Akadémiai Értesítő, 22. kötet (1911. évfolyam)

Füzetek - 1911 / 11. füzet

Megjelenik ^ AKADÉMIAI ^ SzerkeszW. minden hó 15-én­­-^ -r-v m­­-^ ^ r p-p^ a kiadóhivatal a három-négy ívnyi jjj J_ jjj ^ J_ J_ U Magyar Tudom. tartalommal. Akadémiában. SZERKESZTI HEINRICH GUSZTÁV. XXII. KÖTET. 1911. November 15. 11. FÜZET. Liszt Ferencz. (Gróf Zichy Géza t. t. előadása 1911 október 23.) Liszt Ferencz az 1811-iki üstökös fényes jegyében szüle­tett. Az üstökös néhány hónap múlva eltűnt az emberek szemei elől, Liszt Ferencz neve pedig ma is fénynyel tölti be a művé­szet égboltját és ragyogással a földet, melyen született, Magyar­országot. Liszt csodagyermek, csodálatos férfi és csodálatra­méltó aggastyán volt. Szellemileg sohasem gyöngülve, a hanyatlás minden jele nélkül élt, s fejezte be dicsteljes életét. Ha azt kérdeznék tőlem, mi volt Liszt Ferencz legnagyobb tulajdon­sága? nem azt felelném, hogy páratlan virtuozitása, új ösvényt vágó zeneszerzői tehetsége, tudása, szorgalma, karnagyi és oktató genialitása, de azt mondanám lelki fensége. Ez a lelki fenség mindent megnemesített, a­mi csak bűvkörébe került; megneme­síté az embert, megnemesíté magát a művészetet. Lelki fensége ott ragyogott az arczán, ha a merev, hideg zongorabillentyűket érinté, ha a karnagyi pálczát magasra emelve magával ragadta a mindennapi munkában elkínzott zenészeket, ott ragyogott, ha tanítványainak szerény szerzeményeit eljátszotta és művészetével megszentelte! Liszt sohasem volt kicsinyes és köznapi; fenséges volt művészetében, szeretetében, haragjában és mindenekfelett elnézésében. Apostoli jóság és szelídség volt lelkének fő erénye. Hohenlohe herczegnő, született herczeg Wittgenstein Mária, a­ki mint gyermek és serdülő leány Liszt körében élt, néhány nap előtt ezt írta nekem: „Liszt egyszerű, őszinte szerénysége némileg elhomályosította személyének fényét. Sokan csak most tudják mily páratlanul jóságos, nagy lélek volt Liszt Ferencz". És e szerény, alázatos ember a világ legnagyobb zongora­művésze, iskolát alapító lángész volt. Régibb időkben a zongora rövid lélekzetű, csakis a hangok gyors egymásutánja által ható hangszer volt, a kötött sokszólamú játék, az ének és zenekar hangszereinek utánzása, egyszóval az orchestrális zongorajáték Liszt Ferencz alkotása. A nagy mester sohasem kívánta ujjait- AKAD. ÉRT. XXII. k. 263 f. 38

Next