Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)

1970-09-16 / 14. szám

172 AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1970. szeptember 16. meg kell szüntetni. Az 1971. december 31-ig ke­letkező amortizációs tartalékok felszabadítását 1973—75 között kell engedélyezni három egyenlő részletben. 7. Az érdekeltségi alapok felhasználására vo­natkozó alapvető szabályok továbbra is érvény­ben maradnak. A részesedési alap felhasználása a bérszabályo­zási rendszer módosulásának megfelelően válto­zik. A fejlesztési alap felhasználási szabályainak módosításával kapcsolatban megszűnik a kommu­nális adó és a biztosítási díjak fejlesztési alap ter­hére történő fizetési kötelezettsége. A fejlesztési alapból történő, konvertibilis de­vizát igénylő importbeszerzések esetén a vállala­toknak a beruházást finanszírozó banknál a be­szerzés forintfedezetét meglevő fejlesztési alap­jukból le kell kötni. A biztosítási díjakat a vállalatok a költségek terhére számolhatják el. A vállalatok továbbra is önkéntesen köthetnek vagyonbiztosítási szerző­dést. A lakossághoz és a szövetkezetekhez hason­lóan azonban a vállalatok és intézmények részére is kötelezővé kell tenni a gépjármű szavatossági biztosítási szerződések megkötését. A pótlás fede­zetéül szolgáló kártérítés közvetlenül a fejlesztési alapba kerül. Ha a vállalatoknak biztosítási szer­ződéskötésre lehetőségük van, de azt elmulaszt­ják, a kárt csak fejlesztési alapjuk vagy­­ annak hiányában visszapótlási kötelezettség mellett — tartalékalapjuk terhére rendezhetik. Továbbra is a költségek terhére finanszírozható a karbantar­tási-fenntartási ráfordítást igénylő károk helyre­­állítása. Az ilyen jellegű kártérítések a költségek megtérülését szolgálják. A hatékonysági követelmények fokozódása, a kockázatvállalás növekedése miatt, továbbá a kon­junkturális ármozgások csillapítása érdekében a vállalati tartalékok felhasználási szabályait alkal­masabbá kell tenni a kiegyensúlyozott gazdálko­dás céljaira. Ezért az általános tartalékalap kép­zési és felhasználási lehetőségeinek körét bővíteni kell. Lehetővé kell tenni az export-import tevé­kenységgel összefüggésben a konjunkturális ár­mozgások miatti árveszteség kiegyenlítését — visz­­szapótlási kötelezettség nélkül — és ezáltal megfelelő érdekeltségi alapok képződését. A jelenleginél hosszabb időtartamú (a jelenlegi 3 évvel szemben 5 év) és folyamatosabb visszapótlási rendszert kell kialakítani. Ahol a konjunkturális áringadozás miatti nyere­ség és érdekeltségi alap változás kiegyenlítődésére az általános vállalati tartalékalap rendszer nem bizonyul elégségesnek, külön rendelkezés szerinti export-import árkülönbözeti tartalékalap képzési és felhasználási kötelezettséget, illetve lehetősé­get kell megállapítani. 8 * * * * 8. Az állami támogatások közül a termelési tá­mogatások mindinkább a tervezett fejlődés alap­ján várható jövőbeni és a jelenlegi hatékonyság összekötésének eszközei legyenek. Törekedni kell a veszteségtérítő, a korszerűtlen struktúrát rög­zítő támogatások csökkentésére. A támogatások folyósítási rendszerében részben a degresszió mód­szerének alkalmazásával, részben pedig — az el­érendő céllal jobban összhangba hozható — köz­vetlenül az érdekeltségi alapokba nyújtott (nettó) támogatások arányának növelésével a feltételeket szigorítani kell. Az ötéves tervben előirányzott mértékben és célokra közvetlen és közvetett beruházási és for­góalapnövelési támogatások nyújthatók a vállala­toknak. a) A közvetlen támogatások lehetnek: — fejlesztési kölcsönök (visszterhes támogatá­sok), olyan célok megvalósításához, ahol csak ideiglenes eszközhiány akadályozza a megvalósu­lást. A támogatás konkrét odaítélésénél meg kell határozni a visszafizetés időtartamát és a fize­tendő kamatokat; a visszteher nélküli támogatások, olyan fej­lesztési célok megvalósításához, amelyek a nép­­gazdasági terv összefüggései alapján szükségesek, de realizálásuk más módon nem biztosítható. b) A közvetett támogatások (preferenciák) le­hetnek: — adókedvezmények olyan területeken, ahol a beruházások gazdaságosságát kell előtérbe helyez­ni, illetve ahol célszerű a vállalatokat a fejlesztés révén elérhető többlettermelésben érdekeltté ten­ni, és a beruházás finanszírozásához hitelképessé­gük növelése szükséges; — az értékcsökkenési leírás átlagosnál nagyobb hányadának fejlesztési alapba helyezése a nagy­mértékben elhasztrálódott állóeszközökkel rendel­kező egyes ágazatokban. B) A bérszabályozás rendszere 9. A bér- és személyi jövedelemszabályozási rendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az nö­velje a vállalatok érdekeltségét az élőmunka haté­konyabb felhasználásában, segítse elő a tervsze­rűbb és racionálisabb munkaerőgazdálkodást, te­gye lehetővé a személyi jövedelmek teljesítmény­től függő erőteljesebb differenciálását, segítse elő a munkaerő kívánatos irányú mozgását, a ter­melési tényezők racionálisabb felhasználását. 10. A személyi jövedelemnövekedés nagyobb hányadának fedezetéül továbbra is a részesedési alap szolgál. Az átlagbérnövekedés a költségek terhére számolható el oly módon, hogy az egy főre jutó bér­­ nyereség növekedésétől és a tény­leges átlagbér emelkedésétől függően egyszeri bér­­fejlesztési befizetést kell teljesíteni a következők szerint: a) az egy főre jutó bér + nyereség előző évihez viszonyított növekedésének minden egyes száza­léka után 0,3%-os bérszínvonal növekedést 50%-os egyszeri kedvezményes bérfejlesztési be­fizetés terheli a részesedési alapból. b) az egy főre jutó bér -­ nyereség növekedése által meghatározotton felüli átlagbérszínvonal nö­vekedést progresszív egyszeri bérfejlesztési befi­zetés terheli a részesedési alapból (pl. legfeljebb

Next