A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-01 / 27. szám

2 KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A Hét és az IBUSZ nyári képes versenye Reszeli Ferenc: DODOR ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA Koller Sándor: POPNYARALÁS - ROCKVAKÁCIÓ (könnyűzenei verseny) Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Lovicsek Béla: ÉGRE NYÍLÓ ABLAK (folytatásos regény) Csáky Pál: BÁZEL — SVÁJC NAGYKAPUJA Címlapunkon V. Bi­sky felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában: 815 85 Bratislava, ul. Csi.­almády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva­d Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. 6 Nyomja a Vychodoslovenské d­aciame z. p.. Kosice. Előfizetési díj egész évre 156.— Kós Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateístvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. A Szocialista Hiúsági Szövetség­­nék­ről és a fiatalokról általában ren­geteget beszélünk. Úgy tetszik, szinte mindenki ért hozzá. Ilyen körül­mények között tud-e még újat mondani erről a témáról. — Határozott igennel kell válaszolnom, bár lehet, hogy az újnak tartott összefüggéseket is közhelynek gondolja valaki. Pedig valóban nem annak szánom, ha azt mondom: a SZISZ egyre inkább tudatosítja, hogy az alulról jövő kezdeményezéseket kell felkarol­nia. Valamint arra is, hogy a fiataloknak ne valamiféle kényszerből, vélt vagy valós ér­dekből legyen fontos a szervezethez tarto­zás. Szövetségünknek arra kell törekednie, hogy a SZISZ eleven, dinamikus mozgalom és egyúttal felelős politikai tényező legyen; hogy az eddigieknél jobban tudjon megfelel­ni az ifjúság, a kor és a társadalom követel­ményeinek. A központi szervek viszont azt kérik tőlünk, hogy a fiatalok kezdeménye­zőbben vegyenek részt a politika alakításá­ban. Meggyőződésem, hogy ez a követel­mény nemcsak az irányító szinteken érvényes, hanem mindenütt, ahol önálló döntések szü­letnek. Munkánkat úgy kell továbbfejleszte­nünk, hogy bátrabban élve a kezdeményezés jogával a SZISZ valamennyi szerve és szerve­zete érzékenyebben reagáljon a társadalom s az ifjúság problémáira — különös tekintet­tel az egyes ifjúsági rétegek és csoportok sajátos érdekeire. A demokrácia és a nyilvá­nosság erejével kell támogatnunk az öntevé­kenységet, a kezdeményezőkészséget és a céljaink elérését szorgalmazó, ésszerű konf­liktusokat is vállaló magatartást. Itt az ideje észrevenni, hogy olyan időszakban élünk, amikor a társadalmi fejlődés által felvetett új meg új kérdésekre gyorsabban kell helyes válaszokat adnunk. Cím Milyen kérdésekre, milyen célokra­­ gondol elsősorban ? — Nem frázisnak szánom, ha azt mondom: a SZISZ változatlanul követel­ményként állítja tagjai elé a becsületesen végzett munkát, a tanulást, az élénk közéleti tevékenységet és a tisztességes emberi ma­gatartást. Önmagában azonban nem elegen­dő követelményeket támasztani, vagy a fi­atalokat — nevelési célzattal — a felnőttek társadalmába olvasztani. Kell valami más is: elsősorban a közösség örömét, élményét adó és védelmét nyújtó összetartó erő. Szük­ség van arra, hogy a fiatalok azt tapasztalják: az ifjúsági szövetség munkájában megteste­sülnek törekvéseik s szándékaik. Ezért van növekvő szerepe a kezdeményezőkészség­nek, az új megoldások keresésének, a kocká­zatot is vállaló szellemnek. Mind a szövetsé­gi, mind a nemzeti kormányokkal folytatott tárgyalásainkon leszögeztük, hogy mielőbb olyan társadalmi, munkahelyi és oktatásügyi légkör megteremtésében, olyan érdekeltségi viszonyok és munkaformák kialakításában akarunk közreműködni, amelyek képesek fel­színre hozni és persze kamatoztatni is a fiatalok alkotó energiáit. Valóban: milyennek látja nálunk a felnőtté válás esélyeit? Mi az oka, hogy a fiatalok minél későbben szeretnének felnőtt korba lépni? — Szerintem a fiatalok számára sohasem gondtalan a felnőtté válás folyamata. Sajnos, társadalmunkban ennek az örökérvényű igazságnak jónéhány sajátos jellemzője is van. Példaként itt van rögtön az anyagi függetlenség megteremtésének, vagy akár az önálló otthon megszerzésének kérdése, ami nálunk bizony sokkal inkább a szülői segítségnyújtás nagyságától, semmint a fi­atalok saját munkájától függ. De a pályakez­dés sűrűn jelentkező gondjainak megoldásá­hoz sem kapnak elég segítséget a fiatalok. Természetes, hogy csupán az ifjúság érdeke­interjú ZSELENÁK JÓZSEF mérnökkel, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkárával is szem előtt tartó célkitűzések helytelenek lennének. Ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy önmagában már az is hathatós segítsé­get jelentene a fiataloknak, ha jobban érvé­nyesülnének az általános társadalmi alapel­vek. Arra gondolok, hogy a keresetek nagy­ságát alapvetően a tényleges teljesítmény, ne pedig ettől függetlenül az életkor és a beosztás határozza meg. Továbbá, hogy mindenütt a lehető legrátermettebbek, legki­válóbbak jussanak a felelős vezetői és irányí­tói posztokra. Tapasztalataimon alapuló szi­lárd meggyőződésem, hogy fiatalon is lehet felnőttként cselekedni! n_ Sokan és sok helyütt úgy vélik. f) ], hogy a fiatalok közömbösek. Osztja ezt a nézetet? — Akik a közömbösséget emlegetik, annak alapján ítélnek, hogy a fiatalok — mondjuk — nem szívesen vesznek részt SZDSZ-gyűlé­­seken, ünnepségeken, különböző beszámo­lókon és így tovább. Én azonban úgy monda­nám, hogy ez az állítólagos közömbösség fontos jelzés arról, hogy a fiataloknak valami­ről nem jó a véleményük. Ezért, szerintem, nemcsak a közömbösséget kell emlegetni, hanem eltűnődni azon is, vajon mit adnak a fiataloknak az említett események, történik-e ott olyan fontos dolog, ami az ifjúságot érinti, ami számára érdekes, esetleg egyene­sen kihagyhatatlan. Ennek őszinte és objek­tív elemzése nélkül a közömbösség kategó­riáját önmagában meglehetősen semmit­mondónak tartom, az ifjúságról és a SZISZ-ről, az idősek és a fiatalok kapcsolatáról, arról, fiatalon is lehet-e felnőttként cselekedni FŰ- Helyénvalónak tűnő érvelés, ám In­: újságírói tapasztalataim azt is su­gallják, hogy van ennek az „érem­nek" másik oldala is... — Van bizony, s ez sem titok! Példát is említek rögtön. Nem egyszer tapasztalom, hogy ha megkérdezzük: mit szeretnének a fiatalok kapni a SZISZ-től, akkor elsősorban szórakozást ígérő szabadidős programok megszervezését kérik. Amikor viszont azt vizsgáljuk, hol töltik a szabad idejüket, akkor kitűnik, hogy alig veszik igénybe a SZISZ által szervezett programokat. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy csak a fiatalokban van a hiba. A szóban forgó ellentmondás lényege inkább abban rejlik, hogy a SZISZ szervezete a múltban nem alulról felfelé építkezett. Sajnos, ez mindmáig meghatá­rozza a működését, hiszen a szükségesnél kisebb mértékben támaszkodhat a fiatalok érdeklődésen alapuló kezdeményezéseire. Mindezzel csupán azt szeretném érzékeltet­ni, hogy nem „fémről" és nem kérdőívekkel kell a programok szervezését kezdeni! Ennél sokkal célszerűbb azt mondani: csináljátok azt, amire a saját körülményeitek között lehetőség van. Gondoljátok végig, hogy mire van szükségetek a közvetlen környezetetek formálásához, elképzeléseitek megvalósítá­sához, nemzetiségi hagyományaitok őrzésé­hez, érdeklődési köreitek kiteljesedéséhez. Ezzel szemben a mai gyakorlat sok tekintet­ben még arra van beállítva, hogy mindent megtervezzen, megszervezzen, s azután a készre mozgósítson. Amikor a fiatal csupán „vattaként" jelenik meg valamely rendezvé­nyen, nehezen képzelhető el, hogy azt a sajátjának érezze. Úgy gondolom hát, hogy az ifjúsági szövetség esetében is az általános célokat és elveket egységesen kell megfo­galmazni, a tényleges tennivalókat viszont maguknak a szervezeteknek kell kimunkálni­uk. Gyakorta halljuk, hogy sok mai tizenévessel sem a szülők, sem a nevelők nem tudnak mit kezdeni. Egyesek szerint az ifjúságra sem szép szóval, sem büntetéssel nem lehet hatni. Hasonlóképpen kényes téma az idősek és a fiatalok közötti viszony. . . Mit vála­szol minderre az ifjúság nevében ? — A tizenévesek körében valóban nőtt a nehezebben beilleszkedők száma. E problé­mák gyökerei — bár valljuk, hogy az ifjúság is felelős önmagáért — alapvetően rajtuk kívülálló okokban keresendők. A fiatalokat érő hatások, a környezet példái nevelik, for­málják őket. A felnőttek szemszögéből sok­szor gondtalannak minősített életkori sza­kasz korántsem felhőtlen. A gyermekekről való gondoskodás sok esetben leszűkül az anyagiakra, nem párosul szeretetteljes figye­lemmel, munkára, önállóságra, felelősségre neveléssel. Szerintem közösen kell tennünk azért, hogy ez a generáció is meg tudja, meg akarja vívni saját harcait. Csak így érhető el, hogy az úgynevezett gondtalan gyermekkor senkinél se válhasson céltalan időszakká. Persze, ehhez az is kell, hogy a felnőtt társadalom ne tartsa szemtelennek az érvek­kel vitatkozó, kérdéseket feltevő fiatalokat. Az elhallgattatás helyett magyarázzon, a til­tás helyett mutasson példát! Milyen esélyeket lát arra, hogy a SZISZ a fiatalok számára valódi cselekvési terepet jelentsen ? — A SZISZ fontos feladata, hogy megjele­nítse a társadalom előtt az ifjúság problémá­it. Erre csak akkor lesz képes, ha sokszínűb­bé teszi a fiatalok életét. A sok-sok helyi szerveződés lehet az az erő, amely megújít­hatja az ifjúsági mozgalmat és magát a SZISZ-t is. MIKLÓSI PÉTER to to­ ri

Next