Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)

1970-09-16 / 14. szám

176 AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1970. szeptember 16 szükséges, hogy a gazdálkodó szervek fejlesztési alapon felüli egyéb tartós pénzforrásaik növeke­déséből fizessék vissza a tartós eszközeik egy ré­szét ez idő szerint finanszírozó Forgóalappótló hitel II. címén fennálló tartozásaikat. A hitelek visszafizetését olyan ütemben kell megkövetelni, amilyen mértékben a tartós pénzforrások növe­kednek. A forgóeszközhitelek feltételeinek (ezen belül kivált a lejárati idő) megállapítása ösztönözzön az optimális forgóeszközgazdálkodás megvalósí­tására, szolgálja a hitel vásárlóerő-szabályozó funkciójának kibontakozását. 11. A gazdálkodó szervek tartós forgóeszközei növekményének finanszírozására a később kép­ződő fejlesztési alap megelőlegezéseként, a hite­lezés általános szabályai szerint középlejáratú forgóalaphitelt lehet nyújtani. A forgóeszközök tartós növekményének megfe­lelő forgóalapfeltöltés teljesítését a Magyar Nem­zeti Bankkal egyeztetett elvek alapján a Pénzügy­minisztérium Bevételi Főigazgatósága és annak szervei a mérlegfelülvizsgálatok során ellenőriz­zék. . 12. A bankok rövidlejáratú forgóeszközhiteit a forgóeszközök idényszerű és átmeneti növekedé­sének finanszírozására nyújthatnak. A gazdálkodás zavarainak áthidalására rövid­lejáratú hitel csak abban az esetben nyújtható, ha a bankok megítélése szerint a gazdaságos mű­ködés helyreállítása 12 hónapnál nem hosszabb idő alatt biztosítottnak látszik. A rövidlejáratú hitelnyújtás nem leplezheti el a gazdálkodás sú­lyosabb, tartósan fennálló vagy gyakran ismét­lődő hibáit. 13. A kamatok mértékét úgy kell meghatároz­ni, hogy a hitelkamatok alkalmazkodjanak a hitel­források költségeihez, és ne jelentsenek burkolt állami támogatást. A kamatok egységesek legyenek. A mezőgazda­ságban is az általános kamatfeltételeket kell ér­vényesíteni. A rövidlejáratú hiteleknél 90 napon túli igény- bevétel esetén, 90 naponként 1%-kal emelkedő kamatlábat nem kell alkalmazni a mezőgazdasági termelés és az ebből származó idényszerű kész­letezés és forgalmazás hitelezése során. IV. A külkereskedelmi szabályozók továbbfejlesztése 1. A IV. ötéves tervidőszakban a nemzetközi munkamegosztásban való fokozottabb részvéte­lünk céljából olyan exportpolitikát folytatunk, amely a korszerű, konvertálható árualapokat gaz­daságosan termelő vállalatok kivitelét segíti elő, biztosítva a kivitel szerkezeti átalakítását az ipari késztermékek javára, s tartós belső piaci egyen­súly kialakulását, illetve a népgazdasági tervnek megfelelő importpolitikát eredményez. 2. A szabályozás továbbfejlesztésével el kell ér­ni, hogy a gazdaságosabban exportáló vállalatok gyorsabb fejlődési lehetőséghez jussanak, a ked­vezőtlen devizakitermelésű vállalatok fejlesztési lehetősége korlátozódjék. 3. Azok a vállalatok, amelyek állami visszatérí­tés nélkül jövedelmezően exportálnak, illetve ál­lami visszatérítést nem vesznek igénybe, megfe­lelő feltételek esetén adókedvezményben részesít­hetők. 4. Az állami visszatérítést' általában nem vál­lalati, hanem szakágazati szinten kell odaítélni. A matematikai alapon mért szakágazati átla­gos devizakitermelési szinteket nem lehet mecha­nikusan alkalmazni. Azokat felfelé és lefelé is módosítani lehet, figyelembe véve — a IV. ötéves tervidőszakra vonatkozó fej­lesztési elképzeléseket., — a külső piacok perspektivikus igényeit és az elhelyezési lehetőségeket, — a szocialista viszonylatokban a tervkoordi­náció eredményeit, a külső piac igényeit, figye­lemmel az import és export összefüggésekre, — az 1971—75-ben alkalmazandó belföldi ár- és támogatáspolitikát. Ahol a szakágazati rendszer nem vezethető be, ott továbbra is fennmarad a vállalati elbírálás rendszere. 5. A vállalatokat a szakágazati átlagkitermelés szintjéhez való viszonyuk alapján az alábbi cso­portokba kell sorolni: a) Az egységes árszorzó és a szakágazati deviza­kitermelési átlag között exportáló vállalatok to­vábbra is árbevétel jellegű támogatást kapnak, a szakágazati visszatérítési szintnek megfelelően. b) a szakágazati visszatérítésen felül állami visszatérítést igénylő vállalatokat továbbra is csak egyedi elbírálás alapján lehet állami visszatérítés­ben részesíteni. Ezen a csoporton belül ba) A szakágazati visszatérítéshez közeleső szinten exportáló vállalatok árbevétel jellegű ál­lami visszatérítését degresszíven kell meghatá­rozni. bb) A szakágazati visszatérítési szintnél jóval kedvezőtlenebbül exportáló vállalatokat restrikti­ven kell kezelni. Számukra indokolt esetben nettó módszerrel részesedési alap kiegészítés nyújtható. 6. Az exportra vonatkozó gazdasági szabályozó rendszerben a tartósság követelményét kell ér­vényesíteni a struktúra javító távlati vállalatfej­lesztési politika előmozdítása, a megszerzett ex­portpiacok megtartására való ösztönzés érdeké­ben. Ez azonban nem értelmezhető mereven, kü­lönösen az 5. pont szerinti ba) és bb) kategóriák­ban. 7. A vámtarifát a IV. ötéves terv célkitűzései­nek megfelelően — kereskedelempolitikai, ipar­védelmi és műszaki fejlesztési szempontokat fi­gyelembe véve — korszerűsíteni kell. A vámjog- szabályokat felül kell vizsgálni, s azokat magas szintű egységes jogszabályba kell foglalni. A fel-

Next

/
Thumbnails
Contents