Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)

1970-09-16 / 14. szám

1970. szeptember 16. ___________ AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1 %-os bérszínvonal emelkedésig mintegy 150%, 1-2%-ig mintegy 200%, 2%-on felül pedig mint­egy 300%). A részesedési alap bérfejlesztési befizetés után fennmaradó része az eddigi szabályok szerint használható fel. Az egy főre jutó bér + nyereség által megha­tározott átlagbérszínvonal növekedést kedvezmé­nyes (50%-os) befizetés mellett veheti igénybe a vállalat akkor is, ha a tárgyévben nem élt a teljes béremelési lehetőséggel, hanem ezt a tárgyévet követő évben (években) használta fel. Ha az egy főre jutó bér -f- nyereség értéke az előző évhez képest csökken, a már elért bérszín­vonal tartása esetén is a 10/b. pont alapján kell befizetést eszközölni. 11. Az egy főre jutó bér + nyereség mutató­ban a létszám meghatározását ügy kell szabályoz­ni, hogy a nem teljes munkaidőben foglalkozta­tottak alkalmazása ne torzítsa a vállalati átlag­bérszínvonalat. Ezzel összhangban kell szabályoz­ni az átlagbérszínvonal számításánál figyelembe vett létszámot is. 12. Az 1971. évi elszámolás alapjául szolgáló bázis átlagbérszínvonal az 1970. évi tényleges át­lagbérszínvonal, kivéve, ha az egy főre jutó fel­használható részesedési alap 1969. évihez viszo­nyított csökkentése mellett emelték az átlagbér­színvonalat. Ebben az esetben korrigálni kell az 1970. évi tényleges bérszínvonalat az egy főre jutó felhasználható részesedési alap csökkenésének megfelelően. Amennyiben az 1969. évihez viszo­nyított átlagbérszínvonal emelés nem haladja meg a 3%-ot, az 1970. évi tényleges átlagbérszínvona­lat kell elfogadni bázisul akkor is, ha az egy főre jutó felhasználható részesedési alap csökkent. Az 1972. év és a további évek elszámolásánál min­denkor az előző évi átlagbérszínvonal szolgál bá­zisul. A személyi jövedelmekkel való gazdálkodás fo­lyamatossága érdekében biztosítani kell, hogy az új bérszabályozásra való átállásból adódó átren­deződés során ne jöjjenek létre szélsőséges válto­zások a személyi jövedelmek színvonalában. 13. A bérszabályozásnak ezt a módszerét a szo­cialista iparban és a kivitelező építőiparban kell alkalmazni. A kivitelező építőiparban és az építő­anyagiparban a szakmai sajátosságoknak megfe­lelő, hatékonyabb bérformák alkalmazásának elő­segítése érdekében a 10/a. pontban jelzettnél ma­gasabb koefficienst kell alkalmazni az 50%-os be­fizetési kötelezettséggel járó bérszínvonal-emel­kedés meghatározásához. 14 14. Az alapbér- és besorolási rendszereket úgy kell továbbfejleszteni, hogy a mainál jobban biz­tosítsák a helyes kereseti arányok kialakulását, és tegyék lehetődé az alapbéreknek a teljesítmények, egyéni munkaeredmények, a szakképzettség, a gyakorlati tapasztalatok és a munkával együtt járó felelősség szerinti erőteljesebb differenciálódá­sát. Az új alapbér-rendszert a termelő ágazatok­ban 1971-ben be kell vezetni. II. Egyes gazdasági tevékenységekre vonatkozó eltérő szabályok 1. A belkereskedelmi, illetve -forgalmi tevé­kenységben nagy súlyt kell helyezni a lakosság jó áruellátásának biztosítására, a választék bőví­tésére, az ellátás érdekében szükséges biztonsá­gos készletgazdálkodásra. Ezeket is mérlegelve: — A már ma is érvényes kereskedelmi adót minden kereskedelmi tevékenységet folytató gaz­dálkodó egységre ki kell terjeszteni a nyereség- érdekeltség fokozása és a kereskedelmi tevékeny­ségen belül a gazdálkodás feltételeiben megmu­tatkozó aránytalanságok feloldása érdekében. Az azonos feltételek megteremtése érdekében a ke­reskedelmi adó, illetve annak megfelelő elvonása (tevékenységük arányában) kiterjed azokra a vállalatokra és szövetkezetekre is, amelyek mel­lék- vagy kiegészítő tevékenységként kereskede­lemmel foglalkoznak. A kereskedelmi adó mér­téke általában az árbevétel 1,5%-a, de részbeni vagy teljes mentesítéseket kell adni kereskedel­mi szakmánként, a gazdálkodás feltételeiben ob­jektiven meglevő különbségek kiegyenlítésére, kereskedelempolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében preferenciák nyújtására (periférikus és peremkerületek ellátása), illetve szövetkezeti tulajdonforma miatt. — A nyereség megosztásánál a készletgazdál­kodásban szükséges kedvező feltételek kialakítá­sára a tényleges forgalom emelkedésével arányo­san növelt báziskészletet kell a vállalatoknak fi­gyelembe venniük. Ez többleteszközök képződését teszi lehetővé a fejlesztési alapban, amely kész­letfinanszírozásra használható fel. (Ahol a forga­lom csökken, továbbra is a tényleges árukészle­tet kell figyelembe venni a nyereségmegosztás­kor.) A rendszer végleges kialakítása során figye­lemmel kell lenni a termékforgalmazás különböző csatornái közötti választási lehetőség biztosítására. — A fejlesztési nyereségrész átlagadókulcsá­nak kialakításakor figyelemmel kell lenni a tar­tós készletnövekedés finanszírozására (adókedvez­mény a tartós készletnövekedés pénzügyi fedeze­tét szolgáló forgóalapbővítésre) és a kiskereskede­lemben az amortizáció visszahagyott mértékére. — A belkereskedelmi ágazat területén a ked­vezményezett bérszínvonalnövekedést az egy főre jutó vállalati jövedelem helyett a forgalom és az egy főre jutó forgalom növekedésétől kell füg­gővé tenni. 2. A külkereskedelmi ágazatban a nyereség és az érdekeltség megfelelő kialakítása érdekében: — A külkereskedelmi és a belföldi vállalatok közötti kapcsolatban jelenleg érvényes indikativ bizományi jutalék (árrés) kulcsokat felül kell vizs­gálni és a kereskedelempolitikai következmények­nek megfelelően differenciálni kell. — A vállalatok piaci helyzetének különböző adottságai folytán az ágazaton belüli nagymérvű jö­vedelemkülönbségek csökkentése és a jövedelem egy részének központosítása céljából a külkeres­kedelmi ágazatban is be kell vezetni megfelelő mértékű kereskedelmi adót.

Next

/
Thumbnails
Contents