A Nép, 1925. augusztus (7. évfolyam, 170-193. szám)
1925-08-01 / 170. szám
1925 augusztus 1. szombat A MÉP SEiggAlIf ||Ö¥ÉSZEI Memlet — frfusában II. „A színjátszás célja — mondja Hamlet a színészeknek — kezdettől fogva másodig az volt s most is az hogy mintegy tükröt tartson a természet elé s mutassa az erénynek önön-ábrázatát, a csúfságnak önönképét s ator valóját s testét időnek, — alakját épp úgy, mint szellemét. Aki túllő e célon, esetleg megnevettetheti a tudatlanokat, de a hozzáértőt csak bosszantani fogja.“A Kingsway Theatre, amely frakkba akarja öltöztetni Hamletet megszívlelhetné a szerencsétlen dán királyfi szavait. Ez a tervbevett előadás ugyanis annyira görbe tükröt tartana a természet elé, hogy aligha mutathatná vissza a „kor válóját“ s „testét az időnek“ s bizony — megint csak Hamletnek van igaza — csak bosszúságára lenne a hozzáértőnek. Szörnyűbb és torzabb gondolattal kevesen bántották Shakespearet, mint a Kingsway Theatre, amely egy véres és tragikus középkori történetet a XX. század miliőjében készül lejátszani. „Shakespeare halhatatlan és minden korok nemzedékéhez szól!“ — mondja az új Hamlet-előadás rendezője — és kisajátítja Shakespearet a XX. század első negyedének. De hiszen — mondhatják — nem a ruha teszi az embert s a Hamlet sorai semmivel sem lesznek értéktelenebbek, ha iyen vagy olyan jelmezekbe öltöztetjük alakjait. Valóban az embert nem a ruha teszi de ki tagadhatja, hogy a ruha kifejezi a kort, amelyben viselője él? A hetei gúri vár tépelődő, ifjú tki- Száty fia kétségtelenül nem frakkhoz szabott gondolatokkal vívódik, lelkiállapota sem olyan, amilyenekkel azokon a helyeken találkozunk, ahol a frakk is megjelenik. Hamlet fájdalma, tragikus töprengése, cselekvéstől irtózó gondolatfúlteligése lehet ismerő, a mai kor gyermeke előtt, a Hyde-park sétányain korzózó pubifrizurrás éteseik között is akadhat talán olyan, akinek lelkében az Opheliaéval rokon emóciók dúlnak, de lehet-e komolyam állítani, hogy a XX. században olyan tragédiák is lefolyhatnak, aminő a helsingöki várban pergett le? Minden emberi érzás, szenvedély és lelki fájdalom magában véve örök,hiszen Romeros korában is sírtak és nevettek a fürtös adások, akár a mai emberek, de ki tagadhatná, hogy minden kor más és más nyelven szólaltatta meg a maga lelkiségét? Maeterlinck mondja egy csodálatos könyvében, hogy „kevései jöttek rá, hogy az emberiség lelke is fejlődésen ment keresztül". A londoni frakkos gentleman nemcsak más szavaikkal, de kétségtelenül más lélekkel is vall szerelmet, mint amilyennel Romeo vallott, pedig a szerelem konfesszenciája mindig ugyanaz marad. Nem csupán megbocsáthatatlan amnokronizmus tehát a frakkba öltöztetett Hamlet, hanem súlyos tévedés a pszichológiaiigazsággal szemben is. Afrakk minden bizonynyal megfosztaná Hamletet attól a tragikus, fekete palástú fenségtől, amelyeta szörnyű bizonyosságot kereső töprengése terít mája — és hisztériás, nyegle és akarattalan zsarátákká törpítené. De hát — mondják a Kingswaynál — Shakespearenél nem fontos a ruha. Akkor miért éppen a Kingsway Theatre ragaszkodik a frakkhoz, miért éppen azt béklyózza a félezredes távolságot jelentő frakkba Hamletet, aki függetleníteni akarja a jelmeztől? Szükségtelen rámutatnunk, minő fonák és torz képet nyújtana a Hamlet valamennyi jelenete a XX. század ruháiban. Hiszen még az