Akadémiai Értesítő, 22. kötet (1911. évfolyam)
Füzetek - 1911 / 11. füzet
Megjelenik ^ AKADÉMIAI ^ SzerkeszW. minden hó 15-én-^ -r-v m-^ ^ r p-p^ a kiadóhivatal a három-négy ívnyi jjj J_ jjj ^ J_ J_ U Magyar Tudom. tartalommal. Akadémiában. SZERKESZTI HEINRICH GUSZTÁV. XXII. KÖTET. 1911. November 15. 11. FÜZET. Liszt Ferencz. (Gróf Zichy Géza t. t. előadása 1911 október 23.) Liszt Ferencz az 1811-iki üstökös fényes jegyében született. Az üstökös néhány hónap múlva eltűnt az emberek szemei elől, Liszt Ferencz neve pedig ma is fénynyel tölti be a művészet égboltját és ragyogással a földet, melyen született, Magyarországot. Liszt csodagyermek, csodálatos férfi és csodálatraméltó aggastyán volt. Szellemileg sohasem gyöngülve, a hanyatlás minden jele nélkül élt, s fejezte be dicsteljes életét. Ha azt kérdeznék tőlem, mi volt Liszt Ferencz legnagyobb tulajdonsága? nem azt felelném, hogy páratlan virtuozitása, új ösvényt vágó zeneszerzői tehetsége, tudása, szorgalma, karnagyi és oktató genialitása, de azt mondanám lelki fensége. Ez a lelki fenség mindent megnemesített, ami csak bűvkörébe került; megnemesíté az embert, megnemesíté magát a művészetet. Lelki fensége ott ragyogott az arczán, ha a merev, hideg zongorabillentyűket érinté, ha a karnagyi pálczát magasra emelve magával ragadta a mindennapi munkában elkínzott zenészeket, ott ragyogott, ha tanítványainak szerény szerzeményeit eljátszotta és művészetével megszentelte! Liszt sohasem volt kicsinyes és köznapi; fenséges volt művészetében, szeretetében, haragjában és mindenekfelett elnézésében. Apostoli jóság és szelídség volt lelkének fő erénye. Hohenlohe herczegnő, született herczeg Wittgenstein Mária, aki mint gyermek és serdülő leány Liszt körében élt, néhány nap előtt ezt írta nekem: „Liszt egyszerű, őszinte szerénysége némileg elhomályosította személyének fényét. Sokan csak most tudják mily páratlanul jóságos, nagy lélek volt Liszt Ferencz". És e szerény, alázatos ember a világ legnagyobb zongoraművésze, iskolát alapító lángész volt. Régibb időkben a zongora rövid lélekzetű, csakis a hangok gyors egymásutánja által ható hangszer volt, a kötött sokszólamú játék, az ének és zenekar hangszereinek utánzása, egyszóval az orchestrális zongorajáték Liszt Ferencz alkotása. A nagy mester sohasem kívánta ujjait- AKAD. ÉRT. XXII. k. 263 f. 38