A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
Félelmeink és reményeink 1991. január elsején nemcsak új esztendő, hanem új évtized is kezdődik - a XX. század utolsó évtizede. Miért is tagadnánk, bizony félelmek és remények között hányódva várjuk a kilencvenes évek érkezését. Különösen itt, a világnak ebben a sokat szenvedett szegletében, Közép-Kelet-Európában jellemző az érzéseknek ez a sajátos ambivalenciája. A többnyire békés keretek között elkezdődött rendszerváltás jogos reményekkel töltötte el térségünk lakóit, s bár a lelkünk legmélyén tudatosítottuk, hogy az átállás korántsem lesz könnyű, hiszen egyre súlyosabb gazdasági problémákkal kell majd szembenéznünk, mégis, a frissen kivívott szabadság mámorító igézetében úgy tűnt fel, hogy az emberek számára a demokrácia és az újrakezdés lehetősége fontosabb mint a bűnbakkeresés, a régi vélt vagy valós sérelmek felhánytorgatása. Az elrontott dolgok azonban nem javulnak meg maguktól, nem elég csupán kinyilatkoztatni, hogy ezt szeretnénk, így lenne jó. A helyzetelemzésekkel és a diagnózisokkal is Dunát lehetne már rekeszteni, csak éppen a bajok orvoslására nem sikerült még hatásos gyógyszert találnunk. A forgalomban lévő fogalmak, mint pl. a privatizáció, a piacgazdaság, a működő tőke és az ehhez hasonlók, sajnos csak afféle varázsigének tűnnek, amelyeket egykoron a sámánok mormoltak a betegek feje fölött. Senki sem tudja, hogyan is kellene az egészet mozgásba hozni, ráadásul úgy, hogy a szerkezet olajozottan működjön. Mások meg attól tartanak, és nem is egészen alaptalanul, hogy olyan bűvészinasok ügyeskednek itt, akiknek még nincs minden tudomány a kisujjukban, csupán elkezdeni tudják a mutatványt, de nem képesek végigcsinálni, így a táncra perdült seprő még akkor is a port fogja kavarni, amikor már régen az ajtó mögött lenne a helye. A gazdasági bajok azonban félelmeinknek csupán egyik forrása. A térség igazi rákfenéje ugyanis a nemzetiségi kérdés. Ennek a súlyos problémának a megoldása azért rendkívül nehéz, mert sok tekintetben lehetetlen kitapintani a bajok gyökereit. A viták és a vádaskodások lavinája indult el mostanában, még a legracionálisabb elmék is kénytelenek irracionális talajra lépni, s ott már semmi esélye nincs a ráció diadalának. Most amikor e sorokat írom, még javában zajlik a parlamenti vita az illetékességi törvényjavaslatról, végeredményben a föderáció szerepéről és esélyeiről. Számos képviselő szerint ez a válság elsősorban a tisztázatlan nemzetiségi kérdés miatt robbant ki, jóllehet a vita látszólag bizonyos gazdasági kérdések körül forog. Egyáltalán nem kellemes ilyen pattanásig feszült légkörben az új esztendőbe és az új évtizedbe lépni. Főleg ha még azt is tudatosítjuk, hogy szomszédaink - elsősorban keleten - talán még nálunknál is nyugtalanabbak. A helyzetértékelők sokmilliós menekültáradattal riogatnak bennünket, miközben a kedélyeinket már amúgy is felborzolják az egyre feljebb kúszó árak és a félig üres boltok. Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak megvannak a magunk sajátos félelmei is. Az irányunkban megnyilvánuló bizalmatlanság és intolerancia olykor parlamenti és kormány szintű döntésekben is testet öltött, és nem egyszer tapasztalnunk kellett azt is, hogy felelős politikusok felelőtlenül nyilatkoznak rólunk, miközben nyilvánvaló volt, hogy a Velünk kapcsolatos alapvető tényekkel sem voltak tisztában. Sajnos a megértés és a nagyvonalúság hiánya a nemzetiségi kultúrát és sajtót igen nehéz helyzetbe hozta. A magyar lapok egy része az elmúlt évben megszűnt, mások szerényebb külsővel és csökkentett szerkesztői állománnyal megkísérlik a talponmaradást. A Kedves Olvasó a mi lapunkat is megváltozott formában és sajnos két koronával drágábban vásárolhatja meg ezentúl. Egyáltalán nem vigasztal bennünket, hogy A Hétnél jóval nagyobb példányszámú lapok is kénytelenek árat emelni, mert mi is bérből élő emberek vagyunk, és nagyon jól tudjuk, hogy a legfontosabb árucikkekért egyre többet kell fizetni, vagyis akár tetszik, akár nem, a kevésbé fontos dolgokról le kell majd mondanunk. Mi abban reménykedünk, hogy az újság megmarad a fontos dolgok között, tehát a megemelt áron is szükség lesz rá. LACZA TIHAMÉR