A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-01 / 27. szám

K­ÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A Hét és az IBUSZ nyári képes versenye Reszeli Ferenc: A POÉZIS RENDJE (Barta Gyula legújabb kiállítása) Csanaky Eleonóra: AMIRŐL A KRÓNIKÁS TUDÓSÍTHAT Lovász Attila: ÉLETRE SZÜLETTÜNK Koller Sándor: POPROCK '88 - könnyűzenei fejtörő Mács József: MÁTYÁS KIRÁLY VADASKERTJE Címlapunkon Gyökeres György riport­­képe A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában: 815 85 Bratislava, ul. Csl. almády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Peterné Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156.— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie­tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. 2 MOLNÁR ISTVÁN gépészmérnök, számítástechnikus A komáromi (Komárno) Jednota fogyasztási szövetkezet huszonöt éves számítógépes programozója, vagy inkább számítástechni­kusa. Alsópéteren (Dolny Péter) született, nevelkedett, két hete azonban már madari lakos, május végén megnősült, igent mon­dott Kovács Anikónak, a Tesla­újvári üzeme szakmai nevelőjének, s én az egy hétig tartó nászút utáni első munkanapon a hivatalában azt kérdezem tőle, hogyan érzi magát. — Nagyon kellett az egy hét pihenés a házasságkötéssel járó, ügyünket intéző haj­sza után. No, meg a munkahelyen is össze­jön sok minden, különösen hónap elején. Azt mondják általában, hogy jön a hóvégi hajrá. Nálunk, a számítóközpontban, inkább a kö­vetkező hónap eleje a mozgalmas. Akkor érkeznek be az előző hónap gazdasági ered­ményei, amelyeket aztán sokféleképpen dol­gozunk fel. Pihenten, felfrissülten álltam munkába újra, és hát természetesen várako­zással is, hogy a házassággal mi változik meg? Észak-Csehországban voltunk üzemi ajándék-nászúton, egy szép üdülőhelyen töl­töttünk el hét napot. — Szólna a mukahelyi beosztásáról részletesebben ? — Számítóközpont vagyunk három alkalmazottal. Később majd többen leszünk. Jednota számítóközpontként az elsők közé tartozunk mind időrendi sorrendben, mind műszaki felszereltség tekintetében. A Jed­­notának azért van ránk szüksége, hogy a gazdasági vezetés a lehető leggyorsabban, tehát órákon belül kézhez kapja az eredmé­nyeket. Ez korábban két hétig tartott, nem beszélve a számítógépes feldolgozás meg­bízhatóságáról. Munkánkkal segítjük a veze­tőség döntéseinek előkészítését. Fokozott figyelmet szentelünk a pénz és áruforgalom alakulásának, ebből következően jobbára idejében tudjuk jelezni a gazdálkodás kedve­zőtlen alakulását. A szövetkezet vezetője havonta kap listát arról, melyik üzemegység hogyan teljesítette tervfeladatait a folyó idő­szakban, így megfelelő intézkedést hozhat a gazdálkodás menetének helyreállítására. Fi­gyelemmel kísérjük a személyzeti állomány alakulását is. Huszonöt adatot dolgozunk fel és tárolunk egy-egy alkalmazottunkról, s ez arra jó, hogy számon tudjuk tartani legfonto­sabb személyi adataikat. Ha történetesen arról szeretnénk képet alkotni, kik vonulnak nyugdíjba 1992-ben, akkor ezzel körülbelül három-négy perc alatt tisztában vagyunk. De hadd mondjam tovább, hogy vannak anyag­ ÉLETUTAK raktáraink, amelyeken számítógép segítsé­gével a készletek alakulását is figyelemmel kísérhetjük. A készletek mozgását bármelyik időszakban és a megrendelőink, szállítóink közötti ügyleteket is. Rengeteg dologban könnyítjük meg az irodai ügyvitelt. A levél­­küldemények számítógépes címzésével, a különböző nyilvántartások, kiértékelések ké­szítésével és még sok apró, de időigényes irodai munka elvégzésével. — Első munkahelye a Jednota ? — Nem. 1984-ben tanársegéd vol­tam a bratislavai Műszaki Főiskola Gépészeti Karán. Kutatással és tanítással foglalkoztam az egyetemen, de annak ellenére, hogy a munkakör tetszett és érdekelt is, mert hiszen műszaki beállítottságú vagyok, szeretek ku­tatni, dolgokat felfedezni, megtanulni és átadni, az anyagiak és a magyar szó hiánya végül is arra késztetett, hogy a szülőfölde­men keressek állást. Mindjárt azonban nem a Jednotánál helyezkedtem el, hanem az egyik nyugat-szlovákiai kereskedelmi válla­latnál (Uholné sklady). De itt sem eresztet­tem gyökeret, mivel azok a lehetőségek és körülmények, amelyekre vágytam, nem vol­tak meg. Egy év eltelte után kötöttem ki a Jednotánál, ahol alkalmazottként a munka­­biztonsági osztály vezetésével bíztak meg. Engem viszont a számítóközpont munkája érdekelt. Néhány hónap múlva át is helyez­tettem magam oda. — Hozott-e újat a változás? — F részben. Ugyanis