A Nép, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

1925 április 1., szerda Ara KUUU Korona Budapest, VII. év!.. 74. szám POLITIKAI NAPILAP­_ ^ / V SzcrKC^ -öség ; VI. kér., Kozjo-uílb in. szám. leli á: J. 63—ol1, J, 63—81 Kiadóhivatal: VI. kerület, Rózsa-uícu Hl. szám. TjäleWn Józsel 103—83. jjegieíeiiik d. «. 4 órakor ELŐFIZETÉSI ÄKAK j I3gy hóra. .... 40.000 Kj Negyedévre . .. 120.000 K' Külföldön i fend árak kétszerese Ausztria ferületéa: Ügy hóra............. 60.000 K Negyedévre . . 189.000 K mgjyar korona értékben Úgy késlekednek, mintha sietnének A fővárosi választás hullámai magasra csapnak inár, de a bel­ügyminiszter vészes hidegvérrel késlekedik némely dolgokban, ugyaniakkor éppoly vészes türel­metlenséggel siet más dolgokban. Ott siet. ahol várnia kellene és ott késlekedik, ahol gyors cselekvést követel a főváros érdeke. Neveze­tesen késlekedik a választások ki­írásában, az ajánlási ívekre s a szavazóigazolványokra vonatkozó rendelet kiadásában. Késlekedik a plakát-harc korlátozásában, nem­különben a szóbeli agitáció erős korlátozásai nak lerombolásában. Legyen szabad e helyütt a bel­ügyminiszter árnak szives figyel­mébe ajánlanunk:, hogy hiába kés­lekedik a teljesen csődöt mondott aru'nyküzcpu'ías politika érdeké­ben. A messze hátul kullogó Eip- ká-politika soha sem fog beérni a győzelem célpontjához. Megismé­tel jiilc tehát mindazokat a követe­léseket. amelyeket tegnap a nem­zetgyűlésen Petrovácz Gyula pon­tokba szedve a politikai érdeklő­dés homlok te lébe állított: köve tel­jük a gyors cselekvést, ahol gyor­saságra van szükség, és követel­jük a létszámapasztásban a vára­kozást es a főváros autonómiájá­nak tiszteletét. Neai lehet sem megmagyarázni, sem megérteni, sem mentegetni azt. hogy a belügyminiszter az au­tonómia szünetelésének idején ve­tet to fel a létszámapasztásnak és az ügyosztályok összevonásának kénlését. A közgyűlést helyettesí­tő tanács élt azzal a törvény adta jogával, hogy a létszámapasztás- mk azzal az újabb rohamával, a melyet a belügyminiszter intézett a fővárosi adminisztráció ellen, ne vállaljon közösséget. A tanács el­hárította magától az újabb „le­építés“ elvégzését. Erre egyáltalán nem megnyugtató felelet az, hogy most már a belügyminiszter tör­vényadta jogánál fogva akarja el­végezni azt, amit a tanács az ad­minisztráció ismeretének tudatá­ban elvállalni nem mert s amiért nem akarta viselni a felelősséget, . A belügyminiszternek erre a roha­mos gyorsaságra nincs sem oka, sem szüksége. Miért késlekedik és miért siet tehát a belügyminiszter úri Csak nem azért késik a választással, hogy megelőzhesse a főváros köz­gyűlését a politikai tendenciájú fétszámapasztással« Csak uem akarja ez a megelőzés azt jelen­teni, hogy a győzelmes keresztény­párttól való félelmében kell a köz­gyűlésnek elébevágni 1 Bárhogy és bármiut legyen is, a késlekedésnek és időszerűtlen sietésnek o furcsa egyvelege ellen a legerélyesebben tiltakozunk. Tessék sietni a választással, de a létszámapasztás várhat, mert eb­ben a kérdésben a főváros auto­nómiájáé kell hogy legyen a poli­tikától, zsidó fajvédelmi hosszéi­tól mentes illetékes szó. Tessék sietni ott, ahol sietni kell, de tes­sék várni a politikai létszám- apasztássoi, mert a főváros ke­resztény népének akaratával — akár tetszik, akár nem — még a í belügyminiszter úrnak is számol­nia kell. London, márc. 31. | vízbetörés következtében 200 bú-1 ellenben odaveszett, meri lehéíet- Nawcastjeből jelentik, hogy uzlnyász a tárnákban rekedt. Közülük j len volt hozzájuk eljutni. .egyik bátyában hirtelen támadt 'százba tvaunégyet megmentettek, 351 '* ■ . ' ♦ A bányamunkások pénzéből házai veitek a szoci-áldemokrata vezérek Nagys2:abású üzlet a kurzus idején — Mit jövedelmezett a választójogot eláruló paktum — Feyer szerződése a szérskormánytelztossal — Ilik a Bányász-Otthon gazdái? — A NÉP tudósítójától. — A Népszava március hó 28-án megjelent számúnak vezércikke a következő címet viselte: A kurzus gróf Benéville és Rauzinger szolgálatában. A vezér cikk a tatabányai szén­bánya-munkások sztrájkjával kapcsolatésan íródott és ékes bi­zonyítóim annak a szemérmetlen politikának, amelyet a mai szo- ciáIdeálokra ta púrtvezetöség — a munkásság érdekei ellen — a zsidó ban kk op ital iz rmis szolgála­tában végez.', Soha jobb időben nem .írhatták volna meg ezt a cikket, mint ép­pen most, amikor egy szociál­demokrata üzlet kibogozásában fáradoztunk. Nem a' mi lapunk olvasóinak a kedvéért, — mert hisz azok. úgyis meg vannak győ­ződve a mi igazságainkról —ha­nem a szociáldemokrata, hánya- munkásság kedvéért ideigtatjuk a Népszava szerkesztőségének ve­zércikkéből a. következő kitétele­ket, hogy hadd lássa ez a szeren­csétlen, duzsorázott keresztény magyar lányamunkásság, milyen lelketlen hiénák élős ködnek a ma­gyar és kereíjztényszoeialista mun­kásság nyakán. Mielőtt azonban ezeket a szen­zációs lényeket közreadnák. előre is figyelmeztetjük úgy a mi la­punk olvasóközönséget, mint a bányászmunkásokat, hogy itt ezekben az üzletekben a magyar bányamű ikasok képviselőit no ítéljék el, mert ők csak tehetetlen eszközei a szociáldemokrata póri vezetőembereinek, akik végig egy- tóhegyig Peyer Károly terrorja alalt átlátják s akiknek semmi szavuk nincs a bányamunkásság mozgalmának irányításában. A legkisebb megmozdulásra kirúgás­sal válaszolna az a Peyer, aki a zsidóság egyik legbefolyásosabb képviselője a szociáldemokrata pártban. Ezek után pétiig ■ térjünk át a vezércikkre. Azt írja ■ ugyanis, hogy: A •bűnös Budapest, avagy hu jobban tetszik, a kultúra, az ipar és a kereskedelem ellen indult meg ez az új keresztes' hadjárat. Természetesen nem az igazi ar­culatát mutatta, nem hirdette nyíltan, bogy keresni, gazdagodni akarunk, hogy politikai szájaéko- dásunk, keresztény jelszavaink csak eszközül szolgálnak a zsebe­léshez, bánéin a hon és a nép ne­vében láigte^, „a .szegény,, elnyo­mott keresztény magyarok“ nevé­ben hazudtak. Hivatalos okirattal fogjuk beigazolni, hogy kik „bőgtek a szegény elnyomott keresztény ma­gyar bányamunkások nevében“ és kik csinálták üzleteket a marxi elvekből. „Az a kurzus, amely annyit be­szél Csonka -Magya r o r szú gról, most segédkezet nyújt ahhoz, hogy azok a külföldiek, akik a hennán­két elnyomó hatalmak állampol­gárai, ezer és ezer magyar mun­kást kizsarolhassanak, bőgj' őket , kill földre kergessék, A lielyzü az. bogy a francia részvényesek érde­kében teszik lehetetlenné ma­gyar bányászok megélhetését, a magyar bányászok viszont ezrével mellnek Franciaországba, ahol jobb megélhetést és több. szabad­ságot élveznek, mint saját hazá­jukban“. „A gazdagok összeesküvése ez a szegények, a dolgozók ellen. Minden hangzatos jelszó ellenére még ma is megdönthetetlen igaz­ság az, hogy egyetlen zsidó kapi­talista többet számít kurausék szemében, mint ezer keresztény munkás.