A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 1. szám
Mit vár az 1962. évtől v' ' Jozef Vadovic, a trnavai KovosMari n. v. technológiai tervezőosztályának a vezetője. Családos, egy fia és egy kislánya van, ötvenhárom éves. Az Szembe mint s segédmunkás került 34 évvel ezelőtt, s a múlt évben érdemei elismeréséül a Kiváló munkáért kitüntetést kapta. Eddigi áldásaiért — maga sem tudja pontosan a számokat, 90—60 lehet már eddig — az évek folyamán kétszázezer korona jutalomban részesült. Ha a munkahelyén, a rajztábla mellől kinéz az ablakon, két gyárkámányt lát. A kéményekből vattaszerű, fehér füstfelhők gomolyognának elő békésen, de a szél szinte kirántja őket és vádol magával ragadja. — Az új év... elgondolkozik. — A mezőgazdasági termelés gépesítésére és gazdaságosabbá tételéra vonatkozóan Van néhány elgondolásom, ájító javaslatom, szeretném, ha sikerülnének. Egyébként. .. A családomnak és a munkámnak élő ember vágyok, ebben az évben is ennek a „szenvedélyemnek" akarok élni. Stury Tomás azelőtt a kosárszövetkezet agronóratisa volt, ma az elnöke. Harmincöt év körüli, családos. Nagykabátban és csizmában él a szövetkezet Irodájában és öt emberrel tárgyal. — Hm, nem egyszerű kérdés... Im személyesen sokat várok az 1962. évtől. Remélem, hogy végre sikerül megtartanunk fiataljainkat. Régi problémánk ez, nem akarnak otthon maradni és így a szövetkezetben csupa idős ember dolgozik. Ebben az évben e téren változnia kell a helyzetnek. Legtöbb fiatal munkaerő az állattenyésztésbe kellene, mert ebből van a legtöbb (60 százalék) hasznunk és itt a legégetőbb a probléma. Ez évben befejezzük új, modern sertésólunk építését, amelyben hatszáz sertést tudunk elhelyezni. Az etetési munkákat a lehetőségek szerint mechanizáljuk és szeretnénk két műszakra beosztani, hogy az etetőknek legalább minden második vasárnapjuk szabad legyen. Megszerveztük a Csemadok, CSISZ és a Kultúrotthon munkáját is úgy, hogy a fiatalok ez évben már itthon is jól érezhetik magukat a szövetkezetben. Egyéni kívánságom. . .- építkezem és remélem, hogy ez évben már az új házamban lakom ... Az anya... Az Anya másképpen reagál a kérdésre mint a többiek. Varga Ferencné Diészegen leültetett és megterítette az asztalt. Halványzöld kockás abroszt tatt rá, tiszta tányérokat, kést, villát és borosüveget. A nagy tálban pirosra paprikázott szalonna és préshurka. — Tessék... — kínált, — vegyenek. Harmincegy éves, négy gyerek — Tibi, Laci, Kati és Pityu — zörög körülötte, kapaszkodik a szoknyájába és bámulja a fényképezőgép villanó fényét. — Hát igen, az újév . . . tessék, igyanak, a szalonnára inni is kell! Néz ránk, kissé mosolyogva, elgondolkozva és a gyerekek fejét simogatja. — Az újév . . . miért kérdezik? — Tudni akarjuk, mit vár az újévtől. — Ő házban lakuak. A férjem Bratislavában dolgozik, szeretjük egymást. A gyerekek nőnek, a kislány még csak óvodás ugyan, de a legnagyobb fiú már iskolába jár. Ezt akarom . . . Ilyen életet akarok az újévben is és minden elkövetkező évben. Nem akarom, hogy ezt megzavarják.. . ★ Jozef Vadović: A ladomnak és apámnak élek ... Varga Ferencné: Nem akarom, hogy ezt megzavarják.. .! Soany Tomás: Meg kell tartanunk a fiataljainkat! A prágai Svát v obrazech c. képes hetilap az új esztendő alkalmából az Európaszerte ismert Karél Hájek felvételével — lapunknak is fényképész munkatársa — köszönti a Hét olvasóit.