addig én a szá­mítástechnikát egy nagyon jó segédeszköz­nek tekintettem, amely már a műszaki főis­kolán is megkönnyítette a munkámat. Az ott szerzett tudásomat igyekeztem autodidakta módon továbbfejleszteni. Jelentős dolognak tartom, hogy már tanársegéd koromban volt saját számítógépem, a szüleimtől kaptam ajándékba a mérnöki oklevelemhez. Jól vá­lasztott ajándék volt. Gyakorlatilag ez a fog­lalkozásom. A főiskolán szerzett egyéb tudá­somra jelen pillanatban nincs is szükségem. — Okozott gondot számára, hogy mi­lyen hivatást válasszon ? — Nem gépészmérnöknek készül­tem, ezt mindjárt elárulhatom. A középiskola elvégzése után fizikus szerettem volna lenni. Ebben nem csekély szerepe volt a komáromi magyar gimnázium fizikatanárának, Oláh Im­rének, de az egész iskola jó légkörének is. Az iskola az alapos tárgyi ismeret nyújtásán túl egészséges nemzeti öntudatra és emberség­re nevelt. A gépészetet azért választottam, mert egyetemi végzettségre akartam szert tenni. Én ugyanis a prágai Károly Egyetem Fizika Tanszékére jelentkeztem, de helyszű­ke miatt nem vettek fel, így kerültem a Bratislavai Műszaki Főiskola Gépészeti Kará­ra. Az utolsó évfolyamokban aztán már any­­nyira megtetszett a gépészet, hogy tanáraim biztatására tanársegédként az egyetemen maradtam.­ — Sajnálja, hogy gépész s nem fizi­kus. — Az eddigi tapasztalatok szerint nem. Fizikusként sokkal nehezebb lett volna elhelyezkednem. Azért egy kicsit bosszant, hogy még gimnazista koromban a fizikai olimpiákon elért eredményeket és a szerzett tudást nem tudtam kamatoztatni. Persze, ez sem igaz így egészen, mert a főiskola ötödik évfolyamában egy fizikai témájú, de mégis gépészeti tudományos munkáért a Csehszlo­vák Tudományos és Műszaki Társaság Köz­ponti Bizottságának külön díját kaptam meg két diáktársammal. A fizikatanulás során szerzett matematikai és logikai képességet most a számítógépes programozásban hasz­nosítom. — Befolyásolta -e gondolkodását és életének alakulását a szülőföldre való visszatérés? — Világéletemben olyan beállítottsá­gú voltam, hogy szerettem a nyugodt, har­monikus családi környezetet, amelyet otthon meg is találtam. A házasságomban is meg akarom találni. Érzésem szerint egy falun született embernek nem is jó városban meg­öregedni, mert igazából soha nem fogja jól érezni magát. Vannak persze kivételek. Nekem történetesen a város nem tudta pó­tolni a hótakaró fehérségét és tisztaságát, a szomszédok köszönését, de a május végi akácerdő illatát sem. Mindezek az értékek vezettek arra a felismerésre, hogy a falusi életet kell választanom. Édesapám villany­­szerelő volt, már nyugdíjas. Édesanyám ház­tartásbeli. Bátyám és nővérem is van. Mind a hárman kirepültünk már a családi fészekből, de teljesen még egyikünk sem szakadt el a szülői háztól. Hétvégeken összefutunk, talál­kozunk. . — Csak a természettudomány érdekli? — Számos példát említhetnék a tör­ténelemből, hogy a zene mennyire közel áll a természettudományos érdeklődéshez. Eins­tein történetesen gyönyörűen hegedült. Úgy érzem én is, hogy a természettudományok­kal foglalkozó embernek szüksége van egy egészen más jellegű érdeklődésre. Számom­ra a zene szintén nagyon fontos. Szeretetét édesapám oltotta belém. A bátyámat és engemet is zeneiskolába járatott. Tangóhar­­monikázni tanultam, de tizenöt-tizenhat éves koromban már gitározni is tudtam. A hangszerek műszaki alkotásként és megszó­laltatható eszközként is érdekelnek. Ennek tudható be, hogy még citerázom, zongorá­zom, furulyázom, nagybőgőzöm és szájhar­monikázom is. — Szereplésekre is vállalkozik ? — Gyerekkoromtól szeretem a szín­padi légkört. Gyermekszínjátszóként, ze­nészkén tizenkét éve vagyok a színpadon. Kétszer szerepeltem a Duna Menti Tavaszon, sokszor a járási fesztiválon, s tavaly a Jókai Napfokon már önálló műsorral is bemutat­koztam. Nem versenyzőként, hanem meghí­vott vendégként. Kottázott irodalom a címe a műsoromnak. Megzenésített versekből állí­tottam össze. Zenés formában viszem kö­zönség elé a csehszlovákiai magyar költők verseit. Kedvező kritikát kap­ott a műsorom, s a közönségnek is tetszett. Körülbelül tíz éve egy amatőr zenekarnak is tagja vagyok. Basszusgitáron játszom és énekelek is. A zene pihenés, kikapcsolódás számomra. — Világmegváltó tervei vannak? — Voltak. Bizonyos részben vannak is. Véleményem azonban az, hogy az ember­nek a világot egyedül nem lehet megváltania. Azt vallom tehát, hogy ki-ki a munkahelyén végzett becsületes munkával legyen világ­­megváltó! M­ÁCS JÓZSEF .

Next