Alkotmány, 1898. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-01 / 1. szám

Budapest. 1898. III. évfolyam. I. szám. Szombat, január I. Előfizetési ar fc tsz éTre . . 14 Crt — kr. 3, evre ... 7 , — . Tíi yecévre . . 3 „ 50 „ Eg ' hónapra. 1 , 2D , tj yes szám helyben 4 kr. vidékén 5 kr. li ejelenik naponként regje! Kivéve hétfőn. Szerkeszt Be «B kíMfíWVetal «I ■yemdz Vili. Mária-olca 1L Hirdetések felvétetnek a Inadé- hivatalban, Budapest, Mária« ■tea 11, és Fried! Hubertus Bóesben V/I. MaMeinsdarfM* e trsjaa 7. Cézisatokat asm adtuk vim a Lumen de Coeio. Budapest, dec. 31. Ezelőtt hatvan évvel részesült Pecci- Jojchim, jelenleg XIII. Leo pápa az eg házi rend szentségében. Szentségben, mt vet egy szernél többször felvenni nem leb; a mely eltörölhetetlen jelet nyom a lélekb mely által az Ur szolgájává avatva, j. Szentségek kiszolgáltatására, a hívek vezetésére, az egyház kormányában való részvételre hivatott. XIII. Leo pápa Krisztus földi hely- trme ’s. kiváltságának malasztjával kör­űm* a:za a katholikus egv’>ázat, őrzi az evangélium igazságát. Ezelőtt hatvan évvel szélcsend követte *• egyház erőszakos álnok megtámad tarns a pápa savonnai fogságát. Midőn Leó pápa a Vatikán erkélyéről áldást mon­dott Romára és a világra, újabban meg vo't a pápaság fosztva mindentől, min földi hatalom alapulni szokott, meg volt fosztva az egyház-kormányzás követelte szabadságától. Hatalmi érdek és önérdek megtá­madta máskor is a bit egyik vagy másik alkalmatlanabb igazságát és igyekezett az egyházat hatalmi körébe vonni. Ä cim, az ür ? .. .„dig ugyanaz: az államhatalom ^ijessige. Ma az állam a Szentségek felett télkezik; Krisztus egyházát gyám­sága alá vonja és kormányát magának követeli. Ma már az állam szempontjából a fcgaaal m, a szentség nem kötelező több , az sten szolgájától meg van vonva a köteles tisztelet, az iskolából és az életL íl i orul az evangélium igazsága; a keresztse», házasság, utolsó kenet szent­ségei e szrol nem válkatatlan kísérői már életűi iyánknak. — Ve d el a papi ruhát, hogy tetszhess nekem! — kiáltja a század. A katholikus államok erkölcsi alapja a hite Midőn az államok a keresz­ténységet és az egyházat megtagadják, saját létus jogi alapját ingatják meg. Csökkeni a tekintély; nap nap után ve­tik fel a kérdést: ki itt az erősebb ? És ezzel bomlik a társadalmi az állami rend. Nem XIII. Leó, nem a pápaság, nem az egyház, hanem a földi hatalmasságok in­gadoznak ma. Leó pápa a hit derültségében és glóriá­jában uralkodik a katholikus világ felett, ő a hitelv csalhatatlan őre, ő Krisztus egy­házának^ kormányzója. A legmagasztosabb küldetés a földön az övé. Szakadatlanul munkálkodik az. egyház egységén, üdvös­ségén, és ezen katholicitásában minket magyarokat különösen és szive egész melegével ölel magához : int, buzdít, oktat. Pedig szivét megszomoritottuk különösen mi is. A Szentlélek sugallja őt. Ő sugallta, midőn a Szentlélek istenségét állította lel-' künk dé elevenebben, emberileg megfog- hatóbban. mint valaha történt. A házasság szentségét, egységét s ezzel boDtbaílanságát hirdeti ő, melynek szentségi jellegét megtagadni, melyet ké- nyünk-kedvíink szerint magyarázni nem szabad. Az egyház jogosultságát hirdeti, ki­jelöli feladatát ez életben, az államban és a társadalomban. Félreismerheti ezeket e század, de nem tagadhatja meg. A világ aggódó hatalmasainak és a földi nyomorral küzdőknek egyaránt hir­deti az evangélium igazságát, a szegé­nye! igényét a segítségre, a gazdagok kötelezettségét jótékonyságra, mindnyá­juknak a szeretetet és az Isten akarat­jára helyezendő megnyugvást. A meg" ujuló keresztény világnak kijelöli útját, és a végső isteni igazságszolgáltatással megvigasztal mindenkit. Bizzunk és reméljünk ! Nem XIII. Leó dicsőítésére szán­tuk e sorokat. Nem látja ő ezeket. De igenis az ő szellemében saját magunknak szánjuk azokat, hogy az ő szava elménkig és szivünkig hasson; hogy vele lelkesülve kiizdjüak, reméljünk és szenvedjünk Krisztusért és az ö egy­házáért. így azután leborulhatunk az llr oltára cicit és hátaiéi szívvel köszönjük Istennek, hogy XIII. Leót ültette, szt- Péter trónjára a mi megpróbáltatásunk uapjaiban. ^ Zichy Nándor gróf. 1848-1888. Budapest, jan. í. (Dr. N.) Az esztendő, mely ép most megszületik nagy események emlékét idézi vissza. Az uj évben félszázados évfordulóját fogja ünnepelni felséges királyunk annak, hogy a pragmatika’‘szankció alapján elfoglalta a Habsburgok trónját, nemcsak mint