A Nép, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
1925 április 1., szerda Ara KUUU Korona Budapest, VII. év.. 74. szám POLITIKAI NAPILAP_ ^ / SzcrKC^ -eség , VI. ker., Kozjo-uílb in. szám. leli á: J. 63—d1, J. 63—81 Kiadóhivatal: VI. kerület, Rózsa-utca HI. szám. Tjäbein József 103—83. jjegiereink d. u. 4 órakor ELŐFIZETÉSI ÁRAK | I egy hóra. .... 40.000 Kj Negyedévre . .. 120.000 K' Külföldön fend árak kétszerese Ausztria területén: Ügy hóra............. 60.000 K Negyedévre . . 189.000 K mayar korona értékben V Úgy késlekednek, mintha sietnének A fővárosi választás hullámai magasra csapnak már, de a belügyminiszter vészes hidegvérrel késlekedik némely dolgokban, ugyaniakkor éppoly vészes türelmetlenséggel siet más dolgokban. Ott siet, ahol várnia kellene és ott késlekedik, ahol gyors cselekvést követel a főváros érdeke. Nevezetesen késlekedik a választások kiírásában, az ajánlási ívekre s a szavazóigazolványokra vonatkozó rendelet kiadásában. Késlekedik a plakátharc korlátozásában, nemkülönben a szóbeli agitáció erős korlátozásainak lerombolásában. Legyen szabad e helyütt a belügyminiszter úrnak szíves figyelmébe ajánlanunk, hogy hiába késlekedik a teljesen csődöt mondott aranyközéputas politika érdekében. A messze hátul kullogó Ripka-politika soha sem fog beérni a győzelem célpontjához. Megismételjük tehát mindazokat a követeléseket, amelyeket tegnap a nemzetgyűlésen Petrovácz Gyula pontokba szedve a politikai érdeklődés homloktelébe állított: követeljük a gyors cselekvést, ahol gyorsaságra van szükség, és követeljük a létszámapasztásban a várakozást és a főváros autonómiájának tiszteletét. Neki lehet sem megmagyarázni, sem megérteni, sem mentegetni azt, hogy a belügyminiszter az autonómia szünetelésének idején vetette fel a létszámapasztásnak és az ügyosztályok összevonásának körlését. A közgyűlést helyettesítő tanács élt azzal a törvény adta jogával, hogy a létszámapasztásunk azzal az újabb rohamával, amelyet a belügyminiszter intézett a fővárosi adminisztráció ellen, ne vállaljon közösséget. A tanács elhárította magától az újabb „leépítés“ elvégzését. Erre egyáltalán nem megnyugtató felelet az, hogy most már a belügyminiszter törvényadta jogánál fogva akarja elvégezni azt, amit a tanács az adminisztráció ismeretének tudatában elvállalni nem mert s amiért nem akarta viselni a felelősséget. . A belügyminiszternek erre a rohamos gyorsaságra nincs sem oka, sem szüksége. Miért késlekedik és miért siet tehát a belügyminiszter úr? Csak nem azért késik a választással, hogy megelőzhesse a főváros közgyűlését a politikai tendenciájú létszámapasztással? Csak nem akarja ez a megelőzés azt jelenteni, hogy a győzelmes kereszténypárttól való félelmében kell a közgyűlésnek elébevágni ! Bárhogy és bármint legyen is, a késlekedésnek és időszerűtlen sietésnek a furcsa egyvelege ellen a legerélyesebben tiltakozunk. Tessék sietni a választással, de a létszámapasztás várhat, mert ebben a kérdésben a főváros autonómiájáé kell hogy legyen a politikától, zsidó fajvédelmi dosszéitól mentes illetékes szó. Tessék sietni ott, ahol sietni kell, de tessék várni a politikai létszámapasztással, mert a főváros keresztény