A Nép, 1921. november (3. évfolyam, 151-176. szám)

1921-11-01 / 151. szám

válaszában kijelentette, hogy nem tud arról semmit, hogy a bajor pártvezérek részére a kérdezett célokra pénz­­átutalások történtek volna Francia­­országból és hozzáfűzte, hogy arról sincs tudomása, hogy Franciaország­nak egyesek a védőrség leszerelését illetőleg —" mindenesetre nem hiva­talos megbizással —­ szakszerű köz­léseket tettek volna. A bajor monarcisták közt ezeknek a leleplezéseknek eredményekép­pen nagy egyenetlenségek kelet­keztek. _ Az egyik csoport szemére veti a má­siknak, hogy megvesztegették és mind szélesebb körökben észlelhető az ellen­ségeskedés. Bothmer gróf és Mayr-Roy a király­pártból több tagot kizártak, amire ezek a kirekesztett monarkisták új cso­portot létesítettek . Nürnbergben tartott tiltakozó gyűlésükön azt hangoztatták, hogy legelső céljuk a két vezetőnek a bajor királypártból való eltávolítása. Ennek okául azt hozták fel, hogy jól­lehet mindkét vezetőt megvádolták azzal, hogy francia pénzt fogadtak el, mégsem tettek egyetlen lépést sem azon célból, hogy tisztázzák magukat az ellenük emelt vádak alól. A bajor országgyűlés egyik legutóbbi ülésén Kahl miniszterelnök bejelen­tette, hogy Bothmer gróf és Mayer-Roy meg­környékeztek néhány képviselőt, hogy lépjenek fel a bajor kormány­nyal szemben és igyekeztek őket erélyesebb ellenzéki állásfoglalásra bírni. Azt célozták, hogy a jelenlegi bajor kormány hirtelen bukása esetén beállható káoszban Bajorország­nak a Német Birodalomtól való elszakí­­tását keresztülvigyék és a monarkiát ki­kiáltsák. Mindkét monarkista párt­ közt to­vább tart az ellenségeskedés, Bajor­országban ezeken kívül a német nemzeti párt (Deutschnationalen Volkspartei) is küzd a monarkista gondolat megvaló­­sításáért. A kincstár cukorrészese­dése újból 37 korona *—4 A NÉP munkatársától — _ A cukorgyárak visszaéléseit tárgyaló cikkeinkben többek közt kifogásoltuk, hogy a kincstár cukorárrészesedését nem állapították meg annak ellenére, hogy az összes cukorgyárak már javában dolgoz­­nak s szállítják az uj cukrot. Az uj cukor­részesedés halogatása különböző kombiná­ciókra adott okot annál inkább, mert hi­­szen hivatalos nyilatkozatok emlegették, hogy az 1921—1922. üzemévre a pénzügy­minisztérium le fogja szállítani a cukorár­részesedés mértékét. A hivatalos lap teg­napi száma végre közli a pénzügyminisz­térium ideiglenes vezetésével megbízott Valkó Lajos államtitkár rendeletét ebben a tárgyban. A rendelet értelmében az tej­­termelési időszakban is az eddigi 37­0 kincstári részesedést fogják fizetni a cukor­­faárak kilogrammonként a belföldi fogyasz­tásra vagy felhasználásra kerülő cukor után. A rendelet egyúttal a felszámolás alatt álló úgynevezett Magyar királyi cukor­­bizottságot bízza meg a kincstári árrésze­sedés beszedésével és kezelésével. Minden­esetre haladás már az is, hogy a sok huza­vona után végre megjelent a pénzügy­minisztérium idevonatkozó rendelete. Ellenben nincs elintézve az a kérdés, hogy ehhez képest hogyan fog alakulni a cukor ára? A cukorgyárak, legalább is a mostani árak fenntartását kívánják, de valószínűbb hogy a cukorárak tovább is emelkedni fognak a dúsgazdag cukorgyárak javára". Csakhogy a cukorgyárak további manipulá­cióit értesülésünk szerint­­ nem fog­ják szótlanul tovább törni az illetékes körök. Arról értesülünk, hogy A NÉP cikkei nyomán egyes törvényhatóságok újból feliratot fognak intézni a kormány­hoz, amelyben a cukor termelésének és árusításának állami kezelésbe való vételét fogják kérni. Ugyancsak erős visszhangja lesz a nemzetgyűlésen is a cukorgyárak üzelmeinek annál inkább, mert az új kincstári cukorárrészesedés megállapítá­sát utólagosan a törvényhozásnak is be kell jelenteni. í Férfiöltönyt vág vagy télikabát­ ot m­­­r­­ c­k után 2000 koronáért finom _____________________, szovolekból készítek. Hozott kelmén el­készítésűt olcsón vállalom. — Fővárosi Versenyszabóság Budapest VII., Rottenbiller­ u. 4. Vidékre minták bementve. 