A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
Kodály-napok Galántán „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim, rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, illedelmes, jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre is még egyre s másra) megtanítanak, de más életet teremthettünk volna ebben a kis országban, így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mindegyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ* — írta Kodály Zoltán. Igen, ezt Kodály Zoltán írta, a galántai állomásfőnök fia, s az ebben a kis városkában töltött időt élete legszebb hét esztendejének nevezi. Ezért rendezték meg a két éve elhunyt Mester emlékezetére éppen Galántán a Kodály-napokat. Június 21—22-én zászlódíszben fogadta Galánta az emlékünnepre összesereglő énekkarokat egész Szlovákiából és a budapesti „Vasas“ énekkart meg a vendégeket. Június 21-én, szombaton reggel nyelvhelyességi vetélkedőt rendeztek itt, hogy azünnepet még nagyobb ünneppé avassák. És délután 15.00 órakor kezdődött a gyermekkorok hangversenye. Sajnos, az időjárás nem kedvezett az ünneplőknek, s így azok a szabadtéri színpadról beszorultak a mezőgazdasági tanonciskola nagytermébe, ami bizonyára nem ilyen célokra épült. Amúgy mellékesen meg kell jegyeznem, hogy egy járási székhely már régen gondoskodhatott volna megfelelőbb helyiségről vagy épületről. Hiszen sok kis faluban is van már szép kultúrház. A kétszázötven férőhelyes „nagyteremben“, egymás után lépett dobogóra a galántai, felsőszeli, nádszegi, negyedi, diószegi, pozsonyi, nagymegyeri, komáromi, bátorkeszi és az ipolybalogi iskolák gyermekkara, s nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy melyik aratott nagyobb sikert, melyiknek tapsolt legtöbbet a lelkes közönség. A legszebb talán mégis az volt, amikor az egyesített gyermekkarok ajkáról csendült fel a dal. Igen, talán ez volt annak a nagy Harmóniának első akkordja, amelyről a Mester írt. Mivel az időjárás estére sem javult meg, a Kodály Zoltán emlékére rendezett ünnepi estet is a tanonciskolában tartották meg. Zárecky László mondott szép bevezetőt, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy erre a várva várt esetzményre sor kerülhessen. „Több mint ezerkétszáz gyermek és felnőtt dalos jött össze Galántán Nagykapostól Pozsonyig, hogy tanúságot tegyen arról: a kodályi gondolatok itt nálunk is élnek, hogy megbecsüljék népünk ezeréves kincsét, hogy békét és boldog életet akarunk élni, egyetértésben azokkal a nemzetekkel, amelyekkel összekötött bennünket a sors. Olyan hivatás ez, amelyre büszkék lehetünk és vagyunk is, hiszen Kodály Zoltánnak a galántai mezítlábasokhoz intézett üzenetét teljesítjük“ — mondotta többek között Záveczky László. Ezen az ünnepi esten a galántai magyar iskola és a járási kultúrotthon irodalmi színpada, a galántai Kodály Zoltán Daloskör és a nagymegyeri vegyeskar.. .1 komáromi férfikar adott nagyon szép műsort, majd népi hangszeresek és énekesek szerepeltek, olyanok is, akik személyesen ismerték a Mestert népdalgyűjtő körútjairól. Ugyanakkor több énekkarnak vendégfellépése volt Tallóson, Farkasdon, Felsőszeliben, Deákiban, Negyeden, Vágkirályfán és Kosúton. Miért? Talán azért, hogy megkedveltessék az igazán szép dalt azokkal a felnőttekkel és fiatalokkal, akik leginkább csak a magyar nótát és a tánczenét ismerik. Másnap reggel 9:00 órakor Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző tartott előadást az énekkarvezetők és a zeneszakos pedagógusok számára. Közben az időjárás is megjavult, talán a sok szép énekszó engesztelte ki, és így az országos énekkari fesztivál — a Kodály-napok legnagyobb és legmaradandóbb élménye — már a szabadtéri színpadon kezdődött meg. A nézőtéren ezerötszáz ember tapsolt lelkesen, és az őrtálló daliás jegenyék egymás fülébe suttogtak elismerő szavakat. Tizenkét szlovákiai énekkar lépett fel: a galántai Kodály Zoltán Daloskör, a felsőszeli Csemadok énekkara, a deáki „Győzelmes Út“ énekkar, a komáromi „Egyetértés“ munkásdalárda, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes vegyeskara, a rimaszombati, a nagykaposi és a rozsnyói Csemadok helyi szervezetének vegyeskara, a pozsonyi magyar középiskola leánykórusa, a szeredi szlovák tanítók vegyeskara, az Ifjú Szívek Dal- és Tánc- A Kodály-napok Impozáns befejező száma a vegyeskarok és a gyermekkarok közös előadásában „Kecskemétről és Szobrfil semmiféle emléke sem maradt, Galentéhoz viszont erős szálak fűzik szívét, művészetét.“ Eősze László Szőke József, a Csemadok KB vezető titkára átadja Kodály özvegyének a Kodály-emlékérmet. A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szavasság v. n r k hetilapja. Mígjelenik minden vasárnap. I is 'urkos/ló Ái',»)..ám l.szerkesztő Imi) «*tf.;s.ík Méri József és Dzsvald Árpád Szerkesztők: Nagy László Nagy Lajos Orderly Katalin Péter László Tarján* Andor Grafikai elrendezés. ('sóder László fényképész: Prandl Sándor Szerkesztőség: Bratislava Oni.hud na (Széplaki u. 7. ••o-nalink C 398.telefon: főszerkesztő Ill .51, szerkesztőség 323 05. Terjeszti a Posta llírlapsztál«l.i,i. vi. ilőfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseke el intéz: PNS Cistredná expi.dela dane, Bratislava. Golt vuhtovo na in 411 VII. Nyomja a PRAVDA nyomdává! Il lat, Bratislava, Stíl rovó 4. Előfizetési díj negyed évre IS,fit) L és, fél évre 39, */és, egész évre. 7b Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg is nem küldünk vissza