A Nép, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

1925 Januári^csütörtk POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség : VI. ker., Rózsa-utca 111. szám. Telefén: J. 63-80, J. 63-81 Kiadóhivatal: VI. kerü­let, Rózsa-utca 111. szám. Telefén : József 103—85. Megjelenik d. n. 1 órakor Ára 2000 korona Budapest, VII. évf., 1. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hóra............ 40.000 K Negyedévre . .. 120.000 K KÜlföldön a lenti árak kétszerese Ausztria területén : é vEgy hóra ..... 60.000 K­­V/negyedésre . . 180.000K •Magyar korona értékben fy Az újé­ven írta Wolff Károly A múlt és jelen eseményei a lélektan adott törvényei szerint alakulnak át ismeretté és tudat­tá az ember életében. A jelen eseményei az érzések, a szenvedélyek és indulatok megvilágításában jelentkeznek a maguk, realitásában többnyire túlzott alakjában, mintegy szé­les ecsetvonású festmény köz­vetlen közelből tekintve. A fény és árny élesen szabott vonalai akadályozzák az összhatást és való értékelést. A múlt eseményeinek elbírálá­sánál lecsitul a szenvedély mo­raja. Elülnek az érzések és indu­latok­­ felkorbácsolt hullámai, és az emberi lélek természettől adott megbocsátási és feledési hajlama inkább a fény körvona­laira emlékszik, mint az árny fájdalmainak mélységére. Az emberi képzelet így ruházza fel a múlt gunyhóit, a paloták fé­nyével. S jaj annak az emlék­nek, melyet az újbóli megtekin­tés ,­így felkeresés reális megvi­lágítása élénkbe hoz. A palotá­ból újból gunyh­ó, ifjúságunk eseményeinek romantikus szín­teréből csutakos, unalmas fészek lesz, így alakul a történelem is. Az egyén lélektanának törvényei uralkodnak a közü­letek lélekta­nában is. Csak hatásuk lassúbb, mert a t tömegpsziché alakulása jóval az átlagok színvonala mö­gött van. Ma csak a jaj és fájda­lom panaszait halljuk. Gazdasági helyzetünk fényes­nek semm­esetre sem mondható. Középosztályunk, a nemzet ge­rince és jövőjének legfőbb biz­tosítéka, képzettségének és mű­veltségének megfelelő életstan­dardjától megfosztva, ott vergő­dik a nélkülözések jellemet pusz­tító hínárjaiban. Iparunk és ke­reskedelmünk súlyos megpróbál­tatások között korlátozza mun­káját. A munkanélküliség ijesz­tő réme a hivatalokból kitett, el­­helyzkedni nem tudó B-listások kétségbeesett seregétől megerő­södve, ott kopogtat a törvényho­zások és felelős tényezők hiva­talainak ajtaján. A trianoni béke béklyóiba vert Hungária valóban fekete karácsonyt ült és azokat a fajo­kat, panaszokat és nélkülözése­ket, amitől visszhangzik közéle­tünk mindenütt, elsősorban oda kell tenni a népszövetségi­­fóru­mok asztalára. Ez a középeuró­­pai konszolidáció emberi igák Üvöltötte jog és igazság békéje. Minden felelős tényező együtt könnyez a könnyezőkkel érzi a nélkülözők fájdalmának súlyát és keresnie kell a megoldás út­jait. A megoldásnak ez az útke­resése kiáltatja velem az új év küszöbén, és­ mégis élni fogunk. A múltban sem volt csupa fény, nulás, királyi pompa és jólét pu­hasága. Csak vetítsük kissé bele a megismerés reális fényét az em­beri lélektan törvényei szerint a múlt emlékeibe és menten halla­ni fogjuk a Tiborcok panaszait, az állami pénzügyek ziláltságát, a kétszázesztendős török hódolt­ság menekülő középosztályának erdőmélyekben tanyázó csapa­tait, lerombolt templomokat, üszkösfalú romokat, megrettent népet, kétségbeesett vezetőket. És mégis élünk! Kétszáz éven át az akkori egyik legerősebb vi­lághatalom fegyelmezett seregé­vel, egységes világnézetével, más kult­úrájával állottunk szem­ben és Budavár tornyán még­­­sem leng az idegen zászló. Tán az a heterogén, a Vülevész társa­ság, amely egységben nem is ha­sonlítható a múltak ellenfelé­hez, kultúrában sokkal tagozot­­tabb és alantasabb, nemzeti élet­ben sokkalta ifjúbb — ez akar­na maradandó állapotot ízesíte­ni a végeken? Fel a fejjel tehát. Csak önmagunkban ne veszít­sük el a reményt és lelkünket tá­mogassa a hit. Az a nemzet pusz­tul el, amely nem tartja szem előtt az önálló nemzeti lét pa­rancsoló szavát. Nem boldogul­hat az a nép, amelynek nincs nemzeti öntudata és nem tiszteli történ­elmi h­a­gyomán­ya­i­ban szinte tudat alatt kodifikálódott életigazságait. Nem boldogul az a nemzet, amelynek iparát, ke­reskedelmét és pénzügyeit min­den ízében nem hatja át a nem­zeti öntudat mindent egybekap­csoló érzete. Nem boldogulhat az a nép, amely nem tudja biztosí­tani saját vére gazdasági szük­ségleteinek és igényeinek kielé­gítését és idegen járomban, nem­zeti öntudatának, világnézeté­nek, lelrü­letének