203 A IVEK» 1921 november i- kedrf A belgrádi nemzetgyűlés a béke mellett döntött Sind­or Gerb Jtfráfy Balgrádba utazott — A kis ántánt kinyitson elfogadni a velencei egyezményt — Románia nem mosgosít — A NÉP tudósítójától A kis ántánt minden háborús ké­szülődése dacára is a velencei egyez­mény érvényben maradásához többé nem férhet kétség. A Havas ügynökség táv­irata szerint a nagykövetek tanácsa értesítette Magyarország és Ausztria köve­teit, hogy a tanács hozzájárult a velencei egyezményhez. Ezzel egy­idejűleg az egyezmény szövegét megküldötték a kis­ántant államai­nak is. Szerbia mozgósításával kapcsolat­ban Pak­sból azt jelentik, hogy Sándor szerb király tegnap este inkognitóban Belgrádba utazott. Hír szerint Sándor király fel akarja használni Jugoszlávia belső zavarait,­­hogy a mozgósított hadsereg segítségére újra elfoglalhassa trónját. Jugoszláviát a külső és belső politikai helyzet pillanatnyilag egységbe kovácsolhatja, de a bomlasztóerők sokkal erősebbek, semhogy ez az egység tartós lehessen. Az albán határon ott állanak táma­dásra készen az albán felkelők, akik csapatokat összpontosítottak Arras és Ries vidékén és támadást kezdtek Velik­i-Kalceric,, Mali-Kalceric és Kies irányában. A tüzérség heves ágyúzása után gyalogsági támadás következett. A jugoszláv csapatok tüzérsége nyom­ban felvette a harcot és visszaverte a támadást. Az albánok nagy vesztesé­geket szenvedtek, de azért továb­b folytatják a harcot. A Magyarország ellen indítandó ka­tonai akció ügyében tegnap tartotta ülését a jugoszláv nemzetgyűlés. Az ülésről a belgrádi szerb sajtóiroda a következő félhivatalos jelentést adta ki A nemzetgyűlés tegnapi ülésén majdnem valamennyi képviselő részt vett. A karzatokat is teljesen megtöltötték. A közönség feszülten várta a kormány nyilatkozatát a magyarországi eseményekről. Trifko­­vics, a miniszterelnök helyettese a következő kormánynyilatkozatot tette: A többesztendős háború után né­pünk békére vágyik. Kellemetlen csa­lódás ért bennünket áprilisban, mikor Károly király elsőszben tért vissza Magyarországba. Akkor szövetsé­geseinkkel egyetértve meghiúsítottuk Károly király puccskísérletét. Most Károly király újból megpró­bálta, hogy a magyar trónt elfog­lalja. Mi is, a cseh köztársaság is, tekintettel népeink izgatottságára, kénytelenek voltunk azonnal megtenni a szükséges diplomáciai lépéseket, melyekhez Románia is csatlakozott hozzánk. Elégedetten állapítjuk meg, hogy akciónk megnyerte a nagy ántant hozzájárulását. Megegyeztünk abban, hogy Károly király magyarországi tar­tózkodását casus bellinek tekint­jük. Románia is erre az álláspontra helyezkedett, sőt Olaszország is ki­jelentette, hogy ennek a megálla­podásnak értelmében fogja befolyá­sát érvényesíteni. Akciónk eddigi eredménye, hogy Károly királyt el kell távolítani Magyarország területéről és ki kell szolgáltatni a nagy Antantnak. Ez azonban nem elég sem nekünk, sem a cseh köztársaságnak, amíg azok a hivatalos magyar körök, amelyek utolsó percig Magyarország tör­vényes uralkodójának tekintik Károly királyt, továbbra is uralmon maradnak. Ha meggondoljuk, hogy a mi célunk a végleges, tartós béke, akkor kormá­nyunknak kötelessége, hogy szövet­ségeseivel egyetértve kivívja az ál­landó béke szükséges biztosítékait. Megpróbáljuk ezt a kérdést békésen megoldani. Ha azonban szükségessé válnék, hogy nemcsak a magunk, hanem egész Európa békéje édeké­ben a legvégső eszközökhöz nyúljunk, attól sem fogunk visszariadni. Ezután az egyes pártok képviselői szólaltak fel, akik egyhangúlag he­lyeselték a kormány magatartását. Prága, okt. 31. A Cseh Sajtóirodának jelentik Bu­karestből . A román kormány ismétel­ten tanácskozott a magyarországi ese­mények következtében előállott hely­zetről és az annak következtében szük­ségesnek mutatkozó katonai rendsza­bályokról. Intézkedés történt, hogy szükség esetén a határon néhány had­osztályt, állíthassanak fel. Benes ünnepélyes trónfosztást követel a magyar parlamenttől Pak­s, okt. 31. (A MTI tudósítójának jelentése.) A kis ántánt államférfiai — elsősorban a cseh politikusok — óriási buzgalmat fejtenek ki, hogy ismét megnyerjék a maguk számára az ántánt közvélemé­­nyét, amely rossz szemmel nézi a csehek és a szerbek kardcsörtetését. A csehek vezető emberei nykára-főre nyilatkoz­nak a külföldi újságírók előtt