A Toll, 1936 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1936-01-15 / 1. szám
kamasznak hozzáférhetővé tette Goriot Apót, Maupassant két regényét, Goncourt Demailly Károlyát. Választása már az embert is bemutatja egy kicsit : a Goncourt regény s a Goriot Apó rendkívüli fordítói feladatok. Ki volt ez a fiatalkori szépíró és aggkori muzsikus, aki egy életen át szinte feltűnő következetességgel hálátlan feladatokat vállalt, önkínzó készséggel tűrte egy nemzetközi ügyünk kínos következményeit s egy fáradt ember szavára maga is fáradtan ismét vállalta a pénzügyi tárcát, amelyből édes-kevés öröme lehetett? Túlságosan művelt volt ahhoz, hogy a hivatás fanatikusa legyen, szemlélődő természete visszatartotta attól, hogy képzettségét erőnek erejével kamatoztassa. Kerülő utat kellett választanom a megértéséhez: elolvastam egyik legutolsó elbeszélését. Címe: Egy Uj Asszony Levelei; Gyulai Pál adta ki 1905-ben. A levélformában írt elbeszélés igen jó munka, előadása a Klasszikus Regénytárból ismert franciákra vagy ami majdnem egyet jelent: a századvégi magyarokra emlékeztet. Egy házasság kezdetéről szól. A fiatalok nehezen szoknak össze, dörög, villámlik, az asszonyka szökni készül, aztán megjön a békítő. Fiú, ahogy várták. Ennyi a mese, a többi egy kínos ügy tartozéka, de ezúttal éppen a kínos ügy a fontos. A lány, aki Miglészre megy férjhez, „orientális szépség“, aki egy Andrássy-úti villával közli hullámzó érzéseit. Wagner-rajongó, ismeri a párizsi tárlatokat, La Bruyéret idézi, Pierre Loti tollával szeretne írni, egyenjogú házasságot akar. Apósa, az öreg miglészi birtokos viszont nem annak örül, hogy zseniális nyugati műveltségű lány, hanem, hogy asszony került a házhoz, hosszú csontjai únnak, csak a bőre parasztos; ha meg anyósa előtt helyesen ejti ki az idegen szót, az öregasszony „fülhasogatóan“ hallgat. A férj eltiltja Laforgue olvasásától, szemére hányja, hogy nem tud a cselédekkel magyar szokás szerint bánni s megsérti az orszolga patriarkális érintkezési szertartásait. „Olvastam egyszer“, panaszolja a fiatalasszony egyik levelében, „hogy a vadembereket megöli annyi pálinka is, amennyitől a fehér embernek meg sem csillan a szeme. Hátha így vagyunk mi Miglésziek a felvilágosodással?“ Eddig a dolog igen egyzerű. Egy gazdag, poliglot nevelésű lány az Andrássy úti villanegyedből — hová a század elején az új vagyon elzárkózott — férjhez megy egy vidéki magyarhoz, az együttélés kíméletlenül eléjük tálalja, hogy nem illenek össze, kezdődik a házassági pokol. Csakhogy a dolog ezúttal mégsem ilyen egyszerű. A lányra egyidejűleg hatni kezd a barbár környezet, fölfedezi érdes erényeit, az otrombasággal kevert állhatatosságot, megfejti a szokások nemes szimbólumát. A jég elveri a vetést, a kár a biztosítással megtérül a