen minden eszközzel harcolni kell.» A londoni v.ltimátum, elfogadása, amely a redőmg azonnali leszerelését követelte, s amely a berlini birodalmi kormány kényszerhelyzet - beli cselekedete volt, Bajorországban ujahb ellentétet' váltott ki. Aháttere ennek nagyon érdekes, amennyiben é kér­désben a bajorok ellenállását a francia royalista politika széeuiroztá. Ma. sem lehet, biztosan megállapítani, Hogy vájjon akkor Bajorországba azért engedőit-e álláspontjából, mert a ber­lini kényszerítő eszközök , fohián nem 'tehetett egyebet, vagy pedig -a mun-, «kásáig általános sztrájkkal való-fenye­getése hatott-e rá ? Ámint később ki­derült, Bajorország több kísérletit tett 'arra, hogy a bajor' védőmig (Orgesch) meghagyassék a fegyverek birtokában. Ebből a célból — természetesen Berlin :—< A NÉP tudósítójától háta mögött — francia körökkel be­ható tárgyalásokat folytattak. Bord, a müncheni francia követ vitte ezek­nél a tárgyalásoknál a közvetítő sze­repet, akivel Kaid Bothmer és Mayr- Koy, a bajor királypárt vezérei, úgy­szintén Georg Heim, a bajor néppárt vezére, aki 'kifejezetten monarkista, folytattuk sűrű eszmecserét. E tárgya­lásokon nemcsak az Orgesch további fegyverbentartásának kérdéséről, ha­nem a bajor királyság ismételt helyre­állításáról s ennek további követ­kezményeképpen egy «katholikus Dntiamonarkia« alapításáról folytak tanácskozások. Amikor ezek a tárgyalások nyilvá­nosságra jutottak, a bajor monarkisták között is újabb -nagyobb nézeteltérések merültek jel, amelyek később o király- pártiak hétrészre bomlására vezettek. Ennek az volt az oka, hogy egy «katho­likus Dunamonatchia» megalapítása természetszerűen megköveteli, hogy Ba jorország a Német Birodalomtól dvá- lasztassék, már pedig az Orgesch és a bajor királypúrtnak egy része ebbe nem megy bele. A «katholikus Dunaoionarcliia» megalapításának tervét ez év elején francia royalisták kezdeményezé­sére bajor, osztrák és cseh monar- chisták dolgozták ki. A francia royalisták, akik tulajdon­képpen kieszeloi ennek a tervnek, úgy gondolkoznak, hogy az európai érde­tek védelme céljából feltétlenül szükség van ilyen katholikus blokk megalapí­tására. E tárgyalások az utóbbi hónapok­ban a legkülönbözőbb helyen folytak a katholikus Dunamonsrchia megala­pításáról. Ez a terv elsősorban Németország gyöngitésére irányul. Azönhan ennél in ég tovább terjednek a francia tervek. Ha sikerül a «Kaljhg- Uhus íhmamonarkiaakkor ezt Fran­ciaország a dunai konföderáció realizá­lásával kombinálná össze. A bajor királypártnak Ejpthrner gróf és Mayr-Koy által vezetett része, ame­lyik ezt a t ervet különösen forszírozza, azt akarja, hogy Bajorország váljék ki a Német Birodalomból, még vedig telje­sen és szakítson meg vele minden néven nevezendő alkotmány jogi. politikai és áHamt.erületi összefüggést. Ennek a csoportnak hírei kijelentik, hogy csakis gazdasági közösségben kivannak élni a Német Birodalommal. Terveik realizálását két, lehetőségre alapítják : 1. A porosz polgárháborúra, amely­nek a szélső-jobb és a balpárti árnya­latok között - előbb-utóbb feltétlen» ki kell törnie ;. 2. A weimari alkotmánnyal kapcso­latos népszavazásra az államforma kérdését illetőleg. Hogyha a nép meg­kérdezése a weimari alkotmány, vagyis a köztársasági áílamíonpa ellen való állásfoglalást .eredményezné, akkor len­nek az alkotmánynak érvényessége automatikusan megszűnnék és Bajor­ország abba a helyzetbe'kerülne, hogy saját belátása szerint törvényes utón megváltoztassa államformáját» Egy harmadik eshetőséggel is szá­molni kell azonban, amig nem fegyve­rezték le a védűrséget. lehetséges ugyanis, hogy Bajorországot elvágják ledet felől azzal, hogy nyugat felől be­vonulnak a franciák, viszont bajor te­rületre hatolnak a cseh-szlovákok is, ha a leszerelés kérdésében a bajorok továbbra is elutasító vagy halogató magatartást tanúsítanak. A két idegen katonaságnak tennék kötelességévé, hogy ha Bajorország le nem szerelne, akkor «megtorló intézkedéseket» tegye- 1 nek. A valóságban tulajdonképen az volt a cél, hogy a két hadsereg ék gya­nánt szerepeljen Észak- és Délnémet- ország között s ezek mögött ániántkatonaság támogatása alatt, a birodalmi németek távoltartásá­val kikiáltható legyen a bajor monarkia. Az Orgeschnek lett volna köteles­sége a munkásság esetleges fölkelését \ leverni. Részletesen kidolgozták az erre vonatkozó tervet is. A bajor és cseh monarkisták között a politikai tervekkel kapcsolatos tár­gyalásokat a Csehszlovákia és Francia- ország közt létesült megállapodásokra való utalással folytatták, amelyek sze­rint Csehszlovákia kötelezte magát arra, hogy katonailaq azonnal beavatkozik, ha : a) Németországban spart arista, vagy Ausztriában kommunista felfordulás keletkeznék ; b) ha Németországban, Ausztriában vagy Magyarországon monarkista zava­rok állanának elő; c) ha csak részben is, de facto meg­történik Ausztriának Németországhoz való csatlakozása. Mivel a bajor királypártnak legnagyobb része ellene volt annak, hogy Bajorország a német birodalomtól erőszakkal clszaldt- iasséh, őzt a tervet elejtették. Ennek dacára jelentékeny számban vannak még ma is olyan politikusok, akik szívesen nyúlnának külpolitikai- eszközökhöz avégből, hogy belpolitikai céljaikat megvalósítsák. A bajor katho- likas monarkia trónjára a Sárváron most elhalt volt király trónörökösét, Rup- prechlet ültetnék. Tárgyalásokat foly­tatlak ennek a tervnek keresztülvitele érdekében a prágai Kramarsch-csoport­tal is, amely ezeket a törekvéseket nagymértékben támogatná a maga részéről. A középeurópai uj monarkista mozgalmat francia royalisták tá­mogatják és financirozzák, élükön Bonaparte Jeromos és Murad her­cegekkel. Lientan és Cöndirergnc Cambrecht tábornokokkal, kikben számos érsek és püspök, u nevesebb politikusok közül pedig Bar- thou, Paléologne, továbbá Dc-gouttes tábornok és mások csatlakoztak. Kö­zülök, amint hebizonyult., különösen Barthou tartott fenn szoros össze­köttetést a bajor monarkistákkaí. A bajor országgyűlésen Pius Heller képviselő meginterpellálta a bajor mi­niszterelnököt, tudja-e, hogy francia részről többször nagyobb összegeket hárp­iák agitációs célokra a bajor monarkista mozgalom vezetői és hogy Heim dr., a bajor néppárt vezére Barthouvaí Svájcban,közvetlenül beható tárgyalá­sokat folytatott? Kahr miniszterelnök ára 3 korona '

Next

/
Thumbnails
Contents