A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám

B *0J SO o *p e ie *fö Az évek­­és a napok gyors ütemben pe­regnek le az Idő homokóráján. Egyes szo­kások eltűnnek az Idők színpadáról, mások konokul megmaradnak. Ki tudja, honnan veszik éltető energiájukat. Ezek közé tar­toznak az István-napi ünnepségek is. Mert Istvánok mindig volta­k és István-napi ün­nepségek is. Vannak ma is. De még hogy mennyire! Jóska és Feri december 25-én elhatároz­ták, hogy felkeresik a szomszéd faluban la­kó barátjukat, Istvánt és — ahogy monda­ni szokás — csapnak egy kis murit. Hideg ide, hideg oda, december vagy nem, motor­­kerékpárra ültek és elindultak. A szél ko­nokul fújt, dara is szitált, így néhány kilo­méter után beléjük fagyott a lélek. Meg­álltak az útmenti vendéglő előtt. Leállítot­ták a motorokat és benyitottak. Kékes füst­felhő csapódott ki a decemberi félhomály­ba. — Egy felett — szólt oda Jóska a csa­posnak. — Egy teát — mondta Feri —, majd hoz­zátette: — kifagy belőlem a lélek. — Nem tudod te, mi a Jó — mondta Jós­ka. — Teát inni?­ — Motorral vagyunk... — Na és, ha rakétával is, Feri megadóan bólintott. — Akkor rummal — szólt oda a csapos­nak. Már a negyedik „körnél“ tartottak, ami­kor vastag kabátban, kucsmában Kovács jött be. Régi katonabarátság fűzte őket össze. — Hűha — mondta Jóska — hiszen te is István vagy, hé, te aztán tudod, hogy mikor kell jönni. Ez aztán a meglepetés. — Hát akkor Isten éltesse az Istvánokat... de ki­­tnni fenékigl — mondta Jóska. — Motorral vagyunk, ne bolondozzatok — mondta Feri. — Eh, mit számít az, hogy motorral! — válaszolta Kovács, majd jóízűen nevetve hozzátette: — Mi tör­ténhet, esetleg toljátok hazáig, mi az a tizenkét kilo­­méter. Télen az este korán, mérföldes léptekkel közeledik. Kint már teljesen besötétedett, Kovács karonfogva vezette Jóskát, mögöttük bizony a talán léptekkel Feri ballagott. — Úgy megyünk most majd, mint az atyaisten — mondta Jóska —, mert barátocskám, a motorozáshoz is hangulat kell. De hol az istenben vannak a motorok? A három em­ber megdermedt a kocsma előtt. — Biztosan tudom, hogy ennél a fánál állítottam le a gépet — mondta Jóska. — Én is láttam, mikor jöttem — erősítette Kovács. — Akkor még mind a két gép itt volt. — Ellopták a motorbicikliket, hé emberek, segítsenek! — ordította türke­szakadtából Jóska. — Gyere — cibálta magával Ferit, — rohanjunk az őrszobára. — Maguk tehát feljelentést akarnak tenni, hogy el­lopták a motorkerékpárjukat — mondta higgadtan a parancsnok, amikor a két ember egymás szavába vágva magyarázta az esetet. — Igen, ellopták a kocsma elől — mondta Feri ott megtörölte homlokát, patakokban folyt róla az izzadtság. — Akkor rendben is van, mert mi már meg is talál­tuk a tolvajt. Ott van mi...! Jóska és Feri villámokat lövellő szemmel pillantottak a mutatott irányba, ahol egy vattakabátos ember ült és nyugodtan cigarettázott. — Igen, ő a tolvaj — mondta a parancsnok és tré­fában hunyorított a szemével. — Horváth vagyok — mondta az ember —, a rendőr­ség polgári kisegítő alakulatának tagja. Én vagyok a „tolvaj“. — S hogy merészelte... — mondta Jóska, de zava­rában nem tudta folytatni a megkezdett mondatot. — Úgy, kedves barátom — mondta Horváth —, hogy italos embernek nincs helye a motoron. Most szépen kialusszák magukat és reggel majd motorozhatnak to­vább. Kényelmesebb ez a dívány — mutatott a sarok­ba —, mint a műtőasztal, vagy a Szent Mihály lova. A két motoros némán, megadóan hajtotta le a fejét... Szokatlanul nagy a fényesség így téli reggeleken. A napnak „foga“ van s csillog-ragyog a zúzmara a fá­kon, bokrokon. Jóska fázósan húzta össze magán a kabátját. — Hát akkor megyünk, parancsnok elvtárs... és izé ... köszönjük a figyelmességet. —■ Ez kötelességünk — mondta a parancsnok. A két ember begyújtotta a motort és már indult is kifelé. — Üdvözlöm az István barátjukat és sok szerencsét kívánok neki — kiáltotta utánuk a parancsnok, majd jelentőségteljesen hozzátette: — Egy jó meleg teát azért megihatnak a kocsmában, csak vigyázzanak, nehogy va­­lami „tolvaj“ megint elvigye a motorjukat...! K. L. : Megjelent a Hét­­évi kalendáriuma ! Kedves Olvasó! A Hét szerkesztősége immár harmadszor kedveskedik olvasóinak ka­lendáriummal. Teszi ezt azért, hogy az elmúlt évek legérdekesebb, legizgal­masabb eseményeit összegyűjtse, összefoglalja, és hasznos, tanulságos ol­vasmányként a kalendárium-kedvelők rendelkezésére bocsátsa. Sokféle szempontot és igényt vettünk figyelembe. Gondoltunk szocialista földműveseinkre, háztáji gazdaságaikra, — hasznos tennivalóikra, a kertészetben és a gyümölcsösben — gondoltunk a szenzációs történetek kedvelőire, — a tudományos érdeklődés kielégítésére, — a világ gazdasági felmérésére, — exkirályok bemutatására, hol élnek, mivel töltik idejüket, — magyar nemzetiségű képzőművészeinkre, akikről csak nagyon kevés szó esik, — továbbá a nép- és táncdalénekesek tavalyi vetélkedőjének győzteseire, — a magyar történelem nagy alakjainak bemutatására, és így sorolhatnánk tovább az érdeklődésre határozottan számot tartó írásokat... Arra törekedtünk, hogy az 1969-es kalendárium is tartalmas, sokrétű és lehetőleg minden igényt kielégítő olvasmánya legyen a csehszlovákiai ma­gyarságnak a hosszú őszi és téli estéken. Ilyen szándékkal bocsátjuk az érdeklődők rendelkezésére is, abban a tudatban, hogy ez a mostani ka­­landrium még kedvesebb kézikönyve lesz népünknek a tavalyinál! Már most biztosítsa magának újságárusánál vagy a Csamadok Járási titkárságán a Ház kalendáriumát! Minden Csamadok-tag Hét kalendáriumot vásároljon! Lapunk minden olvasója kezébe Hét kalendáriumot.

Next