A Nép, 1921. december (3. évfolyam, 177-200. szám)

1921-12-01 / 177. szám

2 " emelkedő árak bizonyára bérmozgal­­makhoz fognak vezetni s­ miután a­ munkaadók védekezni fognak a bér-­ követelések ellen, munkáskizárások,­ sztrájkok és összeütközések vannak kilátásban. A gazdasági krízis következményei ma m­ég belát­hatatlanok. A gyárosok és kereskedők, akik ol­csóbban vásároltak nyersanyagokat, óriási veszteséggel zárják le mérlegü­ket, mert a készárukért kapott árakért nem tudnak új nyersanyagokat be­vásárolni. A látszólagos nyereség tény­leges veszteség. —■ A német valuta kétszeres infláció következtében szenved. Az egyik a birodalmi bankóprés által teremtett infláció, a másik pedig az, hogy a parasztok, akik eddig halomszámra gyűjtötték a papírpénzt, most már belátják, hogy nincsen értelme a pénz visszatartásának s őrült módra igye­keznek szabadulni a papírpénztől. Értesülésünk szerint a parasztok évekre látják el magukat textiláruk­kal és gazdasági eszközökkel. Ennek az inflációnak csak egy-két hónap múlva fogjuk a hatását érezni.­­ Az «Ausverkauf», azaz a kifosztás ellen Bajorország a legmesszebbmenő rendszabályokkal védekezik és fog védekezni. Mindenekelőtt megszigo­rítottuk a határvizsgálatot. Az erre vonatkozó intézkedések oly tökélete­sek, hogy majdnem teljesen ki van zárva a csempészet. Csakis kiviteli engedély alapján lehet Németország­ból árut kivinni s az engedélyek meg­adásánál minden egyes eset külön mérlegelve lesz. Eddig különbség volt téve a jó és rossz valutájú államok kö­zött, de rájöttünk, hogy e téren sok­­ visszaélés történt. Olaszország pél­dául összes villanygépeit, a lámpaárut Ausztriában fedezte, amely a Német­országban összevásárolt árukat adta el az olaszoknak. A jövőben ez sem fog többé megtörténhetni. Életbe lép­tettük azt a rendszert, hogy minden utas a Németországba való határát­lépéskor egy leltárívet kénytelen elő­­mutatni, amelyen fel van tüntetve, mit visz magával az országba. A Németországból való kiutazás­nál szigorúan meg lesz majd vizs­gálni nem visz-e ki többet, mint amennyit behozott. A személyes használatra vásárolt mennyiségnek kivitelét és átcsempé­­szését is meg fogjuk akadályozni. A már fennálló törvények lehetetlenné teszik azt, hogy a belföldi és külföldi, az országban árukat felhalmozzon. Aki árut halmoz, súlyos börtönbün­tetéssel lesz sújtva. Az a német, aki idegen számlára raktároz el a köz­szükséglet céljaira szolgáló árut, ugyanígy lesz büntetve. Egy két év előtt hozott törvény elejét veszi an­nak, hogy a német részvénytársasá­gok részvényei külföldiek kezére jus­sanak, ipari részvényeink biztos né­met kezekben vannak. Mint látja, ami tőlünk függ, az mind megtörté­nik a katasztrófa kikerülése érdeké­ben, sajnos, hogy ezek az óvintéz­kedések alig érintik a gazdasági pro­blémát. Minden baj gyökere a béke­szerződés és a londoni diktátum. Felsőszilézia elvesztésének következ­ményei már előrevetik árnyékukat. Itt innen fenyegető katasztrófa a tény­leges átadás után fog bekövetkezni. Egyelőre még folynak a tárgyalások. A miniszter és helyettesének nyi­latkozatához felesleges kommentárt fűzni. Az olcsósági hullám helyett olyan drágasági árvíz előtt állunk, amely egész Középeurópa egyensúlyának felbontásával fenyeget. Telegdi Tamás, CT tisztes szabóipar versenye. Terpoits János archi tmngvl wíz­éz poft­i&zabbsásia rúutMbi. ix., Ráday-utca 21. ss. a Telefon, Mse, 66-47.0 Aranyért 224-430 k­i& M3 Ezüstért, brilllárdeért legtöbbet fizetünk (teliért Testvérek, XV- Eötvös­ utca 6. A Wm­p