A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-03 / 27. szám

CSODÁK GYÁRA Befejeződött az iskolai év, megszaporodtak a szülők gondjai. Hová adják középiskolát végzett csemetéiket? Milyen pályán boldogul­nának leginkább? — ezen töpreng most ezer és ezer szülő álmatlan éjeken. Ezeknek a gond­terhelteknek írom most ezt a riportot... Ha végigkérdezgetnénk a komárnói polgáro­kat, hogy hány üzemmel büszkélkednek, fel­sorolnák a Steiner Gábor Hajógyárat, a gáz­gyárat, a villanyüzemet, s ezzel a legtöbbnek talán már ki is merülne üzemismerete. Bizony, nem hogy az idegen, de még maga a lakos­ság sem igen tudja, hogy van a kék Duna partján egy „szerelő üzem" is, amely nemcsak egyik legfontosabb gyáracskája Szlovákiának, de gyártmányait nézve egyedülálló is. Olyan mezőgazdasági gépújdonsá­gokat, mintadarabo­kat készítenek itt, amelyek nemcsak újdonság­számba mennek, de azt a fontos célt szolgál­ják, hogy megkönnyítsék parasztságunk mun­káját, tökéletesebbé tegyék a nagyüzemi gaz­dálkodást és a legfejlettebb kapitalista gazdál­kodásnál is magasabb színvonalúvá tegyék termelésünket. Mezőgazdasági Fejlesztési Üzemnek nevezik ezt a „csodák gyárát", s fő­képpen azoknak a fiataloknak, akik pályavá­lasztáson törik fejüket, érdemes körültekinteni itten. Tulajdonképpen nem is olyan nagy üzem ez, de szinte napról napra terebélyesedik. 1956-ban létesült, s akkor még az egyik állami birtok javítóműhelye volt. Két év alatt öt­szörösére nőtt, s ma már olyan építkezés folyik benne, hogy néhány év alatt a hajógyár után a város legnagyobb üzemévé növi ki ma­gát. Konstruktőrökből, mesterekből, csoport­vezetőkből, munkásokból és 42 tanoncból fill a munkáskollektíva. A munka rendkívülien érdekes, minden gyártmány egy-egy nagyszerű találmány, s a dolgos kezet itt jól meg is fizetik. Egy lakatos munkásnak 1500 korona körüli a havi keresete, s egy ügyesebb ta­nuló 4­500 koronát is zsebre vág havonta. A kis Fekete Jancsinak például nem kevesebb mint 800 koronára rúgott fel az első negyed­évben egy-egy havi bére. A munkaszellem kitűnő, az idősebbek és a feljebbvalók valósággal barátai a fiatalabbak­nak, s a fiataloknak nemcsak munkahelyük, de otthonuk is az üzem! Az óriási udvar két oldalán elhelyezkedő műhelyek és egyéb he­lyiségek nem nyújtanak semmi különösebb lát­ványt. Bármelyik nagyobb lakatosüzemben lát­hatunk hasonló berendezéseket. Annál érde­kesebbek azonban azok a munkadarabok, ame­lyek az udvaron torlódnak össze, s amelyek az emberi ész egy-egy csodálatos alkotása­ként elevenednek meg. Vankó Lajos üzemi tervező magyarázza őket. íme, ezekből a „va­sakból és bádogokból" egy hatalmas „tyúkváros" lesz augusztus végére! 20 000 tyúk fog ebben lakni, s néhány ember kell csak ezek gondo­zására és „kiszolgálására". Automatikus lesz Itt az etető, itató, a tojtató és a tojás össze­szedő berendezés. Vagy nézzük meg csak ezt a kukoricamorzsoló gépet, ez sem utolsó ami Mert ez úgy morzsolja meg a kukoricát,­­ hogy a csutkát magát sértetlenül hagyja. Már­pedig mennyi kár származott eddig abból, hogy morzsolás közben a csutka is összetört, hiszen paneleket, sőt bútor­részeket gyárthatnak be­lőlük. Aztán nézzük csak azokat a prototípu­sokat, amelyeket ma már sorozatosan gyárta­nak, s jól be is váltak. Ilyenek azok a sertés­etetők, amelyekkel 500 sertést etethet — egyetlen egy ember!