A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 1. szám

Mit vár az 1962. évtől v' ' Jozef Vadovic, a trnavai KovosMari n. v. technológiai tervezőosz­­tályának a vezetője. Családos, egy fia és egy kislánya van, ötven­három éves. Az Szembe mint s segédmunkás került 34 évvel ezelőtt, s a múlt évben érdemei elismeréséül a Kiváló munkáért kitüntetést kapta. Eddigi áldásaiért — maga sem tudja pontosan a számokat, 90—60 lehet már eddig — az évek folyamán kétszázezer korona ju­talomban részesült. Ha a munkahelyén, a rajztábla mellől kinéz az ablakon, két gyárkámányt lát. A kéményekből vattaszerű, fehér füstfelhők go­molyognának elő békésen, de a szél szinte kirántja őket és vádol magával ragadja. — Az új év... elgondolkozik. — A mezőgazdasági termelés gépe­sítésére és gazdaságosabbá tételéra vonatkozóan Van néhány elgon­dolásom, ájító javaslatom, szeretném, ha sikerülnének. Egyébként. .. A családomnak és a munkámnak élő ember vágyok, ebben az évben is ennek a „szenvedélyemnek" akarok élni. Stury Tom­ás azelőtt a kosár­­szövetkezet agronóratisa volt, ma az elnöke. Harmincöt év körüli, családos. Nagykabátban és csizmában él a szövetkezet Irodájában és öt emberrel tárgyal. — Hm, nem egyszerű kérdés... Im­ személyesen sokat várok az 1962. évtől. Remélem, hogy végre sikerül megtartanunk fiataljainkat. Régi problémánk ez, nem akarnak otthon maradni és így a szövet­kezetben csupa idős ember dolgozik. Ebben az évben e téren változ­nia kell a helyzetnek. Legtöbb fiatal munkaerő az állattenyésztésbe kellene, mert ebből van a legtöbb (60 százalék) hasznunk és itt a legégetőbb a probléma. Ez évben befejezzük új, modern sertés­­ólunk építését, amelyben hatszáz sertést tudunk elhelyezni. Az etetési munkákat a lehetőségek szerint mechanizáljuk és szeretnénk két műszakra beosztani, hogy az etetőknek legalább minden második va­sárnapjuk szabad legyen. Megszerveztük a Csemadok, CSISZ és a Kul­túrotthon munkáját is úgy, hogy a fiatalok ez évben már itthon is jól érezhetik magukat a szövetkezetben. Egyéni kívánságom. . .- építkezem és remélem, hogy ez évben már az új házamban lakom ... Az anya... Az Anya másképpen reagál a kérdésre mint a többiek. Varga Ferencné Diészegen leültetett és megterítette az asztalt. Hal­ványzöld kockás abroszt tatt rá, tiszta tányérokat, kést, villát és borosüveget. A nagy tálban pirosra paprikázott szalonna és prés­hurka. — Tessék... — kínált, — vegyenek. Harmincegy éves, négy gyerek — Tibi, Laci, Kati és Pityu — zö­rög körülötte, kapaszkodik a szoknyájába és bámulja a fényképező­gép villanó fényét. — Hát igen, az újév . . . tessék, igyanak, a szalonnára inni is kell! Néz ránk, kissé mosolyogva, elgondolkozva és a gyerekek fejét simogatja. — Az újév . . . miért kérdezik? — Tudni akarjuk, mit vár az újévtől. — Ő­ házban lakuak. A férjem Bratislavában dolgozik, szeretjük egymást. A gyerekek nőnek, a kislány még csak óvodás ugyan, de a legnagyobb fiú már iskolába jár. Ezt akarom . . . Ilyen életet akarok az újévben is és minden elkövetkező évben. Nem akarom, hogy ezt megzavarják.. .­ ★ Jozef Vadović: A ladomnak és a­pámnak élek ... Varga Ferencné: Nem akarom, hogy ezt megzavarják.. .! Soany Tom­ás: Meg kell tartanunk a fia­taljainkat! A prágai Svát v obrazech c. képes heti­lap az új esztendő alkalmából az Európa­­szerte ismert Karél Hájek felvételével — lapunknak is fényképész munkatársa — köszönti a Hét olvasóit.

Next