feláldozásával koldulja ki mindennapi kenye­rét. A jajokat és panaszokat csak ezeknek az igazságoknak megvalósításával tudjuk m­eg­­szüntetni. S nem olyan úton, hogy lemondjunk a mindennapi kenyérért nemzeti önálló létünk parancsoló feltételeinek megva­lósításáról. Békét akarunk s a békének ára csak a harc lehet. Békét akarunk, de ez a béke csak a meggyőződéstől hevített ki­tartó küzdelem jutalma lehet. A fajiságukat eláruló történelmi hagyományaikról, világnézetről lemondó koldusok, önérdekért nemzeti ideálokat feláldozó jel­­lemtelenek nem építhetik fel a romokból az integráns Magyar­­országot. Csak struccpolitikus lehet az, aki nem látja, az ellen­fél belső táborának lázas készü­lődését, amely végeredményben a bennünket leigázók érdekeit szolgálja. Ha azt hiszik a nélkü­lözők, hogy lelküket eladva az ellenfélnek, a megalkuvással biz­tosítják a magyar kenyeret, úgy hamis utakon járnak. Csak a nemzeti önálló lét előfeltételei­nek megvalósításával lesz min­den asztalon magyar kenyér is. Az újév nagy harcok színtere lesz. Ma senki sem lehet közöm­bös, célszerűségből színtelen, ma mindenkinek választania kell. És választani is fogunk. Legyen bármilyen nagy, h­a készülődés, halmozzanak fel bár milliárd­o­­kat,­ nincs az a hatalom, amely vissza tudna tartani bennünket a nemzeti igazságokért vívandó harcunkban. Félre tehát­ a két­ségbeeséssel: rajongók, nélkülö­zők, kish­itűűk és közömbösek. Fel a harcra, fel a küzdelemre, a magyar jövőért, a magyar jöven­dőért. A keresztény ellenzék titkos választójogot követel A fajvédők részt vesznek az aranyköltségvetés vitájában — Független tájvédelem a programmja a Nemzeti Függetlenségi Pártnak­­ „Egy nemzet harcában csak a tiszta világnézet győzhet“ — Az aranyközépút rendszere megsemmisül Körrb­ős Gyula a fajvédők újesztendei programmjáról nyilatkozik A MÉP-nek — A NÉP tudósítójától. — A nemzetgyűlés keresztény ellen­zékének vezér csapata, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt az új esztendőben változatlan energiával és harcra készséggel folytatja poli­tikai működését. Függetlenül min­den politikai irányzattól, a megal­kuvást nem ismerő, nemzeti gondo­lat jegyében fogja a jövőben is megvívni harcát a keresztény Ma­gyarországért. Céltudatos politiká­jának útjában akadályokat nem is­mer, a tájvédelem szebb jövőt hozó magasztos gondolata viszi előre a bátor csapatot, amelyet a csonka­­ország keresztény tömegeinek egy­sége támogat. . . „ Alig egynéhány esztemleje, hogy Gombás Gyula megdobogtatta a­ Tájvédelem fehér zászlaját s ma már a zászló alatt gyülekezik az egész magyar keresztény magyar­ság. A parlamentben az aranyközép­út rendszere ideig-óráig még el­fojtja a nemzeti gondolat érvénye­sülését,­ a nemzet akarata azonban már ott is mind láthatóbbá válik és van­, boksz­ú ideig­ kell várni, hogy a magyar lélek akarata a törvény­hozás által is jóváhagyassák. Az el­jövendő esztendőben újult erővel fognak munkához a keresztény irányzat vezetői és minden remé­nyünk megvan arra, hogy ez a munkájuk eredményes lesz és min­den olyan gondolatot megsemmisít, amely­ egy önálló nemzeti életet élő öntudatos országnak kárára lehet. Alkalmunk volt Gombos Gyulával a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt vezérével beszélgetést folytat­ni. Megkérdeztük, hogy a fajvédő párt a januárban tárgyalásra­ kerü­lő költségvetés vitájában, a választó­­jogi törvényjavaslat tárgyalásában valamint a Ház elé­ kerülő egyéb ja­vaslatok tárgyalásában részt vesz-e? — Természetes — válaszolta ■kérdésünkre — úgy,az aranykölt­ségvetés vitájában, mint a vá­lasztói javaslat megvitatásában részt fogunk venni. — A választójog kérdésében a tit­kos, vagy a nyílt szavazás mellett foglaltak állást a fajvédők! — A titkos szavazást követel­jük, — felelte Gömbös Gyula. — azonban nem az általános, egyenlő titkos választójogot, nagyjában a most érvényben levő választói ren­deletben megállapított keretek közötti jogkiterjesztés mellett fog­lalunk állást. — Általános politikai szempont­ból milyen irányban fog haladni a faj­védelmi párt? — Politikai taktikánkra vonat­kozóan az az álláspontunk, hogy miután szuverén programmot­ kép­viselünk, nem keresünk politikai szövetségeseket, a magunk útján megyünk előre és parlamenti tak­tikánkat is szuverén módon ma­gunk állapítjuk meg. Az út esztendőben, 1925-ben mi­lyen irányú politikai működést fog a párt kifejteni! — Parlamenti szerepünkön kí­vül — válaszolta kérdésünkre Gömbös Gyula — folytatni fogjuk

Next