A Hét 1967/1 (12. évolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

BOLDOG ÚJ ÉVET - TÁRSADALOM! Az ünnepekre valú várakozás hangulatában talán kevesen gondoltak arra, hogy az idei új év nem a megszokott, magától értetődően várt és ünnepelt határkő az időben, de több annál. Elmúlt a karácsony, itt van szilveszter estéje, az órák éjiéit mutatnak, s a tizenkettesen elfedi egymást a két mutató. A pezsgőspalac­kok dugója ugyanúgy durran, mint más szil­vesztereken, a bor felszínén úszó, csillogó gyöngykarikák is a régiek, s a táncoló szerel­mesek a megszokott módon karolják egymást, és suttogják egymás fülébe a szerelem rövid, sokszor banális, de mégis utánozhatatlanul jóleső szavait. Aztán elmúlik az éj, jön a reg­gel, s az utcákon papirsüveges, szalagos, jó­kedvű emberek tartanak haza otthonukba; maguk mögött hagyták az óévet, s már az újban lépkednek, azért olyan jókedvűek. A nép­hiedelem szerint az óévvel régi énjét veti le az ember, s az új évben .megújult énnel folytatja tovább életét. Egy kissé ezzel függ össze, hogy miért az egész társadalomnak szól idei újévi jókíván­ságunk, s ugyancsak ez a magyarázata azon állításunknak is, hogy az idei új esztendő vala­mi más, mint a többi volt. 1967 január l-től érvénybe lépnek az új irányítási rendszer előírásai, irányelvei és jogi vonatkozásai. Tár­sadalmunk e napon fejlődésének új szakaszába lép. Az utóbbi évek tapasztalatai világszerte azt bizonyítják, hogy a szocialista társadalmak gazdasági életében minőségi változásnak kell bekövetkeznie. Az extenziv gazdálkodási mód, ás a hozzá tartozó, erősen centralizált, és di­rektívákkal dolgozó irányítási módszer, egyre gyakrabban került összeütközésbe a valóság lehetőségeivel és követelményeivel. Természe­tes, hogy ezek az összeütközések máig érő nehézségeket és megoldandó problémákat ered­ményeztek. S közben termelőerővé vált a tu­domány, kezdeményezései és befolyása számá­ra egyre nagyobb teret követelt. Mindezekből a felismerésekből olyan tanul­ság következett, mely a jövő fejlődés számára célokat és irányt szabott: gazdasági és társa­dalmi életünkben központi helyre kell állítani az emberi kezdeményező készséget, tudást és alkotó erőtl Az elkövetkező években azok irá­nyítsák a termelést, akik adottságaiknál fogva képesek jól irányítani, a társadalom azokat jutalmazza, akik megérdemlik, és megbecsü­lésével azokat halmozza el, akik erre érde­mesek. Újév első napján, az ünnepi ebéd után, ké­nyelembe helyezkedve, beszélgessünk el arról, ami most az egyszer, az új esztendőben, való­ban újat jelent. Mert hiszen az évszázados hi8­A Csehszlovákiai Magyar Dolgozok K u 11 ú r c gy e síi! e t á n e k hetílanja. Megjelenik minden vasárnap. Fiiszei'kesztn Major Ágoston fiíszerk. helyettes: Ozsv'ikl Árpád Postafiók C 388, telefon 533 04 Terjeszti a Posta HírJa^szolgála ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és Involkó/hesítci. Szerkesztőség: Bratislava, Jeseň ského íl. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: M'S rrr. Ústredná expedícia tlače. Bratislava, Gottwaldova nám. 48 Vil. Nyomja a PRAVDA iiyiMndaválla lat. Bratislava, Štúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39., Ki:s, egész év­re 78. Kés. Kéziratokat nem érzünk ineg és nem küldünk visz szí*. K-21 8187« delem — új év, új élet —, a legtöbbször csu­pán romantikus illúziónak bizonyult, az ember egykönnyen nem vetkőzi le megrögzött szoká­sait és konvencióit. A társadalom más, céltu­datosabb és következetesebb, mint az egyes ember, törvényei és intézményei folytán hatal­mas gépezet a társadalom, mely feltartóztat­hatatlanul gördül előre, a kitűzött célok felé. De a fentebb említett felismerések és igazsá­gok, magukban még nem jelentenek célokat. Az igazság önmagáért való felismerése haszon nélkül való, s mindaddig az is marad, amíg tett nem követi, olyan tett, mely igyekszik megvalósítani. A társadalmi igazságok megva­lósításuk által kelnek életre, és jelentenek hasznot az emberiségnek. A társadalmi értékek között központi helyre kell állítani az emberi teremtő és alkotó erőt.. Prágában évek óta elektronikus számítógépek fényei villognak, a villamos Írógépek pergő- tűzszerüen kopogják a fehér papírra a végte­len adatsorokat és egyenleteket, s az elektro­mágneses műagyban egyre gyűlnek, tárolód­nak az ismeretek. Kiváló tudósok és közgaz­dászok csoportjai vitatkoznak egymással, ér­velnek és bizonyítanak, a csehszlovák tudo­mányos élet (de nem csak a hazaié, a nemzet­közi tudományos életé is) központi problémá­ja éppen az, a társadalmi gondolkodás és szer­vezés terén teendő, minőségi lépés, mely felé az új év első napjaiban tesszük meg a kezdő mozdulatokat. A XIII. pártkongresszus, a mi­nisztériumok ülései, járási és kerületi