A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-18 / 42. szám

Koca a beceneve, annyit mond, hogy nem győ­zöm a jegyzetelést. A partról a Nagyfőnök kiált le hozzánk: —­ Na, Lacikám, te is jótól tanulod a hor­gászmesterséget! De minden csipkelődés ellenére, egyre több a kishal, s megvan az első csuka. Talán fél­kilós lehet... Koca fogta az első valamirevaló halat. Hol itt, hol ott hangzik fel diadalmasan: — Csuka! Ezt nézzétek meg... Ez már hal­nak nevezhető! Szakács, készítheted a kondért! S a szakács nemsokára valóban munkához is láthat. Még nyers a halpaprikás, de már olyan isteni a színe, hogy azonnal megkóstol­nám. — Mindjárt lesz itt lakomat — kacsint rám. Fogy a csali, jő a paprikás, s ennek ellenére a zsákokban is egyre gyűlik a zsákmány. Háromfogásos halebéd — ez aztán döfi. A szakács kitett magáért, de a horgászok is — már, ami a lakmározást illeti, s én is. Bár be kell vallanom, hogy szégyenszemre egyetlen halat sem fogtam. Megpróbáltam ugyan, de nyakig besároztam magam. De itt még a kudarc is jól esett, meg a szerencséseb­bek csipkelődése is. Egy varázslatosan szép éjszaka Az ég először arany palástját vette fel, majd megbámult, azután csillagokkal rakta ki él­sötét palástját. Szeret szépen öltözködni, az már biztos. A horgászok nem fáradtak, mintha csak most jöttek volna ide, nem fogynak ki a tréfából. A tábortűz fölött roston pirul a hal, szikrák szöknek az ég felé. Már nagyon későre jár, de hát ki akarna Itt mindjárt éjfél után alud­ni menni? Senki. Hiába vár bennünket a fris­sen vetett ágy Miki barátom halászkunyhójá­ban. — Főnök, te vagy a legöregebb. Ideje már, hogy hazamenj. Vár az asszony. — Talán éppen azért nem megy haza... — Ha nem lennék itt, felkopott volna az ál­latok. Vagy hoztatok hazulról halkonzerves eleget? Adjátok csak ide, majd a horgotokra akasztom. Azt már főzni sem kell. Hajnaltájt dőltünk le egy kicsit, s nemsoká­ra riasztottak bennünket az újonan érkezettek: — Igyatok meg egy kupicával... Jólesik az ilyenkori Csendes bolondoknak becézgetik őket, s öle minket bizonyára jól kinevetnek. Tudják, érzik, hogy szükségük van erre a szórakozásra, erre a tréfálkozásra. Sutba vágnak ilyenkor minden gondot, és pihennek. Mert hétfőn már mun­kanap van, s akik a zegzugos erdei ösvényeken itt még csillagfény mellett is olyan jól eliga­zodnak, azok az aszfaltos városi utcákon, a munkahelyen és az otthoni szőnyegen olyan gyakran gondba, problémába hujlanak. Minden patak, folyó, tavacska mellett ott láthatjuk a csendesen mélázó vagy vígan tré­fálkozó horgászokat, ők így pihennek, mert tudják, hogy az erejükre, egészségükre és az idegeikre szükségük van. Aki nem piheni ki magát tetszése szerint, az nem is végezhet jó munkát saját maga és mindannyiunk érdeké­ben. N. LÁSZLÓ ENDRE Egész éjjel leste a halat, most pihen Az elsőt .csuka Kocának jól sikerült a „bedobása" Készül a halpaprikás , olyan erős volt ott a munkás- és kommunista mozgalom. A korláti bányában velem együtt sok sídi munkás dolgozott. Így itthon is si­került létrehoznunk egy akcióké­pes pártcsoportot. A községi vá­lasztásokon mindig biztosítottuk a 60—65 százalékos többséget. A bírói tisztséget a mi emberünk tölthette be, és ez felért egy fél győzelemmel. Követeléseinknek nagyobb súlyt adhattunk. Ahogy egyszerű szavakkal fel­tárta élete történetét, egyre in­kább szilárdult az a meggyőződé­sem, hogy sohasem volt közönyös szemlélője az eseményeknek. Így járta ki az öt elemi után az élet iskoláját, önszorgalomból, bámu­latos kitartással, egyre magasabb fokon. Később már nemcsak a szo­ciális jogok, az életkörülmények javításáért küzdött. Az ösztönös védekezés és visszahatás fejlett politikai munkává érett. A fasiz­mus növekvő veszélyének és a köztársaság felbomlasztásának idő­szakában Korlátin és Síden, illet­ve egész Fülek környékén bajtár­saival egymás után szervezte a til­takozó, tüntető gyűléseket. A köztársaság feldarabolása után „átszivárgott“ a szlovák ál­lam területére, Korponára, ahol bányászsztrájkot szervezett a töb­bi kommunistával. A hadi helyzet kiéleződése miatt azonban kény­telen volt hazatérni családja kö­rébe. Síd határában sokáig állt a front, míg 1944. december 28-án a szov­jet hadsereg felszabadította Sídet. Kerekes János is december 28-án született.­­ A szovjet csapatok érkezése volt életem legszebb születésnapi ajándéka, — mondja és mintha nedvesen csillogna a szeme. A szovjet hadvezetőség — a fa­lu lakosságának nagy megelége­désére — mindjárt a felszabadulás első óráiban a község teljhatalmi bírájává nevezte ki. Ereklyeként őrzi a rimaszécsi szovjet katonai parancsnokság által 1945. január 2-án kiállított kinevezési okmányt. Azt mondja, hogy időnként kézbe veszi, feleleveníti azokat a napo­kat, és ebből merít további erőt. A közelmúltban súlyos műtéten esett át, de már felépült, és — akárcsak azelőtt­i korát megha­zudtoló lendülettel a párt minden megmozdulásában részt vállalt. PALÁGYI LAJOS ajándék Ereklyeként őrzi a szov­jet katonai parancsnok­ság által kiállított kine­vezési okmányt ^ r A f %***­*»*»» »''M «Jövődi­­&M. -ataojUljU U, i­­v**vV NvjLojiviJ -4 ti*M­'um r\ Iva.. & •»

Next