A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-06 / 27. szám
BARÁTSÁG, SZOLIDARITÁS a csehszlovák párt- és kormányküldöttség BARÁTI látogatásai Az elmúlt hetekben, mint ismeretes, a csehszlovák párt- és kormányküldöttség Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának vezetésével június 14—19-ig hivatalos látogatáson vett részt a Mongol Népköztársaságban, majd június 20—24 között hivatalos baráti látogatást tett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Hazatérve Gustáv Husák elvtárs az újságíróknak nyilatkozva kijelentette, hogy a meglátogatott országokban nagyon barátságosan és őszintén fogadták küldöttségünket. — Ez a csehszlovák nép, pártunk és egész Csehszlovákia mint fejlett állam iránti tisztelet megnyilvánulása volt — mondotta. — Hivatalos megbeszéléseink és találkozóink is a hagyományos barátság és szolidaritás szellemében zajlottak le. Husák elvtárs leszögezte, hogy a megbeszéléseket teljes nézetazonosság, a testvérbarátság és a kölcsönös bizalom légköre jellemezte. Meg vagyunk győződve arról, hogy látogatásunk hozzájárult a szocialista közösség, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének további megszilárdításához. A phjongjangi úttörők virággal köszöntötték a csehszlovák párt- és kormányküldöttség vezetőjét, Gustáv Husák elvtársat. Megnyílt az INCHEBA 73 nemzetközi vegyipari vásár. Már ötödízben rendezik meg Bratislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában e nagy jelentőségű vegyipari vásárt, melyen az idén 480 kiállító vesz részt. Képünkön a vásár impozáns bejárata A martini Túróci Gépgyárban 7836 dolgozó kapcsolódott be a szocialista versenybe. 276 kollektíva és 98 műhely versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért. Képünkön egy T 466-os dízelelektromos mozdony motorjának és generátorjának szerelése. Felvételek: CSAK „A BÉKEPOLITIKÁNAK NINCS ALTERNATÍVÁJA" Az idei diplomáciai „forró nyár“ eseményeinek fontossági sorrendjében messze az első helyen kell értékelni a tíz nappal ezelőtt befejeződött szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Brezsnyev amerikai látogatása ebben az időszakban érthetően maga mögé utasított minden más hírt, uralta a világsajtót. Nem véletlen tehát, hogy mi is visszatérünk erre, a világsajtóban általában történelmi nevezetességűként jelzett találkozóra. „Én és a velem együtt ide érkezett elvtársak készen vagyunk azon fáradozni, hogy a tárgyalások, amelyeket önnel, elnök úr, és más amerikai államférfiakkal folytatunk majd, igazolják népeink reményeit és minden ember békés jövőjének érdekeit szolgálják“ — jelentette ki Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, amikor a díszütegek huszonegy ágyúlövésének elhangzása után a Fehér Ház kertjében rendezett ünnepségen válaszolt Nixon elnök üdvözlő beszédére. Nixon elnök viszont az SZKP főtitkárának tiszteletére adott díszvacsorán pohárköszöntőjében ezt mondotta: „Elismertük, hogy a világnézetünkben és társadalmi rendszereinkben fennálló különbségek ellenére is kialakíthatunk normális kapcsolatokat. Egyetértettünk abban, hogy a nukleáris korszakban a békepolitikának nincs alternatívája.“ Mi tette lehetővé, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában sor kerülhetett ilyen fordulatra? Hiszen akár csak néhány esztendővel ezelőtt is még nagyon egyoldalú gesztusnak tűnt az a szovjet készség, hogy rendezzék a két nagyhatalom viszonyát, építsenek ki normális gazdasági kapcsolatokat egymással, és a világpolitika sorsdöntő kérdéseiben a konfrontáció helyett az álláspontok közelítésére tegyenek erőfeszítéseket. Az Egyesült Államok közvéleménye megcsömörlött a dollármilliókat felemésztő, az egész világnak — még az Egyesült Államok szövetségeseinek is — rosszallását, sőt megvetését kiváltó, és otthon demoralizáló hatású vietnami háborútól, a gazdasági és szociális nehézségeket okozó nukleáris fegyverkezési versenytől; az amerikai vezetés lemondott arról, hogy az USA továbbra is a „világ csendőrének“ szerepét töltse be, kiábrándult nyugat-európai kereskedelmi partnereiből, és az egyre növekvő energiaválság is arra ösztönözte, hogy elismerje: a szovjetamerikai kapcsolatokban az erőegyensúlyra, a kölcsönös biztonság szem előtt tartására, az egyenjogú gazdasági kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére, más szóval kizárólag a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítására kell törekedni. Nemcsak a világlapok kommentátorai, de a látogatás befejeztével kiadott közös közlemény is a csúcstalálkozó csúcspontjának a nukleáris háború megakadályozására vonatkozó egyezmény aláírását tartja. A pénteken, június 22-én aláírt dokumentum tartalmazza a lemondást még a másik fél szövetségesei ellen irányuló fenyegetőzésről és erőszak alkalmazásáról is. Az egyezmény azonkívül konkrét útmutatásokat is tartalmaz a hadászati támadó fegyverek végleges korlátozásáról, befagyasztásáról és csökkentéséről folytatott ún. SALT II. tárgyalások alapelveivel kapcsolatban, sőt mi több, sikeres befejezésük határidejét is írásban rögzíti. Ma már teljes meggyőződéssel mondhatjuk: most már valóban elérkeztünk a nemzetközi feszültség tartós enyhülését megvalósító korszak küszöbére. A szovjet televízió, rádió és a moszkvai lapok hírmagyarázataikban a nukleáris háború elhárításáról megkötött egyezménnyel kapcsolatban különösen arra hívják fel a figyelmet, hogy a fegyverkezési hajsza visszafogása amellett, hogy jótékonyan hat az egész nemzetközi életre, számottevő gazdasági eszközöket is felszabadít, amelyeket békés célokra, az emberek javára, az életszínvonal emelésére lehet fordítani. Földünkön most első ízben alakulhat ki olyan helyzet, amikor az erőforrásokat nem kötik le nagyrészt a katonai védelem, a fegyverkezés költségei, hanem gazdasági, szociális és kulturális haladásra lehet fordítani az anyagi eszközöket. És ez minden nép, minden ember közös érdeke az egész világon. A csúcstalálkozó csúcsa: Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon aláírják a nukleáris háború elhárításáról szóló egyezményt — ta —