népének akaratával — akár tetszik, akár nem — még a belügyminiszter úrnak is számolnia kell. London, márc. 31. | vízbetörés következtében 200 ba-1 ellenben odaveszett, mert lehetet- Nawcastleből jelentik, hogy azsnyász a tárnákban rekedt. Közülük 1 len volt hozzájuk eljutni. .egyik bátyában hirtelen támadtszázhatvannégyet megmentettek, 351 '* ■ . ' ♦ A bányamunkások pénzéből házat vettek a szociáldemokrata vezérek Nagyszabású üzlet a kurzus idején — Mit jövedelmezett a választójogot eláruló paktum — Feyer szerződése a szörskormánytiztussal — Élik a Bányász-Otthon gazdái? A Népszava március hó 28-án megjelent számának vezércikke a következő címet viselte: A kurzus gróf Renéville és Rauzinger szolgálatában. A vezércikk a tatabányai szénbánya-munkások sztrájkjával kapcsolatosan íródott és ékes bizonyítóim annak a szemérmetlen politikának, amelyet a mai szociáldemlokrata pártvezetőség — a munkásság érdekei ellen — a zsidó bankkapitalizmis szolgálatában végez.", Soha jobb időben nemírhatták volna meg ezt a cikket, mint éppen most, amikor egy szociáldemokrata üzlet kibogozásában fáradoztunk. Nem a mi lapunk olvasóinak a kedvéért, — mert hisz azok, úgyis meg vannak győződve a mi igazságainkról ,hanem a szociáldemokrata, bányamunkásság kedvéért ideigtatjuk a Népszava szerkesztőségének vezércikkéből a következő kitételeket, hogy hadd lássa ez a szerencsétlen, duzsorázott keresztény magyar lányamunkásság, milyen lelketlen hiénák élősködnek a magyar és keresztényszocialista munkásság nyakán. Mielőtt azonban ezeket a szenzációs tényeket közreadnák, előre is figyelmeztetjük úgy a mi lapunk olvasóközönségét, mint a bányászmunkásokat, hogy itt ezekben az üzletekben a magyar bányamunkások képviselőit ne ítéljék el, mert ők csak tehetetlen eszközei a szociáldemokrata párt vezető embereinek, akik végig egytólegyig Peyer Károly terrorja alatt átlátják s akiknek semmi szavuk nincs a bányamunkásság mozgalmának irányításában. A legkisebb megmozdulásra kirúgással válaszolna az a Peyer, aki a zsidóság egyik legbefolyásosabb képviselője a szociáldemokrata pártban. Ezek után pedsig ■ térjünk át a vezércikkre. Azt írja ■ ugyanis, hogy: Abűnös Budapest, avagy ha jobban tetszik, a kultúra, az ipar és a kereskedelem ellen indult meg ez az új keresztes hadjárat. Természetesen nem az igazi arculatát mutatta, nem hirdette nyíltan, hogy keresni, gazdagodni akarunk, hogy politikai szájaskodásunk, keresztény jelszavaink csak eszközül szolgálnak a zsebeléshez, hanem a hon és a nép nevében láigten, „a ,szegény,, elnyom A NÉP tudósítójától, a mott keresztény magyarok“ nevében hazudtak. Hivatalos okirattal fogjuk beigazolni, hogy kik „bőgtek a szegény elnyomott keresztény magyar bányamunkások nevében“ és kik csináltak üzleteket a marxi elvekből. „Az a kurzus, amely annyit beszél Csonka -Magyarországról, most segédkezet nyújt ahhoz, hogy azok a külföldiek, akik a bennünket elnyomó hatalmak állampolgárai, ezer és ezer magyar munkást kizsarolhassanak, hogy őket , kisl földre kergessék. A helyze az, hogy a francia részvényesek érdekében teszik lehetetlenné magyar bányászok megélhetését, a magyar bányászok viszont ezrével mennek Franciaországba, ahol jobb megélhetést és több szabadságot élveznek, mint saját hazájukban“. „A gazdagok összeesküvése ez a szegények, a dolgozók ellen. Minden hangzatos jelszó ellenére még ma is megdönthetetlen igazság az, hogy egyetlen zsidó kapitalista többet számít kurausék szemében, mint ezer keresztény munkás.