ibseni polgári dráma is alig bírná el a mai viseletét, pedig Ibsen alakjai már nőemancipációról, gazdasági összeomlásokról, tehát egészen modern szociális problémákról dialogizálnak. S hol van ettől a kezünkkel érinthető világtól a helsingöri szellemjárás ködös, véres ideje?! Nem kételkedünk, hogy London csakugyan megismeri a frakkba öltöztetett Hamletot s ezt az előadást is elraktározza a hasonló kí- s sértetek s —hasonló bukások megmosolyogtató emlékei közé. s ezzel megadják az elégtételt a Shakespeare-probléma élharcosainak s diadalra juttatóinak is. Hamlet — frakkban! — ez lehet a színpadi expresszionizmus forradalmi vágyának új formában való megnyilatkozása, kelthet vitát, támaszthat vitatkozókat maga mellett és maga ellen, egy azonban bizonyos: igazat fog adni Shakespearenak, aki Hamlet örök életét nem görög ruhákba öltöztetéssel dokumentálta. De igazat fog adni magának Hamletnek is, alá mintha csak a Kingstvo.il Theatre-hoz intézte volna szavalat: — A színjátszás, ha tüdő a célon, esetleg megnevettetheti a tudatta,. n okai, de a hozzáértőt estik boszszantani fogja... (Turáni). Betrapest színfinalai — Issámddzsban A főváros kiadásában megjelent statisztikai évkönyv érdekes adatokat sorol fel színházainkról. A kimutatásból megtudjuk, hogy Budapest legnagyobb befogadói képassóffű Korucházában a Városi Színházban 2405 néző fér el. A Vígszínházban 1575, a Nemzeti Színházban 1483, a Fővárosi Nyári Színházban 1341, a Király Színházban 1286, a Fővárosi Operettszínházban 1255, az Operában 1251, a Magyar Színházban 1133, a Renaissance Színházban 932, a Blaha Lujza Színháziban 580, a Belvárosi Színházban 456, a Kamara Színházban 318 néző tapsolhat —ha kifüggesztik a ,Minden jegy elkelt" táblát. A színházak közül az Operaház foglalkoztatja a legnagyobb személyzetet: összesen 298 férfi- és170 női alkalmazottja van az Operának. A tisztán művészi személyzet — a magánénekesek, ének-, tánc- é® zenekar — 193 férfiból és 142 nőből áll. A Városi Színház öszszesen 159 férfit és 90 nőt foglalkoztatott, a Nemzeti Színház és a Kamara Színház összesen 65 férfit és 29 nőt, míg a többi színháziban így oszlott meg a személyzet: Fővárosi Opszertszínház 131 férfi és 59 nő Király Színház 121 férfi és 50 nő. Vígszínház 97 férfi és 49 nő. Magyar Színház 97 férfi és 42 nő. Fővárosi Nyári Színház 106 férfi és 38 nő. Blaha Lujza Színház 58 férfi és 24 nő. Belvárosi Színház 50 férfi és 26 nő. Renaissance Színház 29 férfi és 7 nő. Ha minden színházban táblás ház volt — ami ugyan sohasem fordult elő —, úgy egy este 14.015 ember gyönyörködhetett a színészi játékban. A színházak viszont mintegy 2000 embernek adtak állandó kenyeret. Ezek az adatoi a múlt évre vonatkoznak. A jövő szezonra természetesen nem változások lesznek, különösen a személyzeti kimutatásban, minthogy a B-Iista alapos rostálást végzett a színházak tájé- II., rsHuSaannata ** Angol szemmel. Egy Budapesten járt angol úr mondotta nekünk: — Különös az önök fővárosa! Sehdl a világon nem láttam annyi téten embert, mint Budapesten. A duna parti korzón egész délelőtt hemzsog a sok férfi és nő: a Gerbeanban nem lehet asztalt kapni... •Nincs ezeknek a férfiaknak hivataluk s a nőknek háztartásuk, gyermekük? Aztán Londonban, Parisban ■s Berlinben együttvéve nincs anyiyi művésznő, mint önöknél. Legalább is a korzón minden második islöl