A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

50 év munkásmozgalmi krónikájából 1920. január 1-én és 2-án ülésezett a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt (baloldal) országos konferenciája, melyen részt vettek a csehszlovákiai német, magyar és ukrán marxista baloldal képvise­lői is. A programon szerepelt a decemberi általános sztrájk értékelése és a Kommunista Internacionálé 21 pontja elfogadásának, kérdése. A jelenlévők több­sége az elfogadás mellett szavazott. A konferencia úgy határozott, hogy e kérdést nyilvános vitára bo­csátja s a végleges döntést a párt 1921 március vé­gére tervezett országos kongresszusára bízza. 1924. január 6-tól 13-ig Szlovákia területén agitá­­ciós akció zajlott le a „Párt és a fiatalság“ jelszó jegyében. A kampány szervezői a fiatalság politikai öntudatának elmélyítését és az illegalitásba kény­­szerített Komszomol helyébe lépő kommunista ifjú­sági szekciók szervezését tűzték ki célul. Az agitá­­ciós hét sikerrel végződött. A CSKP húsz új ifjúsági szekcióval gyarapodott. 1934. január 8-án temették a Dubhcov melletti Nelson-tárnában történt súlyos szerencsétlenség ál­dozatait. E napon sztrájkba lépett több mint nyolc­ezer munkás, hogy tiltakozzék a kapitalista raciona­lizálás ellen. Az egész mosti szénmedencére kiterjedő általános sztrájk arra kényszerítette a kormányt, hogy szigorú intézkedéseket hozzon a biztonsági szabályokat be nem tartó vállalkozók ellen. KISSÉ MEGKÉSVE, ám annál őszintébb szóval köszöntjük kedves olvasóinkat az új év küszöbén. Nem tudjuk, hogy milyen örömök és meglepetések várnak a Hét olvasóira, egy-egy családra az 1971-es esztendőben. Lapunk szerkesztő kollektívája ugyan­úgy örülne, mint önök, ha ez az év jobb kapcsolatot szülne az emberek között, a torzsalkodást és kép­mutatást őszinte megértés és elvtársi segítőkészség váltaná fel. Ha a munkahelyeken több megbecsülés érné a jó munkát végző embereket, erélyesebben járnának el a hivatalok a munkakerülőkkel, a rá­galmazókkal, a besúgókkal és tolvajokkal szemben. Mindnyájunk örömére válna, ha a boltokban és üzletekben emberhez méltón vásárolhatnánk, a pult alól a pultra (és nemcsak a kirakatba) kerülne az áru, s ha az ember végre már megtudhatná, minek mi az ára, mi mibe kerül. Úgy hiszem, nem kevés ember gondja baja, kívánsága ez. Életünknek vannak ám egyéb apró napi gondjai, kívánságai is. Ezek közé tartozik bizonyára az újság­olvasók ama kívánsága, hogy az újság igazat írjon, frissen tájékoztassa az ország belső helyzetéről, a külvilági életről, hogy az újság legyen az a fórum, mely védelmezi a dolgozó ember jogait, megbecsüli munkáját s a kétszínűség helyett igaz szeretetre, testvéri együttélésre serkenti az embert. Az olvasókkal együtt azért idézzük fel ezeket a gondolatokat az új esztendő küszöbén, mert az újságíró, a szerkesztő kollektíva számára ez nem­csak kívánság, hanem komoly feladat és igény. Mi, akik naponta járjuk az országot, bebarangoljuk a sáros falvakat, aszfaltos városokat, benyitunk a gyá­rak műhelyeibe, megállunk a szövetkezeti földeken, betekintünk az iskolákba, az aggok házába, hivata­lokba és elolvassuk a sok-sok levelet, melyek fiata­loktól, öregektől, asszonyoktól és férfiaktól érkeznek a szerkesztőségbe, talán a legjobban látjuk, érezzük az élet lüktetését, az emberek napi gondjait, bajait. Ennek kapcsán keressük a lehetőségeket, hogyan lehetne az újságon keresztül megfelelő tanácsot adni P. Erzsi néninek örökösödési kérdésben, hogyan em­lékezzünk meg a hodosi és sok más szövetkezet 20 éves fennállásáról, az emberek önfeláldozó mun­kájáról, hogyan segítsünk a kassaiaknak, hogy idő­ben megnyíljék az új magyar óvoda, hol közöljük le, melyik rovatban Balogh Eszter ismerkedni sze­retné kérelmét, mit ragadjunk ki az ötéves terv rengeteg számadata és célkitűzése közül, hogyan írjunk a Csemadok bővülő népművészeti munkájá­ról, a színjátszó mozgalomról, hogyan tájékoztassuk az olvasókat a politikai élet konszolidálásáról, az 1968—69-ben elkövetett torzításokról, hogy tisztán lássanak az emberek s tudják kinek higgyjenek, kinek a véleményét ítéljék el. Gondok ezek, szerkesztőségi gondok. A múlt hó­napban volt tizenöt éve, hogy megjelent a Hét első száma. Sok-sok probléma, anyagi gond és politikai esemény közepette is igyekezett a Hét a csehszlová­kiai magyar dolgozók, a Csemadok-tagok és egész olvasótáborunk kulturális haladását elősegíteni. Sok családi könyvtárban találkozunk a Hét bekötött példányszámaival, az első számtól a mostaniig. Új­ságunkban őrzik az emberek a róluk szóló írásokat, a sok szép verset, regényt, elbeszélést, a híreket falujuk és szervezetük életéről, a világ tájairól írt útirajzokat, ismereteket, a munkához és társadalmi viselkedéshez írt útmutatásainkat. S őrzik a lapban a sikertelenséget is, a