A Nép, 1925. július (7. évfolyam, 143-169. szám)
1925-07-01 / 143. szám
"A hűvösvölgyi vitára vércekről egyáltalában nem tudok, a dollárok beváltásáról sem volt sísó, amit erről az ügyről itt-nekem ,most- mondtak, azt én nem mondottam Kodelkénak, hanem ő mondta nekünk. A hetvenmilliót hamarosan visszaadtuk, a hatvanötmillió dolláros üzletről egyáltalában nem volt szó. Az elvek: Hát akkor mi célra adott Kodelka Ferenc önöknek 70 milliót? Ledéremné nem felel egyenesen, hanem nagy kitérésibe kezd. Négyév óta ismertük Kodelkét és a 70 millió koronáért értékpapírt akartunk venni ,a kit szeretünk, annak mindig hozunk valamit“ Az asszony végig németül teszi meg vallomását, egészen halkan kezdi, későbben belemelegszik s már világosabban lehet érteni szavait, nagy bőbeszédűséggel adja elő reichenballi nyaralásának a történetét, az értékpapírok ügyét, majd azt, hogy a tőzsdei bessz következtében Kodelka beleegyezett abba, hogy az eredetileg százmilliót érő papírokat huszonhétmillióban számolják el. — Karácsony előtt Kodelka egy szombati napon húst hozott , amikor figyelmeztetem őt arra, hogy férjem nem szereti az effélét. Kodelka azt felelte: „Akit szeretünk, annak mindig hozunk valamit..Kodelka többször említette, hogy az én életem nem méltó hozzám, az uram mindig utazik, nem törődik velem, sportol... Azt feleltem neki, ne beszéljen ilyeneket, mert ha az uránt meghallja, lelövi őt. Kodelka ostroma Most valami teherautóról tesz említést az asszony, azután újból az üzletekre tereli a szót és arra, hogy Kodelka folytatta tolakodását. Nagyon sokszor jött fel a hentes olyankor, amikor férje nem volt odahaza, néha másfél órát is kopogtatott az ajtón, „végül is egy kisasszonyt kértem meg, hogy velem háljon, mert már kezdett tűrhetetlenné válni Kodelka ostroma“. Amikor megtudta, hogy, nekem most már este rendszerint társaságom van, a délelőtti órákat választotta ki a látogatás idejéül. Egy alkalommal azután egyenesen kirukkolt azzal, hogy váljak el az uramtól, akkor nem kellene annyit dolgoznom. Minden férj egyforma, feleltem én akkor Kodelkának, — csak ígérni, tudnak... „Majd megmutatom én magának, felelte Kodelka, hogy, én másmilyen vagyok.. . Néhány nap múlva Kodelka arra kérte férjemet, járja Itt neki a Pálffy-laktanya hússzállitási megbízását s én mr csak azért is, hogy szabaduljak az udvariévnél, bíztattam, hogy eszközölje ki Kodelka kérésének a teljesítését. — Karácsony előtt kevéssel egyszer megint azzal a kívánsággal lepett meg Kodelka, menjek el vele a Bristol-szállóba, de én kereken elhárítottam az ajánlatot, „mert, akkor már sokat beszéltek rólunk a házban“. A 70 millió koronát nyomban, amint Kodelka felajánlotta, visszaadtuk. Kodelka ezután azzal kísérletezett, hogy is kínálkozó üzletekbe Léderer adjon ötvenmilliót, mire férjem azzal hárította el Kodelkát, hogy neki csak huszonkétmilliója van. A hentes azonban nem tágított, most már azzal lepett meg, hogy zongorát vesz a számomra. Annyit erőszakoskodott, hogy végül is meghívtuk a szentestei vacsorára, én karácsonyi ajándékkal leptem meg Kodelkát, mire ő sonkával viszonozta a figyelmemet. Később hallottam, hogy mégis csak sikerült megszereznie a kaszárnyas hússzállítást. Amikor legközelebb egyedül maradtunk, Kodelka kijelentette, hogy nem nézheti tovább azt, hogy ilyen érzéketlen ember legyen a férjem- megragadta a karomat, a pamlag felé vont, meg akart csókolni, mire én pofonütöttem. Ezen a napon azután, végső keserűségemben lelepleztem a hentest az uram előtt, aki egy szót sem akart elhinni a dologból. Én elbújtattam az uramat az úriszobába, másnap így mindent kihallgathatott akkor, hogy férjem előjött rejtekhelyéről, igen hűvösen viselkedett Kodelkával szemben, úgyhogy ez az ember nyomban távozott. A Szilveszter előtti napon történt, hogy Kodelka teljesen részegen jött fel a lakásunkra, beszélni sem tudott, majd az előszobában összeesett. Nagyon megijedtem, párnát hoztam ki a fejének és azonnal figyelmeztettem a férjemet: „Nézd csak, Guszti, a Kodelka keze vérzik, ez az ember valahol megsebesítette magát...