A Toll, 1934 (6. évfolyam, 1-7. szám)

1934-01-05 / 1. szám

új szellemi törekvések hol fiatal, hol beérkezetlen, de a hivatalos előkelőségek társaságából mindenesetre kiné­zett szószólóival. Kérjük, hogy a fényesebb és tekintélye­sebb helyről érkező gratulációk között fogadja tőlünk megértéssel ennek a meggyőződésünknek újabb kifeje­zését. MADÁCH KÉT LEVELE NAGY IVÁNHOZ A. Sztregován 1861 Nov 2-án Tisztelt kedves Barátom! Hogy leveledre illy későn válaszolok, ne gondold, hogy az nagy örömet nem okozott volna. — Akár mi tapsainál a’ publicumnak (ha még egyáta­­lán lesznek tapsok) sokkal jobban esik régi barátunk résztvevő megemlékezése. Különös története van ennek az ember tragoediájának. — Valóban igaz habent sua fata libelli. — Már több esztendeinél, hogy készen van. Említettem több ismerőm előtt, hogy írtam egy költe­ményt, mellyben Az isten, az ördög Ádám Luther Dan­ton, Aphrodite, boszorkányok s tudj isten mi minden játszik; hogy kezdődik a’ teremtéssel, játszik az égben az egész földön az űrben — mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki. — Végre múlt tavasszal Szontagh Pál barátunknak fel­olvasám s e sürgetet adnám Aranynak bírálat végett. — Oda adtam, azonban mindjárt az első lapon, az isten így szól: Be van fejezve a’ nagy mű, igen, S úgy összevág minden, hogy azt hiszem, Évmilliókig szépen el­forog Míg egy kerékfogót ujítni kell. — illy frivol passus az egész műben nincs több, de ez ott volt s ezen Arany esztétikai érzéke annyira megbotrán­­kozott, hogy letette s holnapokig feléje sem nézett, míg Jámbor Pál kérésére és sürgetésére újra közbefogta, s megtetszett neki. — Mig mi Pesten együtt voltunk, az­alatt volt az iromány Aranynál, más példányom nincs, mellyet közölhettem volna, annak pedig hollétét annál kevésbbé volt kedvem elárulni, mert a’ soká tartó letar­tóztatás a siker nem nagy reményével biztatott. Innen van az, hogy te arról mit sem tudtál. — Avval pedig dicsekedni, hogy ezt írom meg ezt irom s aztán soha sem .

Next