M. Chélard nyilatkozik A Nép­nek a francia-magyar gazdasági kapcsolatokról Magyaromig mezőgazdasági termelését hatszorosára lehet fokozni — A régi monarchia Bécse zárta el Magyarország kereskedelmét Francia* ország elöl — Meg kell teremteni a közvetlen kapcsolatokat­­ A francia* magyar kereskedelmi árucsere cikkei — Milyen az élet Parisban ? — A NÉP tudósítójától — Hírt adtunk már röviden az , hogy, Franciaország és Magyarország között kot­pen­zációs kereskedelmi egyezmény megkötése céljából tárgyalások foly­­­­nak, amelyek célja a közvetlen gazda­sági kapcsolatok és összeköttetések létrehozása a­­két ország között. Az egyezményt azok a tárgyalások készí­tik elő, amelyeket a budapesti francia követség gazdasági és kereskedelmi osztálya folytat a magyar külügymi­nisztérium közgazdasági ügyosztályá­nak útján a magyar kormánnyal és azok jelentősége rendkívül fontos, mert­­ hiszen a négy volt ellenséges nagyha­talom között Franciaország volt az első, amely az ezirányú lépéseket kez­­demtményezte. A kötendő egyezmény gazdasági előnyein kívül tehát, ame­lyeket a szerződés számunkra biztosít­hat, Magyarországnak politikai megbe­­­­csü­lését is jelenti és aláhúzottan hang­súlyozza az a körülmény, hogy a nagy francia nemzet immár maga­­közeledik hozzánk, baráti jobbot és támogatást nyújtva nekünk. Felkerestük Chélard urat, a francia követség kereskedelmi attadiéját a Hungária-szállóban lévő lakásán és megkértük arra, nyilatkoz­zék a kötendő egyezményről és arról a gazdasági viszonyról, amely a két ország között a múltban, de különösen a trianoni békekötés óta fennállott, va­lamint, a jövő kilátásairól. A követ úr lekötelező készséggel állott rendelkezé­sünkre és kérdéseinkre az alábbi nagy­jelentőségű és érdekes választ adta: — Sajnos, Magyarországgal mon­dotta —, a háborít előtt semmiféle köz­vetlen gazdasági és kereskedelmi össze­köttetésünk nem volt. Egyetlen embert nem ismert Pak­s, aki Magyarországot e tekintetben akkor reprezentálta volna és közvetlen kapcsolataink csak' Bécs­' esély a bécsi kereskedőkkel voltak, akik lebonyolították Magyarországba is az export-import forgalmat, s­­ ezek ter­mészetesen csak francia-osztrák­ kap­csolatokat létesítettek. Magyarországot ezért nem ismerhette Franciaország azelőtt s Magyarországra nézve a leg­fontosabb és legsürgősebb feladat volna a közvetlen gazdasági kapcsolatok megteremtése a külfölddel, szak­emberek, kereskedők kiküldése a nyugat nagy államaiba, akik ott nemcsak a kormányt képviselnék, ha­nem üzleteket is köthetnének, továbbá konzulátusok felállítása, amelyek ezeket a kereskedőket támogatnák, útbaiga­zítanák s összeköttetést teremtsenek részükre a külföld kereskedelmi szer­vezeteivel.­­ Ennek a közvetlen kapcsolatnak hiánya volt az oka annak, hogy nem ismerhettük meg Magyarországot és talán a trianoni béke is más lett volna, ha a magyar viszonyokról a külföld pontosabban lett volna tájékozva. D­e még nem késő és helyre lehet hozni ma is a mulasztásokat. Erre fog szolgál­hatni a most tárgyalás alatt álló keres­kedelmi egyezmény is. Az erre vonat­kozó francia javaslatokat már megis­mertettük a magyar kormánnyal s ezeket most tárgyalják a különböző magyar szakminisztériumok, amelyek­től a választ várjuk. Természetesen a dolgok nem mennek olyan gyorsan, amint kívánatos volna, mert a javas­latok alapos megfontolás és beható megbeszélés után ölthetik csak meg­állapodás alakját. Kompenzációs, úgy­nevezett ■­ árucsereszerződésről­­ van szó és mindkét állam természete­sen olyan árucikkeket ad cserébe, ame­lyekből termelése jelentőként­ fölös­legeket mutathat, fel s a világpiaci árak­kal szemben kicserélésük még a nagy valutadifferenciák mellett is mindkét félre nézve előnyös. “­ Magyarországgal már eddig is kö­töttünk export-import üzleteket s a két ország közti gazdasági kapcsolat, alapjai a trianoni béke óta nemcsak megvan­nak, de eddig is állandóan bővültek és intenzívebbekké váltak. A nagy vagyon­­hiány azonban akadályozta a ki­­ás be­vitel intenzívebb folytatását, úgy hogy ez az összeköttetés nem érhette el a kí­vánatos arányokat. Úgy tudom, a por­­torosei konferencia e tekintetben olyan eredményeket, ért el, amelyek már­ a jövő év elején jelentékenyen javítani fognak a helyzeten és ha Magyarország visszakapja azokat a vagyonokat, ame­lyek jelenleg különböző okokból a meg­szállott területeken vannak, megindul­hat majd teljes erővel a szállítás a két ország között. Eddig főleg élőállatot, marhát szállított Magyarország hozzánk az utóbbi hónapokban nagyobb mennyi­ségű babot, repcét, lúdtollat, továbbá mezőgazdasági cikkeket és termékeket, amelyekért cserébe, mi textil-, tricot és lyoni selyemáruval láttuk el Magyar­­országot. —­ Pontos statisztikát, annál nehezeb­ben lehet a ki- és bevitelről adni, mert a magyar külkereskedelmi statisztika csak most van az előtt a reformálás előtt, amely lehetővé teszi, hogy mind­két ország tiszta képet nyerjen az összeköttetések intensitásáról. Azután meg, amíg mi a magyar exportárukat­­ egyenesen vesszük át, addig Magyar­­országba bevitelünk -m­a is Bécs közvetítésével történik éppen az előbb említett sajnálatos vi­szonyok miatt, s így a­ francia áru itt tulajdonképpen mint osztrák importáru szerepel. Magyarország érdeke, hogy Bécsnek ezt a közvetítő szerepét, amelyet a háború után könnyű volt már létezett szervei útján újra felelevenítenie, megszün­tesse s a közvetlen francia-magyar kereskedelmi kapcsolat számára szük­séges szervezeteket felállítsa s kép­viselőit, hozzánk kikü­ldje. Én minden erővel harcolok ez össze­köttetés megteremtéséért , és remélem, hogy ennek a­ törekvésnek sikere is lesz, úgy hogy a francia és a magyar kereskedő Bécs nélkül is egy­másra találhatnak majd.­­­ Jelenleg csakis mezőgazdasági cik­keket vitetünk ki. Magyarországból, első­sorban a búzának azt a fajtáját, amelyből az u. n. nullásliszt készül s amelyet nálunk mman de Homgries néven ismernek. Ez a finom liszt, illetve búzafajta csak itt található Magyarországon s most nálunk a Páris és Orléans között elterülő u. n. Beauce-vidéken folynak kísérletek en­nek a kenyérm­agfajtának a meghono­sítására. A Beauce-vidék Franciaország Bácskája és sok sikert várunk a kísér­letektől. Szükségünk van azután főze­lékfélékre, valamint nagy fogyasztópiacot találna Fran­ciaországban a magyar gyümölcs, különösen konservált állapotban.­­• Sajnos, a magyar gyümölcsfeldol­gozógyárak nagyon primitívek és még a kecskeméti konzervgyár termékeinek exportálását is megnehezíti a kezdet­leges, nemtetszetős és hosszabb szállí­­ tásra teljesen alkalmatlan csomagolás. A francia ízlés rendkívül kényes és na­gyon figyelembe veszi az áru csinos, ízléses, finom kiállítását, amire itt nem igen vak­nak tekintettel. Milyen Franciaország mai gazdasági , helyzete? — kérdeztük. — Nem valami fényesek a viszonyok, de természetesen összehasonlíthatatlanul­­ jobbak az önökéinél —­ válaszolta Chélard úr. — A háború mindenütt, és így nálunk is, olyan gazdasági megráz­kódtatásokkal járt, amelyeket még a győzelem után is nehéz kiheverni a ma is életben