Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)

1970-09-16 / 14. szám

174 AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1970. szeptember 16. — A vállalati nyereség részesedési és fejlesztési nyereségrészre való megbontásának alapja a bé­rek és a külkereskedelmi árrés aránya. Egyenle­tesebbé kell tenni a részesedési alap vállalatok közötti szóródását, biztosítani kell, hogy a része­sedési alapok induló színvonala, valamint a to­vábbi években a fejlődési üteme a népgazdasági átlaghoz a jelenleginél jobban igazodjék. — A fejlesztési alap képzésére szolgáló nyere­ségrész az adóköteles nyereség és a részesedési nyereségrész különbözete. A fejlesztési alap fel- használása szempontjából fenn kell tartani a saját fejlesztési célokra szolgáló és exportfejlesztési cé­lokra más vállalatoknak átengedhető rész megkü­lönböztetését. A népgazdasági tervben figyelem­be vett saját szükségletet, valamint a forgóalap­bővítési igényt meghaladó fejlesztési alapot a vál­lalatoknak be kell fizetniük az export-fejlesztési- beruházási hitelfedezeti alap célokat szolgáló bankszámlára. A felhasználás során biztosítani kell, hogy a befizető vállalatoknak — amennyi­ben elgondolásaik a hitelpolitikai irányelvekkel, valamint a népgazdasági tőkés exportfejlesztési célkitűzésekkel összhangban vannak — kezde­ményező és hathatós szerepük legyen a hiteligény elbírálásánál. Ha a befizető vállalat, illetve válla­latok egy része ilyen javaslatot nem tesz, az alap­ban levő összeg — a Magyar Nemzeti Bank és a Külkereskedelmi Minisztérium együttes döntése alapján — más vállalatok által tett exportfejlesz­tési javaslatok megvalósítására is fordítható. — A külkereskedelmi vállalatok bérszabályo­zási rendszerét a tevékenység sajátosságainak fi­gyelembevételével kell kialakítani. 3. A közlekedési és hírközlési tevékenységet folytató vállalatok szabályozó rendszerének kialakí­tásánál a következő sajátosságokat kell figyelem­be venni: — A közüzemi jellegből eredő követelmények­nek egyedi szabályozással kell eleget tenni. — A nyereségmegosztásban az általánostól el­térő bérszorzók kialakításával kell az érdekeltségi alapok megfelelő arányát biztosítani. A tömegigényeket kielégítő városi közleke­dést (autóbusz, villamos, metró) továbbra is olyan állami támogatásban kell részesíteni, amely mini­mális nyereség képződését is lehetővé teszi. A nem tömegközlekedési tevékenységet végző vál­lalatok részére a támogatást meghatározott mér­tékben rögzíteni kell, és az azon felül jelentkező esetleges többletköltségeket a tanácsoknak saját pénzügyi forrásaik terhére kell rendezniük. — A távolsági és helyi személyszállításban fon­tos cél a zsúfoltság csökkentése, illetve az utazás kulturáltságának növelése. E cél realizálására kü­lön költségvetési támogatásként évenként növek­vő összeget lehet fordítani. — A vasúti személyszállításra olyan mértékű fogyasztói árkiegészítést kell adni, amely fedezi az önköltséget. Mivel a vasúti személyszállítás nyereséget nem realizál, a vasút teljes tevékeny­ségéből eredő részesedési alap képzésénél ezt a körülményt figyelembe kell venni adóvisszatérí- tés nyújtásával. — A gépjárműszavatossági biztosítás kötelező­vé tétele miatt meg kell vizsgálni, hogy szüksé­ges-e adókedvezményt nyújtani a közúti gépjár­műközlekedési vállalatoknak. — A városi és községi hozzájárulás fizetési kötelezettsége alól a vállalatokat — a gépjármű­közlekedési vállalatokat kivéve — részben, illető­leg teljesen mentesíteni kell. — A vasút területén fenn kell tartani a bér­tömegszabályozást, és ehhez preferenciát kell al­kalmazni. A közlekedés és hírközlés egyéb terü­letén az egy főre jutó bér -f nyereségmutatót a * munkaidő csökkentés figyelembevételével kell meghatározni, esetleg az egyes szakágazatok te­vékenységére jellemző más mutatók alakulásától ’ kell függővé tenni a kedvezményes bérszínvonal- : növekedést. Az egyes szakágazatok objektív adott- j ságaitól függően az átlagbérfejlesztésnél differen- : ciált módon bérpreferenciát kell biztosítani. — A városi közlekedés speciális helyzetét figye- I lembe véve további vizsgálatokat kell végezni j arra vonatkozólag, hogy a feladatok kulturáltabb } ellátását — a bérpreferencia fenntartása mellett ] — a bértömegszabályozási vagy a bérszínvonal- ] szabályozási rendszer segíti-e elő. 4. A lakossági szolgáltatásokat, az 1038/1969. (X. 12.) Komi. számú határozatban meghatáro- j zott körben, a továbbiakban is jelentősen prefe­rálni kell. a) Az ipari és kereskedelmi szolgáltatások terü­letén az eszközlekötési járuléknak a lakossági szolgáltatások árbevételével arányos részét nem kell költségként elszámolni. A lakossági szolgál­tatások, lakáskarbantartás árbevételével arányos 1 fejlesztési nyereségrészt teljesen adómentessé kell i tenni. Amennyiben az új nyereségadó-feltételek j mellett (bérszorzóemelés) a fejlesztési alapnál csökkenés mutatkozna, akkor az R-nyereségrész 1 adójából egységes adókedvezmény biztosítása 1 szükséges, amellyel a fejlesztési alap növelhető. / b) A kommunális szolgáltatás területén az esz- | közlekötési járulék fizetési kötelezettség alá tar- j tozó eszközök köre változatlan marad. Továbbra 1 is szükséges fenntartani a szakmánként differen- ] ciált bérszorzókat. Csökkenteni kell a fejlesztési \ nyereségrész adókulcsát. A tartalékalap kötelező i szintjét a bér 8%-ában kell meghatározni, a fej- ] lesztési alap után pedig a további képzési kötele- I zettséget meg kell szüntetni. A kommunális szolgáltatásokra nyújtott támo- || gatások folyósítása továbbra is szükséges. A IV. ötéves terv időszakában azonban e támogatások folyósításában is érdekeltté kell tenni a tanácso- 1 kát. c) A lakossági javítást és szolgáltatást végző, ] valamint a kommunális szolgáltató vállalatoknál és kisipari szövetkezeteknél megfelelő mértékű preferencia alkalmazásával kell biztosítani a bér- ] színvonalnak az egyéb népgazdasági ágak bérszín- 1 vonal növekedésével összhangban álló emelkedé- I sét. flj 5. A kulturális tevékenységek és szolgáltatások előmozdítására kultúrpolitikai megfontolásokból % adott dotációkat, mentességeket és egyéb támoga- I tásokat — figyelemmel arra is, hogy a termékek *

Next

/
Thumbnails
Contents