A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-03 / 27. szám
CSODÁK GYÁRA Befejeződött az iskolai év, megszaporodtak a szülők gondjai. Hová adják középiskolát végzett csemetéiket? Milyen pályán boldogulnának leginkább? — ezen töpreng most ezer és ezer szülő álmatlan éjeken. Ezeknek a gondterhelteknek írom most ezt a riportot... Ha végigkérdezgetnénk a komárnói polgárokat, hogy hány üzemmel büszkélkednek, felsorolnák a Steiner Gábor Hajógyárat, a gázgyárat, a villanyüzemet, s ezzel a legtöbbnek talán már ki is merülne üzemismerete. Bizony, nem hogy az idegen, de még maga a lakosság sem igen tudja, hogy van a kék Duna partján egy „szerelő üzem" is, amely nemcsak egyik legfontosabb gyáracskája Szlovákiának, de gyártmányait nézve egyedülálló is. Olyan mezőgazdasági gépújdonságokat, mintadarabokat készítenek itt, amelyek nemcsak újdonságszámba mennek, de azt a fontos célt szolgálják, hogy megkönnyítsék parasztságunk munkáját, tökéletesebbé tegyék a nagyüzemi gazdálkodást és a legfejlettebb kapitalista gazdálkodásnál is magasabb színvonalúvá tegyék termelésünket. Mezőgazdasági Fejlesztési Üzemnek nevezik ezt a „csodák gyárát", s főképpen azoknak a fiataloknak, akik pályaválasztáson törik fejüket, érdemes körültekinteni itten. Tulajdonképpen nem is olyan nagy üzem ez, de szinte napról napra terebélyesedik. 1956-ban létesült, s akkor még az egyik állami birtok javítóműhelye volt. Két év alatt ötszörösére nőtt, s ma már olyan építkezés folyik benne, hogy néhány év alatt a hajógyár után a város legnagyobb üzemévé növi ki magát. Konstruktőrökből, mesterekből, csoportvezetőkből, munkásokból és 42 tanoncból fill a munkáskollektíva. A munka rendkívülien érdekes, minden gyártmány egy-egy nagyszerű találmány, s a dolgos kezet itt jól meg is fizetik. Egy lakatos munkásnak 1500 korona körüli a havi keresete, s egy ügyesebb tanuló 4500 koronát is zsebre vág havonta. A kis Fekete Jancsinak például nem kevesebb mint 800 koronára rúgott fel az első negyedévben egy-egy havi bére. A munkaszellem kitűnő, az idősebbek és a feljebbvalók valósággal barátai a fiatalabbaknak, s a fiataloknak nemcsak munkahelyük, de otthonuk is az üzem! Az óriási udvar két oldalán elhelyezkedő műhelyek és egyéb helyiségek nem nyújtanak semmi különösebb látványt. Bármelyik nagyobb lakatosüzemben láthatunk hasonló berendezéseket. Annál érdekesebbek azonban azok a munkadarabok, amelyek az udvaron torlódnak össze, s amelyek az emberi ész egy-egy csodálatos alkotásaként elevenednek meg. Vankó Lajos üzemi tervező magyarázza őket. íme, ezekből a „vasakból és bádogokból" egy hatalmas „tyúkváros" lesz augusztus végére! 20 000 tyúk fog ebben lakni, s néhány ember kell csak ezek gondozására és „kiszolgálására". Automatikus lesz Itt az etető, itató, a tojtató és a tojás összeszedő berendezés. Vagy nézzük meg csak ezt a kukoricamorzsoló gépet, ez sem utolsó ami Mert ez úgy morzsolja meg a kukoricát, hogy a csutkát magát sértetlenül hagyja. Márpedig mennyi kár származott eddig abból, hogy morzsolás közben a csutka is összetört, hiszen paneleket, sőt bútorrészeket gyárthatnak belőlük. Aztán nézzük csak azokat a prototípusokat, amelyeket ma már sorozatosan gyártanak, s jól be is váltak. Ilyenek azok a sertésetetők, amelyekkel 500 sertést etethet — egyetlen egy ember!s az a burgonya osztályozógép, amely a 60—80 mázsa teljesítményű T 530-as külföldi konstrukció helyett 200—300 mázsa osztályozására képes! S mindezeket a csodagépeket újítóink és feltalálóink elképzelése nyomán e kis gyár fiataljai teremtették meg számunkra! Említettem mér, hogy mintegy 42 tanulót foglalkoztat jelenleg a Mezőgazdasági Fejlesztési Üzem. Hogyan élnek ezek a fiatalok, mi lesz belőlük, hogyan