“ — Még az uram kötözte be Kodelka vérző kezét, másnap reggel 7 óráig „ez az ember“ odakint feküdt az előszobában s amikor felébredt, kimentem hozzá és kérdőre vontam, hogyan feledkezhetett meg magáról ennyire. Kodelka azzal ütötte el a dolgot, hogy valahol mulatozás közben sértette meg a csuklóját. „Láttam, hogy nagyon kellemetlen a dolog neki“, hirtelen arról kezdett beszélni, hogy a disznóság, mégis zsidók kapják meg a lesszállítást. A bűnös asszony nagy könpönfontsággal állítja be tovább is a dolgokat, óvatosan siklik át azokon az eseményeken, epizódokon, amelyek ellene szólnának, látszik, hogy alaposan átgondolta, megrágta védekezését. — Újév után, folytatja Lédererné, már annyira kellemetlen volt nekem Kodelka tolakodása, hogy kérleltem az uramat, tegyen valamit, hogy ez az ember ne jöhessen ide többet. . jár olyan sokat hozzájuk, mit akar tőlük, majd ő eltávolítja és megmondja neki a véleményét. Akkor azonban, amikor Kodelka megjelent, sohasem szólt neki, legfeljebb azt mutatta, hogy rosszkedvű, egy alkalommal nem is üdvözölte őt, kezet sem fogott vele, de utána együtt vacsoráztak és kifereztek, sőt Kodelka még unszolásra sem ment haza, hanem ott aludt náluk. Ez Vízkereszt napján, tehát a gyilkosságot megelőző napon volt. Kodelka aznap kétszer is volt náluk és előadta, hogy a Belvárosi Kávéházban egy tárgyalásuk lett volna Lédererrel és több tiszttel, hogy egy szállítást megbeszéljenek, ő ottan várt Lédererre, azonban az nem jelent meg, mire Kodelka másnap estére Léderer lakására hívta ki tiszteket. Január hetedikén, tehát a halálos eset napján. Kodelka korán reggel elment tőlünk és nemsokára Léderer is elment Csepelre. Délelőtt úgy fél 11 óra tájban Kodelka ismét megjelent nálam és azt mondotta, hogy nagyon fontos megbeszélni valója van. Hozott magával egy nagy csomag szalonnát és egy csomó pénzt is vett elő, nem tudom mennyit, csak azt láttánk, hogy milliós is van közte és kijelentett, hogy erre azért van szüksége, mert óvadékot kell adnia, körülbelül ötvenmilliót, amikor a szállítási egyezményt megkötik. Azt is kijelentette, hogy hajlandó tízmillió koronát adni azoknak az uraknak, akikkel tárgyalt, ha megkapja a szállítást. Én tiltakoztam, hogy bejöjjön és azt mondtam neki, hogy vigye el a pénzét is, mert én már mindent megmondtam az uramnak. Kodelka ezt nem hitte el, sőt újra ajánlatot tett nekem, hogy váljak el és ő azonnal feleségül vesz. Erre én otthagytam, de ő utánam jött és hívott, hogy nézzem meg lent a lovait. Én len leültem, hogy így talán el-í megy. Kodelka el is hajtatott a kocsiján, mire én visszamentem be, akkor legnagyobb meglepetésemre láttam, hogy az ebédlőasztalon ott van egy csomó pénz. A póruszt újságpapirosiba tettem és otthagytam az asztalon. Délután az uram megérkezett Csepelről. Elmondtamneki, hogy Kodelka itt volt és miket mondott. Léderer a fejéhez kapott és izgatottan szólt: — Mit csinálsz te velem, nagyon jól tudod, hogy nem akarok ezekkel a tisztekkel össze- kötelesbe lépni. Gyere ki te is Csepelre, nem akarok itt senkivel találkozni, mert különben valami szerencsétlenség történik. — Férjem nagyon haragos volt, mert nem akartam kimenni Csepelre, de még mindig rosszul érez, teán magam a rossz szén miatt. Az uram szemrehányást is tett nekem, nagyon ideges lettem és egy csészét a földhöz vágtam. Léderer haragosan elsietett hazulról. — Fél hatkor, már nem tudom egészen pontosan az időt, jött Kodelka. Kértem, fújja le az egész már tervezett tárgyalást, mert férjem, nek az nagyon