Alföldi Ujság, 1946. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1946-03-01 / 48. szám

II. évfolyam, 48. szám. Hódmezővásárhely , ■ Szociáldemokrata pártlap 1946 március 1. péntek.­­ Megjelenik hétfő kivételével mindennap rega­­l Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­­tér 6. Telefonszám: 79. Ára 20.000 pengő. Ami talpra állít bennünket IV. Három előző cikkünkben kifejtettük mindazt, ami a szövetkezeti társulás lénye­ge: félreértés ne essék, még azt is elmondjuk, hogy a február 23-án tartott ér­telmiségi pártnapon (külön beszámoltunk róla) Takács Ferenc államtitkár elvtárs ismertette nagyszerű előadá­sában a szövetkezetek jelen­tőségét. Cikkeink tartalmát, amire tőle felhatalmazást kaptunk, az ő előadása nyomán csoportosítottuk s a magyarázatokat azért igye­keztünk helyi vonatkozások­kal megtölteni, mert Takács Ferenc rámutatott előadásá­ban arra, hogy itt Vásár­helyen még aratás előtt kívánatos volna megterem­teni a szövetkezeteket, mert így az új termés értékesí­tését már ezek végezhetnék. Miután magunk is átérezzük a szövetkezetekben rejlő ha­talmas erőt, örömmel fogad­tuk el a hallottakat s igész femberszeretettel vállalkoz­tunk a gondolat megvalósí­tásának nehéz feladatára, melyhez szintén megkaptuk Takács elvtárstól a bele­egyezést. Takács Ferenc azt is el­mondotta előadásában, hogy itt Vásárhelyen a szövetke­zetek megteremtését a poli­tikai pártoknak együttesen kellene végezni s mivel a szövetkezetek gazdasági ala­kulások és kizárólag gazda­sági célt szolgálnak, azokba pártállás nélkül minden dol­gozót be kellene venni. Bár első cikkünkben már utal­tunk erre, itt azért említjük meg újból, mert az a szán­dékunk éppen (amire ugyan­csak kaptunk meghatalma­zást­, hogy a nyilvánosság előtt közös értekezletre szó­lítsuk fel a város területén működő mind a négy poli­tikai pártnak a vezetőségét, tanácskozzuk meg, hogy ezen a téren mit és hogyan akarunk csinálni "­ Meggyőződésünk, hogy ki­vétel nélkül minden politikai párt teljes jóakaratával arra törekszik, hogy a város la­kosságát minél jobb gazda­sági helyzetbe juttassa, ezért merjük hinni azt, hogy a feléjük intézett felhívásunk nem lesz pusztába kiáltott szó. A város mindenfajta dol­gozójának joga van a szö­vetkezeti társuláshoz, ami számára a végzett munkája után több keresetet, jobb anyagi helyzetet és igazi szociális helyzetet tud biz­tosítani. Ezt kell a politikai pártoknak elősegíteni, ha őszintén szeretik ezt a vá­rost és csakugyan dolgozni akarnak lakosságának bol­dogulása érdekében. A meddő politizálás helyett, ami sokszor eltaszít egymás­tól, inkább itt a gazdasági téren kellene keresni egy­más kezét, mert a hasznos és komoly cselekvés köze­lebb hozna egymáshoz, biz­tosítaná a társadalmi rendet és a békét s termelő mun­kát szorítaná ebben a vá­rosban azokat is, akik ma talán kerülik a munkát. Kétségtelen, hogy orszá­gunk is, városunk is nehéz helyzetben van, mert a gaz­dasági élet még nagyon csöndes. De, hogy itt, Vásár­helyen, a szövetkezetek megalapításával pezsdülő vérkeringés támadjon a gaz­dasági életben, ehhez a munkához hívjuk igazi em­berszeretettel a politikai pártokat. Kíváncsian várjuk: velünk tartanak-e, vagy kö­zömbösen hagyja őket annak lehetősége, hogy közös aka­rattal megteremtsük a város lakosságának boldogabb jö­vőjét és felkészüljünk arra, hogy aratás után a vásár­helyi határ termését már a szövetkezetek értékesítsék?! Gracza János. Az amerikai külügyminiszter szerint május 1-én mégis megkezdik a béketárgyalást Washingtonból jelenti a Reuter-iroda. Byrnes, az Egyesült Álla­mok külügyminisztere, a sajtóértekezleten annak a reményének adott ki­fejezést, hogy a békeértekezletet, amint tervezték, május 1-én mégis csak megkezdik Párisban.