­­s az a burgonya osztá­lyozógép, amely a 60—80 mázsa teljesítményű T 530-as külföldi konstrukció helyett 200—300 mázsa osztályozására képes! S mindezeket a csodagépeket újítóink és feltalálóink elképze­lése nyomán e kis gyár fiataljai teremtették meg számunkra! Említettem mér, hogy mintegy 42 tanulót foglalkoztat jelenleg a Mezőgazdasági Fejlesz­tési Üzem. Hogyan élnek ezek a fiatalok, mi lesz belőlük, hogyan törődik velük a vállalat? — Erről is érdemes néhány szót szólni. Leg­jobban azzal jellemezhetném talán az üzem vezetőségének bánásmódját, hogy igen gyak­ran a kötelező időnél négy-öt hónappal hama­rább is felszabadítják az arra érdemes ta­nulókat. Arra törekszik itt minden elöljáró, hogy kitűnő szakember váljék belőlük. Ivanics Árpád például ma szintén korábban szabadult, s ma már csoportvezetője a szocialista munka­brigád címért küzdő kollektívának, és­­ 1600 koronát is megkeres havonta. Persze a tanulók szórakozási és tanulási lehetőségét is szívén viseli a vezetőség! Gyö­nyörűen felszerelt fényképészeti laboratóriumot rendeztek be részükre, s ezenkívül a zene terén is művelhetik magukat. Sakkozhatnak, olvas­hatnak, pingpongozhatnak szabadidejükben, hi­szen saját üzemi klubjuk van, ahol igazán otthonosan érezheti magát még a legelkényez­tetett­ebb tanoncgyerek is! Sokat törődnek ezenkívül testnevelésükkel, aminek az a leg­mérvadóbb bizonyítéka, hogy ifjúsági futball és pinpong csapatuk kerületi viszonylatban is szép eredményeket ér el. Hogy még egy adat­tal jellemezzem a Mezőgazdasági Fejlesztési Üzem tanulóinak életlehetőségeit, meg kell említenem a szintén ott szabadult Helszky Dezső esetét is, akit épp most választottak — NVB képviselővé! Csupán egyetlen üzemet mutattam be ha­zánk száz és száz olyan üzeme közötl, ahol könnyű és érdekes a fizikai munka, és ahol megbecsült mesterséget tanulnak a fiatalok. Ne töprengjenek hát az apák és anyák, hívja fiaikat, hívja lányaika­t a gyár és az üzem, mely magasabb életszínvonalat, lisztesebb hiva­tást biztosít nekik — mint sok tintával agyonöntözött, kopott — Íróasztal! NEUMANN JÁNOS Kukoricamorzsoló, mely nem töri a csutkát Tom­ Stone MOSZKVÁBAN TANUL A Nagy Színház Koreográfiai Intézetének hosszú folyosóján haladtunk át, amikor egy Chopin-keringő hangjai közben angol beszéd ütötte meg fülünket. Szulamil Messzerer, az ismert ballerina tartott éppen órát Ann Stone -nal, a tizenötéves angol kislánnyal, aki azért jött ide Londonból, hogy a szovjet ország egyik legrégibb balettiskolájában tanuljon. Ann még bizony hadilábon áll az orosz nyelv­vel, s a pedagógusnak egyelőre angolul kell beszélnie a tanítványéval. Ann Stone édesanyja szabónő, ő maga pedig kicsi kora óta nagyon szeret táncolni, de csak a szovjet balettegyüttes londoni vendégszerep­lése óta akar balerina lenni. Az Angol-Szovjet Társaság vezetői segítették elő, hogy a kislány elutazhasson a Szovjetunióba és bekerüljön a híres tanintézetbe. Annt egyéni program alapján oktatják. Klasszikus táncból megkétszerezték az óra­számát. — Tehetséges az angol kislány — mondta Sz. Messzerer tudósítónknak. — Természetes zenei érzéke van, ugrása könnyed, mozgása rugalmas. Sokat kell azonban még dolgoznid, ahhoz, hogy igazi balerina váljék belőle. Ann Stone vizsgagyakorlatként nemrég Csaj­kovszkij Diótörőjében lépett fel első ízben a Nagy Színház színpadán, a többi tanulóval együtt a hópelyhek táncában. Nemsokára a Diótörő nagykeringőjében is részt vesz. — Moszkvában — mosolyog Ann — úgy fogadtak a tanítóim, az internátusbeli lányok, tanulótársaim, mintha testvérük lennék. Ha hazamegyek Londonba, mesélek majd Moszk­váról, mindenről, amit megtudtam és meglát­tam a Szovjetunióban, ahol mindenki azt akarja, hogy béke legyen, hogy a Földön minden ember boldog legyen. Ann Stone nem­­kivétel. A moszkvai Koreo­gráfiai Intézetben albán, lengyel, amerikai és miis nemzetiségű fiúk és lányok tanulják a klasszikus balettművészetet. M. DOLGOPOLOVA Ann Stone (jobbról) kezdi megértetni ma­gát oroszul - ez segít neki abban, hogy megtárgyalhassa a könnyed ugrás „tit­kait", és abban is, hogy elmondhassa barátnőinek, milyen híreket hoznak ha­zulról a londoni levelek.

Next