kellemetlen. Kodelka semmit sem adott a tiltakozásomra, hanem nyugodtan leült a konyhában. Ekkoriban mindig a konyhában tartózkodtunk, mert a szobákban nem fűtöttünk. — Kérdeztem Kodelkától, miért hagyta nálunk a pénzt az asztalon. Ő úgy tett, mintha nem is tudott volna erről a pénzről semmi mit. Féltem, hogy az nain haza- jön és ezért azzal az ürüggyel le is mentem, hogy a kutyát sétábtarrjtam, gondoltam, hogy Kodelka, s majd csak hazamegy. „Gyere te is ki Csepelre, mert különben valami szerencsétlenség történik“ Léderemé ezután körülményesen, a legapróbb részletekre is kiterjedőleg adja elő a gyilkosságot megelőző napokban történt eseményeket. Minden szenvedélyességtől mentes, teljesen nyugodt hangon németül adja elő mondanivalóit. Pontosan, negyedórákra is visszaemlékezve adja elő, mit csináltak, miről beszélgettek azmával, naírt csináltak Csepelen, mit ettek a kaszinó éttermében, mikor kivel találkoztak. Elmondja azt is, hogy a kritikus három napon keresztül állandóan rosszul volt, mert Csepelen rossz szénnel fűtött be a tisztiszolga és emiatt állandóan fejfájása és gyomorémelygése volt. Férje jellemzésére azt mondja, hogy az állandóan szemrehányásokat tett neki, hogy Kodelka váérl l»2á iahm& dl. szewla. . „Három leszerelt tiszt a gyilkos, nem a férjem !“ — Jó másfél órát sétáltam az utcán, közben a Kispipa vendéglőiben is voltam, de amikor visszamentem, Kodelka még mindig ott volt sőt szemrehányást is tett nekem, hogy olyan sokáig távol voltam. Ezután úgy 9 óra tájban jött haza Léderer és odajött három katonatiszt is, akiket még Kodelka hívott oda előző napon, hogy a szállítási egyezményt letárgyalják. — A férfiak az ebédlőben tárgyaltak, én pedig be se mentem, hanem kint maradtam a konyhában. Feltűnő hangosan tárgyaltak, körülbelül háromnegyed óra hosszat, amikor egyszerre csak kijött a férjem és arra kért, hogy vigyek be egy vödör vizet. Amikor bevittem, láttam, hogy Kodelka ott fekszik a pamlagon, lábbal az ablak felé teljesen kinyújtózva és a feje véres. — Mi történt — kérdeztem ijedten, mire férjem magából kikelve kezdett el kiabálni: — Most látom, hogy Kodelka mégis csak a szeretőd volt. — Én azt feleltem, hogy azonnal be kell jelenteni ezt az esetet a rendőrségnek, de a férjem valósággal őrjöngött, rámlőtt, a jelenlévő tisztek elkezdtek dulakodni vele és rákiabáltak: „Mit csinálsz! * Meg vagy őrülve!“ Megragadták, elvonszolták me a lövés csak az asztalt érte. Kiszaladtam a konyhába, a férjem utánam rohant, rámparamcsolt, hogy egy lépést se mozduljak, nem történt semmi baj, Kodelka csak megsérült és mindjárt jobban lesz. Meg sem mertem moccanni, nem mentem be a szobába, az uram is leült a konyhába, kétségbeesetten kezeire hajtotta fejét, sirógöncsöt kapott és össze-vissza beszélt mindenfélét Kezdtem megnyug- tatni és kérdezősködtem, mi tör-tént. Az uram erre így felelt: „Mindennek maga Kodelka ,az oka, mert szemtelen volt“ Lédererné. Nem a férjemnkki gyilkos, hanem mások, akik már nem katonák, akik már le- szereltek, otthagyták a hadsereget, de azért szégyent hoztak a hadseregre. Leveleim is vannak tőlük, amelyek a fogházőrnél vannak. — Később a tisztek, akik ott voltak az egész idő alatt, elmentek. Léderer ajtót is nyitott nekik és még az ajtóból visszaszóltak, hogy visszajönnek egy kocsival és majd elviszik a „többi dolgokat“, de nemjöttek vissza. Az elnök: Mit értettek azok at, tisztek a „többi dolgok“at. .Szolgálatba kell mennem, a hulladarabokat el kell takarítani a hallgatóság is, de úgy látsziik, Lédererné. Minden bizonnyal a hulla többi részét, mert a bundát magukkal vitték. Amikor Lédererné vallomásában, a tezteket kezdi emlegetni, eleinte maga a bíróság is azt hitte, hogy tévedés van a dologban és Lédererné egy másik napnak az eseményeit keveri össze a gyilkossággal.