Ausz­tria császára, hanem egyúttal Magyarország törvényes uralkodója is. Ugyancsak az uj esztendőben lesz fél- százada annak, hogy Magyarország a rendi , állam békéiből kibontakezott s modern ál­lammá alakult át intézményeiben és esz­méiben. Mindkét évforduló méltó a kegyeletre, méltó a visszaemlékezésre. Felséges urunk megelégedéssel tekinthet vissza események­ben gazdag uralkodói pályára, mely kizáró­lag népei jayának volt szentelve. Fólszáza- dos uralkodása alatt népei gyarapodtak mű­veltségben és vagyonosságban s ami elődei egyikének sem sikerült: tartós formát adott ' két állama egymáshoz való viszonyának s ez­zel a monarchiát a nyugodt fejlődés útjára terelte s a régi osztrák, császárságot, mely haderejében gyönge volt, pénzügyeiben pe­dig a tönk szélén állott, nagyhatalommá fejlesztette. De szintoly önérzettel tekinthet vissza Magyarország az ötven év előtt végbement békés átalakulásra, 184S egészséges eszméire. Nőm az ország, nem a magyar nemzet, hi­bája, hogy az 1848-iki országgyűlés némely alkotása csak hevenyészett munka volt; még kevésbbé oka annak, hogy egy töredék, egy törpe kisebbség a békés fejlődés foly­tonosságát megszakítva, lelépett a pragma­tika szankció törvényes alapjáról, s meg­szegte ép azokat a törvényeket, melyek 82 1848. évvel fűződnek össze. A mi üdvös eszmét 1848-ban alkottak s az 1867-iki törvényekbe átvettek, azt öröm­mel üdvözöljük s kegyelettel ünnepeljük. És midőn megünnepeljük ez eseményeket, azon vagyunk, hogy az 1848-ik év egészséges esz­méi a törvénykönyvből kivonuljanak a való életbe ; kivánjuk. hogy a törvény előtti egyen­lőség, a közteherviselés egyenlősége és ará­nyossága ne maradjon üres frázis és politi­kai jelszó, hanem hogy ez eszmék való­sággá váljanak. Nekünk a két jubileum, melyről iff szólunk, nem egymástól idegen két őse- mény. A király ünnepe és a nemzet ünnepe összekapcsolódik érzelmeink és eszméink világában, a minthogy a király érdekei és a nemzet érdekei között különbséget, szét- ágazást sem látunk. Ő Felsége csak 1867. óta megkoroná­zott királyunk, de már 1848. óta fejedel­münk. Ezt a tényt, ő Felsége trónralép- tét megüljük szivünk kegyeletével, a mint viszont meg vagyunk győződve, hogy ő Fel­sége is velünk együtt megünnepli az 1848. évben végbement nemzeti újjászületésünk jubileumát. A jubileumok örömében azonban bántó disszonanciaként hatnak a monarchia két álla­mának eseményei. Ausztriában a nemzetisé­gek egymással szemközt állanak, az alkot­mányos kormányzás lehetetlenné van téve, Magyarországon pedig az alkotmánynak «sek ; formai vaunak még. Az a királyi leirat, mely ; a kvótát egy évre uralkodói döntéssel álla- | pitja meg—elspeset a kiegyezés óta—aheiyze- I szignaturája. És ugyancsak jellemző az, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség tekintetében a státuskvó Ausztriában császári rendelettel jfagyarországon pedig vagy miniszteri ren­delettel, vagy a tétlenség törvénye által tar- tatik fenn. Deák Ferenc müve, a dualizmus ezzel nincs ugyan megrendülve, de a gazda­sági kiegyezés e zátonyra jutása lehetetlen, hogy károsan ne hasson a monarchikus kapcsolat szilárdságára s a monarchia tekin­télyére. -, ’ . A holnapnál tovább látni nem tudó politika nálunk egy exlex állapotot terem- telt, melynek gazdasági és politikai hátrá­nyai nyilvánvalók. Az uj esztendő pedig egyáltalán nem kecsegtet azzal, hogy a mostani összekuszált helyzet tisztuljon, a kedélyek lecsillapodja­nak s helyre álljon a józan ész uralma. 1898-ban létre kell jönnie Ausztriával az uj vám- és kereskedelmi szövetségnek- Igaz, hogy a függetlenségi párt, midőn nem engedto törvénynyé válni a tényleges állapot fentarlásáról szóló javaslatot, egyúttal meg­hiúsította türvénybeiktatását annak, hogy 1898. május 1-ig meg kell lennie az uj vám­szövetségnek, mert különben gazdasági vi­szonyainkat önállóan és véglegesen rendeznők. Ha a javaslatból törvény nem lesz, Bánffy keze sincs megkötve s ha úgy tetszik, akár az egész jövő esztendőt használhatja fel kí­sérletezéseire. Ausztria viszonyai szintén nem ? tanak semmi biztatást arra nézve, ho uralkodói jubileum a béke ünnepe lesz í a birodalmi tanácsban képviselt kiráh és országok lakosait az összetartás érze áthatni. A mit azonban a politikusol rontott, azt néha jóváteszi az id< józan belátás anyja szokott len? hogy az idő megtanítja az őszi ségi túlzókat arra, hogy miben lúdi érdekek s kölcsönös rac meg fogiák találni a k-ihókíítéí

Next

/
Thumbnails
Contents