hiányosságokat, napi gondo­kat és politikai eseményeket, melyek végigkísérték életünket s befolyásolták a Hét arculatát is. Problémáink ellenére is büszkén valljuk, hogy a Hét tizenöt éve alatt sokat fejlődött, komoly társa­dalmi lappá nőtt, mely nélkül sok család és ember üresnek érezné életét, munka utáni szabad idejét, így vélekednek a Hétről azok az olvasók, és munka­társak is, akik a szerkesztőségnek jókívánságaikat fejezték ki a Hét fennállásának tizenötödik évfor­dulója alkalmából. A Csemadok Központi Bizottságának és szerkesztő kollektívánknak az a vágya, hogy a Hét tovább­fejlődjön mind színvonalban, mind kivitelben. Amint látják, mai számunktól kezdve nagyobb for­mátumban, négyszínű borítólappal és 24 oldalon képes mélynyomásban jelenik meg a Hét. A lap ezen előállítását a Kelet-szlovákiai Nyomdavállalat biztosítja Kassán. A Hét ezen kiviteli változása, nagyobbodása nem csupán örömet jelent, de gonddal is jár. Mint ahogy a családban több gondot és kia­dást igényel a felnőtt gyermek, így van ez lapunk életében is. Elsősorban is a lap anyagi helyzetére gondolunk. A Hét nyomdaköltsége a színes oldalak és nagyobb formátum miatt több mint 40 százalék­kal emelkedett. Ez az összeg több mint egymillió koronát tesz ki. Ezen kiadás fedezését csak úgy tud­juk biztosítani, hogy a Hét elárusítói árát 3 koro­nára emeltük. A lap terjedelméhez képest ez az ár arányos a szlovák vagy cseh lapok árával. Szeret­nénk, ha kedves olvasóink, a Cserpadok-tagok, népi kultúránk és szocialista társadalmunk építői nem­csak megértenék lapunk helyzetét, hanem továbbra is hű olvasói maradnának a Hétnek és még több vásárlót és előfizetőt szereznének lapunknak. A szerkesztőség sok szép olvasmánnyal, tanulságos írással és értékes ankéttal viszonozza majd a Hét­ben az olvasók bizalmát. Megindítjuk az állandó jogi és orvosi tanácsadót, önálló oldalon számolunk be a Csemadok problémáiról és életéről. Az embe­rek napi gondjaira, nyugdíj, alkalmaztatási, lakás­építési, adásvételi és egyéb kérdéseire minden szám­ban egy-egy nemzeti bizottsági elnök vagy a járás és minisztérium szakelőadója válaszol. Bevezetjük a nyelvszótárt az ismeretlen és idegen szavak ma­gyarázására. A politikai élet, az erkölcsi problémák és világnézeti kérdések elemzését boncolgatják majd elvi cikkeink. Az ifjúság életének is nagyobb teret igyekszünk szentelni: önálló rovatot kap a Hétben az ifjú generáció. Sok minden más lesz még ezen­kívül lapunkban, amivel nemcsak jótanácsot óhaj­tunk adni, hanem elősegíteni az emberek sokrétű műveltségét, társadalmi fejlődését. A Hét ez évi terveinek legszebbikét a végére hagy­tam. A csehszlovákiai magyarság múltjához méltóan s lapunk terjedelme lehetőségei szerint feltérképez­zük Kelet és Dél-Szlovákia falvait és városait, fel­kutatjuk mindazokat az eseményeket, emlékeket és embereket, akiknek neve és tette összefügg Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának 50 éves múltjával, a kizsákmányolás, nemzeti elnyomás és az új szocia­lista társadalmi rendért folytatott harcával. Hason­lóan a beszélő múlt című akciónkhoz januártól kezdve bemutatjuk egy-egy dél-szlovákiai járás múltját és jelenét, bemutatjuk azokat az eseménye­ket és embereket, akik, illetve amelyek példásan mutatják, hogyan harcoltak a csehszlovákiai magya­rok a Kommunista Párt soraiban, a földbirtokosok, a gyárosok ellen, hogyan vettek részt Csehszlovákia egységének védelmezésében, a fasizmus elleni harc­ban és milyen önfeláldozó munkát fejtenek ki a szo­cializmus építésében. Amikor egy-egy járást bemu­tatunk a Hétben, szeretnénk közölni azon kötele­zettségvállalásokat, munkaversenyt, a falu és város szépítésére tett felajánlásokat, amelyeket Csemadok­­szervezetek, lapunk olvasói, a párttagok és párton kívüliek tettek Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának tiszteletére. A munka, a kötelezettségvállalás, a pártba vetett hit, a nemzeti kultúra iránti igény, a nyílt elvtársi véleménycsere s a szlovák és cseh dolgozókkal való közös munka, baráti kapcsolatok és családi viszo­nyok mind-mind a boldog együttélést, az internacio­nalista és szocialista közösséget szolgálják. Eme tet­tek, vágyak és tervek érdekében kívánjuk mi is szolgálni olvasóinkat. MAJOR ÁGOSTON Az új esztendő küszöbén Stubnya felvétele Felvételek, címlap Grossmann Igor, 24. oldal Havran Pavol A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. — Főszerkesztő Major Ágoston. — Grafikai elrendezés Csáder László. — Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. — Posta­fiók : 398. — Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. — Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — Nyomja a Vychodoslovenské t­aclavne, n. p., Kovice. — Előfizetési díj negyed évre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next