­­ Semmi okát nem látja annak - úgymond -, hogy a békeértekez­letet elhalasszák. De amennyiben valami oknál fogva elnapolásra kerülne a sor, javaslatot fog tenni a három, szövetséges nagyhatalom külügy­minisztereinek külön értekezlet­ összehívására. Sortűzzel kivégezték In­rédy Bélát Budapestről telefonálják nekünk. A budapesti tör­vényszéki ép­ü­let Mark­ó­ u­t­­cai részén a mai kora reg­gel élénkség mutatkozott. Már a szerdai délután elter­jedt, hogy In­rédy Bélát a mai reggel agyon fogják lőni, miután kegyelmi kér­vényét elutasította a köz­társaság elnöke. Siralomházzá alakították át az egyik cellát s abba helyezték Im­rédyt. A fele­sége és a leánya bebocsá­tást kaptak a látogatásra, azonban arról nem jött meg­bízható hír, hogy ez a való­ságban meg is történt volna. Imrédy Bélát a szinte bi­zonyosra vett végkifejlés eléggé összetörte. A régi gyomorbaja hetekkel ezelőtt erősödött és rendkívül lefo­gyott, halottsápadttá vált. Ma reggel 9 órakor, amikor a fogház parancsnoka fel­szólította, álljon készen, nyu­godtságot erőszakolt magára és ezt felelte : — Mehetünk, készen ál­lok. Az udvaron rendőri kor­don állt fel. A fogházcella ajtaja megnyílt. 12 fogházőr és egy római katolikus lel­kész kísérletében elővezet­­ték a halálra ítélt Imrédy Bélát, akit a bíróság tagjai elé állítottak. Felhangzott Késmárky Ernő tanácsve­­zető szava: — A budapesti népbíró­ság háborús és népel­lenes bűntettekért. Imrédy Bélát halálra ítélte és ezt az íté­letet a Népbíróságok Orszá­gos Tanácsa jogerőre emelte. A köztársaság elnöke a ke­gyelmi kérvényt elutasította. Az elítéltet az ítélet végre­hajtása céljából átadom az ügyészségnek. Kéry Lajos népügyész erre utasítást adott a ki­­végző osztag parancsnoká­nak az ítélet végrehajtására. Imrédy Bélát a fogház épületénél a fal mellé állí­tott homokzsákokhoz vezet­ték, majd a fogházőr zseb­kendővel bekötötte a sze­mét. Néhány lépésre négy fegyveres fogházőr állt az elítélt elé. Vezényszó hal­latszott, majd négy lövés és Imrédy Béla összeesett. Az orvosok megvizsgálták és jelentették, hogy Imrédy Béla meghalt. A ki­végző osztagparancsnok a tanács elnökéhez lépett és katoná­san jelentette: — Az ítélet végrehajta­tott ! Féltíz órakor a háborús főbünás holttestét elvitték az udvarból. Engedjék haza az összes hadifoglyokat ! - ezt kéri a vásárhelyi szociáldemokrata nőbizottság - Szerdán délután volt­aimról lapunk más helyén részletesen beszámolunk­­ a Szociáldemokrata Párt központi nőbizottságának a megválasztása. A választás taggyűlés keretében történt, amelyre nagyszámban gyűl­tek össze a párt nőtagjai. . Erdei Istvánné elvtársnő az elnöki beszámoló során utalt arra a lelkes megmoz­dulásra, amelynek követ­keztében a múlt évben —­­éppen az Al­földi Újság fel­szólítására — a város egész társadalma a hadifoglyok mellé állt s itt Vásárhelyen hónapokig meleg étellel fo­gadták a hazatérő hadifog­lyokat. Erdeiné bejelentése könnyekig meghatotta a megjelent női