és min­den áron iparkodnak a kis ántánt maga­tartását igazolni. A hivatalos cseh sajtóiroda is élénk tevékenységet fejt ki az ántánt közvéleményének meg­győzése érdekében és nem feledkezik meg arról sem, hogy a bukaresti lapok közleményei alapján eloszlassa azt a látszatot, mintha Románia nem ha­ladna párhuzamosan a ma kis­ántant­­beli szövetségeseivel. Benes miniszterelnök magához ké­rette az Excelsior prágai munkatársát, akinek a következőket mondotta: — Ha nem léptünk volna fel hala­déktalanul, akkor a magyar kormány a karlistákkal együtt haladt volna, mert a magyarok egyedüli gondja, hogy mikép lehetne megfordítani és semmivé tenni a szerződéseket. A moz­gósításra a világ békéje érdekében volt szükség. A kis ántánt nemcsak Károly ki­rálynak, hanem az egész Habs­­burg-dinasztiának tr­óu­osztását kí­vánja és ragaszkodik ahhoz, hogy ezt maga a magyar parlament mondja ki törvényerejű határzat­­ban. A kis ántánt követeli továbbá azoknak a magyar bandáknál­ a feloszlatását, ame­lyek jelenleg a nyugatmagyarországi vár­megyékben, garázdálkodnak. Tusar berlini cseh követ is sietett a berlini, valamint a Berlinben működő külföldi újságírókat tájékoztatni. Nyi­latkozatában, amely természetesen egy­oldalú, ismertette a kérdést. Megcáfolta azokat az állítólag ma­gyar forrásból származó híresztelése­ket, mintha Csehország vagy Jugoszlávia Nyugatmagyarországon korridort akarna létesíteni. A kis­ántant­tól — mon­dotta — távol áll minden hódítási szán­dék. A mi követelésünk arra vonatko­zik, hogy Magyarországot lefegyverezzék és hogy Magyarország ünnepélyesen fossza trónjától nem csupán Károly ki­rályt, hanem az egész Habsburg­­di­naszt­iát. Ez a két pont lényeges alkotórésze a békeszerződésnek is. A követ szembe­szállt azzal a híresztereléssel is, mintha a nagyántánt és a kis ántánt között ellen­tétek merültek volna fel. Uzonganak a csehortsági németeki A Felvidéken a mozgósítás kudar­­cot vallott Bécs, okt. 31. Értesülésünk szerint az egész cseh­országi Éger-vidék valóságokkal lángok­ban áll. A­­ német lakosság mindenütt lázong a mozgósítás miatt. A cseh forradalmárok a tulajdonkép­peni Csehországban vonakodnak a ha­­­tárra menni, úgy hogy jórészt német csapatokat kell odaküldeni. A Fel­vidéken úgy a német, mint külödősen a magyar lakosság a végsőkig el van keseredve. Napirenden vannak a leg­különbözőbb természetű rendzavará­sok és a hatóságok nap-nap után nyakra-főre tartóztatják le a városokban az embereket. Az egyre fokozódó nyug­talanság tette szükségessé az ostrom­állapot elrendelését is. „Prágában a légkör tele van villamossággal" „Pártoljatok át a mangyarokhoz!" — A NÉP munkatársától — A cseh néppárti lapok tiltakoznak a csehországi német katonák behívása ellen és azt hangoztatják, hogy a né­met lakosságnak nincs oka cseh impe­rialista érdekekért harcolni. A Deutsch österreichische Tageszeitung felhívja valamennyi német katonát, hogy kö­vessék azt a példát, amelyet a cseh lé­gionáriusok adtak a világháború során­ és pártoljanak át a magyarokhoz. Paris, okt. 31.^ ATs Excelsior prágai munkatársa azt írja lapjának, hogy Prágában a légkör tele van villamossággal, de a mozgósí­tott emberek körében nagyobb a fá­sultság, mint a lelkesedés. ».eb Zsuffa István és Társai angol gyapjúszövetek áruháza, Budapest I., OMaverzi,Hungária nagyszállóval szemben Állandó nagy­raktár First Glass minősétű eredeti angol-, izlandi- és skól-szövetesében. Különleges track-, télikartát-301 és palstó-szövetek. Szolid árak. A TISZTES SZABÓIPArt VERSENYE. POKOVITS JÁNOS angol url- és papiszabósága, 104 IX., Ráday­ utca 21. szám. Talifon: öv—47. Mérsékelt árak! Tisztes kiszolgálás ! Csipkék, fátyolok, női divat különlegességek és függönyök HOEPFNER ,­­ m. kir. udvari szállító CSipkéS boltja IV, Koronaherceg­ u. 20. Telefon :H8—D1. Mar KORONA-UTCAI OLDALON! TWJ Brilliáns, ékszert, aranyat­­ és ezüsttárgya­­j­tat a legmagasabb napi árban veszek: SCHILLER, IV., Kecskeméti utca 11. sz. , 241 Telefon • J. 104—3S. Kívánatra házhoz jövök. ! FIGYELEM! Mielőtt ruhát rendelne, ne mulassza el megnézni * HAGY MENYHÉRT Mg enge! «K­­­is nyiszabó tágít, IV. Kecekemáti­ u. 9.­­/» sm

Next