érte­kezletek, újságírók ás közírók, gazdasági szak­emberek, mind-mind ezzel foglalkoztak, és fog­lalkoznak még ma is. Ilyen óriási méretű közös­ség készíti elő, hogy társadalmunkban az őt megillető helyre kerüljön az emberi alkotó­erő. S az ember, aki miatt mindez történik, ül az asztal mellett, az új évi ebéd után, talán rádiót hallgat, olvas, vagy várja az esti tv- adást, és néha bizonyára arra gondol, hogy s mint lesz az új évben. Az ember, olyan na­pokon, melyek fordulópontot jelentenek életé­ben, felveti maga előtt a kérdést: mit hoz a jövő? Sokan úgy vélik, az új Igazgatási rendszer valami varázsszer lesz, mely egy csapásra, magától megoldja életünk mai nehézségeit, mások meg szkeptikusan azt állítják, nem hoz semmi változást. Mindkét végletes gondolat el­hibázott és téves. Az új irányítási rendszer nem lesz varázsszer, csupán a jövőben szük­ségszerűen követendő út, a gazdálkodás terén, s mint ilyen, alapvető változásokat hoz. Beve­zetésével bizonyára jellegéből adódó, speciá­lis problémák is felmerülnek. Az embereknek új, minőségileg magasabbrendű gondolkodásra kell szokniuk, sok megcsontosodott előítéletet és konvenciót kell majd eldobniuk. Új erkölcsi kritériumok születésének leszünk szemtanúi. Olyan problémákat kell megoldani (a berni- vellizáció megszűntetése, a személyi hatáskör és ezzel kapcsolatos felelősség kiszélesítése), melyek az embereket nagyon közelről érintik, soknak a szükségességét talán meg sem értik azonnal. Ha majd ezeket a változásokat kell megítélnünk, egy dolgot nem szabad szem elől téveszteni: mindez igaz és já ügy érdeké­ben történik, azért, hogy társadalmunkban meghozza az egyén számára az alkotó kezde­ményezés és személyes érvényesülés jobb le­hetőségeit. Gondok nélkül nincs emberi élet, nem is le­het. Ügy vélem, nem is sokat érne az abszolút gondtalan élet, bármennyire csábítónak tűnik is. Az emberhez méltó gondok fajunk erkölcsi lényegének alapjait jelentik, a magukról, csa­ládtagjaikról, közösségi társaikról való gon­doskodás tette valamikor emberré őseinket. Mai, új évi gondjaink emberhez méltó gondok, leküzdésükkel jobb jövőnket alakítjuk, olyan gondok, melyek nagyvonalúak, s ezért pátoszuk van. Rájuk gondolva, bizalommal koccinthatunk újév napján és őszintén mondhatjuk: Boldog új évet — Társadalom! DUBA GYULA Ismét öregebbek vagyunk egy évvel, s tizen­két hónap örömével-bújával, viszontagságaival a hátunk mögött eltűnődünk, vajon mit tarto­gat számunkra a jövő. Faggassuk ki különböző vidékek különböző korú és foglalkozású lakóit, mire gondolnak, ha két év határán éjfélt kondit az óra: 1. Munkahelyükön ml volt az óév legnagyobb eredménye, s mit várnak az újtól? 2. Magánéletükben minek örültek a legjob­ban az elmúlt év folyamán, s mi okozná nekik a legnagyobb örömöt az elkövetkező hónapok­ban? 3. Mi a harmadik újévi kívánságuk? Kocsis Béla a Kohóépítő Válla­lat brtgádvezetöje, Bocsárd: 1. Legnagyobb munkasikerem az óévben? Az Épltőmunkások Napján megkaptam a „Kelet- szlovákiai Vasmű legjobb építője“ kitüntetést. Brigádommal a jövő évben is a megkezdett úton akarok tovább haladni: a ránk bízott munkát Igyekszünk Időre és kifogástalanul el­végezni. 2. Magánéletemben az elmúlt év nem hozott számomra olyan élményt, mint az 1965-ös. Ak­kor ugyanis három hőnapot Kanadában töltöt­tem, a testvéremnél. Mivel a vízumom 1970-ig érvényes, talán sikerül elintéznem, hogy jövő­re Ismét kijussak Kanadába. 3. Harmadik kívánságom mi Is lehetne? Hor­gász nem vagyok, dédelgetett focicsapatom sincs.... Két gyermekem van — kívánom hát, hogy családunkban egyetértés uralkodjék, s hogy mindnyájan egészségesek legyünk. Horváth Erzsébet óvónő, Gellér: 1. A múlt éviben munkahelyemen a legnagyobb élményt az Jelentette, hogy árvízkárosult gye­rekekkel voltam Myjaván. Az árvíz idején még Gútán tanítottam, a gűtai és a keszegfalvi gye­rekeket vittük Myjavára, s egy állő évet töl­töttünk ott velük. Nyolcán voltunk óvónők, s az élmény azért volt újszerű, mert első Ízben nyílt alkalmunk az óvodások szüleit Ilyen hosszú Ideig éjjel-nappal helyettesíteni. A kü­szöbön álló évben szeretném minél Jobban megszerettetni a gyerekekkel az óvodát és az éneklést — nekem ugyanis az ének, a zene okozza a legnagyobb örömöt, s ezt az érzést kis óvodásaimba Is szeretném átplántálni. 2. Akinek a magánéletéből valaki vagy va­lami hiányzik, azt igazán boldoggá semmi sem teszi. Mi tehetett volna hát boldoggá engem, ha az udvarlóm katona? Jövőre szerel le. Már alig várom. 3. Tagja vagyok a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának és a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes nagymegyeri kórusának. Kívánóik mindkét énekkarnak a jövőben Is mi­nél több sikert. hét 2

Next

/
Thumbnails
Contents