ezt mondották nekem. A mi művésznőink, ha nem próbálnak a színházban, akkor otthon tanulnak, vagy olvasgatnak, esetleg a képtáralírf. pq a rmWpmunkaf Kií-í-rók- morí Az ingadozó Jsartel A kartell nemcsak a békét ígérte meg, hanem az idejében megszavazandó költségvetést is. De itt is más történt. Idáig hat költségvetési tizenketted volt szükséges s a kamarának a szenátussal egyetem-ben mindent el kellett követnie, hogy az 1925-i költségvetés még a parlamenti szünet előtt tető alatt legyen. Caillauxnak az új adótételekre vonatkozó fontos terve, amely az 1926-i költségvetésben már érvényesül s amellyel a „túlegyensúlyt“ akarta elérni, ezzel szintén vízbe esett. Akármennyire is sajnálatos ez a nemzetközi pénzügyi válság hangulatára, itt is áll az a mondás, hogy: A chagne jou vnt fit sa peine! Miután a pénzügyi válságból könnyen lehetett volna politikai válság, is, Peinlevére nézve örvendetes eredmény már az is, hogy az 1925-i költségvetés, mely azok kérdésében a Horrach-kormány megbukott s amely a kartellt minden izében megrázta, a kormány minden veszélye nélkül valósággá vált. A szenátus is engesztelékenyebbnak mutatkozott s a fiskális eskü, valamint a biztosítótársaságok tartalék nyereségéből való állami részesedés kérdésében engedett. Azért engedett, mert a kamara többsége a masa részéről hajlandó engedményekre a megfizetett adóknak ajövedelemből való levonása és a forgalmi adó kérdésében. A csorba bögre néha soká tart Az „előidénykormány" ahogy a Paimevé-kormányt a Temps csúfondárosan nevezte, ilyenformán az általános várakozás ellenére megéri a maga Venderalaire-ját. Hogy ii maga gyümölcsözését is megéri-e, kérdés. Jövendő parlamenti bázisától függ. Caillaux pénzügyi terveinek megszavazásánál ugyan új többség alakult: Le Troguer, a Painearé-kormány volt minisztere, barátjának, Ie Menzicnak kedvéért mozgósította a kormány érdekében a nemzeti blokk egy részét. De ez a precedens még nem jelenti azt, hogy a „Journal de Débats“ részéről oly gyakran beharangozott körmelítrációs kormány már él. León Iilvin az emlékezetes éjszakai ülésen kijelentette, hogy: „Mi, szocialisták, a Pointeré körmd.mi megfigyelés alatt tartjuk Benaude! pedig a Quotidian feltűnést keltő cikkében azt igyekezett bizonyítani, hogy a „kartell szelleme“ nem halt meg. A parlamenti együttműködés idleigóráig hiányzhat, de a demokratikus tendenciák, amelyek május 11-én és a nép véleményének későbbi megkérdezésénél mindannyiszor kifejezésre jutottak, biztosítják a baloldali politika folytatását. Más szóval a kartell sírásóinak szeme előtt ismét valósággá válik az a régi monda..., hogy a csorba bögre néha igen soká tart. A másik részen figyelemreméltó az a beszéi, amelyben Magánéz körülírta a jobboldali ellenzék szerepét a Paiulevé-kormánnyal szemben: „Párthíveink egy részeazt tanácsolja, hogy elvileg helyezked-Ők egyetlen, részekre bonthatatlan egységnek érzik a művészetet s tudják, hogy a színész számára nem fehét, idegen a szép festmény, a szép szobor, a jó könyv. Beszéltem egy művésznőjükkel, itt született, itt élt ebben a városban s sohasem volt még a Szépművészeti Múzeumban, de méer fi. TVfiW.prmlmn jiink szomibö a mai kontanttyal, ttng mások a támogatás politikáját javasolják minden olyan esetben, amikor a kormány veszélyben van. Mi azonban nem vagyunk sem aszisztematikus ellenzéki diidsport. ..ont a támogatás politikája mellett, hanem ,midán a kartell egyenetlenné vált, megőrizzük mozgási szabadságunkat. Ha a kormányt ez ország érdekei vezetik, mellette, jobban mondva az ország érdekeire szavazunk, amelyeket mindenkor a pártkérdések és személyes hajlamaink fölé emelünk, bámennyire igazoltak legyenek is azok. A nemzeti közirensű- ER-ffi kisebbség trenn tagadja meg azokat a reményeket, melyeket az ország beléje helyezett...