A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-02 / 27. szám
Május utolsó hétvégéjén rendezték meg Galántán a IX. Kodály Napokat, a hazai énekkari mozgalom kiemelkedő seregszemléjét. A versenyző kórusok szombaton este a járás falvaiban templomi hangversenyeken vettek részt. A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete a helyi körülmények mérlegelése után úgy döntött, hogy a művelődési házban tartja a rendezvényt. A vendégkórusok karnagyaival és vezetőivel a versenyen való szereplésről, az esti koncertről, élményeikről, benyomásaikról beszélgettünk. — Hogyan érezték magukat az idei Kodály Napokon? Papp Katalin: — Nagyon sok készülés után érkeztünk Galántára, a IX. Kodály Napok kórusfesztiválra. Igazán szívélyes fogadtatásban részesültünk. A szervezéssel kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy már többször is voltunk ezen a rangos seregszemlén, de a szervezés ilyen magas fokú összmunkájával még nem találkoztunk. A sok szereplőről való gondoskodás igazán színvonalas. Az előző két alkalommal kórusunk, a párkányi női kar aranysávos minősítést ért el. Kórusunk alapítója Gulyás Györgyi volt, akitől később én vettem át a stafétabotot. Adamovics Matild: — Az újvári női kamarakórus még nagyon fiatal csapat, mindössze fél éve énekelünk együtt rendszeresen. Ennek ellenére úgy érzem, a versenyen sikerült a maximumot nyújtanunk, s nagyon jól érezzük magunkat. — Milyen volt a verseny? Papp K.: — A felkészülést nagyon sok próba előzte meg. Izgultunk nagyon, s tudatában vagyunk hibáinknak is. Végül is a színpadon úgy sikerült feloldódnia a kórusnak, hogy mikor befejeztük a szereplést, éreztem, ez jó volt. Az idei Kodály Napok zsűrije az értékelés során meglepett bennünket. Tízéves fennállásunk alatt, noha már külföldön is versenyeztünk, sehol sem találkoztunk ennyire egyoldalú értékeléssel. Önkritikát gyakorolva is megjegyezném, hogy a zsűri csak a negatívumokat sorolta fel, egy szóval nem biztatta a kórust. Pedig aki kórussal dolgozik, tudja, mennyi lemondással, önfegyelemmel jár a próba, a felkészülés. Gyarmathy Zsuzsanna: — Közöttünk több fiatal anyuka van, akik gyermeküktől vonták el a boldog együttlét óráit, hogy áldozzanak a kórusmuzsika oltárán. Mindannyiunkat nagyon meglepett a zsűri negatív értékelése. Hibáink tudatosítása mellett jólesett volna rámutatni a pozitívumokra is... Mert ha csak egy kevés szóval értékelték volna a jót is, növelték volna az önbizalmunkat, s ez erőt adott volna a további munkához. Papp K.: — Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, s főleg Felsőszeliben, a művelődési otthonban sikerült ismét önmagunkat adnunk. A közönség tapsvihara is éreztette velünk, hogy érdemes folytatni. — Milyen érzéssel álltak a szeli közönség elé? Adamovics M.: — Mikor megtudtuk, hogy Felsőszeliben nem templomi hangverseny lesz, hanem másutt lépünk fel, bizony meglepődtünk, s engem csalódás ért. Ugyanis a kettő között nagy különbség van. De azért örülök, hogy sikerült az előadás. Papp K.: — Mi szerencsésebb helyzetben voltunk, mert már több éve énekelünk, s így volt miből a műsort az adott körülményekhez igazítani. — Mit adott Önöknek a rendezvény, mivel gazdagodtak? Papp K.: — Szeretnék még egy momentumot a mai napból feleleveníteni. A versenyző kórusok már izgatottan várták az értékelést, s hogy az idő gyorsabban teljék, valaki népdalt kezdett énekelni, s a többiek is bekapcsolódtak. Szinte zengett a magyar népdal, s egynek éreztük magunkat, szóval ezek azok a felemelő pillanatok, amelyek az ünnepet még fényesebbé teszik, s ezáltal az izgulás percei is felejthetetlenek. — Van-e alkalma a kórusnak fellépéseken is részt venni? Lužica Helena: — Az újvári női kar rendszeresen részt vesz a városi rendezvényeken, mint például az új művelődési otthon átadásánál, illetve a Czuczor Gergely Napokon is énekeltünk. Nevelőhangversenyeket tartunk. A Kodály Napok az első verseny, amelyen részt vettünk, de bízunk benne, hogy a folytatás még jobb lesz. Papp K.: — Nálunk már hagyomány, hogy a párkányi kórus karácsonyi hangversenyt ad az esztergomi szimfonikus zenekarral. Nyaranta kihasználva az iskolai szünetet, többet utazunk, Ausztria, Erdély, Magyarország, Németország városaiba, ahol templomi és városi rendezvényeken szólaltatjuk meg a régi és mai szerzők szebbnél szebb műveit. — Úgy érzem, befejezésül leszögezhetjük, hogy a kórusmuzsika ünnepén énekes és hallgató egyaránt örült a zene összetartó erejének, s megtalálta azt a lelki harmóniát, melyet a zene hullámhosszán generációk adnak tovább, és melyet az együvé tartozás melegsége hat át. MÉSZÁROS MAGDOLNA Fotó: Görföl