A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-05 / 27. szám

2 Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: ÉPÍTŐK NAPJÁN Dusek Imre: VELENCE NAPFÉNYBEN ÉS ÁRNYÉKBAN Fonod Zoltán: A HELYESÍRÁS KÖZÜGY Dénes György: OZSVALD ÁRPÁD VERSKÖTETÉRŐL Balogh János: NEMCSAK VÍZ ÉS JÓ IDŐ ... Lovicsek Béla: SZERELEM, Ó ... (folytatásos regény) Címlapunkon Gyökeres György felvétele. A Bratislava! Lírán a második dí­jat az írországi Maria Christian nyerte A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában: 815 85 Bratislava, ul. Cs. almády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Réterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské t­ačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési dij egész évre 156.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Hétvégi levél A napilapok már közölték a CSKP Központi Bizottságának határozatát a párt XVII. kongresszusának összehívásáról. Hangsúlyozni sem kell, hogy minden szocialista országban — így nálunk is — a pártkongresszus igen fontos mérföldkő társadalmi rendünk építésének útján. A párt vezető szerepéből következően meghatározó befolyást gyakorol az ország fejlődésére, tulajdonképpen minden ember életére, mert az ember az értékek alkotója és mértéke is. Ezért nem véletlen, hogy a kongresszus összehívásával kapcsolatban is munkánk színvonala, hatékonysága, értéke kerül az érdeklődés homlokterébe. Nyugodtan mondhatjuk, méltó rangja, becsülete csak ott lehet a munkának, ahol minden hatalom a dolgozó népé. A mi világunk igen világ. A mi társadalmunk azért becsüli a munkát mert ez nemcsak az anyagi gyarapodás, nemcsak a közös és egyéni boldogulás forrása, hanem forrása minden jognak, szabadságnak, mércéje minden ember megítélésének, egyedüli forrása az emberi méltóságnak is. A tőkés világ — benne a fejlett tőkés országok — munkanélküli milliói tanúsíthatják, hogy még ha anyagi helyzetük romlása elviselhető is, számukra a munka hiánya az emberi méltóság hiányát, a legmélyebb megalázottságot jelenti. Más részről, a szocialista világ dolgozóinak milliói, köztük mi is tanúsíthatjuk, azért reagálunk élesen minden nem munkából származó, vagy nem annak értékével arányos jövedelemre, mert méltóságunkat a munkához fűződő szocialista eszméinket sérti. Mert a mi társadalmunk — mélyen az idegrendszerünkbe ivódott gondolkodásmódunkat meghatározó — a munka társadalma. A fejlődés egyik paradoxona, hogy nekünk, a munka társadalma polgárainak új és nem könnyű problémákkal kell szembenéznünk, épp a munkával, saját munkánkkal kapcsolatban. Gyakran fel kell tennünk magunknak a kérdést megfelelő- e a munkánk? Kielégítő-e a színvonala, minősége, szervezettsége, versenyképessége és jövedelemtermő képessége, nem maradunk-e el vele nemzetközi összehasonlításban ? Van-e méltó rangja és becsülete a hétköznapokon. Miközben életünk legmagasztosabb alapelvének és mércéjének tekintjük, nem siklunk-e el afölött a prózai, de nélkülözhetetlen követelmény fölött hogy a lehető legszomjabb érdekeltséget teremtsük meg a munkában, hogy érdekeltté tegyük benne önmagunkat a munka társadalmának minden emberét kollektíváját. Önkritikus, szigorú, realista válaszokat követelnek ezek a gyakran bizony kínzó kérdések, mert nem egy tekintetben át kell értékelni fogalmainkat. De a munka társadalmának erejét életképességét épp az bizonyítja, hogy tud ilyen válaszokat adni. Munka és műveltség, e két fogalom nem lehet szokatlan, idegenül hangzó párosítás a gyakorlatban. Ahogy a kultúra anyagi támogatása az ipari és mezőgazdasági üzemekben is csak a közös érdekek felismerésén alapulhat, amiből aztán már lehet sikert formálni, a művelődési kisközösségtől kezdve a lakóhely közművelődési oktatási intézményéig. Ha manapság visszatérő témaként szerepel a hivatalos megbeszéléseken a kultúra ügye, a szakmai és általános műveltségé, csak azt jelzi, hogy az ezzel való foglalkozás állandó cselekvést jelent közéletünkben. FOTÓ: GYÖKERES

Next