törődik velük a vállalat? — Erről is érdemes néhány szót szólni. Legjobban azzal jellemezhetném talán az üzem vezetőségének bánásmódját, hogy igen gyakran a kötelező időnél négy-öt hónappal hamarább is felszabadítják az arra érdemes tanulókat. Arra törekszik itt minden elöljáró, hogy kitűnő szakember váljék belőlük. Ivanics Árpád például ma szintén korábban szabadult, s ma már csoportvezetője a szocialista munkabrigád címért küzdő kollektívának, és 1600 koronát is megkeres havonta. Persze a tanulók szórakozási és tanulási lehetőségét is szívén viseli a vezetőség! Gyönyörűen felszerelt fényképészeti laboratóriumot rendeztek be részükre, s ezenkívül a zene terén is művelhetik magukat. Sakkozhatnak, olvashatnak, pingpongozhatnak szabadidejükben, hiszen saját üzemi klubjuk van, ahol igazán otthonosan érezheti magát még a legelkényeztetettebb tanoncgyerek is! Sokat törődnek ezenkívül testnevelésükkel, aminek az a legmérvadóbb bizonyítéka, hogy ifjúsági futball és pinpong csapatuk kerületi viszonylatban is szép eredményeket ér el. Hogy még egy adattal jellemezzem a Mezőgazdasági Fejlesztési Üzem tanulóinak életlehetőségeit, meg kell említenem a szintén ott szabadult Helszky Dezső esetét is, akit épp most választottak — NVB képviselővé! Csupán egyetlen üzemet mutattam be hazánk száz és száz olyan üzeme közötl, ahol könnyű és érdekes a fizikai munka, és ahol megbecsült mesterséget tanulnak a fiatalok. Ne töprengjenek hát az apák és anyák, hívja fiaikat, hívja lányaikat a gyár és az üzem, mely magasabb életszínvonalat, lisztesebb hivatást biztosít nekik — mint sok tintával agyonöntözött, kopott — Íróasztal! NEUMANN JÁNOS Kukoricamorzsoló, mely nem töri a csutkát Tom Stone MOSZKVÁBAN TANUL A Nagy Színház Koreográfiai Intézetének hosszú folyosóján haladtunk át, amikor egy Chopin-keringő hangjai közben angol beszéd ütötte meg fülünket. Szulamil Messzerer, az ismert ballerina tartott éppen órát Ann Stone -nal, a tizenötéves angol kislánnyal, aki azért jött ide Londonból, hogy a szovjet ország egyik legrégibb balettiskolájában tanuljon. Ann még bizony hadilábon áll az orosz nyelvvel, s a pedagógusnak egyelőre angolul kell beszélnie a tanítványéval. Ann Stone édesanyja szabónő, ő maga pedig kicsi kora óta nagyon szeret táncolni, de csak a szovjet balettegyüttes londoni vendégszereplése óta akar balerina lenni. Az Angol-Szovjet Társaság vezetői segítették elő, hogy a kislány elutazhasson a Szovjetunióba és bekerüljön a híres tanintézetbe. Annt egyéni program alapján oktatják. Klasszikus táncból megkétszerezték az óraszámát. — Tehetséges az angol kislány — mondta Sz. Messzerer tudósítónknak. — Természetes zenei érzéke van, ugrása könnyed, mozgása rugalmas. Sokat kell azonban még dolgoznid, ahhoz, hogy igazi balerina váljék belőle. Ann Stone vizsgagyakorlatként nemrég Csajkovszkij Diótörőjében lépett fel első ízben a Nagy Színház színpadán, a többi tanulóval együtt a hópelyhek táncában. Nemsokára a Diótörő nagykeringőjében is részt vesz. — Moszkvában — mosolyog Ann — úgy fogadtak a tanítóim, az internátusbeli lányok, tanulótársaim, mintha testvérük lennék. Ha hazamegyek Londonba, mesélek majd Moszkváról, mindenről, amit megtudtam és megláttam a Szovjetunióban, ahol mindenki azt akarja, hogy béke legyen, hogy a Földön minden ember boldog legyen. Ann Stone nemkivétel. A moszkvai Koreográfiai Intézetben albán, lengyel, amerikai és miis nemzetiségű fiúk és lányok tanulják a klasszikus balettművészetet. M. DOLGOPOLOVA Ann Stone (jobbról) kezdi megértetni magát oroszul - ez segít neki abban, hogy megtárgyalhassa a könnyed ugrás „titkait", és abban is, hogy elmondhassa barátnőinek, milyen híreket hoznak hazulról a londoni levelek.