“ A pénzügyi javaslatok fölötti szavazásnál, ahol a szocialista párt bizalmttalansági indítványát, de legalább is a szavazástól való tartózkodást várták, a kamarában Maginci és Rokanovszky, a szenátusban pedig Mülerend és Cheren-fik ugyan nem tudtak megállni, hogy ne szavazzanak a fenyegetett Pante vé drórai úgy mellett. Ilyenformán nem mondhatjuk azt, hogy a kormány megszület a kartellel kormányozni és már új parlamenti bázison áll. A fejlődés egész sor tényezőtől függ. Határozott és világos irányról majd csak októberben, a parlement összeillése után lehet beszélni. Addig is valószínű, hogy a szocialisták továbbra is jóakaratos semlegességben maradnak Pavilovével szemben, kiváltképen, ha a miniszterelnöknek sikerül Abd el Krímmel a békét megkötni. Elhiheti, hogy mekkora zavarba jöttem, amikor ezt hallottam . . . Egy másik Parisba készült s mint mondotta, első dolga lészen a Felles Kérgére revü,jót megnézni. " A Louvre-ra, nem is volt kíváncsi. Különös az önök fővárosa!... Nagyon csóválgatta a fejét. En-37 a.np*nrrmak in szrr.GTno 8 Paris, július 28- i A NÉP tudósítójától.) A marokkói események a legutóbbi hónapok óta a francia politikai atmoszférára oly döntő befolyással voltak, hogy a belpolitika jobban háttérbe szorult, mint ahogy tavasszal a második kartellkormány megalakulásakor várták. Miután Painlevé miniszterelnök a hadügyaitaisateri tárcát is viseli, a napi politikáért való felelősség elsősorban őt terheli. Szerepe ilyenformán nem merül ki abban, hogy csak közvetítő működést végez Briand külügyminiszter és Caillaux pénzügyminiszter között, hanem egész kormányzat« új reliefre tett szert. Helyzete erősen hasonlít 1917-beli helyzetére, amikor a defallizmus miatt különösen kedvezőtlen viszonyok között kellett folytatnia, a háborút. A páriai sajtó mind gyakrabban veti Pataiová szemére, hogy energiája fogyatékos s ez a sűrűn ismétlődő szemrehányás emlékeztet arra a Campagne- ra, amely annak idején Clemenceaut emelte kormányra. Valóban különös végzatszerűség, hogy az a kormány, mely a baloldali kartell békepolitikáját írta zászlójára, akarata ellenére gyilkos háborúba keveredett. Alig egy esztendővel Herriotnak Genfben tett békenyilatkozata után Franciaország nyakig van a háborúban. Nagy tanulság ez azokra nézve, akik azt hiszik, hogy egy átmeneti kormány vagy a választásból győztesnek kikerült párt békeakarata elegendő ahhoz, hogy meg nem történtté tegye a nemzetközi politikának nemzedékekre ‘visszanyúló és**''függéseit. A marokkói póthitelekről szóló elmúlt vita megmutatta, hogy az északafrikai francia gyarmatok jövőjének veszélyét csak nagystílű katonai akció háríthatja el. Ez az akció most folyik. „A Smecla gyarmatok veszélyét csak nagystílű katonai akció háríthatja el. Paínlavé és a marokkói események — Az életmentőLeTrotjaes-A szocialisták „megfigyelés“ alatt tartják a kormányt — Új parlamenti ibássssrő! még nincs szó