Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)

1970-09-16 / 14. szám

1970. szeptember 16. AKADÉMIAI KÖZLÖNY 175 ára általában nem emelkedhet — továbbra is fenn kell tartani. Preferenciákat kell nyújtani a nyere­ségmegosztásnál használt bérszorzók megállapítá­sánál és a bérszínvonal szabályozásnál is. Az e te­rületen alkalmazott fejlesztési nyereségrész adó­ját az előirányzott kultúrpolitikai célok teljesíté­sével összhangban kell megállapítani, figyelembe véve a forgóalappal kapcsolatos igényeket is. Sza­bályozási és kultúrpolitikai célok érdekében to­vábbra is szükséges fenntartani a kulturális alap és a kulturális járulék rendszerét. 6. Az állami gazdaságok és állami erdőgazdasá­gok, valamint a fogyasztási szövetkezetek (bele­értve a szövetkezeti vállalatokat és a MÉK-et is) felvásárlási és ipari tevékenysége területén meg­felelő módosításokkal továbbra is bértömegsza­bályozást kell alkalmazni. 7. A Gazdasági Bizottság felhatalmazza a pénz­ügyminisztert, illetve a munkaügyi minisztert, hogy az érdekeltekkel egyetértésben, a népgazda­sági követelményekkel összhangban alakítsa ki — a tervező és a beruházási vállalatok, a vállalati gazdálkodási rend szerint mű­ködő műszaki kutató (fejlesztési) intézetek, — a szervező intézetek, — a költségvetési üzemek, — a takarékszövetkezetek, valamint — az ingatlankezelő vállalatok jövedelemszabályozási és adórendszerét, illetve bérszabályozási rendszerét. III. A hitelrendszer továbbfejlesztése 1. A hitelezési rendszer a Kormány mindenko­ri hitelpolitikai irányelveinek megfelelően segítse elő a IV. ötéves népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósítását, az áru —pénz egyensúly erősítését. 2. A gazdálkodó szerveknek tevékenységük bő­vülésével együtt járó eszközeik növekményét (álló­eszközök, illetőleg tartósan lekötött forgóeszkö­zök) fejlesztési alapjukból (szövetkezeteknél a tar­talékalapból) kell finanszírozniuk. Lehetővé kell tenni azt, hogy a gazdálkodó ' szervek meglevő álló- és forgóalapjaik között a fejlesztési alapon keresztül átcsoportosítást hajt­hassanak végre meghatározott feltételekkel az # álló-, illetve állandó forgóeszközök tényleges, tar­tós csökkenése esetén, ha ezeket nem hitelek fi­nanszírozzák. 3. A mindenkor kibocsátható közép- és hosszú- lejáratú hitelvolument folyamatosan függővé kell , tenni a tartós hitelforrások tényleges alakulásától; többlet források képződése esetén vizsgálni kell, hogy a többlet kihelyezésekből megvalósítható fejlesztési célokhoz a szükséges kapacitások ren­delkezésre állnak-e. A rövidlejáratú hitelként ki­bocsátott vásárlóerőnek megfelelően mindenkor , meg kell lennie az árufedezetnek és a realizálási lehetőségeknek. 4. A beruházásra irányuló hitelkérelmek kö- , zötti versenyt erőteljesebbé kell tenni annak ér- ■ dekében, hogy az egyes fejlesztési célok a leggaz­daságosabban valósuljanak meg. A versenynél na­gyobb súlyt kell adni a beruházások hatékony­ságának. 5. A beruházási hitelezésben továbbra is prefe­renciákat, illetőleg restrikciókat kell alkalmazni. A preferenciák hatékonyságának növelése érde­kében törekedni kell a preferenciák körének szű­kítésére és azok körülhatároltabb tartalmi és idő­beni meghatározására. A preferencia formája lehet elkülönített hitel­kontingens megállapítása, lejárati idő- és kamat- kedvezmény nyújtása. A restrikciók differenciáltan szigorú hitelfelté­teleket (rövid lejárat, magas kamat, nagyobb ará­nyú előtakarékosság megkívánása stb.) jelenthet­nek egyrészt, de jelenthetik a hitelezésből való ki­zárást is. 6. A középlejáratú beruházási hitelek kihelye­zésének időtartamát 3 évről 5 évre kell felemelni. A rövid időtartamot (2 évet) meghaladó hitelek­nél a beruházás hatékonyságát hitelek engedélye­zésekor is vizsgálni kell. 7. A beruházási hitelkontingensek rendszerét továbbra is fenn kell tartani. A kontingensek megállapítása a népgazdasági tervvel összefüg­gésben történik. Hitelkontingensekkel általában gazdasági célt, fejlesztési célkitűzést kell támogat­ni attól függetlenül, hogy mely ágazat, szektor ke­retében valósul meg. Emellett szükséges a hitel­kontingensek népgazdasági ágak, kivételes esetben ágazatok szerinti megállapítása is. A tanácsok részére a beruházási hitelkontin­gensen belül elkülönített hitelvolument kell biz­tosítani. 8. A fejlesztési hiteleknél a következő évekre vállalható hitelfolyósítási kötelezettségek mérté­két népgazdasági szinten meg kell határozni. En­nek összhangban kell lennie a középlejáratú ter­vekkel és az itt számításba vett forrásokkal oly módon, hogy a kötelezettségvállalás ne terhelje túl a következő évek lehetőségeit. 9. A Pénzügyminisztérium 1971. január 1-i ha­tállyal hajtson végre forgóalaprendezést mind­azoknál a vállalatoknál, amelyeknél 1968. január 1-én a forgóalaprendezést későbbi időpontra ha­lasztották (a külkereskedelmi és termelő-eszköz­kereskedelmi tevékenységre, az iparvállalatok kül­kereskedelmi tevékenységére, az építőipari válla­latok befejezetlen termelése állandó forgóeszköz­szükségletére, a könyvkiadó és terjesztő vállala­toknál stb.). A forgóalaprendezés során kiutalásra kerülő összegeket — gazdálkodó szervenként — a Pénz­ügyminisztérium differenciáltan állapítsa meg az illetékes felügyeleti szervvel és a Magyar Nem­zeti Bankkal együttműködve. A továbbiakban általános, viszonylag széles kö­rű forgóalaprendezésre irányuló igényeket nem lehet kielégíteni. \ 10. A finanszírozási elvek teljesebbé tétele ér­dekében — a forgóalaprendezésen túlmenően —

Next

/
Thumbnails
Contents