Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)
1970-09-16 / 14. szám
174 AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1970. szeptember 16. — A vállalati nyereség részesedési és fejlesztési nyereségrészre való megbontásának alapja a bérek és a külkereskedelmi árrés aránya. Egyenletesebbé kell tenni a részesedési alap vállalatok közötti szóródását, biztosítani kell, hogy a részesedési alapok induló színvonala, valamint a további években a fejlődési üteme a népgazdasági átlaghoz a jelenleginél jobban igazodjék. A fejlesztési alap képzésére szolgáló nyereségrész az adóköteles nyereség és a részesedési nyereségrész különbözete. A fejlesztési alap felhasználása szempontjából fenn kell tartani a saját fejlesztési célokra szolgáló és exportfejlesztési célokra más vállalatoknak átengedhető rész megkülönböztetését. A népgazdasági tervben figyelembe vett saját szükségletet, valamint a forgóalapbővítési igényt meghaladó fejlesztési alapot a vállalatoknak be kell fizetniük az exportfejlesztésiberuházási hitelfedezeti alap célokat szolgáló bankszámlára. A felhasználás során biztosítani kell, hogy a befizető vállalatoknak — amennyiben elgondolásaik a hitelpolitikai irányelvekkel, valamint a népgazdasági tőkés exportfejlesztési célkitűzésekkel összhangban vannak — kezdeményező és hathatós szerepük legyen a hiteligény elbírálásánál. Ha a befizető vállalat, illetve vállalatok egy része ilyen javaslatot nem tesz, az alapban levő összeg — a Magyar Nemzeti Bank és a Külkereskedelmi Minisztérium együttes döntése alapján — más vállalatok által tett exportfejlesztési javaslatok megvalósítására is fordítható. — A külkereskedelmi vállalatok bérszabályozási rendszerét a tevékenység sajátosságainak figyelembevételével kell kialakítani. 3. A közlekedési és hírközlési tevékenységet folytató vállalatok szabályozó rendszerének kialakításánál a következő sajátosságokat kell figyelembe venni: — A közüzemi jellegből eredő követelményeknek egyedi szabályozással kell eleget tenni. A nyereségmegosztásban az általánostól eltérő bérszorzók kialakításával kell az érdekeltségi alapok megfelelő arányát biztosítani. A tömegigényeket kielégítő városi közlekedést (autóbusz, villamos, metró) továbbra is olyan állami támogatásban kell részesíteni, amely minimális nyereség képződését is lehetővé teszi. A nem tömegközlekedési tevékenységet végző vállalatok részére a támogatást meghatározott mértékben rögzíteni kell, és az azon felül jelentkező esetleges többletköltségeket a tanácsoknak saját pénzügyi forrásaik terhére kell rendezniük. — A távolsági és helyi személyszállításban fontos cél a zsúfoltság csökkentése, illetve az utazás kulturáltságának növelése. E cél realizálására külön költségvetési támogatásként évenként növekvő összeget lehet fordítani. — A vasúti személyszállításra olyan mértékű fogyasztói árkiegészítést kell adni, amely fedezi az önköltséget. Mivel a vasúti személyszállítás nyereséget nem realizál, a vasút teljes tevékenységéből eredő részesedési alap képzésénél ezt a körülményt figyelembe kell venni adóvisszatérítés nyújtásával. — A gépjárműszavatossági biztosítás kötelezővé tétele miatt meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e adókedvezményt nyújtani a közúti gépjárműközlekedési vállalatoknak. — A városi és községi hozzájárulás fizetési kötelezettsége alól a vállalatokat — a gépjárműközlekedési vállalatokat kivéve — részben, illetőleg teljesen mentesíteni kell. A vasút területén fenn kell tartani a bértömegszabályozást, és ehhez preferenciát kell alkalmazni. A közlekedés és hírközlés egyéb területén az egy főre jutó bér -s nyereségmutatót a munkaidő csökkentés figyelembevételével kell meghatározni, esetleg az egyes szakágazatok tevékenységére jellemző más mutatók alakulásától kell függővé tenni a kedvezményes bérszínvonal- növekedést. Az egyes szakágazatok objektív adottságaitól függően az átlagbérfejlesztésnél differen- ciált módon bérpreferenciát kell biztosítani. — A városi közlekedés speciális helyzetét figye- l lembe véve további vizsgálatokat kell végezni arra vonatkozólag, hogy a feladatok kulturáltabb ellátását — a bérpreferencia fenntartása mellett ] — a bértömegszabályozási vagy a bérszínvonal- szabályozási rendszer segíti-e elő. 4. A lakossági szolgáltatásokat, az 1038/1969. (X. 12.) Komr. számú határozatban meghatározzott körben, a továbbiakban is jelentősen preferálni kell. a) Az ipari és kereskedelmi szolgáltatások területén az eszközlekötési járuléknak a lakossági szolgáltatások árbevételével arányos részét nem kell költségként elszámolni. A lakossági szolgáltatások, lakáskarbantartás árbevételével arányos fejlesztési nyereségrészt teljesen adómentessé kell tenni. Amennyiben az új nyereségadó-feltételek mellett (bérszorzóemelés) a fejlesztési alapnál csökkenés mutatkozna, akkor az R-nyereségrész 1 adójából egységes adókedvezmény biztosítása szükséges, amellyel a fejlesztési alap növelhető. / b) A kommunális szolgáltatás területén az esz-közlekötési járulék fizetési kötelezettség alá tar- tozó eszközök köre változatlan marad. Továbbra is szükséges fenntartani a szakmánként differen-ciált bérszorzókat. Csökkenteni kell a fejlesztési nyereségrész adókulcsát. A tartalékalap kötelező szintjét a bér 8%-ában kell meghatározni, a fej- llesztési alap után pedig a további képzési kötele- s zettséget meg kell szüntetni. A kommunális szolgáltatásokra nyújtott támo- tgatások folyósítása továbbra is szükséges. A IV. ötéves terv időszakában azonban e támogatások folyósításában is érdekeltté kell tenni a tanácso kat. c) A lakossági javítást és szolgáltatást végző, valamint a kommunális szolgáltató vállalatoknál és kisipari szövetkezeteknél megfelelő mértékű preferencia alkalmazásával kell biztosítani a bér- ] színvonalnak az egyéb népgazdasági ágak bérszín- vonal növekedésével összhangban álló emelkedé- i sét. flj 5. A kulturális tevékenységek és szolgáltatások előmozdítására kultúrpolitikai megfontolásokból adott dotációkat, mentességeket és egyéb támoga- t tásokat — figyelemmel arra is, hogy a termékek *