“ Ha komoly harcra ke­rül a sor, akkor az egész államha­talom Gömbösöstül, Wolffostnj. és mindenestül ott áll a gazdag ka­pitalisták mellett, a munkásokkal szemben. Ezeket az idézeteket pedig azért szedtük ki a „Népszava“ szombati vezércikkéből, hogy hadd lássa a mi olvasó közönségünk, hadd lás­sa a nyomorgó keresztény bánya- munkásság, hogy lapjának szer­kesztősége mily mesteri ravasz­sággal igyekszik a keresztény ma­gyar bányász mimkártársadalruat félrevezetni. Áss egész budapesti magyar sajtóban egyedül két lap, A NÉP és a Szózat szállott síkra a tatabányai magyar bányamun­kások érdekében. Ez a két fajvédő orgánum irányította rá az egész magyar keresztény társadalom figyelmét a nyomorban sínylődő sztrájkoló bányászokra, míg ma­ga a „Népszava“ limonádéízü cik­keivel csak úgy szőrmentén bánt a nagyhatalmú MÁK yezérigaz-' gatóságával. Peyer Károly törzsvendége Vscfa vezérigazgató úrnak Jellemző a „Néps?avá“-ók harc­modorára, liogy a fajvédő lapok cikkeinek megjelenése után egy vezércikkben ront neki két kül­földi tőkésnek és a fajvédő politi­kusoknak. Azokról tudja, hogy a legkisebb gondjuk is nagyobb, minthogy a „Népszava“ förmed- vényeire válaszoljanak, emezek­nek meg úgy véli — ronthat a népszerűségüknek. A magyar bányamunkásoknak, különösen pedig a tatabányai sztrájkoló munkásoknak, hivata­los jegyzőkönyv alapján fogjuk beigazolni, liogy kik a keresztény magyar bányász munkásság el­lenségei. Ne csodálkozzanak azon, hogy ennek a jegyzőkönyvnek egyik aláírója éppen Peyer Ká­roly, a bányászok szakszervezeté­nek titkára. Minek utána pedig így elintéz­ni vélték Lendvai Istvánt, Göm­bös Gyulát és az egész keresztény faj védelmet; legyen szabad ne­künk is azt a kérdést intézni a „Népszava“ szerkesztőségéhez és a Magyarországi Bánya- és Kohó- munkások Országos Szövetségé­nek titkárához — Peyer Károly nemzetgyűlési képviselőhöz és ke­gyelmes ekrtárs úrhoz, hogy -a ta- ■- i r. . .. -< .: ; : -. . .. . V tahúnyai sztrájk’ a] kaiméból: miért éppen a francia gróf René- villéről és Rauzingerről ír és miért nem Vida Jenőről, a Ma­gyar Általános Kőszénbánya r.-t. vezérigazgatójáról? Csak tán nem azért mert Peyer Károly tor zsúr- vendége Vida Jenőnek, a MÁK j vezérigazgatójának. Csodálatos, í hogy a „Népszava“ szerkesztősé- j ge a sztrájk alkalmából, nem a közelben és kéznél lévő, rendelke­zésükre álló vezérigazgatóba, ha­nem a távollévő keresztény fran­cia grófba törli a tollát. A fran­cia grófnak vajmi kevéssé fájhat a feje a keresztény magyar bá­nyamunkásokért, mert hisz maga a „Népszava“ is beismeri, hogy a magyar bányamunkásság sokkal­ta emberibb sorsba kerüli a fran cia bányákban, mint itt Magyar- országon. Mit bizonyít ez? Hogy a keresztény Nenne vi tték, sokkalta humánusabban, éreznek munká­saikkal szemben,-mint a magya­rokká vedlett zsidó Vidék, vagif a zsidókká vedlett keresztény Peyer Kár oly ok. Ezek után pedig tériünk át1 Peyer Károly nemzetgyűlési kép-' viselő elvtárs és szakszervezeti'

Next

/
Thumbnails
Contents