A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-01 / 27. szám
OTTJÁRTUNK A II. Bartók Béla Zenei Találkozó "Bartók, az ember nem volt kevesebb műveinél. Ezért mindenkinek, aki valamit tud róla, az emberről, kötelessége megszólalni..." (Székely Júlia: Bartók tanár úr) A II. Bartók Béla Zenei Találkozóval kapcsolatban sokan feltették és felteszik a kérdést, hogy miért Ipolyság, miért az Ipoly mentén rendezik a zenei találkozót, hiszen Bartók Béla szlovákiai kapcsolatai, felvidéki kötődése sokkal kiterjedtebb. Sőt a kérdezők — egy kissé sarkítottan szólva: "kételkedők" — nem is tudnak Bartók Béla Ipolysághoz, illetve annak környékéhez való kötődéseiről, népdalgyűjtő útjairól. Csáky Károlytól, Hont vidékének kutatójától tudom, hogy Bartók Béla nevének, munkásságának felelevenítésére történtek már próbálkozások Ipolyságon. »Az egészséges Bartók"kultusz" vagy hagyományápolás Ipolyságon 1981-ben, a Bartók Béla (1881—1945) centenáriumi évben kezdődött. Működött Ipolyságon tíz évig a Honti Művelődési Klub, amely programjára tűzte 1981 -ben az említett megemlékezést is. Szó esett Bartók Hont megyei gyűjtőútjairól, de bemutatásra kerültek Mózer Zoltán magyarországi fotóművész, Bartók Béla gyűjtőútját követő, nyomdokaiban járó remek felvételei is. A II. Bartók találkozót viszont gazdagította egy ipolysági vonatkozású igen színes programpont, a Művészeti Alapiskola nyitóhangversenye 1994. május 27-én, ők ugyanis ezen a napon ünnepelték az iskola fennállásának 35. évfordulóját. A jubileumi hangverseny a városháza színháztermében zajlott. A zenei találkozó második napján, szombaton a Művészeti Alapiskola adott otthont a "Bartók a gyermekeknek" című zenés délelőttnek, amely lényegében a művészeti alapiskolák találkozója volt; az ipolysági ifjú zenészeken kívül felléptek a lévai, a zselizi, a párkányi, a kékkői iskolák növendékei, és a Balassagyarmati Zeneiskola növendékei is bemutatták tudásukat. A műsort gazdagították még az ipolysági gyermekkórusok és népdalénekesek. Délután került sor az "Utam Bartókhoz" zenei vetélkedő döntőjére. A vetélkedő színvonaláról, céljairól és a vele kapcsolatos tudnivalókról Duka Zólyomi Emesét kérdeztük: — Más formát kapott a vetélkedő, mint három esztendővel ezelőtt. Nemcsak felismerésről és tartalmi tudásról volt szó, hanem a versenyzőknek aktívabban is be kellett kapcsolódniuk, így az volt az érzésem, hogy nagyobb volt a versenyszellem. Talán összetettebb volt a versenynek az a része, amikor fel kellett ismerni a művet, de azt is el kellett mondani, hogy hol gyűjtötte Bartók. Az utolsó kör volt a legizgalmasabb, a gyakorlati részben be kellett mutatni egy-egy Bartók által gyűjtött népdalt. A formát a gyerekekre bíztuk, tehát lehetett szólóének, hangszerszóló vagy hangszeres kíséret. Ezek szerint a zsűrinek komoly gondja volt megállapítani a rangsort, de mégis hogyan alakult a végeredmény? — Első helyen végzett a komáromi gimnázium egyik csapata. Két csapatot indítottak, vezetőjük, tanácsadójuk, felkészítőjük Oláh Ilona tanárnő volt, aki már 1991-ben is győztes csapatot kormányzott, csupán annyit jegyeznék meg, hogy a tanárnő matematika szakos. A második helyen az ipolysági gimnázium csapata végzett, nagyszerű versenyzők, igazi versenyhangulatot teremtettek. A vetélkedő első felében még vezettek, de aztán egy kicsit lemaradtak, megelőzték őket a komáromiak. Harmadik lett a somorjai gimnázium csapata, ami külön öröm, mert a versenyzők csak elsős gimnazisták, így hát fejlődés szempontjából sok-sok idő és lehetőség áll még előttük. A további helyezettek a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola versenyzői voltak, az egyik csapatuk szintén elsősökből verbuválódott, tehát három esztendő múlva velük is találkozhatunk. — A versenyhangulaton túl mit nyújtott a vetélkedő? — Nagyon örülünk a visszajelzéseknek és különösen annak, amikor a versenyzőket felkészítő tanár azt mondja, hogy a területi verseny után rájött arra, a gyerekeket mennyire megragadta Bartók Béla zenéje. Lényegében ez volt a célunk a vetélkedő elindításakor, attól függetlenül, hogy majd helyezettek is lesznek. — Hány gyerek kapcsolódott be ebbe a vetélkedőbe? — Kevesebb, mint 1991 -ben, talán mert iskolai vetélkedőket nem rendeztünk, hanem mindjárt területi vetélkedők voltak, így kilenc csapatunk volt összesen, amit talán a sok-sok nézővel és izguló kísérővel, felkészítővel meg kellene szorozni. Célunkat elértük, a gyerekek megtalálták a Bartók zenéjéhez vezető utat. A nap természetesen a vetélkedővel még nem ért véget, hiszen hátra volt még a délutáni diákkoncert, a Balassagyarmati Zeneiskola kamaraegyüttesének közreműködésével és az esti kórushangverseny. A komáromi Concordia Kóruson és a zselizi Schubert Vegyeskar mellett jeleskedtek a galántani, kassai, balassagyarmati és az ipolysági gimnáziumok kórusai, valamint a peredi Pitypang gyermekkórus, és a Kadosa Pál zongoraverseny győztesei is emelték az est színvonalát... A II. Bartók Béla Zenei Talákozó harmadik napján vasárnap, Ipolyság főterén, a városháza előtti téren dudások — ifj. Cseri Sándor és Adorján István — üdvözölték a várost. Az oly ritkán hallott dudaszóra összegyűltek az emberek, táncra perdültek a lányok, és tapssal köszönték meg a dudások művészetét. A téren sziporkázó volt a hangulat, akárcsak réges-régen 1910-ben, az ipolysági dudások és kanászkürtösök versenyének idején. Bartók Béla a dudások versenyéről ezeket írta: "Micsoda látvány, amint összes kanászkészségeikkel felszerelve vonulnak fel, a cifraszűr a vállukon, hónuk alatt a díszes duda, kezükben egy tülök, a remekbe kivarrt kanászostor. Aligha fogunk Ifj. Csoóri Sándor és Adorján István dudások A somorjai versenyzők: Bauer Helga, Bucsuházi István és Kósa Judit