A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-02 / 26. szám

többiek, öt évvel ezelőtt. Megszerettem a munkát. Együtt vagyunk itt hatan asszonyok mu­nka előtt, munka után néha elbeszélgetünk, hogy kinek mi problémája van otthon: erről, arról. Nekem meg oszt már jövőre nyugdíjba is kell mennem, a fiatalok meg csak nem akarnak felváltani... Szentkereszti Margit fejőnő már be­szédesebb: — Én öt éve jöttem, amikor bevezet­ték a szövetkezetben, hogy nem az állatgondozók, a gulyások fognak fejni, hanem lesznek erre külön fejőnők. Mert hát hova menjek máshová dolgozni, nincs itt a környéken semmi munkalehe­tőség az asszonyok számára, így meg még jó is, hogy hajnalban, amikor még mindenki alszik, eljövök otthonról, meg­fejem itt az állatokat, hazamegyek, ott­hon is nyugodtan elvégződök, fölkeltem a gyerekeket, kikészítem őket az iskolá­ba. Eljárni a faluból csak azoknak jó, akiknek nincs férjük, gyerekük. Mit csi­nálnék én a három gyerekkel, kire hagynám őket? Így meg délelőtt teszek­­veszek a ház körül, nyáron bekapálom a háztájit... Most még kicsit nehéz az istállóban a munkánk, mert ahogy ki­fejjük a tejet, kannákba töltögetjük és így furikozzuk be a csarnokba. De az hírlik, nemsokára teljesen gépesítik a fejést, a tej a fejőgépből csöveken egyenesen a csarnokba, a katlanokba megy. Gépesítenek itt már mindent, meg hordanak minket is minden évben egyhetes iskolázásra, Kékkőre. Mutogat­ják filmeken a tehén szervezetét, meg hogy miként kell fejni, pucolni a gépe­ket... Meg jártunk arra a tévéiskolára is. De hiába mutogatják nekünk a fil­meken a teheneket, hogy így meg úgy fejjünk. Azt nem tudja nekünk senki úgyse megmondani, mert nem is lehet. Azt csak kitapasztalni lehet, mert min­den tehén más. Minden tehenet más­féleképpen kell fejni. Én csak ránézek, aztán már megmondom, mennyi tejet ad. Meg elég ha utána, ahogy leve­szem a tőgyiről a gépet, megemelem a kannát, megmondom, mennyi van benne. Rámondhatom, hogy szívesen járok ide. Ha vállaltam, csinálom. Mert én kimondottan szeretem az állatokat. Meg nem verném a világ minden kincséért se. Ha valakit látok, hogy ráüt a tehén­re, úgy mozgok érte, mint egy kutya. Boros Rozália fejőnő mondja: — öt évvel ezelőtt jöttem. Azelőtt a kertészetben dolgoztam. De ott csak idénymunkák voltak. Hívtak, hát gon­doltam, megpróbálom. Dolgozok, meg egy kis szabadom is lesz egész nap. Mert apámék is már öregek, keresek is valamit, meg őket is gondozhassam. Nekem a férjem ott maradt a háború­ban; amíg a fiam, Karcsi iskolába járt, addig kaptam rá valami segélyt, de ahogy kimaradt, bizony több pénz után kellett nézni. Csak hát itt úgy van, hogy se szombat, se vasárnap, se ünnep, se semmi. Helyettesíteni se jön minket sen­ki, csak ha nagyon muszáj. Két éve is csak úgy vihettek el minket kirándulni, hogy reggel itt elvégeztük a munkát, beültünk a főerdő autóbuszába, meg­­fürödtünk, aztán délután jöttünk haza. Egyenesen ide a tehenekhez az istál­lóba. Este hét óra. Az asszonyok még ott maradtak rendbe rakni a fejőgépeket. Egyedül indulok ki a főútra, hazafelé. Két lány igyekszik előttem. — Hol voltál? — kérdezik s belém karolnak, ahogy utolérem őket. — Itt, az istállóban, a fejőnőknél — mondom s arra gondolok, milyen jó a lányok közelsége. — Gondoltam — mosolyodik el az egyik —, érezni rajtad, olyan a sza­god .. . ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei ÖTMILLIÓS VÁLLALÁS Valamikor régen Torna vár­megye, majd a tornai járás székhelye volt, ma már csak egyszerűen központi község. Tornaváralja (Turnianske Pod­­hradie) a kassai (Kosice­­vichek) járásban, de — titulus ide, titulus oda — tulajdon­képpen csak a szocialista tár­sadalmi rendszerben indult igazi fejlődésnek. Lakói szeretik községüket, mindent megtesznek fejleszté­séért, szépítéséért. Az idén például a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére igen ér­tékes felajánlásokat tettek, vállalásaik összértéke 5 216 000 korona. A társadalmi munka irányításában, szervezésében élen jár a helyi pártszervezet, a Nemzeti Front községi bi­zottsága és a helyi nemzeti bizottság. Tar Tibor hnb­­elnököt nap mint nap ott látni a társadalmi munkát végzők között, a fiatalok szervezésé­ben sokat segít Szpisák József (a képen) hnb-képviselő. Ter­vükben szerepel az idén egye­bek között 11 családi ház, va­lamint egy kéttantermes óvoda felépítése. Az utóbbinak a Já­rási Építőipari Vállalat a kivi­telezője. A község lakói a Cement­gyár segítségével még az idén szeretnék befejezni az igen szép, nagy kultúrház építését; ez — ha elkészül — 12,5 millió korona értéket képvisel majd. Az idén még 4,9 millió korona értékű munkát kell elvégezni. Sajnos, ami a pénzbeli hozzá­járulásra tett ígéreteket illeti, idáig még nem teljesítette a szavát a Cementgyár, az Új­­bódvai Efsz, valamint a hely­beli állami gazdaság. A leg­nagyobb beruházás a kultúr­ház építése, de a nemzeti bi­zottság választási programjá­ban más akciók is szerepel­nek: rendezik a boltok előtti közterületeket, járdákat építe­nek, fákat és díszcserjéket ültetnek ki, növelik a zöld­területeket, betonpadokat és virágtartókat állítanak fel. Még az idén el akarják készí­teni egy további óvoda terv­dokumentációját és költségve­tését. Megtisztítják az Áji és a Malom patak medrét, jobban berendezik, felszerelik az agi­­tációs központot, kiépítik, to­vább fejlesztik a női éneklő csoport fejlődését. Számos po­litikai és kulturális rendez­vényt terveznek. Szépek, gazdagok vállalá­saik. Tornaváralja lakóinak eddigi eredményeit ismerve, biztosak vagyunk abban, hogy most sem maradnak adósak a teljesítéssel. IVAN SÁNDOR 3

Next