Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 25. KÖTET (1905)

1905 / 3. füzet - LEVELEZÉS - FOLLAJTÁR JÓZSEF: Pöstyén egyházi emlékeiről

2Ó6 archeológiai értesítő. Mint említettem, e réteg finom hártyát alkot a tárgy felületén ; a hol ez meg van, ott a rozsdásodás vegyi tolyamatának romboló hatása nem, vagy csak alig észlelhető a tárgyon; mert e vékony réteg oly ellenállási képességet tanúsít, hogy inkább felduzzad, feltáskásodik, mintsem rozsdát fog, s míg a felduzzadó réteg elég épen megmarad, a fegyver belső állománya a rozsdásodás folyamatának enged s többé-kevésbbé elenyészik. Mindebből az következik tehát, hogy e technikai művelet a mai értelem­ben vett aczélozásnak még sem tekinthető, mert az igazi aczélozás a tárgy egész állományára kiterjeszkedő eljárás, a vas széntartalmának bizonyos meg­határozott mennyiségéhez van kötve s az izzítás után történő hirtelen lehű­tésnek eredménye, míg a szóban forgó művelet pusztán oly felületi eljárásnak minősíthető, a melynek titka eddigelé még megfejetlen, de a melylyel éppen ez oknál fogva foglalkozniok kellene vegyészeinknek. A felső-mérai lelethez legalább a közeli vidékeken előfordult emlékek közül analógiákat keresvén, utalnom kell a hatvan-boldogi ásatásokból szár­mazó hascnkorú tárgyakra, a melyeket dr. Posta Béla az Arch. Értesítő 1895. évi kötetében írt le. Az ott közölt ábrák sorozatában megtalálják a felső­mérai vasfibula hasonmását (7. oldal 10. ábra), a 19. oldal 3. ábrájában a zabla analógiáját, míg az általunk képben nem közölt, korongon készült harmadik kisebb cserépbögre feltűnő hasonlóságú példányát a 7. oldal 5. ábrájában leljük fel. A kardpengék typusát a 19. oldal 2. ábrája, a kardtok-vég analógi­áját végezetül a 21. lap 40, a), b) ábráin szemléljük. Ugyanilyen à jour áttört kard-véget közöl jó rajzban Pulszky Ferencz «Magyarország Archaeologiája» czímű műve I. kötetének LXXIV. tábláján a 2 b) ábrában is a soproni bécsi­domb leleteiből, a miből nyilvánvalóvá lesz, hogy a felső-mérai La-Têne-kori lelet tárgyai ama kelta törzs civilizációjának a köréhez tartoznak, a mely nép nagyszámban előforduló emlékeit különösen a Dunántúl hagyta mi reánk, de a mely törzs, egyéb hasonló emlékek s az imént tárgyalt leletek tanúsága sze­rint, tanyát ütött Felső-Magyarország egyes vidékein, vagyis a mai Abauj­Tornavármegye területén is, a hol huzamosabb ideig élt, mert halottait is itt temette el. Mihalik József. VI. FOLLAJTÁR JÓZSEF: PÖSTYÉN EGYHÁZI EMLÉKEIRŐL. A világhírű fürdőjéről hires Pöstyént felkereső fürdővendégek rendes kirán­duló helye a község nyugati végén álló, a hagyomány által egykor templariu­soknak tulajdonított templom és kolostor-rom. A régiség iránt való érdeklődés arra késztetett, hogy annak múltjára vonatkozó adatokat összegyüjtsem. Jó szándékomat nem koronázta a siker bősége. Talán nálamnál szerencsésebb ku­tatónak nagyobb és bővebb értesítése fogja meghozni a döntést abban a kér­désben : voltak-e és mikor templariusok Pöstyénben ? Hazánknak északnyugoti része, a Vágvölgynek Nyitramegyében elterülő szakasza lakott és keresztény volt már a honfoglalás idejében és a már akkor lakott helységek között ott szerepel Pöstyén neve a latinos Piscoa elnevezés alatt* * Pauler Gyula: Magyar Nemzet története szent Istvánig. 44. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents