A Szemle, 1913 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1913-03-01 / 1. szám

SZÉPIRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI FOLVÓIRAT Szerkesztik Merész Károly Nyiredy Géza. Fővárosi társszerkesztő Remethey Dez9ő. 1. árfolyam 1913 március 1. A mi szavunk. így, a fekete betűk mögül egy pillanatra előlépni, nem a csatározás, az irodalmi jelszavakat szétdobáló gesz­tus merev erőszakosságával, nagyon félős vállalkozás. Nálunk már egy kissé követelmény számban is megy az, hogy az irodalomban irányokat kell keresni és ez az örökké való ke­resés, kutatás végtelenségig vitte a föl­fegyverkezést. Csatasorba állottak azok, akiknek érdeke követelte, hogy erre vagy arra valahogy helyet biztosítsa­nak maguknak, s ha más nem, az sikert nyújtott bárkinek és ha vala­hová őszintébben érzett a felelősség komoly tudatát messzi elkerülve. így kerültek aztán arcélbe olyan emberek is, akiket az a szélcsönd, — ami ott az irodalmi területeken olyan hirtelenül támadt — annyira lesújtott, hogy so­káig nem tudtak fegyverhez jutni: — Jó nehány évnek kellett eltelnie addig, amig megtudtak nálunk is barátkozni azzal a gondolattal, hogy hisz itt nem irányok harcáról van szó, hanem az irodalom diadaláról. Az irodalom, pedig amire idáig is nehány jó ur gyakran csufondárosan öltögette a nyelvét nem szenvedhet vereséget azért, amiért olyan emberekis vannak, körülötte, akik hivatal ból, célszerűen avatkoznak bele ez ő elég komoly dolgaiba, fölötte komolytalanul. Azok, akik e betű mögül óhajta­nak egy pár szót szólani önökhöz, jórészt pályájuk elején álló fiatalok és egy kissé még megcsúszik a toliam, ha arra gondolok, hogy mindannyiuk nevében egy percig én tartoztassam föl azokat, akik esetleg programmot, tervet kérnek, akik vámoltatni akarnak bennünket minden szavunkért. A terv, a programm, az minden­kinek annyira lelki dolga itt e hasá­bokon, akár a vallása, amit megszabott keretek merev vonalaihoz idomítani valóságos lehetetlenség. Mindenki kész programmot ad a maga munkájával és ennek a munkának a becse kész elhatározás a sikerre nézve is. Folyó­iratunk munkatársai egyfelől a helyi és erdélyi, másfelől fővárosi irók. A központnak a perifériával való össze­kapcsolása nem lehet szerencsétlen gondolat ott, ahol még mindig kisa­játított az irodalom, a művészet. Ahol még mindig körök részére dolgozik az ihlet. Azok a szociális lehetetlenségek, amik hermetikusan elszárják a szel­lem birodalmát azoktól, akik végre is épp úgy emberek, egyszer már el kell, hogy oszoljanak. A művészet, az iro­dalom általanositása: ez a szellem leg­újabb forradalma, ezért már sokan kertek szót maguknak, Ostv/ald Vorn

Next

/
Thumbnails
Contents