A Nép, 1925. augusztus (7. évfolyam, 170-193. szám)

1925-08-01 / 170. szám

1925 augusztus 1. szombat Ára 2000 korona Budapest, VTI. év L­­TO. sz.br. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: VI. Rózsa-utca lll.Telefon: József 63—80, József 63-81 KIADÓHIVATAL: VI. ker., Rózsa-utca 111. Telefon: József 103—85 Megjelenik d. n. 3 órakor ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra.............JO.OOOrK Negyedévre. ... 120.080K Ktdlfüldün: a lenti árak kétszeres© Ausztria területén:­­ Egy hóra ...... 60.000 á­­ Negyedévre.. . . 180.000Ki magyar korona­ értékben! Miért, miért?! A­kinek módjában van több la­pot olvasni és összehaso­nlí­tani állás­foglalásukat az egyik és a másik esetben, nagyon, sokszor felteheti magának a kérdést: miért? Miért csapnak most a lapok óriási lármát, amely végigharsog­­ja a világot Pekingitől­ a Los Ange­­lesig, Grönlanditól a Tűzföldig? És miért tesznek egy egészen ha­sonló, vagy nagyobb méret­űi eset­ben hangfogót a sajtóerdő zúgá­sára, hogy a vádban már benne legyen a sajnálkozás, a megbo­csátás, a magyarázat, a mentség? Miiért üvölt, bömböl, toporzékol olykor-olykor, hogy a tintahullá­­mok felcsapnak a szónokra, mi­niszteri bársonyszékre, megingat­ják az állam ha­jót és tengeri­­beteg­gé teszik minden utasát? És miért öntik máskor olyan szakadatlan bőségben a béke ola­ját a háborgó néphitek hullámaira, hogy a kalóz­hajó, amely megrablott kincsekkel teljes gőz alatt fut, biztos révbe jusson? Oh erre a miértre és a többi miértre­ van felelet. Megtalálod fel magad is drága olvasóm, csak­­ figyelj egy kicsit, hogy mikor hon­í­r­osak és mikor hallgatnak, mikor , érlel­hetetlenek és mikor megbo­csátok, miikor durvák és erőszaka­­d­a­k, mikor­ szelídek és szeretettel ivadozóik, mikor hallják meg a szu­­perregését a gerendában s mi­kor földsüketek a legnagyobb gazdasági összeroppanásra, miikor fáj nekik egy jól irányzott nyak­­leves is , szörnyűségesen s mikor nem vesznek tudomást milliók ha­láláról? Csak figyelj és ne csak olvasd a betűket, de értsd is meg a szelle­mét annak, aki egymás mellé rója őket. Összedől egy kis keresztény vál­lalkozás, hetekig nem fogynak ki a szenzációs részletekből. Összedől száz, ötszáz, ezer zsidó kereskedés, bank, tőzsdeüzlet — nincs részlet. Nincs zaj. Nincsenek szenzációk. Csak katasztrófa van, ami fölött a közgazdaság nevében sajnálkozni illik. Gyilkolnak hónapok, évek óta ezreket, százezreket. Vagyonából kiforgatnak milliókat. Börzén ösz­­szeha­rácsolnak aranymilliárdokat. Ötsoros hírek a tömeges orosz ki­végzésekről. Szürke közgazdasági kommünikék. Semmi emóció, sem­mi zaj. Zsidó kezek dirigálnak­­Szent-Péterváron, Moszkvában és foly a vér patakokban, zsidó kezek dirigálnak a pesti, a berlini, a párisi, a newyorki tőzsdén — és áramlik az arany szakadatlanul — hozzájuk. Zajlik, szegényedik az izzadók sokszáz milliója. Csak semmi izgalom. A gazdasági élet rendjét nem szabad megzavarni. Így van jól, így kell lennie, így kell maradnia. De valahol megölnek­­egy zsidót. ÉiValahol korlátok közé szorítják őket. Valahol valaki kijött a béke­­tűrésből. És végigharsan a jerikói trombita