Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)

1970-09-16 / 14. szám

1970. szeptember 16. AKADÉMIAI KÖZLÖNY 171 rendszer, amely a fogyasztás-felhalmozási arány szabályozásában és a pénzügyi egyensúly szem­pontjából kellő biztonságot nyújt. A gazdaságpolitikai célokkal összhangban fo- I kozni kell az élőmunkával szembeni hatékonysági követelményeket, általában erősítve a szabályozás kiegyensúlyozott fejlődésre ösztönző elemeit/A szabályozásban mindinkább elő kell segíteni az intenzív fejlődésre való fokozatos átállást. A gazdálkodás biztonsága, a perspektivikus vál­lalati szemlélet kialakítása érdekében a szabályo­zás elveinek stabilitására, egységességére kell tö­rekedni. E feladatokat úgy kell megoldani, hogy határo­zottabban érvényesüljenek a tervszerű jövedelem- elosztás és a pénzügyi egyensúly követelményei, amelyek a jövedelmek megosztásában a jelenlegi : szabályozáshoz képest kismértékben a központo- I sított rész arányának növelését és a fejlesztési alapoknak a tervvel jobban összhangban álló meg­osztását igénylik. A jövedelemszabályozás általános rendszere a népgazdaság különböző területén működő vala­mennyi vállalatra, kisipari termelő-, valamint fo- ! gyasztási és értékesítő szövetkezetre (továbbiak- ' ban együttesen: vállalat) vonatkozik — kivéve a ? mezőgazdaság területén működő gazdálkodó szer­veket, amelyekre nézve külön határozat intézke­dik. Azon területek és tevékenységek szabályozási ; rendszerének kialakításánál is, ahol sajátos felté- teleket vagy a tevékenység jellegét figyelembe f véve eltérő szabályozást (konstrukciót, illetve mér- • tékeket) kell alkalmazni, érvényesíteni kell az ál­talános jövedelemszabályozási rendszer alapelveit. 2. A vállalatok a jövőben is a felhasznált és le­kötött termelési tényezők arányában teljesítenek befizetéseket (eszközlekötési járulék, illetményadó j és társadalombiztosítási járulék). Ezeknek mértéke a korábbi évekhez képest nem változik. A befizetési kötelezettség alóli mentesítések körét és a kedvez­mények mértékét csökkenteni kell. 3. Termelési adóval kell továbbra is elvonni az általánostól eltérő természeti és termelési feltéte­( lekből eredő, az árrendszeri, a termékforgalmazási ' és a szervezeti (monopol-szervezet) adottságok miatt keletkező magas járadék-jellegü jövedelme­ket. A termelési adó kivetési rendszerének és mér- . tékének kialakításánál azokon a területeken, ahol annak közgazdasági feltételei megvannak, általá­nosabb jellegű megoldásokra (vállalatcsoport, ipar­ág stb.) kell törekedni. Továbbra is változatlan mértékben fenn kell tartani az építés-szerelési adót. 4. A városi és községi hozzájárulás bevezeté- sére, ezzel egyidejűleg a kommunális adó meg­szüntetésére a tanácsok gazdálkodásának tovább­fejlesztéséről s2Üló 2013/1970. (VI. 9.) Korín, szá­. mú határozatban foglaltak az irányadók. 5 * * 5. A nyereségadózásnál, az érdekeltségi alapok képzésénél, illetve a városi és községi hozzájátu­' lás összegével csökkentett mérleg szerinti nyere­ség termelési tényezők arányában történő meg­osztásánál az élőmunka költségeket az eddigi ál­talános 2-es bérszorzó helyett 3-as bérszorzóval kell számításba venni. A jelenleg 2-estől eltérő bérszorzóval rendelkező területeken e módosítás­sal összhangban álló új bérszorzókat részletes vizsgálatok alapján kell meghatározni, figyelembe véve az egyéb módosításokat is. A nyereségadózásban a két nyereségrész adó­terheit közelíteni kell, a részesedési nyereségrész progressziója — az érdekeltség intenzitásának növelése érdekében — mérsékeltebb legyen. En­nek megfelelően a bérszorzóváltozás, valamint a bérszabályozás módosult rendszere miatt megnö­vekvő részesedési nyereségrész átlagkulcsa a je­lenleginél magasabb, kb. 55—60%-os lesz. A ré­szesedési nyereségrész adózásában az adómentes és alacsony adósávok megszűnnek, a progresszív adó szűkebb skálán (az eddigi 0—70% helyett kb. 40—70% között) mozog. A bérszorzó növelése miatt a változatlanul 70%-os maximális adókulcs mellett is a nyereségnövekményeknek a jelenlegi­nél nagyobb hányada fordítható a személyi jöve­delmek növelésére. Célul kell kitűzni, hogy a módosítások beveze­tésekor összességében átlagosan a jelenlegivel azonos színvonalú részesedési alapok képződje­nek. A módosítások hatására az érdekeltségi ala­pok kialakult színvonalkülönbségei valamelyest csökkennek, a vállalatok közötti időbeni differen­ciálódásuk azonban a fejlődés során erőteljesebbé válik, a gazdálkodás folyamatában intenzívebb érdekeltség alakul ki a személyi jövedelmek nö­velésére. A fejlesztési nyereségrész utáni adózási lineáris, az adókulcs változatlan. A vállalatoknál a nyere­ségből képződő fejlesztési források növekedését a jelenlegi szabályozáshoz képest csökkenteni kell, és ily módon növelni kell azokat a központi for­rásokat, amelyekből állami támogatást lehet nyúj­tani a népgazdasági tervben előirányozott, válla­lati döntési körben megvalósuló fejlesztési célok­ra, beruházásokra. A vállalatok saját döntésük alapján a részese­dési nyereségrészből pénzeszközöket csoportosít­hatnak át a fejlesztési nyereségrészbe. Az átcso­portosított nyereségrész után alacsonyabb adót kell fizetni. Ezáltal a vállalatok saját elhatározá­suk alapján, távlati céljaik megvalósítása érdeké­ben fejlesztési forrásaikat növelhetik. A vállalati tartalékalap kötelező szintjét az ex­port és import árkülönbözeti tartalékalapok kép­zési rendszerével összhangban kell kialakítani. Az éves feltöltési kötelezettség a részesedési alap után 10% marad, a fejlesztési alapnál azonban 12,5%-ra kell emelni. 6. A minisztériumok felügyelete alatt álló ipa­ri és építőipari vállalatoknál az állóeszközállo­mány bruttó értékében 1964. január 1. és 1967. december 31. közötti időben bekövetkezett válto­zás alapján az értékcsökkenési leírásból fejlesztési alapba helyezhető összeg növelését, illetve ab­ból a tartalék-képzési kötelezettséget 1971. évre is fenn kell tartani, de azt 1972-től kezdődően

Next

/
Thumbnails
Contents