Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 25. KÖTET (1905)
1905 / 3. füzet - LEVELEZÉS - FOLLAJTÁR JÓZSEF: Pöstyén egyházi emlékeiről
levelezés. 267 A nép ajkán máig is élő hagyomány szerint e vidéken első egyházközségek, illetve plébániák Bankán és Csejtén voltak. Ugyanezen hagyomány szerint Pöstyén templomát szent István építtette és ehhez egy későbbi király kolostort emeltetett s azt a vörös barátoknak adta. Az Országos Levéltárnak eddig rendezetlen osztályában lévő és Bercsényi Imrétől származó folyamodvány fogalmazása szerint a templomot szt. László király építtette. A kolostorról csak mint tervbe vett épületről szól. Bármelyik is igaz a két adatból , a régiség tekintetében tekintélyes korról tesz tanúságot bármelyik. A valószínűség azonban egyik adat mellett sem bizonyít, miután a templomromnak máig megmaradt részei csúcsíves jellegűek, tehát századokkal későbbi korra utalnak. Nem tételezhető fel azonban Bercsényiről, hogy a királyhoz intézett kérvényben valótlan adatokat sorolt volna elő. Úgy látszik, hogy a község múltjáról elég jól volt értesülve, miután ugyanezen kérvényében foglalt azon állítása, mely szerint Pöstyén hajdanában nem tartozott a galgóczi uradalomhoz, tény és való igaz. Fel kell tételeznünk róla, hogy módjában volt feljegyzésekből írni, melyeket — sajnos — mi nem ismerünk. Valószínűvé teszi Bercsényi állítását azon körülmény, hogy a kérdéses templom már a pápai tizedszedők lajstromában szent István tiszteletére emelt egyháznak van felsorolva, mi nézetem szerint kizárja azt, hogy szent István emeltette volna. A templom védőszentjét nagy ritkán változtatja a nép, és nyomós oknak kell lennie annak, amiért ez történik. Ha tehát elfogadjuk a szóhagyománynyal szemben — igaz jóval későbbi keletű, de írott emléket bizonyítéknak, úgy ezen pöstyéni rom elég idős emlék és bizonyíték is egyúttal arra, miként már az első királyok idejében itt virágzó egyházközség létezett; sőt tekintetbe véve azon körülményt, mely szerint kőből emelt egyháza csak tekintélyes községeknek meg kiváló monostoroknak volt, fel kell tételeznünk a község nagyobb voltát, esetleg a templom körzetébe tartozó vidék bővebb lakosságát. A hajdani templom ma rom bejáratának helyén embertörzsnyi vastagságú diófa díszlik, környezete ház, kert és szántó. Egykori nagyságáról a szentély egykori helyét jelölő falmaradványokból lehet csak képet alkotni. Száz évvel ezelőtt ép volt olyannyira, hogy a mostani díszes templom építésének ideje alatt itt tartották az istentiszteletet. A róla fenmaradt jegyzetek és a még életben volt öreg embereknek elbeszélése nyomán belsejéről a következőket tudjuk : főoltárán kívül, mely szent István tiszteletére volt emelve, volt még három mellékoltára is, rajtuk különböző szentek, köztük a mostani templomban látható Mária-szobor. Egyéb, az Isten tisztelethez szükséges szerelvényeket a plébániatemplomból hoztak ide. Mivel pedig a községen kívül feküdt és rossz időjáráskor a nagy sár miatt nehezen volt megközelíthető , nagyon ritkán volt használva, lévén a község piaczán egy kisebb templom. Szószéke fából készült. Épített karzatján négy változatú orgona állott. Midőn 1802-ben az egész várossal a belső templom is leégett, mely kis méreteinél fogva a hivők nagyon csekély számát fogadhatta be, újra jelenleg használatban álló templom építését határozták el, s amíg az elkészült ez szolgált plébániatemplomul. Az 1813. árvíz után pusztulásnak indult. Fentartásáról nem gondoskodott senki, míg végül a düledező régiséget gróf Erdődy .