az egész világon. A saj­tóe­rdő zúg, dörög, villámok, a Földet is kimozdítanék sarkaiból. Miért?! Csak keresztényekről van szó. Miért?! Zsidókról van szó. Rendkívüli minisztertanácsot tartott az angol kormány a bányászkrízis miatt Baldwin miniszterelnök vezeti az egyeztető tárgyalásokat . A bányászok elfogad­ták Baldwin javaslatát London, július 31. ( A NÉP tudósítói­tól.) Baldwin miniszterelnök a teg­napi nap folyamán külön-külön megbeszéléseket folytatott a bá­nyatulajdonosok, a bányászok, valamint a vasutasok képviselői­vel. A tanácskozások után a kor­mány tagjait rendkívüli minisz­tertanácsra hívta össze, hogy a helyzetet megvitassák. Este újból tárgyalt a bányászokkal és a bá­nyatulajdonosokkal, akiknek azt javasolta, hogy vonják vissza fel­mondásukat, ideiglenesen adjanak támogatást, ezenkívül a vitás kér­dések elintézését bízzák egy meg­alakítandó királyi bizottságra, a­melynak szélesebb hatásköre len­ne, mint a vizsgáló­bizottságinak. London, július 31.: A bányászok képviselői hozzá­járultak ahhoz, hogy a miniszter­­elnök részéről javasolt vizsgálat­­­ban közreműködjenek. A minisz­terelnök felkérte a bányatulajdo­nosokat, halasszák el két hétre a felmondásra, vonatkozó határoza-­ tok végrehajtását, hogy ilyenfor-­­mán mód legyen időközben a tár­gyalások folytatására. Magyarország tönkretétele a célja a Princip sírját megkoszorúzó belgrádi cseh követnek Gazdaságpolitikai közösséget tervez a szláv államok között — Hem Passes, hanem Seba a pánszláv gondolat vezére — Az új Hartwig hatalma Belgrád, július 29. (A NÉP tudósítójától.) Néhány nappal ezelőtt a „Deut­sche Allgemeine Zeitung“ lelep­lezte, hogy Jan Seba, a­ csehszlo­vák köztársaság belgrádi követe megkoszorúzta Principnek, Fe­renc Ferdinand egykori trónörö­kös gyilkosának a sírját. A szerb kormány nem valami jó néven vet­te ezt a­ tüntetést és — belgrádi hírek szerint — szerette volna megakadályozni, azonban nem volt elég hatalma hozzá. Jan Seba mö­gött ugyanis ott állanak támasz­tékul a nagy szerb nacionalisták és a legismertebb pánszláv, veze­tők, ott vannak mögötte továbbá a titkos társaságok, amelyek a nagy szláv gondolat vezérének nem annyira az elöregedett Pasi­­csot, mint Jan Sebát tekintik. Ezekkel a hatalmasságokkal nem mert szembeszállani a kormány sem­, nehogy abba a kellemetlen helyzetbe kerüljön, hogy a pán­­siná -ok szembefordulnak­ vele:*:"’. A szerb kormány tehát távol tartotta magát az egész tüntetés­­­­től és úgy tett, mintha nem volna­­ semmi köze sem hozzá és még ke­­­vesebb köze lenne Principh­ez.­­ Egy véletlen elszólás, valamelyik délszláv­­ memoáríró őszinteségi rohama­­ugyanis nyilvánosságra hozta a szerb kormánynak és a szarajevói összeesküvőknek nem éppen platónikus viszonyát, így aztán a szerb kormány csendesen megtanult, amikor Jan Seba kivo­nult a­ temetőbe, koszorút tett az orgyilkos gazember sírjára és úgy ünnepelte, mint a pánszláv gon­dolat mártírját. A kormány min­dent elkövetett, hogy Seba urat lebeszélje e fantasztikus tervéről, azonban Seba minden körülmé­nyek között ragaszkodott a terv­hez, amelyet egy titkos társaság­ban főztek ki. a szláv államoknak közös