van még néhány háborús megszorítás. A francia frank, bár harmadrészét éri csak a svájci frank­nak, még mindig drága valuta s ennek megfelelőleg az élet is drága Franciaországban. Az árak ehhez képest megfelelnek ál­talában a békeárak háromszorosának. Vannak ugyan cikkek, amelyek ma is a régi békeárakon kaphatók, de ezzel szemben vannak olyanok is, amelyek annak öt-hatszorosába kerül­­nek ma. A kereskedelmi élet nálunk most, bizonyos átmen­eti állapotban van és nem mentes a krízisektől sem, de általában napról-napra javul a helyzet és különösen Páris kereskedelme és üzleti élete lendült fel most erősen és hirtelenül. A forgalom rendkívül megnövekedett s valósággal félelmetes arányokat ölt, a torlódások, a tömegek hullámzása oly nagy, hogy a közlekedési rendőrség erőteljes szapo­rítása mellett is csak Úgy tud megbir­kózni a feladattal, hogy valósággal külön utcai felépítményeken, áthidalá­sokon állva tud már csak felügyelni az utcai forgalom sima és veszélytelen lebonyolítására. De az élet drága s például egy jobbfajta vendéglőben, étteremben 20 frankon alul két sze­mély nem ebédelhet. Magyar pénzben ezért az összegért — jegyezte meg mo­solyogva Chélard úr — egész kis ban­kettet lehetne rendezni egy szűkebb­­körű társaság számára. Milyen az üzleti élet, a tőzsde Piá­mban? —­ volt kérdésünk ezután. — A tőzsdei élet meglehetősen élénk, de a háború alatt nagyon megváltozott és bizony nem hasonlít a régi időkhöz. A bankok valamikor csak azzal törődtek, hogy minél több francia pénzt helyezze­nek el a külföldön, amivel nagyon sok, pénzt kerestek. Ez most tökéletesen megszűnt s ma francia pénzt külföldön alig lehet elhelyezni a valuta­ magas állása miatt. Az akkor külföldön elhelyezett francia tőkével nagyon, sok hasznos munkát végez­hettünk volna el régen, amelyek meg­valósítására ilyenformán csak most kerülhet rá a sor. Ezek közt a­ munkála­tok közt első helyen áll a vasút és csa­tornahálózatok kifejlesztése. A Rhone- Bordeauxi csatorna már épült Nagy tőkebefektetéssel járó, rendkívül fontos vízim­unkálatok folynak az u. n. alpesi Franciaországban. Az a célunk, hogy az Alpesek vizierejét az ipar szolgálatába állítsuk s óriás munkálatok folynak e célból Genf közelében, amelyeket nyá­ron megtekintettem s amelyek rend­kívül szépen haladnak előre. E vízierőt fogjuk felhasználni arra is, hogy Párisi olcsó elektromos árammal lássuk el s az áramot transzformátorok utján szállít­juk az 500 kilom­étrenyi távolságra eső francia fővárosba. Milyennek látja Magyarország gaz­dasági jövőjét? — kérdeztük végül. — Magyarország, ha dolgozik s ha különösért mezőgazdaságát intenziven fejleszti, a legszebb reményekre jogosult. A magyar mezőgazdasági termelés a mai produktivitásnak hatszoro­sára emelhető fel észszerű, okos, céltudatos munkával. Szükséges azonban, hogy a magyar gazdatársadalmat neveljék és oktassák, a földmívesrétegek, a földmunkások ér­telmi nívóját emeljék és különösen ki­­tanítsák és leszoktassák, azokról a hibák­ról, amelyeket, ma még elkövet. Fel kell világosítani ezt az oly erő® osztályt baklövéseiről is, hogy a modern élet követelményeihez simuljon, azokat megértse s ehhez képest alakuljon át s akkor olyan gazdasági megerősödésre tehet szert, amilyenről nem is álmodott. Úgy tapasztalom, hogy önöknél erős helyet foglal el mindenütt a politikai Több munka és kevesebb — de itt kissé megakadt Chélard úr, majd moso­lyogva tette hozzá: —• De ez már­­politika ! És és nem akarok politizálni ! Raák Stettin. la 21 des Ctabei*­t-st­torifik

Next