A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-06 / 28. szám
2 Következő számunk tartalmából: Beszélgetés Somogyi László belkereskedelmi miniszterhelyettessel Mécs József: MEDVESAVA (II. rész) P. Breier: FIATALON A FELKELÉSBEN Gágyor József: KATICABOGÁR Olga Feldeková: IRIGYSÉG (elbeszélés) Sebes Tibor: KEVESEBB FÁTYOL Címlapunkon: A háztetők ritmusa. Nagy László felvétele. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában: 815 85 Bratislava, ul. Cs.almády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: RNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6. Nyomja a Vychodoslovenské daciame n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Hétvégi levél Ülök a meggyfa alatt és részvétlenül nézem, ahogy a nevesincs legyek százai vergődnek a földön. Hajnalban ugyanis permeteztem. Úgy tetszik, gyenge lehetett a keverék, mert a kártevők legtöbbje addig erőlködik, míg végül elrepül. Nekiállok hát taposni őket Igen kelletlenül teszem, miközben arra gondolok, menynyire nem szívesen haladok a korral, amikor ezt úgy kell kinyilvánítanom, hogy rovarirtok. Négy esztendőn át sikerrel ódzkodtam mindenféle vegyszer használatától, kivételt csak a gombabetegségek elleni szerekkel tettem. Tűrtem tehát a kártevők okozta károkat s azzal vigasztaltam magam, hogy mégiscsak az a rendesebb, ha nem vegyszerezek. Ülök a meggyfa alatt és rossz a kedvem, mert döglődő rovarokat taposni még annak sem felemelő, aki a régimódi légyfogót, a patkánycsapdát igenis humánus eszköznek tartja, — ellentétben a vadászpuskával és társaival. De hát mit tegyek ? Mi mást tehetnék — emlékezem. Röpke negyedszázaddal korábbi időkre, a gyerekkoromra gondolok, amikor a hernyón, a lótetűn kívül alig hallottam más miatt bosszankodni az öregeket Akkortájt ugyanis még a krumplibogár is újdonság volt kolorádói import — bár aki látni akarta, nem kellett éppen jegyet váltania az állatkertbe. Manapság?Nem hogy a burgonyabokrot de már a paradicsomot is hódítóként mi több, őslakosként zabálják fel. Ülök a meggyfa alatt és arra gondolok, miért is ébreszt városi lakásomban hangosabb madárricsaj, mint idelent, vidéken ? A magyarázat egyszerű, mégsem jöttem rá egyedül. Szakember kellett hivatásos növényvédő, aki elmondta, hogy a vegyszeres növényvédelem milyen mértékben pusztítja a madarakat. Jelentős mértékben. De nincs ok különö sebb aggodalomra, mert a madarak ta nulékonyak. Egyre többen tudják, hogy a földön vergődő legyet levéltetűt bekapni életveszélyes. Hogy a talajon népesen nyüzsgő kukacok serege nem kevésbé méreg, hiszen a talajfertőtlenítő miatt bújtak elő a földből, hogy utolsó lélegzetet vegyenek. A madarak egyelőre ott tartanak, hogy átmeneti jelleggel a városokba települtek, oda tehát, ahol nem vegyszereznek, ahol a rovarok még fogyaszthatók. Nem kell nekik a könnyű, agonizáló zsákmány. Ez egyébként önérzet kérdése is lehet de nem feltétlenül. Még mindig a meggyfa alatt ülök és számolgatok. Nem a rovarokat számolom, azok megszámlálhatatlanok. A kalkulus tárgya az, hogy a feleségem harminc komnáért vett egy kiló primőr zöldpaprikát No nem azért, mintha nekünk már nem lenne saját termésű zöldpaprikánk. Van. Csakhogy azt is be kellett permetezni, így aztán a sajátunkat három hétig csak nézhetjük. Ha pedig enni akarunk, veszünk a piacon, vagy a boltban. Felállok a meggyfa alól, az asztalon vár a reggeli. Vajaskenyér, más termelte zöldpaprika, soványka tej. Elkötjük, de az ebédhez már senkinek nincs étvágya, a gyomor émelyeg... Természetesen a más paprikájától, aki permetezve vitte a piacra áruját. Alkonyaikor megint a meggyfa alatt ülök és szidom az ismeretlen termelőt aki így, vagy úgy magamfajta, csak éppen abban különbözünk egymástól, hogy ő már nem szívbajos, azt is mondhatnám: ordasabb nálam. Morgok magamban. Egyébként is, mit zabálnak ezek a tetvek a meggyfa savanyú levelén? Tavaly még csak a nemes, édeslevelű növényeken láttam őket most meg tessék! Jövőre majd a bodzára telepszenek, két év múlva az ecetfára. De tényleg! Savanyú-e az ecetfa ? Még kéne kóstolni. Lehet hogy jobb lenne, mint a más termelte zöldpaprika ? Meg is kóstolnám, de valaki elrontotta a gyomromat no a Mm CAkinno cci v/dci c