A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-05 / 27. szám

A Csehszlovákiai Magyarok Tár­sad­a­lmi és Kulturális Szövetségé­nek hetilapja Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Ma­jos Ágoston Főszerkesztő helyettes Máes József Sze­r­kesz­tőbizo­t­tsá­g: Major Ágoston, Máes Jó­zsef, Ozs­­vald Árpád, Szőke József Grafikai elrendezés: Csáder László Szerkesztőség: Bratislava, Obchod­ná u. 7. Fosta fiók C 398 Telefon: főszerkesztő 341-34 főszerkesztő helyettes 328-64 szerkesztőség 326 65 Terjeszti a Fonta Hírlapszolgála­ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseket el­­ intéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/Vil. Nyomja a PRAVDA nyomda válla­ lát. Bratislava, Štúrova 4. F. Hí fizetési díj negyed évre 26,— Kés, fél évre 52,— Kés, egész év­re 1e 14, —­ Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és m­­­i küldőnk vissza. Im­ét múlt években az alkohol élvezetének hatása alatt elkövetett bűnesetek száma is lényege­sen emelkedett. Sőt, az évente mintgy 2000 tönkrement házasság ugyancsak az alkohol túlzott élvezetére vezethető vissza. Ezekről a problémákról beszélgettünk dr. Jaromír Rubeš pszichiáterrel, a Prága—Bohní­­cei Elmegyógyintézet főorvosával. Az alkoholizmus betegség mely további károkat idéz elő s ezért feltétle­nül gyógyítani kell. Ez a szakember véleménye, aki szerint a szeszes italoknak hódolók nem sokban különböznek a kábítószerek élvezőitől. Valamennyien átkos szenvedély áldozatai, melytől csak a legnagyobb önuralommal szaba­dulhatnak meg. Saját magát és pszichiáter­­társait dr. Bureš a tűzoltókhoz hasonlítja. — Rendszerint csak akkor hívnak bennünket — mondja —, amikor már lángokban áll az épü­let. H­a előbb, időben foghatnánk az „oltási" munkálatokhoz, eredményesebben dolgozhat­­nánk ... Ahhoz, hogy alkoholista legyen vála­dalom- és idegcsalapítószer rendszeres haszná­latát hazánkban is? A szervezet eleinte persze gyorsan reagál ezekre a vegyszerekre. A kí­vánt hatás csakhamar jelentkezik. Ám idővel már nem képes meglenni az ember e mérgek nélkül, melyekből fokozatosan egyre nagyobb mennyiséget igényel. Ha nem sikerül előterem­teni a megszokott adagot, elmarad a jól ismert érzés, az a bizonyos állapot, melyért mindenre hajlandónak bizonyul az, aki megszokta ... Nem, nem élvhajhászok ezek az emberek, ha­nem sajnálatraméltó, szerencsétlen, űzött va­dak, akiknek a kábítószerek örökös hajszolása következtében pillanatnyi nyugalmuk sincs. Szemernyi örömöt sem okoz már nekik az élet, ezért is keresnek oly sokan vigasztalást a halálban... Dr. Rúbeš jól emlékszik még arra a páciensé­re, aki a kocsmába jövet rendszeresen minden korsó sörhöz két tabletta algenát is rendelt. Végül őt is utolérte végzete. Igaz, nemcsak az algena miatt, hiszen a meprobamaton kívül a fenmetrazínnak (ennek az elhízottaknak gyakran előírt étvágycsillapító szernek) a hó Szenvedélyük rabjai A szeszes italokról és a kábítószerekről A Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarája szociális politikai bizottságának napirendjén nemrégen az alkoholizmus elleni harc szere­pelt. A tanácskozásokból kitűnt, hogy az al­koholizmus az utóbbi időben egyre aggasztóbb méreteket ölt társadalmunkban. Mert míg 1955- ben az egy főre eső átlagos sörfogyasztás 79,3 litert tett ki, 69-ben ez a mennyiség 135,1 li­terre emelkedett, és míg 55-ben fejenként át­lagosan 3,8 liter szeszes italt fogyasztottunk, tavaly már 5,5 liter szeszes ital esett egy főre, (a csecsemőket is beleértve). Noha szerte a vi­lágon még ennél is kedvezőtlenebb a helyzet, e tény semmiképpen sem szolgálhat vigaszul, mert természetes következménye, hogy az el­ki, nem okvetlenül kell a földön hemperegnie. De az sem minden esetben alkoholista, aki részegen hadonászik a rumosüveggel... Nem­régiben pl. tragikus esetnek volt tanúja Pab­­ram lakossága. Egy fiatal lány 18. születés­napját egy félliter vodkával, félliter borral és ugyanannyi sörrel ünnepelte meg. Másfél óra múlva már nem volt az élők sorában ... Azt is állíthatnánk, hogy ha nem szokta a cigány a szántást... Ám az orvosok szerint: ne is szokja meg! Igaz ugyan, hogy a legtöbben az alkoholt az íze miatt fogyasztják és olyan mennyiségben, hogy az még a kedélyükre sincs hatással. A sörivók rendszerint szomjúságukra hivatkoz­nak. Csakhogy az egészséges ember nem lehet annyira szomjas, hogy több sört fogyasszon el, mint normális körülmények közt vizet. Aki nem ismeri a középutat, az idővel megszokja és egy­re több italt visel el. Kezdetben csak úgy, virtuskodásból, azért, hogy tekintélyt szerez­zen magának barátai körében, vagy hogy fo­kozza önérzetét. Igen, kezdetben ez a helyzet, mindaddig, amíg az első