A Hét 1984/2 (29. évolyam, 28-52. szám)

1984-07-06 / 28. szám

Következő számunk tartalmából: Beszélgetés Somogyi László belkereskedelmi miniszterhelyettessel Mécs József: MEDVESAUA (II. rész) P. Breier: FIATALON A FELKELÉSBEN Gágyor József: KATICABOGÁR Olga Feldeková: IRIGYSÉG (elbeszélés) Sebes Tibor: KEVESEBB FÁTYOL Címlapunkon: A háztetők ritmusa. Nagy László felvétele. A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob- zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ős. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon: 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: RNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiame n. p., Ko­sice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí- tö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72. 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Hétvégi levél Ülök a meggyfa alatt és részvétlenül nézem, ahogy a nevesincs legyek százai vergődnek a földön. Hajnalban ugyanis permeteztem. Úgy tetszik, gyenge lehe­tett a keverék, mert a kártevők legtöbbje addig erőlködik, míg végül elrepül. Neki- állok hát taposni őket Igen kelletlenül teszem, miközben arra gondolok, meny­nyire nem szívesen haladok a korral, amikor ezt úgy kell kinyilvánítanom, hogy rovarirtok. Négy esztendőn át siker­rel ódzkodtam mindenféle vegyszer hasz­nálatától, kivételt csak a gombabetegsé­gek elleni szerekkel tettem. Tűrtem tehát a kártevők okozta károkat s azzal vigasz­taltam magam, hogy mégiscsak az a rendesebb, ha nem vegyszerezek. Ülök a meggyfa alatt és rossz a ked­vem, mert döglődő rovarokat taposni még annak sem felemelő, aki a régimódi légyfogót, a patkánycsapdát igenis hu­mánus eszköznek tartja, — ellentétben a vadászpuskával és társaival. De hát mit tegyek ? Mi mást tehetnék — emlékezem. Röp­ke negyedszázaddal korábbi időkre, a gyerekkoromra gondolok, amikor a her­nyón, a lótetűn kívül alig hallottam más miatt bosszankodni az öregeket Akkor­tájt ugyanis még a krumplibogár is új­donság volt kolorádói import — bár aki látni akarta, nem kellett éppen jegyet váltania az állatkertbe. Manapság?Nem hogy a burgonyabokrot de már a paradi­csomot is hódítóként mi több, őslakos­ként zabálják fél. Ülök a meggyfa alatt és arra gondolok, miért is ébreszt városi lakásomban han­gosabb madárricsaj, mint idelent, vidé­ken ? A magyarázat egyszerű, mégsem jöttem rá egyedül. Szakember kellett hivatásos növényvédő, aki elmondta, hogy a vegyszeres növényvédelem mi­lyen mértékben pusztítja a madarakat. Jelentős mértékben. De nincs ok különö­sebb aggodalomra, mert a madarak ta­nulékonyak. Egyre többen tudják, hogy a földön vergődő legyet levéltetűt bekapni életveszélyes. Hogy a talajon népesen nyüzsgő kukacok serege nem kevésbé méreg, hiszen a talajfertőtlenítő miatt bújtak elő a földből, hogy utolsó lélegze­tet vegyenek. A madarak egyelőre ott tartanak, hogy átmeneti jelleggel a váro­sokba települtek, oda tehát, ahol nem vegyszereznek, ahol a rovarok még fo­gyaszthatok. Nem kell nekik a könnyű, agonizáló zsákmány. Ez egyébként önér­zet kérdése is lehet de nem feltétlenül. Még mindig a meggyfa alatt ülök és számolgatok. Nem a rovarokat számo­lom, azok megszámlálhatatlanok. A kal­kulus tárgya az, hogy a feleségem har­minc komnáért vett egy kiló primőr zöld­paprikát No nem azért, mintha nekünk már nem lenne saját termésű zöldpapri­kánk. Van. Csakhogy azt is be kellett permetezni, így aztán a sajátunkat há­rom hétig csak nézhetjük. Ha pedig enni akarunk, veszünk a piacon, vagy a bolt­ban. Felállók a meggyfa alól, az asztalon vár a reggeli. Vajaskenyér, más termelte zöldpaprika, soványka tej. Elkö/tjük, de az ebédhez már senkinek nincs étvágya, a gyomor émelyeg,.. Természetesen a más paprikájától, aki permetezve vitte a piacra áruját. Alkonyaikor megint a meggyfa alatt ülök és szidom az ismeretlen termelőt aki így, vagy úgy magamfajta, csak ép­pen abban különbözünk egymástól, hogy ő már nem szívbajos, azt is mondhat­nám: ordasabb nálam. Morgok magamban. Egyébként is, mit zabáinak ezek a tetvek a meggyfa sava­nyú levelén? Tavaly még csak a nemes, édeslevelű növényeken láttam őket most meg tessék! Jövőre majd a bodzára te­lepszenek, két év múlva az ecetfára. De tényleg! Savanyú-e az ecetfa ? Még kéne kóstolni. Lehet hogy jobb lenne, mint a más termelte zöldpaprika ? Meg is kóstolnám, de valaki elrontotta a gyomromat 2 no a Mm CAkinno cci v/ctci c

Next

/
Thumbnails
Contents