nagy céljuk van a politiká­ban: az egyesülés, a pánszláv gondolat valóra váltása. Ezt a végső célt minden eszközzel szolgálni kötelessége minden szlávnak, lett légyen akár északi, akár dél. Ezt a célt­ , ezt a nagy politikai­ programmot kulturál­is és szelle­mi érintkezéssel szolgálták eddig. Ezt helyesnek és folyta­tanádnak­ tartja, azonban az érintkezésnek ebben a formájában nincs elég­ erő. Egyetlen útja és módja a pánszláv politika realizálásá­nak és valóra váltásának: a gazdaságpolitikai közösség. A gazdaságpolitikai közösség je­­­­lenti a gazdasági hasznot, a gazd-iz­dasági erőket, amelyek predomi­li­zálnak a szellemi és kulturális tényezőknek. Fennn kell ugyan tartani a szellemi, és kulturális­ érintkezés kapcsait, azonban a­­ hangsúlyt a gazdasági kapcsola-­ tokra kell vetni. A gazdasági kapcsolatok út­ján keresztül valósul meg a­­ nagyszláv gondolat és ez az igazi politika útja. Indítványt tett, ho­gy a szláv ál­­ lamok, mielőtt valamelyik más át-, sámmá­l, kereskedelmi vagy gazda-­­­sági egyezményt kötnének, előbb: egyezzenek meg egymás­­között,­ helyezkedjenek közös pik­áttf­ormra,­ mert­ ha egységesen lépnek fe­l, ak­kor nagyobb eredményeket érhet­, nak el. Nem­ szabad egy­ik állam­nak a gazdasági politikáját a má­sik szláv államétól függetleníteni, hanem minden körülmények kö­zött meg kell teremteni az egysé­­e­get, amely végül is eredményre­­visz. Jan Sebának ezt a fejtegetését­ magáévá tette a nagyszerű­ poli­í­tika és a sajtó is és a Jan Seba ál­­­tal leágyazott sínszálakon fejlődik előre a szlávok gazdasági politi­kája, úgyhogy, ha egyikkel 411 Seba — Hartwig politikai utóda á­ kormány tehetetlen volt Jan Seba ellenében- Tehetetlen pedig azért, mert ez az úr Hartwig, egykori orosz követ, egyenes politikai jogutódja. Keze éppen úgy benne jár és tur­kál a szerb politikában, mint an­nak idején Hartwig tapintószer­­vei. Har­twig azonban — eltekint­ve politikai meggyőződésétől — kellemes és úri­ember volt, aki mögött ott állott a hatalmas nagy orosz cári birodalom sokmillió szuronyos nyomatéka. Hartwig, mint jól nevelt diplomata, csak a kulisszák mögött szerepelt és avatkozott bele a szerb belpoliti­kába, Jan Seba ellenben egészen nyíltan cselekszik a túlfűtöttagyú délszláv nacionalisták segítségé­vel. Jan Seba a pánszlávizmus egyik legveszedelmesebb ügynöke. Ő képviseli a pánszláv gondolatot és törekvéseket a politikában ép­pen úgy, mint a sajtóban. Sokszor maga a cseh kormány is megdöb­ben Jan Seba hadműveletein, azonban Jan Seba verhetetlen, már csak azért is, mert Pasicsnak egyik bizalmas embere. A dél­szláv rajongók és álmodozók beü­li , látják vezérüket, ő az, aki ál­landóan fűti őket. Jan Seba telni! Belgrádban a legnagyobb tekin­télyek egyike- Verhetetlen­­ és tör­hetetlen: ő az, aki megengedhet magának mindent, mert a pán­szláv gondolat élen lovagol. Pánszláv gazdaságpolitika Egyik legjellegzetesebb szerep­lése az volt, amikor Zágrábban megszervezte a szláv nemzetek kereskedelmi konferenciáját. Ez tavaly volt. A gyűlésen, amelyben a szláv államok mindegyike kép­viselve volt, nagy beszédet mon­dott. A beszédben kifejtette, hogy

Next