beteges elváltozások nem jelent­keznek, amíg az alkohol meg nem támadja az agysejteket. Mert idővel erre is sor kerül. Eb­ben az állapotban reggelenként felébredve ar­ra sem emlékszik már az idült alkoholista, hogyan került haza az éjszaka. Akadna valaki, aki megirigyelné ezt az életet? Aligha, hiszen a legtöbben undorral fordulunk el az ilyen fe­lelőtlen, könnyelmű embertől, akinek az esze csak az iváson jár. A családjával is meggyűlik a baja, mert van-e olyan feleség, aki szó nél­kül hagyná férje gyakori kimaradásait, része­geskedését? A legtöbb asszony a következmé­nyeket is levonja s gyermekei, de a saját ér­dekében is igyekszik mielőbb megszabadulni férjétől, aki szenvedélyét előnyben részesítve, sokszor a legszükségesebbet is megvonja csa­ládjától. A biológiai elváltozások szervezetében kis­vártatva olyan méreteket öltenek, hogy kép­telen ellenőrizni cselekedeteit... Már az is, mindegy neki, mit iszik, csak ital legyen, mert a fődolog, hogy abba a bizonyos kedélyál­lapotba kerüljön, mely se nem jó, se nem rossz, de mégis oly különös és kívánatos ... A következő stádiumban az ember az alko­hol rabszolgájává válik. Ha naponta nincs része benne, türelmetlen és h­ázsártos lesz, depresszió vesz erőt rajta ... Többnyire kilá­tástalannak tartja az életet, melytől minden áron szabadulni akar. Jobb megoldás nem is jut eszébe, mint az öngyilkosság... Ez részére az egyetlen megváltás! És ezzel magyarázható, hogy, minden hetedik idült alkoholista önkezé­vel vet véget életének nálunk. A kábítószer főleg a nők alkoholja A kábítószerek hatása még az alkoholnál is kegyetlenebb. Dr. Rabeš több mint 20 eszten­deje tanulmányozza ezt a toxikomaidénak ne­vezett őrületet, mely különösen a nők körében elterjedt. Vagy talán kevés nő szokta meg az algena, szedolor, meprobamat és a többi fáj­dolója is volt, melyről csakhamar kitudódott, hogy kitűnő kábítószer is. Forgalomba hoza­talát ezért vetik alá ma már a legszigorúbb ellenőrzésnek... Persze a fejlődés törvényszerű a világban és ez alól mi sem képezünk kivételt. Se szeri, se száma hol az ilyen, hol az olyan panaszok eny­hítésére szolgáló újabb és újabb vegyszereknek, melyek természetesen erősen befolyásolják az ember szellemi tevékenységét. Ezért nem megy nálunk sem ritkaságszámba a toxikománia, mely — ha nem is csehszlovák specialitás — óriási károkat okoz, különösen az ifjúság kö­rében, mely kíváncsiságában minden újat ki­próbál. Ám a legnagyobb aggodalomra az adja az okot, hogy e tünet felszámolására aligha van lehetőség, mert, amint tudjuk, az ideg- és fáj­dalomcsillapító szerüket recept nélkül,­­lá­badon árulják a gyógyszertárakban. E vegyszerek természetesen nemcsak az egyének egészségét, h­anem az egész társadal­mat, népgazdaságunkat is veszélyeztetik. Bebi­zonyosodott, ugyanis, hogy a legtöbb bűncse­lekményt önkívületi állapotban azok követik el, akik nem urai akaratuknak. Ezért önkénte­lenül is felvetődik ez az egyelőre megválaszol­hatatlan kérdés: ki a felelős ezekben az ese­tekben? Hogyan ítélendő meg az, aki kábító­szer hatása alatt cselekszik? Természetesen más lapra tartoznak azok az esetek — és saj­nos ezek sem mennek ritkaságszámba —, ami­kor a „páciens" hamisítja az orvosi előírást, vagy kitöltetlen recepteket tulajdonít el az orvos asztaláról, esetleg betör valamelyik gyógyszertárba. (Prágában tavaly ez utóbbira 12 esetben volt példa. A tettesek az ellopott fenmetrazint a feketepiacon árusították.) De ma már a rendőrök alvilági körútjaik során nagyobb városainkban marihuánát tar­talmazó cigarettákkal is gyakran találkoznak. A Kriminológiai Kutató Intézetre vár, hogy olyan intézkedéseket javasoljon, melyektől egy­ 82 ór­a mindenekira elmegy a szélhámosok kedvje a bűnös üzérkedésektől. Ezek után mit tanácsol az orvos azoknak, akik letérve az arany középútről a vesztükbe rohannak? Haladéktalanul hagyják abba az ivást, a kábítószerek és a többi méreg túlzott élvezetét, h­a még olyan áldozatokba is kerül a lemondás. Csak a legszigorúbb önmeg­tartóztatás segíthet rajtuk, mert a legkisebb adagok is, melyekből fokozatosan egyre töb­bet igényel a szervezet, a szerencsétlenségbe dönthetik az embert. Vannak, akik erre az áldozatra a saját erejükből is képesek, de akadnak, akiknek gyógykezelésre, állandó fel­ügyeletie van szükségük. Mindegy, a fődolog, hogy megértsék: életük, egészségük, egész jö­vőjük forog kockán, ha továbbra is szenvedé­lyük rabjai maradnának. Csak ha sikerül le­rázni­uk magukról ezt az önként vállalt igát, csak akkor tanulják meg élvezni az életet, mely annyi szépet rejt magában. Erre pedig mindenkinek megvan a lehetősége. Csak akar­nia k­ell... KARDOS MÁRTA V. Mnd­dCefc felvétele 2het

Next