párttagokat, mert nagyon sok­­vásárhelyi asszonynak odavan még a férje vagy a fia, holott a háború, már innen -onnan egy éve véget ért. Később Gracza János, la­punk szerkesztője hosszabb pártirányú beszédet intézett a jelenlevő női tagokhoz s javaslatára a női taggyűlés egyhangú lelkesedéssel ki­mondotta, hogy az itteni pártvezetősé­­gen keresztül arra kéri a Budapesten működő országos szociáldemok­rata pártvezetőséget, hogy sok százezer ma­gyar anya, feleség és gyermek nevében Tildy Zoltán köztársasági el­nök és Nagy Ferenc miniszterelnök Sztálin mar­salltól, Truman el­nöktől és Attlee angol miniszterelnöktől kérje az összes magyar hadi­fogoly hazaengedését. Ezt a kérelmet, sok-sok könnyen kívül, azaz embe­ri igazság is támogatja, hogy a háború már régen véget ért s a békekötés még bizonytalan ideig el­húzódhat. Itthon pedig az újjáépítés érdekében is szükség volna azokra a dol­gozó kezekre és munka­bíró férfiakra, akik a hadi­fogságból haza­sóvárognak- A lakáshivatal rejtelmei — Boldog ember az, akinek itt a hivatalban semmi doga nincs, — mondotta halkan, de annál bánatosabban a folyosón egy asszonyka a mellette bildo­­g­áló, türelmetlen feleknek. Ez a mondat megütötte a füle­met, amikor a volt «Főispáni hi­vatal» zárt folyosóján áthalad­tam. Feltűnt a sóhajtozó asz­­szonyka s elgondolkodtam, mi­ért e kifakadás? Hiszen ez nem az adóhivatal, ahol ma már csak az adópengő uralja a hely­zetet, hanem a szerény, egyszo­bás .• Lakáshivatal» és ahol a hivatalvezető együtt dolgozik a tisztviselőkkel, mégpedig a leg­jobb indulattal: szívélyesen és minden egyes felet kielégíteni. De ne térjünk el a tárgytól és miután a fenti kijelentés elhang­zott, kötelességemnek éreztem a dolognak utánanézni. Benyitot­tam a hivatalba s alig vártam az asszonykát, hogy milyen ügyes-bajos dologban jár és el­panaszolja bánatát. Úgy is volt. Pár perc múlva betoppant s a következőket adta elő a hivatalvezetőnek: — Lakást igényeltem Bajza­ u. 13. szám alatt s amikor a La­káshivataltól megkaptam a vég­határozatot, egy tanító költözött be. Ezt én a magam részéről jogtalannak tekintem, mert a véghatározatot a Belügyminisz­tériumtól kaptam meg. A tanító viszont arra hivatkozik hogy ő a nevezett lakást a helyettesi polgármester úr utasítására a háztulajdonostól kapta. Én te­hát a lakást így el nem foglal­hattam s ott állok, hogy jelen­legi lakásomból ki akarnak ten­ni az utcára. — Panaszommal újra a La­káshivatalhoz fordultam, ahol ismét megígérték az igazságos elintézést. De a jelenlegi szo­morú helyzetem mégis csak az, hogy kilenc hónap óta még min­dig lakás nélkül állok hatodma­­gammal, — így fejelte be a síró-vívó asszony a panaszát. Hát így fest a helyzet a La­­káshivatalban, ahol hasonló esetek nem egyszer fordulnak elő. Éppen ezért tanácsos vol­na, ha a legfelsőbb fórum is felfigyelne, hogy az az e­l­s­ő igénylő, akit joggal megilletett a lakás, röviden hozzá is jus­son. Minden reményünk megvan arra, hogy legfőképen Kiss Pál polgármester, ismert jogér­zékénél fogva rendet teremt a lakásigénylések terén és sürgő­sen elrendeli a lakáskataszter felállítását, amely vég­re meg­szünteti azt a sok zűrzavart, amely ebben a hivatalban napi­renden van s lehetővé teszi, hogy a jogos igénylő simán — tehát minden egyes esetben pro­tekciói nélkül! — hozzájusson az őt megillető lakáshoz. Mert hol-

Next