A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-06 / 27. szám

Kodály-napok Galántán „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim, rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át. Hajigáló, vere­kedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, da­los, illedelmes, jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre is még egyre s másra) megtanítanak, de más életet te­remthettünk volna ebben a kis or­szágban, így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Az­tán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind­egyek lehetünk. Ak­kor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ* — írta Kodály Zoltán. Igen, ezt Kodály Zoltán írta, a galántai állomásfőnök fia, s az eb­ben a kis városkában töltött időt élete legszebb hét esztendejének nevezi. Ezért rendezték meg a két éve elhunyt Mester emlékezetére éppen Galántán a Kodály-napo­­kat. Június 21—22-én zászlódíszben fogadta Galánta az emlékünnep­re összesereglő énekkarokat egész Szlovákiából és a budapesti „Va­sas“ énekkart meg a vendégeket. Június 21-én, szombaton reggel nyelvhelyességi vetélkedőt rendez­tek itt, hogy az­­ünnepet még na­gyobb ünneppé avassák. És dél­után 15.00 órakor kezdődött a gyermekkorok hangversenye. Saj­nos, az időjárás nem kedvezett az ünneplőknek, s így azok a szabad­téri színpadról beszorultak a me­zőgazdasági tanonciskola nagyter­mébe, ami bizonyára nem ilyen cé­lokra épült. Amúgy mellékesen meg kell jegyeznem, hogy egy já­rási székhely már régen gondos­kodhatott volna megfelelőbb he­lyiségről vagy épületről. Hiszen sok kis faluban is van már szép kultúrház. A kétszázötven férőhelyes „nagy­teremben“, egymás után lépett do­bogóra a galántai, felsőszeli, nád­szegi, negyedi, diószegi, pozsonyi, nagymegyeri, komáromi, bátorke­­szi és az ipolybalogi iskolák gyer­mekkara, s nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy melyik aratott nagyobb sikert, melyiknek tapsolt legtöbbet a lelkes közönség. A leg­szebb talán mégis az volt, amikor az egyesített gyermekkarok ajká­ról csendült fel a dal. Igen, talán ez volt annak a nagy Harmóniának első akkordja, amelyről a Mester írt. Mivel az időjárás estére sem ja­vult meg, a Kodály Zoltán emléké­re rendezett ünnepi estet is a tanonciskolában tartották meg. Zá­­recky László mondott szép beve­zetőt, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy erre a várva várt ese­­tzményre sor kerülhessen. „Több mint ezerkétszáz gyermek és fel­nőtt dalos jött össze Galántán Nagykapostól­­ Pozsonyig, hogy tanúságot tegyen arról: a kodályi gondolatok itt nálunk is élnek, hogy megbecsüljék népünk ezer­éves kincsét, hogy békét és bol­dog életet akarunk élni, egyetér­tésben azokkal a nemzetekkel, amelyekkel összekötött bennünket a sors. Olyan hivatás ez, amelyre büszkék lehetünk és vagyunk is, hiszen Kodály Zoltánnak a galán­­tai mezítlábasokhoz intézett üze­netét teljesítjük“ — mondotta többek között Záveczky László. Ezen az ünnepi esten a galántai magyar iskola és a járási kultúr­otthon irodalmi színpada, a galán­tai Kodály Zoltán Daloskör és a nagymegyeri vegyeskar.. .1 komá­romi férfikar adott nagyon szép műsort, majd népi hangszeresek és énekesek szerepeltek, olyanok is, akik személyesen ismerték a Mestert népdalgyűjtő körútjairól. Ugyanakkor több énekkarnak vendégfellépése volt Tallóson, Far­­kasdon, Felsőszeliben, Deákiban, Negyeden, Vágkirályfán és Kosú­­ton. Miért? Talán azért, hogy meg­kedvel­tessék az igazán szép dalt azokkal a felnőttekkel és fiatalok­kal, akik leginkább csak a magyar nótát és a tánczenét ismerik. Másnap reggel 9:00 órakor Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző tar­tott előadást az énekkarvezetők és a zeneszakos pedagógusok szá­mára. Közben az időjárás is megjavult, talán a sok szép énekszó engesz­telte ki, és így az országos ének­kari fesztivál — a Kodály-napok legnagyobb és legmaradandóbb él­ménye — már a szabadtéri szín­padon kezdődött meg. A nézőtéren ezerötszáz ember tapsolt lelkesen, és az őrtálló daliás jegenyék egy­más fülébe suttogtak elismerő sza­vakat. Tizenkét szlovákiai énekkar lé­pett fel: a galántai Kodály Zoltán Daloskör, a felsőszeli­ Csemadok énekkara, a deáki „Győzelmes Út“ énekkar, a komáromi „Egyetértés“ munkásdalárda, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes vegyeskara, a ri­maszombati, a nagykaposi és a rozsnyói Csemadok helyi szerveze­tének vegyeskara, a pozsonyi ma­gyar­­ középiskola leánykórusa, a szeredi szlovák tanítók vegyeska­ra, az Ifjú Szívek Dal- és Tánc- A Kodály-napok Impozáns befejező száma a vegyeskarok és a gyermekkarok közös előadásában „Kecskemétről és Szobrfil semmiféle emléke sem maradt, Galentéhoz vi­szont erős szálak fűzik szívét, művé­szetét.“ Eősze László Szőke József, a Csemadok KB vezető titkára átadja Kodály özve­gyének a Kodály-emlékérmet. A Csehszlovákiai Magyarok Tár­sadalmi és Kulturális Szavassá­g v. n r k hetilapja. Mí­gjelenik minden vasárnap. I is 'urkos/ló Ái',»)..ám­ l­.szerkesztő Imi) «*tf.;s.ík Méri József és Dzsvald Árpád Szerkesztők: Nagy László Nagy Lajos Orderly Katalin Péter László Tarján* Andor Grafikai elrendezés. ('sóder László fény­képész: Prandl Sándor Szerkesztőség: Bratislava Oni.hud na (Széplaki u. 7. ••o-n­alink C 398.­­telefon: főszerkesztő Ill .5­1, szerkesztőség 323 05. Terjeszti a Posta llírlapsztál«l.i,i. vi. i­lőfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseke­­ el intéz: PNS Cistredná expi.d­ela d­ane, Bratislava. Golt vuhtovo na in 411 VII. Nyomja a PRAVDA nyomdává! I­l lat, Bratislava, Stíl rovó 4. Előfizetési díj negyed évre IS,fit) L és, fél évre 39, */és, egész évre. 7b Kés. Kéziratokat nem­ őrzü­nk meg i­s nem küldünk vissza

Next