“ Ha komoly harcra kerül a sor, akkor az egész államhatalom Gömbösöstül, Wolffostul, és mindenestül ott áll a gazdag kapitalisták mellett, a munkásokkal szemben. Ezeket az idézeteket pedig azért szedtük ki a „Népszava“ szombati vezércikkéből, hogy hadd lássa a mi olvasó közönségünk, hadd lássa a nyomorgó keresztény bányamunkásság, hogy lapjának szerkesztősége mily mesteri ravaszsággal igyekszik a keresztény magyar bányász minkártársadalmat félrevezetni. Áss egész budapesti magyar sajtóban egyedül két lap, A NÉP és a Szózat szállott síkra a tatabányai magyar bányamunkások érdekében. Ez a két fajvédő orgánum irányította rá az egész magyar keresztény társadalom figyelmét a nyomorban sínylődő sztrájkoló bányászokra, míg maga a „Népszava“ limonádéízű cikkeivel csak úgy szőrmentén bánt a nagyhatalmú MÁK vezérigaz- gatóságával. Peyer Károly törzsvendége Vicla vezérigazgató úrnak Jellemző a „Népszavá“-ok harcmodorára, hogy a fajvédő lapok cikkeinek megjelenése után egy vezércikkben ront neki két külföldi tőkésnek és a fajvédő politikusoknak. Azokról tudja, hogy a legkisebb gondjuk is nagyobb, minthogy a „Népszava“ förmedvényeire válaszoljanak, emezeknek meg úgy véli — ronthat a népszerűségüknek. A magyar bányamunkásoknak, különösen pedig a tatabányai sztrájkoló munkásoknak, hivatalos jegyzőkönyv alapján fogjuk beigazolni, hogy kik a keresztény magyar bányász munkásság ellenségei. Ne csodálkozzanak azon, hogy ennek a jegyzőkönyvnek egyik aláírója éppen Peyer Károly, a bányászok szakszervezetének titkára. Minek utána pedig így elintézni vélték Lendvai Istvánt, Gömbös Gyulát és az egész keresztény fajvédelmet, legyen szabad nekünk is azt a kérdést intézni a „Népszava“ szerkesztőségéhez és a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének titkárához , Peyer Károly nemzetgyűlési képviselőhöz és kegyelmes elvtárs úrhoz, hogya ta■- i r. . .. -. .. . . -. . .. . a tahányai sztrájk’ alkaiméból: miért éppen a francia gróf Renévilleről és Rauzingerről ír és miért nem Vida Jenőről, a Magyar Általános Kőszénbánya r t. vezérigazgatójáról? Csak tán nem azért mert Peyer Károly törzsúrvendége Vida Jenőnek, a MÁK vezérigazgatójának. Csodálatos, hogy a „Népszava“ szerkesztőségge a sztrájk alkalmából, nem a közelben és kéznél lévő, rendelkezésükre álló vezérigazgatóba, hanem a távollévő keresztény francia grófba törli a tollát. A francia grófnak vajmi kevéssé fájhat a feje a keresztény magyar bányamunkásokért, mert hisz maga a „Népszava“ is beismeri, hogy a magyar bányamunkásság sokkalta emberibb sorsba került a francia bányákban, mint itt Magyarországon. Mit bizonyít ez? Hogy a keresztény benne vitték, sokkalta humánusabban, éreznek munkásaikkal szemben,mint a magyarokká vedlett zsidó vidék, vagis a zsidókká vedlett keresztény Peyer Károlyok. Ezek után pedig térjünk át Peyer Károly nemzetgyűlési kép- viselő elvtárs és szakszervezeti"