Magyar Akadémiai Értesítő, 1859 (Pótkötet)
A philosophiának physiologiai fordulatáról Némethonban. Almási Balogh Sámuel
A PHILOSOPHIANAK PHYSIOLOGIAI FORDULATÁRÓL. 151 A PHILOSOPHIÁNAK PHYSIOLOGIAI FOR DULATÁRÓL NÉMETHONBAN. SZÉKFOGLALÓIAG ÉRTEKEZIK ALMÁSI BALOGH SÁMUEL, LT. Midőn e nagy díszít gyülekezetben, hol édes honunk kítünö tudósainak fényes koszorúja által környezve szemlélem magamat, legelőször lépek fel, és pedig nem csak felszabadítva, de fel is hívatva a szólásra : megvallom, a benső tisztelet mellett némi remegés szállja meg keblemet, és inkább tartozásom érzete, mint magam iránti bizalom bátorít e tiszt teljesítésére. Philosophiai tárgyról kell értekeznem, s hogyan emelkedjem én a philosophia magas régióiba, vagy búvárkodjam annak mélységeiben, ki e pályán inkább csak dilettánsnak mint avatottnak érzem magamat? De mivel szólnom kell, teljesítem tisztemet, elnézést reménylve arra nézve, mi tőlem legjobb igyekezetem mellett is nem telhetnék. A philosophiának physiologiai fordulatáról kívánok szólni, mely az újabb időkben Némethonban , a tulajdonképi tudományos philosophia fészkében,nagyon elhatalmazván,folytonos élénk vitákra s harczokra nyújt alkalmat. Értem a philosophiának physiologiai fordulatán azon bölcseleti módszert, miszerint sok új német bölcsészek a philosophiának legfőbb szemlélődési tárgyait, ú. m. világ-, szellem-, sőt magának istennek is lényegét és munkásságát egyenesen a létszerességből vagy életművességből (Organismus) akarják kimagyarázni, némelyek egészen anyagilag, mások eszmeileg is, mi természetesen világistenlétre (pantheismus) vagy pedig atheismusra vezet. Tárgy-választásomban két indok vezérlett, egyik : mivel a bölcseletnek ezen fordulata az emberiség legbensőbb s legszentebb kivánataival ellenes ; másik : mivel a szemlélődő bölcsészek által az eszmeiségnek (idealismus) a legfensőbb