A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-06 / 27. szám

BARÁTSÁG, SZOLIDARITÁS a csehszlovák párt- és kormányküldöttség BARÁTI látogatásai Az elmúlt hetekben, mint ismeretes, a csehszlovák párt- és kormány­­küldöttség Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának vezetésével június 14—19-ig hivatalos látogatáson vett részt a Mongol Népköztársaságban, majd június 20—24 között hivatalos baráti látogatást tett a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságban. Hazatérve Gustáv Husák elvtárs az újságíróknak nyilatkozva kijelentette, hogy a meglátogatott országokban nagyon barátságosan és őszintén fogadták küldöttségünket. — Ez a csehszlovák nép, pártunk és egész Csehszlovákia mint fejlett állam iránti tisztelet megnyilvánulása volt — mondotta. — Hiva­talos megbeszéléseink és találkozóink is a hagyományos barátság és szolida­ritás szellemében zajlottak le. Husák elvtárs leszögezte, hogy a megbeszéléseket teljes nézetazonosság, a testvérbarátság és a kölcsönös bizalom légköre jellemezte. Meg vagyunk győződve arról, hogy látogatásunk hozzájárult a szocialista közösség, vala­mint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének további megszilárdításához. A phjongjangi úttörők virággal köszöntötték a csehszlovák párt- és kormány­­küldöttség vezetőjét, Gustáv Husák elvtársat. Megnyílt az INCHEBA 73 nemzetközi vegyipari vásár. Már ötödízben rendezik meg Bratislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában e nagy jelen­tőségű vegyipari vásárt, melyen az idén 480 kiállító vesz részt. Képünkön a vásár impozáns bejárata A martini Túróci Gépgyárban 7836 dolgozó kapcsolódott be a szocialista versenybe. 276 kollektíva és 98 műhely versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért. Képünkön egy T 466-os dízelelektromos mozdony motorjának és generátorjának szerelése. Felvételek: CSAK „A BÉKEPOLITIKÁNAK NINCS ALTERNATÍVÁJA" Az idei diplomáciai „forró nyár“ eseményeinek fontossági sorrendjé­ben messze az első helyen kell érté­kelni a tíz nappal ezelőtt befejező­dött szovjet—amerikai csúcstalálko­zót. Brezsnyev amerikai látogatása ebben az időszakban érthetően maga mögé utasított minden más hírt, uralta a világsajtót. Nem véletlen tehát, hogy mi is visszatérünk erre, a világsajtóban általában történelmi nevezetességűként jelzett találkozóra. „Én és a velem együtt ide érkezett elvtársak készen vagyunk azon fára­dozni, hogy a tárgyalások, amelyeket önnel, elnök úr, és más amerikai államférfiakkal folytatunk majd, iga­zolják népeink reményeit és minden ember békés jövőjének érdekeit szol­gálják“ — jelentette ki Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, ami­kor a díszütegek huszonegy ágyú­lövésének elhangzása után a Fehér Ház kertjében rendezett ünnepségen válaszolt Nixon elnök üdvözlő beszé­dére. Nixon elnök viszont az SZKP fő­titkárának tiszteletére adott dísz­vacsorán pohárköszöntőjében ezt mondotta: „Elismertük, hogy a világ­nézetünkben és társadalmi rendsze­reinkben fennálló különbségek elle­nére is kialakíthatunk normális kap­csolatokat. Egyetértettünk abban, hogy a nukleáris korszakban a béke­politikának nincs alternatívája.“ Mi tette lehetővé, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok viszo­nyában sor kerülhetett ilyen fordu­latra? Hiszen akár csak néhány esz­tendővel ezelőtt is még nagyon egy­oldalú gesztusnak tűnt az a szovjet készség, hogy rendezzék a két nagy­hatalom viszonyát, építsenek ki nor­mális gazdasági kapcsolatokat egy­mással, és a világpolitika sorsdöntő kérdéseiben a konfrontáció helyett az álláspontok közelítésére tegyenek erőfeszítéseket. Az Egyesült Államok közvélemé­nye megcsömörlött a dollármilliókat felemésztő, az egész világnak — még az Egyesült Államok szövetségesei­nek is — rosszallását, sőt megvetését kiváltó, és otthon demoralizáló hatá­sú vietnami háborútól, a gazdasági és szociális nehézségeket okozó nuk­leáris fegyverkezési versenytől; az amerikai vezetés lemondott arról, hogy az USA továbbra is a „világ csendőrének“ szerepét töltse be, ki­ábrándult nyugat-európai kereske­delmi partnereiből, és az egyre nö­vekvő energiaválság is arra ösztö­nözte, hogy elismerje: a szovjet­­amerikai kapcsolatokban az erő­­egyensúlyra, a kölcsönös biztonság szem előtt tartására, az egyenjogú gazdasági kapcsolatok sokoldalú fej­lesztésére, más szóval kizárólag a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítására kell töre­kedni. Nemcsak a világlapok kommentá­torai, de a látogatás befejeztével kiadott közös közlemény is a csúcs­­találkozó csúcspontjának a nukleáris háború megakadályozására vonatko­zó egyezmény aláírását tartja. A pén­teken, június 22-én aláírt dokumen­tum tartalmazza a lemondást még a másik fél szövetségesei ellen irányuló fenyegetőzésről és erőszak alkalma­zásáról is. Az egyezmény azonkívül konkrét útmutatásokat is tartalmaz a hadászati támadó fegyverek végle­ges korlátozásáról, befagyasztásáról és csökkentéséről folytatott ún. SALT II. tárgyalások alapelveivel kapcso­latban, sőt mi több, sikeres befejezé­sük határidejét is írásban rögzíti. Ma már teljes meggyőződéssel mondhatjuk: most már valóban el­érkeztünk a nemzetközi feszültség tartós enyhülését megvalósító kor­szak küszöbére. A szovjet televízió, rádió és a moszkvai lapok hírmagyarázataikban a nukleáris háború elhárításáról megkötött egyezménnyel kapcsolat­ban különösen arra hívják fel a fi­gyelmet, hogy a fegyverkezési hajsza visszafogása amellett, hogy jótéko­nyan hat az egész nemzetközi életre, számottevő gazdasági eszközöket is felszabadít, amelyeket békés célokra, az emberek javára, az életszínvonal emelésére lehet fordítani. Földünkön most első ízben alakul­hat ki olyan helyzet, amikor az erő­forrásokat nem kötik le nagyrészt a katonai védelem, a fegyverkezés költségei, hanem gazdasági, szociális és kulturális haladásra lehet fordíta­ni az anyagi eszközöket. És ez min­den nép, minden ember közös érdeke az egész világon. A csúcstalálkozó csúcsa: Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon aláírják a nukleáris háború elhárításáról szóló egyezményt — ta —

Next